Nyitólap Versek Publicisztikák Értékeink Portré Porta Archívum Eszmék és tények 
Menu
  • Nyitólap
  • Publicisztikák
  • Versek
  • Értékeink
  • Portré
  • Porta
  • Mozgókép
  • Archívum
  • Könyvesbolt
  • Impresszum
  • Ajánló
  • Eszmék és tények
  • Kitekintő
  • Tagok blokkja
    Üdvözöljük Vendég!

    Felhasználónév:
    Jelszó:

    Még nem regisztrált?
    Regisztráljon most!

    Elfelejtette a jelszót?
    Kattintson ide!
    Partnerek
    Jóna Dávid honlapja

    Polgár Info

    Átpingált március

    Copyright
    Szózat
    Copyright Szózat
    2009
    Szózat.
    Üdvözöljük a Szózat oldalán!

    A folyóirat webes változata megjelenik minden hónap 4-én. A letölthető formátum az archívumból érhető el.
    Tartalom
    Betyáros népballadák
    ANGYAL BANDI

    Lám, megmondtam, Angyal Bandi,
    Ne menj az Alföldre,
    Csikósoknak, gulyásoknak
    Közibe, közibe.

    Mert megtanulsz lovat lopni
    Izibe, izibe,
    Majd úgy kerülsz a vármegye
    Kezibe, kezibe! -

    Mikor kezdé Angyal Bandi
    A lovát nyergelni,
    Cifra csüngős kantárjával
    Fékelni, fékelni.

    Rajta üte Gönc városa,
    Megfogni, megfogni!
    Akkor kezde Angyal Bandi
    Bámulni, bámulni.

    Rajta volt az aranyrojtos
    Gatyája, gatyája,
    Sléziából volt az maté-
    Riája, riája.

    Válla hegyét a bundája
    Nyomítja, nyomítja,
    Csizmaszárát a sallangja
    Borítja, borítja.

    Fátyolkendő a nyakába
    Ékesen, ékesen,
    Cifra süveg a fejébe
    Kényesen, kényesen.

    Megkötözték Angyal Bandit
    Kötéllel, kötéllel,
    Ugy kisérték el Kassára
    Fegyverrel, fegyverrel.
    Egy icce víz, egy font kenyér
    A Bandi számára,
    Harminchárom-fontos vasat
    Kezére, lábára.

    Alföld

    BARNA PÉTER

    Jó ló volt a fakó, jó is ellette,
    Áldja meg az Isten, aki fölnevelte. –

    Fújd el, szellő, fújd el hosszú útnak porát,
    Ne lelje vármegye fakó lovam nyomát.

    Nem fújta el szellő hosszú útnak porát,
    Meglelte vármegye fakó lovam nyomát.

    Szegény Barna Péter, be sok lovat lopott,
    Románné két lánya abból ruházkodott.

    Veszett volna retek fekete földjében,
    Románné két lánya az anyja méhében.

    A pusztai csárda nem borulna gyászba,
    Szegény Barna Péter be nem esne rabságba.

    De vármegye háza nem nyílik hiába:
    Szegény Barna Pétert viszik udvarába.

    A tarcsai pusztán van egy kétágú fa,
    Az lesz Barna Péter nyugodalmas háza.

    Nyíljatok meg, egek, rejtsetek el engem!
    Mert a fekete föld nem veszen be engem!

    Kár volna még nekem a fán megszáradni,
    Lobogós gyolcs gatyám szélnek bocsátani.

    Szép sarkantyús csizmám szélnek összeverni,
    Fekete két szemem hollónak kivájni. –

    Nálunk a halottnak hármat harangoznak;
    De Barna Péternek egyet sem kondítnak.

    Szegény Barna Péter... szertjános-napjára
    Kísérik halálra, tarcsai határba. –

    Nem jó föld ez, pajtás, nem jó itten lakni,
    Mert a szegénylegényt meg szokták itt fogni.

    Szegény Barna Péter gyolcs inge, gatyája
    Vérrel virágozik a testi ruhája...
       
    Alföld

    BOGÁR IMRE

       Zavaros a Tisza,
       Nem akar higgadni,
    Az a híres Bogár Imre
       Által akar menni. 

       Által akar menni,
       Lovat akar lopni,
    Kecskeméti nagy vásáron
       Pénzt akar csinálni.

       Kocsmárosné lánya
       Az ablakon leste:
    Arrólalól jön egy lovas,
       Talán Bogár Imre.

