A magyar népdalok szövegei a néplélek rezdüléseit tükrözi vissza, hívebben ábrázolva egy-egy történelmi korszakot, mint a z egykori krónikák leírásai. A népdalok forrása elsősorban a szegényebb társadalmi rétegben élőktől származik (parasztok, pásztorok), ugyanakkor tekintélyes számú úgynevezett katonanótát is rejt a műfaj. Ezek kialakulása és elterjedése háborús, konfliktussal terhelt időszakokra nyúlnak vissza. Jelentés tartalmuk szerint „tudósíthatnak” dicsőséges eseményekről, de találkozhatunk kvázi pacifista népdal szövegekkel is. Előbbiek közé tartoznak a toborzók illetve egy-egy győztes csata után keletkezett dalok , utóbbiak halmazát egy vesztett csata utáni, a háborúból kiábrándult, a távoli az otthontól, honvágytól terhelt katonák énekei. Témájuk szerint lehetnek toborzók, sorozási nóták, katonakísérők- és siratók, kaszárnyadalok, menetdalok, csatadalok, leszerelődalok és hadifogolynóták és bújdosók.







A katonadalok kronológiája

A magyar katonadalok írásos rögzítése a török megszállás idejére nyúlik vissza, ekkor emelkedtek ezek a szövegek „világi” szintre, nőttek ki a szájhagyomány homályából a nemesség szintjére. A török kiűzését a habsburgok elnyomása követte, ami kirobbantotta a kuruc lázadást, ez időből már jelentős számú népdal maradt fenn ránk. A következő mérföldkő az 1848-49-es szabadságharc volt, benne a népszerű Kossuth-nótákkal, majd a szabadságharc leverését követő apátia ihlette strófákkal. A XX. század világháborúi ismét kitermelték a műfaj dalait, ekkor a nem túl nagy népszerűségnek örvendő Ferenc József osztrák császár oldalán hadba vonultatott magyar katonák dalai teremtek szép számmal.

Kuruc nóták

A Rákóczi-szabadságharc (1703–1711) a török uralom alól felszabadult Magyarország első jelentős szabadságharca volt a Habsburg abszolutizmus ellen. A II. Rákóczi Ferenc vezette küzdelem a rendi kiváltságok védelméért, a gazdasági és társadalmi fejlődésért folyt és végül az egyenlőtlen erőviszonyok, a kedvezőtlenné váló európai politikai helyzet és az ország belső társadalmi ellentmondásai miatt bukott el. A kurucok a 17-18. századi Habsburg-ellenes felkelésekben résztvevő katonák, illetve a velük rokonszenvezők. A Rákóczi-szabadságharcban résztvevő kuruc hadsereg katonáit is így hívták. A kuruc kor költészetét négy műfaji kategóriába oszhatjuk: történeti énekek, politikai dalok, vitézi énekek (Csínom Palkó) és bujdosóénekek.

 
Vörös bársony süvegem,
Most élem gyöngy életem,
Balogh Ádám a nevem,
Ha vitéz vagy, jer velem.

Fakó lovam a Murza
Lajta vizét átússza.
Bécs alját, ha nyargalja,
Császár azt megsiratja.
 

Császárt hogyha kinn kapom
Haccsérossit lecsapom.
Magát is megugratom,
Bécs várába futtatom.

Te vagy a legény, Tyukodi pajtás
 
Te vagy a legény, Tyukodi pajtás,
Nem olyan, mint más, mint Kuczug Balázs,
Teremjen hát országunkban jó bor, áldomás,
Nem egy fillér, de két tallér kell ide pajtás!

Szegénylegénynek olcsó a vére,
Két-három fillér egy napra bére.
Azt sem tudja elkölteni, mégis végtére
Két pogány közt egy hazáért omlik ki vére!
 

Bort kupámba, bort, embert a gátra,
Tyukodi pajtás, induljunk rája,
Verjük által a labancot az másvilágra,
Úgy ad Isten békességet édes hazánkra.

