Egyszer egy szegény ember kint üldögélt a kapuban. Amint ott gondolkozik, arra megy az ördög, odaad neki egy dohánymagot:
Azt mondja:
Ezt a magot vesd el, szegény ember. Majd ha kikél, idejövök, megkérdezem a nevét s ha addig ki nem találod, – vége az életednek.
Nem tudta a szegény ember, hogy mit csináljon; elvesse-e, ne-e a magot. Ha elveti, az is baj, – ha nem veti, az is baj. Így is, úgy is elpusztítja az ördög.
Hát mégis csak elvetette a magot. Ki is kelt a földből egy szép növény, de a nevét nem tudta kitalálni, mert soha olyat nem látott. Mások sem tudták megmondani, mert az volt a világon az első dohány. Jön az ördög s kérdi a szegény embert:
No, szegény ember, tudod-e a nevét ennek a növénynek?
Nem tudom, lelkem ördögöm. Kegyelmezz árva fejemnek, majd később kitalálom.
Jól van, – mondja az ördög – most az egyszer megkegyelmezek az életednek, de ha másodszor eljövök, megmondd a nevét, mert különben nincs több kegyelem.
Elmegy az ördög s a szegény ember nem találta helyét nagy bánatában, olyan szomorú volt, mint a háromnapos esős idő.
Hát kend ugyan miért búsul? – kérdi a felesége.
Oh, hagyd el, feleség, ne is kérdezd, úgy sem tudsz segíteni az én bajomon.
Hátha mégis segíthetek? – mondja az asszony.
Addig s addig faggatta az urát, amíg el nem mondta a baját.
No lássa-e kend, – mondta az asszony – ezért ugyan kár búsulni, majd segítek én kenden! Hordjon csak jó csomó sarat az udvarra, a többit bizza rám.
A szegény ember jó nagy sarat csinált az udvaron, az asszony meg belefeküdt, jól meghengergőzött benne, hogy csupa sár volt tetőtől-talpig. Akkor bement a szobába, kihasította a dunnát, belebújt, ami toll volt benne, az mind ráragadt. Mikor kibújt a dunnából, olyan volt, mint egy szörnyeteg.
Kimegy az asszony a szobából, hát éppen akkor fordul be az ajtón az ördög.
Az asszonynak sem kellett több, szalad egyenesen a dohánypalántának.
Látja ezt az ördög, megijed, hogy ez a szörnyeteg még eltapossa a dohánypalántát, odakiált a szegény embernek:
Hé, atyafi, hé! Hajtsd el onnét azt a szörnyeteget, mert mindjárt eltapossa a dohánypalántát!
De bezzeg megörült a szegény ember, mert már tudta a nevét annak a növénynek.
Az ördög erősen elszégyellette magát s elkullogott. Most már ismeri mindenki a dohányt: szegény ember, - gazdag ember, elterjedt az egész világon. Nem hiába kapták az ördögtől az első magot.