       Ezüst a zablája,
       Arany a kantárja,
    Rózsaszínű selyemszallag 
       A kantárja szára.

       – Kocsmárosné, hajja,
       Tíz liter bor ide!
    Megkínálom a vármegyét,
       Ha iszik belőle!

       Huncut a vármegye,
       Nem iszik belőle.
    Az a szegény Bogár Imre
       Most van a kezébe.

       Harangoznak délre,
       Fél fizenkettőre:
    Az a híres Bogár Imre
       Álljon föl a székre!

       Fölállott a székre,
       Föltekint a égre? 
    – Én Istenem, sok rablásim
       Most jutnak eszembe!...

       Elapadt a Tisza,
       Csak a nyoma maradt,
    Meghalt szegény Bogár Imre 
       Csak a híre maradt.

    Tüske-puszta
    (Tolna)


    GESZTÉN JÓZSI

    Gesztén Józsi bársony lovát nyergeli,
    A babája keservesen könnyezi.
    – Ne sirassál, barna babám, engemet.
    Nagykállai fenyves-erdőn keresnek.

    Nagykállai fenyves-erdő a hazám,
    Oda gyere, barna babám, énhozzám.
    Meglátod az aranyvesszős tanyámat,
    Sudármagos, aranyos almafámat. –

    Gesztés Józsi mikor kiment a rétre,
    Hegyestetejű kalap a fejébe.
    Dufla fegyver kilátszik a subábul,
    Leesett a kard a baloldalárul.

    Ezernyolcszáznyolcvan-egybe mi történt?
    Gesztén Józsit a zsandárok meglőtték.
    Mikor ment a gulyáskunyhó elébe,
    Egyszerre lőtt két zsandár a fejébe.

    Gesztén Józs, mikor látta, hogy meghal,
    Felkiáltott jaj-keserves szavakkal:
    – Ez a világ se volt nékem örömre,
    Itt kell hagyni a babámat örökre...

    Balsa
    (Szabolcs)
     
    JÁGER JÓSKA

    A miskolcsi híres boltba,
    Ott vásárolt Jáger Jóska.
    Ott vásárolt Jáger Jóska,
    Violaszín patyolatba.

    Felöltözött krinolinba,
    Úgy ment el a híres boltba;
    Úgy ment a görög boltjája,
    S válogatott a szoknyába.

    De a boltos azt gondolta,
    Lányasszonynak szólította:
    – Kérem szépen, lányasszonyka,
    Mi lenne a vásárfia?

    – Mi lenne a vásárfia?
    Nékem olyan selyemruha,
    Nékem olyan selyemkendő?
    Kiből kétszáz forint kettő!

    Mikor elment Jáger Jóska,
    Fölírta a boltajtóra:
    “Itt vásárolt Jáger Jóska,
    Violaszín patyolatba.“ – –
    Jáger Jóska nagy betyár volt,
    Míg a koporsóban nem volt.
    Nyugszik már a föld gyomrában,
    Tizenhat-szél gyolcs gatyában.

    Jáger Jóska temetője, –
    Kivan a lába belőle;
    Ha egy kis hó esik rája
    Bizony megfázik a lába.

    Csincse
    (Borsod)  


    KORMOS PISTA

    Kormos Pistát Simontornyán megfogták,
    Mingyár az urak elejbe hajtották.
    Mind együtt volt, viceispán, alispán, –
    Kérdik tőle: hány lovat loptál, István?

    – Loptam lovat, ötöt-hatot, hetet is,
    Mégse jutott az uraknak csak egy is!
    Loptam volna ötven-hatvant, hetvent is,
    Jutott volna az uraknak csak egy is... –

    Kormos Pistát kísérik a börtönbe,
    Szeretője az ablakon át nézte.
    – Ne nézd, ne nézd a gyászos életemet,
    Mind teérted szenvedem most ezeket.

    Karád
    (Somogy)


    RÓZSA SÁNDOR AZ ÉN NEVEM

    Rózsa Sándor az én nevem,
    Az urakat nem ismerem,
    Bakony-erdő a lakásom,
    Ezer betyár a pajtásom.

    Aki betyár akar lenni,
    Nem kell annak megijedni,
    Én is az akarok lenni,
    Én sem szoktam megijedni.


    Tizenhat esztendős voltam,
    Mikor lopni megtanultam,
    Loptam harminchárom lovat,
    Mégsem csörgetem a vasat.

    Tele a zsebem bankóval,
    Az istállóm lopott lóval:
    Harminc fakó, harminc deres,
    Hej! Az mind szép jányra keres.