Bujdosóének

Bujdosóénekek, vándordalokban a szülőföldhöz való ragaszkodás és a honvágy jelenik meg. A hosszabb dalok hangja balladás; érzelemkifejező líra és epikus elbeszélés keveredik bennük. Régibb rétege a kurucdal, az újabb a népi líra műfaja, a bujdosásra kényszerült legények életéről, érzelmeiről szóló bánatos hangú panaszdal. A régi bujdosóénekek a Thököly és Rákóczi közötti, ill. a bukás (1711) utáni időszak félnépi termékei. Szerzőik személye többnyire vitatott vagy ismeretlen, lehet végvári vitéz (Buga Jakab éneke), kuruc katona (Egy bujdosó szegénylegény), kóbor diák (Szegénylegény dolga) stb. A szövegeket XVII-XVIII. századi kéziratos énekeskönyvek, kései maradványaikat pedig a szájhagyomány tartotta fenn. Legnépibbek az elbocsátott végvári vitézek bujdosóénekei (Mit búsulsz, kenyeres; Egy bujdosó szegénylegény), változataikat még a XIX. században is gyűjtötték (Ó, szegény bujdosó legény!…).

Buga Jakab éneke

Mit búsulsz, kenyeres, midőn semmid sincsen
Jó az isten, jót ád, légy jó reménységben.
Kinyilik az idő majd a jó tavaszkor,
Hová két szemünk lát, oda megyünk akkor.

Hogyne búsulnék én, én édes pajtásom,
A tömérdek gondok uralkodnak rajtam
Gondolkodásim közt se nyugtom, se álmom,
Lelkemet is bennem csak alig találom.

Kivan az oldalam, rongyos a dolmányom,
Hátam lapiczkáját veri a kalpagom,
A tömérdek folttal nehéz a nadrágom,
Zsiros ködmönkém is alig van nyakamon.

Lábárul lovamnak lehullott a patkó,
Aki még rajta van, az is csak kotyogó
Patkó nélkül pedig megromlik a jó ló,
A szegény legénynek az is nem igen jó.

A köpönyegemben sok kárt tett az eső,
Uj mondérhoz pedig a reménység késő.
Van még egy tarsolyom, de az is csak végső,
Az vigasztal mégis, hogy bajom nem első.

A farkasbőrömnek lekopott a szőre,
Palaczka, pókháló a szegen belepte.
Nem csalogat engem ifjuság öröme,
Mert szennyes az ingem, nincs, ki fehérítse.

Ej, beste az anyja! élek, amint élek,
Kivetem hasamat a jó verő fénynek.
Csak úgy dohányozom, mikor megéhezek,
Több szegény legénnyel én is eltengődek.
 

Krasznahorka büszke vára

Krasznahorka büszke vára,
Rászállott az éj homálya,
Magas tornyán az őszi szél
Régmúlt dicsőségről mesél.
Olyan kihalt, olyan árva
Rákóczinak büszke vára.

Harcosai rég pihennek,
A bujdosó fejedelemnek.
A toronyból késő este
Tárogató nem sír messze.
Rákóczinak dicső kora
Nem jön vissza többé soha

Verbuválás

A XIX. század első felében még a katonákat verbuválták, vagyis nótaszóval, zenével, de többnyire erőszakkal igyekeztek rábírni, hogy sokszor hat, de néha tizenkét évig is katonáskodjanak:

 


 

1848-as dalok

'48-as dalok a szabadságharc kiemelkedő eseményeit és személyiségeit éneklik meg. Legnépszerűbb csoportja a Kossuth-dalok. A felszabadított magyar jobbágy ekkor vált a nemzet egyenjogú tagjává és kész volt életét adni a nemzet függetlenségéért.

Esik eső karikára

Esik eső karikára,
Kossuth Lajos kalapjára.
Valahány csepp esik rája,
Annyi áldás száljon rája!

