Anyakönyvezett nevén Benkó István  Zsunypusztán született, 1846-ban, ahol édesapja béresgazda volt. Az elemi iskolát a szomszédos Nagylócon végezte el. Ezt követően került, keresztapjához Illinybe  ahol juhászkodott ahol az általa őrzött nyájból 12 birka eltűnt. Noha ő a jószágok ellopását soha nem ismerte be, és azt nem is sikerült rábizonyítani, ezt a  Balázs Sándor pandúr őrmestert nem nagyon zavarta, amikor alaposan megkínozta a fiút. Lábánál fogva a szabadkémény gerendájára akasztotta, és szöges csizmasarokkal rugdosta a fejét és a bordáit. Sisa , aki ragadványnevét arról kapta, hogy vásott, csintalan gyermek volt, bosszút esküdött. Mindenesetre keresztapja a 12 birka eltűnése miatt elcsapta a szolgálatból. 1871-ben juhászként  szolgált Szudy Károly  ügyvéd birtokán Cserhátszentivánon , ahol szintén számos birka eltűnt,  végül birkalopásért 1 év börtönbüntetésre ítélték ahonnan 1872. november 24-én szabadult.. Mivel a lopásokat tovább folytatta, ezért ismét elfogták és a  járásbíróság börtönébe zárták Szirákon. A fogságból  megszökött, mert a részeg őr a börtönajtót nyitva felejtette. Ekkor kezdődött igazi betyárkodása. Társakat keresett, és velük követte el rablásait, lopásait. Szabó Hagymás János, Kiss Csóka József,  Tőzsér István, Dudás István, és Oravecz Dregan János pásztorok voltak társai, akikkel együtt kocsmárosokat, molnárokat, és egyéb vagyonos személyeket raboltak ki és loptak meg.
 Nógrádsipeken mulatoztak a betyárok 1873. november.4-én  Palicza Ferenc számadónál, amikor megjelent Sisa egykori megkínzója, Balázs Sándor volt pandúr őrmester, akit ekkorra már sorozatos kegyetlenkedései miatt elcsaptak a testülettől. Sisa bosszút állt egykori megkínzóján, ittas állapotában juhászkésével szó szerint lefejezte az egykori pandúrt. A következő levelet írta, és a temetésre szánt 50 forinttal együtt elhelyezte a holttesten:   
         
"Tisztelem a tekintetes csendbiztos Urat én sisa Pista a sipeki  sándor nyakát én vágtam le, mert azt motat hatvanhatba mikor fogva votam én écsaka a csenbiztos Kiménébe felakasztottak és mikor jajgatam hát azt monta ez e huncut Sándor hogy nej az Istent kérjem… az Istennek mert őja az isten hát most araeset gyüvésem és be mentem egy hereboroznyi hát Sándor épen oda gyüt hát biz énparancsoltam neki elkisértem haza fele pórázon és az után nyakon csaptam hát most segyenubó sepepig sehogyan se szenvegyen érte senki mert meg szen veten én még hatvanhatban 12 órakor écaka a hasára pedig egy ötvenest tetem á temetésére hát legyen szíves tekintetes csendbiztos úr megtunynyi hogy oda ták-e akik rájakatak egy 1873-ba it vol Benkó Istvány Sisa.- ne csudájják hogy ilyen írást kütem, mert boncom volt az asztal Tekintetes csenbiztos urnak szolbujákba."