    Fut az betyár a pusztába,
    Sír babája ablakába.
    Ne sírj babám olyan nagyon,
    Nem lövik a betyárt agyon.

    Csinos makra az én pipám,
    Száz aranyért nem is adnám,
    Csinos az én rózsám ajka,
    Mikor szám csókja borítja.

    Alföld

    SOBRI

    - Hej, haj! kis menyecske!
    Kivel háltál a múlt este?
    - Hej, haj! Nyirfaival,
    Az én kedves galambommal.

    - Hej, haj! Sobri pajtás!
    Hogyan tetszik a mulatás?
    - Hej, haj, nem jól tetszik,
    Mert Nyirfai halva fekszik.

    - Hej, haj! Sobri pajtás!
    Micsoda az a sárga ház?
    - Hej, haj! Sümeg város,
    Ott lakik a komiszáros.

    - Hej, haj! Sobri pajtás!
    Elvitték a pej paripát.
    - Hej, haj, csak hadd vigyék,
    Van még a ménesen elég.

    - Hej, haj! Sobri pajtás!
    Elvitték az irhás subát.
    - Hej, haj, csak hadd vigyék,
    Van még a szűcsöknél elég.

    Zala

    - Hej, haj! Sobri pajtás!
    Elvitték a selyemruhát.
    - Hej, haj, csak hadd vigyék,
    Van még a boltokban elég.

    - Hej, haj! Sobri pajtás!
    Elvitték a nyalka csizmát.
    - Hej, haj, csak hadd vigyék,
    Van még a vargáknál elég.

    - Hej, haj! Sobri pajtás!
    Elvitték az inget, gatyát.
    - Hej, haj, csak hadd vigyék,
    Van még a tótoknál elég.

    - Hej, haj! Sobri pajtás!
    Hozzák már az akasztófát!
    - Hej, haj, csak hadd hozzák,
    Sobrit arra nem akasztják!
    Csongrád


    SOBRI JÓZSI I.

    Sobri Józsi a‘ pinczen,
    Kalamáis a kezében,
    Csak azt irja levelében,
    Porkolábné az ölében,

    Porkolábné aranybárány,
    Aranybetű van a‘ vállán,
    A‘ ki aztat elolvassa,
    Sobri Józsi neve rajta.

    Porkolábné fejketeje
    Aranycsipke az eleje;
    Az sem az ő pénze ára,
    Sobri Józsi vette rája.

    Sobri Józsi kaszát lopott,
    Abból sarkantyót vágatott;
    Udvaromban meg ne penditsd,
    Bús szívemet ne szomoritsd.

    SOBRI JÓZSI II.

    Sobri Józsi zöld erdőben
    sétál  s z e g é n y !  czifra szűrben;
    Fokosát vállára veti,
    A‘ világot csak neveti.

    Pörge kalap a‘ fejében,
    Nap ne süssön a‘ szemébe,
    Pörge kalapját emeli;
    A‘ babáját megöleli.

    Sobri Józsi hires zsivány,
    Kit elfogni már sok kiván;
    Kerek, piros az arczája,
    jaj beh illik a‘ csók rája. 

    Bakonyvidék


    SZABÓ PÁL BÚCSÚZÓJA

       Perjámosi csárda
       Körül van sáncolva,
    Dúzs Istvánnak kis pejlova
       Körösztül ugrotta.

       Tizet üt az óra,
       Rajtunk csaptak máma.
    Még jól el sem aludhattunk
       Az első álomba.

       Hét vármegye hajtott,
       Soha meg nam fogott,
    Ez a három csudarongyos
       Jaj, de rajtunk csapott!

       Oda az életem,
       Minden reménységem;
    Az öcsémet agyonlőtték,
       Engem levasaltak.

       Vas alatt kísérnek,
       A kocsira tesznek,
    Még reggelre kis-zombori
       Nagy tömlöcbe tesznek.
       Letesznek messzire,
       A legfenekire;
    Magam vagyok, kedves rózsám,
       A nagy sötétéségbe!

       Lovam, édes lovam,
       Le vagy-e te zárva?
    Ládd, a gazdád keze-lába
       Hogy le van láncolva!

       Látom, a törvénybe
       Tizenketten ülnek,
    Tudom, mind a tizenketten
       Rólam törvénykeznek.

       Rólam beszélgetnek,
       Rólam törvénykeznek, –
    Tudom, azt a törvényt teszik,
       Hogy fölakasztanak.