Esik eső karikára,
A német csúf kalapjára.
Valahány csepp esik rája,
Annyi mennykő vágjon rája!
 

Most szép lenni katonának

Most szép lenni katonának,
Mert Kossuthnak verbuválnak.
Kossuth Lajos nem lett volna,
Katona sem lettem volna,
Éljen, éljen a nemzet.

Katonák az osztrák seregben

A műfajba leginkább az Osztrák–Magyar Monarchia állandó hadseregében kötelező szolgálatot teljesítő katonák lírai költészete sorolható.

A legények regruta korukban, a sorozás és a bevonulás közti időben énekelnek legtöbbet. Sok dal szól a bevonulásról, a válás fájdalmáról. A bevonuló legényeket muzsikaszó mellett, énekelve kísérték ki a faluból. Fontos daltanulási alkalom volt maga a kaszárnyai élet. A szolgálat leteltével a leszerelő fiatalok új dalokkal tértek haza. A katonadalok szélesebb körben is elterjedtek és a katonáskodástól függetlenül is megszólalnak, tehát nem kapcsolódnak minden esetben meghatározott alkalomhoz. Népszerűségük a mai napig rendkívüli, még mindig eleven hagyománynak számítanak.

A katonadalok a katonaélet különböző szakaszairól szólnak a sorozástól a leszerelésig. Bemutatásuk is a katonaélet menetéhez igazodik. A dallamokban sok az idegen, műdalos fordulat, a ma is népszerű anyagban a felszínen ezek dominálnak. Ismertetésünk a katonadalok hagyományosabb dallamrétegére vonatkozik.
A sorozó- és újoncnóták a tavaszi sorozástól az őszi bevonulásig terjedő időszakot ölelik fel. Erre a fajtára példa egyik népszerű, általánosan ismert katonadalunk.

 



A kötelező katonai szolgálat a földműves-életvitelt nemegyszer megkeserítette, mert átmenetileg bár, de a nehéz munkák elvégzésére munkaerő nélkül maradt a család. Megtörtént ugyanis, hogy az egyetlen férfi munkaerő a besorozott legény volt. Ilyen esetekben („egyes fiú”) kérvényezni lehetett a katonai szolgálat alól való felmentést.

Vége van az aratásnak, …

Vége van az aratásnak,
El kell menni katonának.
El kell menni, ha esik is,
Ha csak nehezen esik is.
     Esik is.

Nehezen esik a járás,
Tőled, rózsám, a megválás.
Váljunk meg, rózsám, egymástól,
Mint a levél el az ágtól,
     Elválik.

Magyarbükkös (Alsó-Fehér)


Fölszántom a kertem alját
 
Fölszántom a kertem alját,
S ne teremjen több violát,
S ne teremjen több violát,
A császárnak több katonát.

Szántottam gyepes gyökeret,
S vettem bánatot eleget.
Szántottam gyepes gyökeret,
S vettem bánatot eleget.
 

I. világháború

A „nagy háborúként” nevezett világégés (akkor még nem számozták) 1914. június 28-án Ferenc Ferdinánd az Osztrák-Magyar Monarchia trónjának várományosa elleni boszniai merénylettel kezdődött (casus belli). Magyarország, a Monarchia részeként - külügyeiben nem független politikai hatalomként - lépett be a háborúba. A besorozott magyar katonáknak a kormányzat a karácsonyra ígért hazatérés mellett a földosztást is kilátásba helyezte. A jutalomföld ígérete rendkívül vonzó volt a parasztság körében, s ez nagy szerepet játszott a vidéki lakosság kezdeti háborús lelkesedésének kialakításában, majd fenntartásában. A háború eleinte Szerbia ellen indult, de rövid időn belül egyre több európai állam lépett be a hadszíntérre. A katonáknak tehát le kellett mondani a gyors hazatérésről, és olyan területekre vitték őket, mint Galícia, az orosz front és a messzi Doberdó.

