A butaságáról híres Pölcz ács lehorgasztott fejjel javítgatta a Kisfaludy-major gémeskútját, amikor gazdája megszólította:

-  No János, miért folyik az orrod vére?
-  Nagy én bajom, nemzetes uram! Elveszett a pipám.
-  Baj is az! Adok helyette akár kettőt is, valódi Mayer-pipát. A múlt héten kaptam egy tucatot Pápay Sámuel barátomtól.

Pölcz ácsnak az ígérő szótól megcsillant ugyan a szemebogara, de mégis sóhajtva válaszolt:
Az enyim affajta volt, nemzetes uram! Azért sohase lesz többé ilyen drága jószágom, mert az mentette meg az életemet.
Kisfaludy érezte, hogy most megint valami nagy butaságot felel ki „konvenciós” embere, befelé mosolyogva ugratta:
Talán kardcsapást fogott fel a francia háborúban? Vagy puskagolyóbist?
Még ennél is különbet cselekedett. Ezelőtt tíz évvel, mikor Padányi  Biró Márton püspök templomát javítottuk, a várvölgy szele annyira belekapaszkodott az állás deszkájába, hogy mindkettőnket leseperte a magasból. Társam szörnyethalt, nekem nem történt bajom, mert két kezemmel belekapaszkodtam a füstölgő pipám szárába!