Vagyon pénzek mindenre
Szegények segítésére.
Sok kincseket gyűjtenek,
Koldust is megsegítenek.

Kávéházban mulatnak,
Erdőben sétágatnak,
Esznek, isznak, vígadnak,
A búnak helyt nem adnak.
 
Dunántúl egyik legnevesebb betyára a XIX. század elején. (Ugod, 1809 – Lápafő, 1837. febr. 17.) Nevét a Sopron vm.-i Sobor falutól kapta. Innen került apja Vas megyébe, mint kanász. Kisebb lopásokért 1834-ben a zirci börtönbe került. A korabeli sajtó öncélú rablóként, betegesen bűnöző világcsavargóként tünteti fel, romantikus történetekbe illesztve. Ténylegesen 1835-ben tűnt fel börtönbüntetése után. Hamarosan csapatot tömörített maga köré és szervezett támadásokat indított társvezérével, Milfajt Ferkóval, Gazdag számadó juhászokat, kereskedőket fosztogattak. 1836-ban egy császári ezredes kastélyának kirablása után, a bécsi kormány öt vármegye pandúrjával katonai hajtóvadászatot indított ellene, A katonaság elől Somogy vm- be menekültek, ahol  vagy az elfogatása előtt sebesülten megölte magát, vagy Tamási környéki erdőkben elfogták és felakasztották  De még ötven évvel későbbi szájhagyomány szerint is „Sobri él” – az Alföldön gazdag számadó, Amerikában gyógyszerész stb. Dunántúlon a betyármondák sokasága kapcsolódik nevéhez. Gyakori az élelem megszerzéséről szóló történet: birkás gazdától, kanásztól kapott vagy falubeli gazdafeleség készítette ételt megadott helyre kellett hozni, amit a betyárok titkon magukkal vittek. Az erdőőrrel való összejátszást, ill. annak árulását több mondafeljegyzés tanúsítja. Eszerint Sobri Jóskát szervezett katonaság sem tudta elfogni. Amikor társai elfogytak mellőle, végső erejével maga vetett véget életének (pisztolyát ma is „több” helyen is őrzik a monda „hitelessége” bizonyságaként), sőt több helyen mutogatják azt a tölgyfát, amelynek tövébe a falubeliek eltemették. Sobri Jóskával kapcsolatos folklór a szabadságharc után újból virágzott. A Tiszántúlon elterjedt mondák szerint nemes Vay Ádám betyárkodik ezen a néven, aki nappal selyemben udvarol a dámáknak, éjjel pedig rabolni jár a Bakonyba. A fél-népi ponyvatörténetek szerint több nyelven beszélt, nemesi származású, „úri” ember volt.

Vagyon pénzek mindenre
Szegények segítésére.
Sok kincseket gyűjtenek,
Koldust is megsegítenek.

Kávéházban mulatnak,
Erdőben sétágatnak,
Esznek, isznak, vígadnak,
A búnak helyt nem adnak.