Nyitólap Versek Publicisztikák Értékeink Portré Porta Archívum Eszmék és tények 
Menu
  • Nyitólap
  • Publicisztikák
  • Versek
  • Értékeink
  • Portré
  • Porta
  • Mozgókép
  • Archívum
  • Könyvesbolt
  • Impresszum
  • Ajánló
  • Eszmék és tények
  • Kitekintő
  • Tagok blokkja
    Üdvözöljük Vendég!

    Felhasználónév:
    Jelszó:

    Még nem regisztrált?
    Regisztráljon most!

    Elfelejtette a jelszót?
    Kattintson ide!
    Partnerek
    Jóna Dávid honlapja

    Polgár Info

    Átpingált március

    Copyright
    Szózat
    Copyright Szózat
    2009
    Szózat.
    Üdvözöljük a Szózat oldalán!

    A folyóirat webes változata megjelenik minden hónap 4-én. A letölthető formátum az archívumból érhető el.
    Tartalom
    Tormay Cecil: Bujdosó könyvemnek egy kitépett lapja


    A forradalmakat, vak következetességgel, a kezdődés hajnalának és virradatának és ifjúságának nevezik az emberek. Pedig a forradalmakban nem a reggel jön meg, nem a keletkezés cherossa, nem az új kor legelső órája, hanem az elöregedett kor rémlátó, bomlott utolsó órája, melyben a sötétségek felkavargó, kusza árnyai között eltorzult az idők arca.
    Nem virradat ez! A lezáruló kor éjféli haláltusája a forradalom, melyben a vér és a halálverejték fátyolán csak ködszerűen derengnek át a jövő élet jelenései.
    A forradalomban meghal az előzetes kor. És mire a szürkület zűrzavara elmúlik és mire reggel lesz, mindig újra gyermek lesz az emberiség és autokrata erő fogja kézen és vezeti vissza a rendbe, a törvénybe, a templomba, hajnali misére, Isten színe elé. Azután következik el a kor ifjúsága. Álmodó idealizmus, szabadságharcok, művészetek ideje. A kor virágot szed és dalol és pirulva követi szerelmese lépte nyomát. Azután jönnek a kor férfiévei… Tudományt, ipart és kereskedelmet teremt és hajóra száll, felszedi horgonyát és tengereken túlról hozza el kincseit. A kincsek nőnek, halmozódnak a feleslegek és csörögve emelkedik  kevesek kezében milliók nyomora fölé az arany. Baljóslatú sápadt fénye mellett jön el az alkonyat. Hervadt virágok erjedt szaga terjed. Fülledt tivornyák, fenékig ürített poharak. Kicsapongó, vad dorbézolások, tisztátalan részegségek, gúnyos nagy kacagások órái ezek. A templom harangja már csak időt jelez, a törvény csak az együgyűeknek való, a hagyományok ostoba gyermekmesék. A tisztelet kivész, a kéz mely dolgozott, megáll és az éjféli óra közeleg. Eljön a kiélt korszak nagy haláltusája. Degeneráltak, kóros terheltek, gonosztevők és félőrültek bomlott agya uralkodik a fáradt tehetetlenek felett. Vér ömlik a földre, tűz ömlik az észre és a vér és tűz között meghal a kor…
    A forradalmak nem hajnalok… A forradalmak éjféli órák nagy haláltusái! És mi, ezen a márciuson egy ilyen haláltusának vagyunk a részesei. A kor lezárul, de kínon és szenvedésen túlról már úton van felénk valahol egy új holnap, mely virradatot hoz megint.
    Magyarország felett gyorsabban jár az óra, mint a többi óra Európában. Korábban üti az éjfelet. Nálunk hamarább jött el, mint másutt, de akik közülünk megérik, azoknak korábban fog eljönni a reggel is…

    1919. március 22

    Szózat



    Statisztikák

    Tartalom
    4

    Oldalak
    1474

    Kategóriák
    10

    Tagok
    40

    Új tagok
    taktam

    Partnerek
    3