      Az emberölést követően három vármegye (pandúrjai vették üldözőbe, fejére vérdíjat tűztek ki, mert rablásai és az orgazdahálózat mind a három megyét    érintették. Végül mégsem a pandúrok fogták el.  Kiss Csóka Józseffel 1873. december 26-án Tarnaszentmiárán előbb a kocsmárost rabolták ki, majd a rablott pénzből Egerbaktán a csárdában mulatoztak, ahol az éppen ott tartózkodó uradalmi intézők felismerték és elfogták őket. Kiss Csóka Józsefnek sikerült megszöknie, de Sisát erősen megkötözték és másnap Egerbe a börtönbe szállították. 1’875-ben kezdődött el a büntetőper tárgyalása,sok vádlott és tanú (46 vádlott, 34 tanú, 43 sértett volt) miatt két hónapig tartott,  húsz évi börtönbüntetésre ítélték.
Egy év múlva ágyszomszédjával, Kukorica Jánossal együtt szökést kíséreltek meg a balassagyarmati börtönből, vésővel és reszelővel kibontották hatodik emeleti cellájuk falát és lepedőkből font kötélen leereszkedtek a földszintre. Az őrség azonban észrevette a kísérletet és meghiúsította a szökést.
Lipótvárra  szállították  át a  királyi fegyintézetbe 1876. november 11-én, ahol a renitenskedő, szökésre hajlamos rabokat magánzárkában tartották. Itt szorgalmas munkájával elérte, hogy a börtön vezetése dupla kenyéradagot adott számára. A jószívű rab ezt megosztotta egyik társával. Egy Zóka Ferenc nevű fegyenc ezért feljelentette őt a börtönfelügyelőnél. Ennek az lett a következménye, hogy megvonták tőle a kedvezményt. Sisa bosszúállása nem váratott sokáig magára. Legközelebb, amikor a kádárműhelyben dolgoztak, a nála lévő szekercét Zókához vágta. A rabtörzskönyv a következőket rögzítette az ügyről: Az intézetben Zóka Ferenc fegyencen ejtett súlyos testi sértés bűntettéért a  királyi törvényszék által  tartott ülésén hozott 2702. számú itélettel a 20 évi börtön büntetés kiállásától számítandó egy évi börtönnel sulytatott.
 büntetése hátralévő részének (15 évnek) kitöltése végett Illavára, a Trencsén vármegyében levő országos fegyintézetbe kísérték át. Sisa tehát fellélegezhetett, mivel számára véget ért az emberpróbáló és idegőrlő magánelzárás korszaka. Az  börtönben a szabóműhelyben foglalkoztatták, jó eredménnyel. A továbbiakban nem volt rá panasz és megadással tűrte a hosszú rabságot. A rabtörzskönyvben a következő olvasható róla:

Bűntetteinek nagyságát felismervén, azokat megbánni látszik. A kimondott büntetésének hosszú tartama ón súlyként nehezedik lelkére. A jó tanácsot és oktatást meg-adással fogadja. Erkölcsi erejében szilárdítható, s igen ritkán felcsillanó indulatosságának megtörésével megjavulásához lehet reményt kötni.
A rá kiszabott 21 évi büntetést az utolsó napig kitöltötte.

Nógrádverőcén a Migazzi-kastély bérlője Zubovics Fedor huszárkapitány szolgálatába szegődött1895 és 1900 között. A kalandos életű katonatiszt kereste a veszélyt és a különleges embereket is. Sisa afféle lóápoló és háziszolga szerepét töltötte be nála. Zubovics Triestbe költözése előtt beajánlotta Sisát  Berchtold grófhoz. A gróf hatalmas  erdőbirtokán Drégelypalánkon vadőrként alkalmazta őt. Közben  az idősödő betyár házasságot kötött az Kürtössy Máriával. Felesége törvénytelen gyermekét  a nevére íratta és utána Berncebarátiba költözött. Szokoly Alajos az új gazdája az athéni olimpia helyezettje volt,  akinek ott volt kastélya és birtoka. Szokoly gróf feleségül vette Berchtold Sarolta nevű leányát és a  birtokos halála után így került hozzá Sisa. Szokoly mint vadászbérlő szintén vadőrként alkalmazta őt. Lakást bérelt számára és mindig emberségesen bánt vele.
Sisa gyomorrákban halt meg. Szokoly fényesen temettette el, cigányzene hangjai mellett és az utolsó kívánsága szerint eljátszották a koporsójánál kedvenc nótáját:

Szomorú fűz hervadt lombja
Ráhajlik a sírhalmomra

Mesélték, hogy hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára. Különösen nagy számban voltak jelen erdész- és vadőrtársai, de a környező települések lakói is. Sírja az öreg temetőben van Berncebarátiban, közel  utolsó gazdája végső nyughelyéhez.