       Kérem az urakat,
       Még egy szavam volna:
    A lovamra felülhetnék,
       Majd könnyen beszélnék!

       Lovamra ülhetnék,
       Majd könnyen beszélnék:
    Kis-zombori törvényházát
       Majd körülkerülném. –

       Áldja meg az Isten
       Kis-zombor faluját,
    De verje meg az Úristen
       Dúzst egyedül magát!

       Szállj el, madár, szállj el
       Vásárhely városba:
    Ott lakik az édesanyám
       Egy alacsony házba.

       Szállj az udvarába,
       Szállj a szobájába,
    Vidd el ezt a bús levelet,
       Tedd az asztalára.
        Mikosdpuszta ( Vass)
      
       Ha kérdi: hogy vagyok?
       Mondjad, hogy rab vagyok,
    Kis-zombori nagy tömlöcben
       Térdig vasba vagyok.

       Térdig vasba vagyok,
       Könyékig bilincsbe, –
    Illés napján, szerdán délben
       Visznek a vesztésre.

       Se eső nem esik,
       Se harmat nem látszik,
    Mégis az én üngöm-gatyám
       Két oldalrul ázik.

       Édes anyám vót kend,
       Mért nem tanított kend?
    Gyönge vessző ága vótam,
       Mért nem hajított kend?

       Szegényt nem bántottam,
       Gazdagot raboltam,
    Pajtásomat embereltem,
       Szépasszonyt öleltem.

       Meghalok, meghalok,
       Még beteg sem vagyok, –
    Kis-zombori szőlők alatt
       Leszen meghalásom.

       Nem bánom, nem bánom,
       A rózsám sajnálom:
    Nincsen kenyérkeresője,
       De van elvesztője! –

    Monostor
    (Torontál)   
      

    ZÖLD MARCI

    Addig gyűjj el én Mártonom,
    Míg a szöszöm le nem fonom.
    Ha el nem gyüsz akkorára,
    Mást kötök föl a rokkára.


    Már harmadik orsóm járja,
    Szívem a szívedet várja,
    Gyere, Marci, bebucsájtlak,
    Jaj, de tiszta szívbül várlak.

    Zárott ajtóm nyitva tartom,
    Szép galambom bebucsájtom,
    Teszek széket, leültetlek,
    Vetek ágyat, lefektetlek.
    Igyunk, együnk, ha jóllakunk,
    Még reggelig jót alhatunk.

    Burónyi látom az eget,
    Egy terhes felhő fenyeget,
    Fúj a szellő Fegyvernektül,
    Reszketek a menykövektül.

    Kértem Marcit az egekre,
    Hogy ne menjen Fegyvernekre,
    De nem hajlott kérésemre,
    Bánatot hozott szívemre.

    Megengedjél, szép angyalom,
    Nem hibából cselekedtem,
    Megtámadt egy ellenségem,
    Elvesztettem remínysígem.

    Mikor a vígbúcsút vette,
    Száját az én számhoz tette,
    Úgy csókolt meg utoljára,
    Úgy ülött fel a lovára.

    Háromszor tért lova vissza,
    Hogy hordozta ide s tova,
    Tán érzette szerelmünköt,
    Szerencsétlen esetünköt.

    Ha Ződ Marcim veszni talál,
    Ragadj el engem is, halál;...
    Mert nála nélkül az ílet
    Már énnekem csak ítílet.

    Ghymes (Nyitra)



    VIDRÓCKI

    A Vidrócki híres nyája
    Csörög, morog a Mátrába,
    Csörög, morog a Mátrába,
    Mert Vidróckit nem találja.

    Megyen az nyáj, megyen az nyáj,
    Környes-körül a gaz alján,
    Ugyan hol állok elejbe,
    Kerek erdő közepébe?

    - Hozd ki babám, szűröm, baltám,
    Hadd menjek a nyájam után,
    Mert levágják az kanomat,
    Keselylábú ártányomat.

    Esteledik már az idő,
    Szállást kérnék, de nincs kitől,
    Sűrű erdő a szállásom,
    Csipkebokor a lakásom, -

    A Vidrócki sírhalmára
    Gyöngy hull a koporsójára;
    - Hej Vidrócki, most gyere ki,
    Hat vármegye vár ideki!

    - Mit ér nekem hat vármegye?
    Tizenkettő jöjjön ide!

    Mátravidék

    Szózat



    Statisztikák

    Tartalom
    4

    Oldalak
    1474

    Kategóriák
    10

    Tagok
    40

    Új tagok
    taktam

    Partnerek
    3