Azt üzenték Szerbiából csata akar lenni

azt üzenték Szerbiából csata akar lenni
készülnek a magyar bakák el is fognak menni
szólnak az ágyúk a gépfegyverek
mégsem jön a kapitányunk
meggyilkolták a trónörökösünket
azért bosszút állunk

Ezerkilencszáztizennégyben
 
ezerkilencszáztizennégyben
még az úristen is lenézett a földre
ferenc jóska ej-haj háborút indított
de sok édesanyát örökre megszomorított



Előüzent Ferenc Jóska

előüzent ferenc jóska
legény kell a háborúba
kedves barátom

viszik legénységnek szépit
országunknak ékességit
kedves barátom

leányok keserű búba
legények a háborúba
kedves barátom

galacvári templom alja
zászlókkal van támogatva
kedves barátom

fekete zászlók lobognak
a leányok szépen sírnak
kedves barátom

előüzent az ellenség
kössön kardot a legénység
kedves barátom
 

kardot kötött a legénység
sok anyának keserűség
kedves barátom


Sej haj katona se lettem volna soha

sej haj katona se lettem volna soha
ha az apám bíró nem lett volna
háromszor is felírt a császárnak
sej haj vigyék el fiamat
a nagykalapú gyereket a jóskát katonának

sej haj elvitték a fiamat
a nagykalapú gyereket a jóskát katonának
fényes szuronyt választott magának
fényes szurony rózsafa a nyele
sej haj rá van írva ferenc jóska neve
 

Fiumei kikötőben áll egy hadihajó

fiumei kikötőben áll egy hadihajó
közepében négy sarkában nemzeti szín zászló
fújja a szél fújja hazafelé fújja
negyvenhatos öreg bakák mennek szabadságra

pokrócomnak négy sarkába varrom a nevemet
átadom a szerelvényem a harmincheteseknek
hadd olvassa sej-haj az a bús regruta
kinek van még a kaszárnyában harminchat hónapja

 
istentelen tölténytáska szurony meg a puska
én már többé nem pucollak egyen meg a rozsda
sapkám félrevágom vigyázzba se állok
odahaza várnak rám a kökényszemű lányok


Kimegyek a doberdói harctérre

kimegyek a doberdói harctérre
feltekintek a csillagos nagy égre
csillagos ég merre van a magyar hazám
merre sirat engem az édesanyám

én istenem hol fogok én meghalni
hol fog az én piros vérem kifolyni
itália közepébe lesz a sírom
édesanyám arra kérem ne sírjon

feladom a levelem a postára
rátalál az édesanyám házára
olvasd anyám vérrel írott levelemet
doberdónál hagyom az életemet

édesanyám nem írok több levelet
puskagolyó lőtte el a szívemet
eltemetnek az erdei gyöngyvirágok
megsiratnak a falumbeli leányok
 

Esik az eső ázik a heveder

esik az eső ázik a heveder
gyenge lábomat szorítja a kengyel
bársony lekötés szorítja lovamat
nehéz karabély nyomja a vállamat

megjött a levél fekete pecséttel
megjött a muszka százezer legénnyel
százezer legény áll a harc mezején
így hát jó anyám elmasírozok én…


Valahol a Dnyeszter partján

hótakaró borítja a muszkaföldet szerteszét
megremeg a föld amerre magyar honvéd lába lép
vér folyik a hómezőre de a honvéd csak előre menetel
sötét orosz éjszakába csak a halál muzsikája énekel
édesanyám drága lelkem ne sirasson soha engem ne féltsen
legyen büszke a fiára hisz hazatérek nem sokára remélem

Don-kanyarban áll egy szomorú fűzfa

don-kanyarban áll egy szomorú fűzfa
barna kislány sírva sétál alatta
állj meg kislány barna kislány de csak ha lehet
adjál a bakának egy pohár vizet

mért ne adnék én a bakának vizet
szenvedett ő a hazáér eleget
nem szenvedtem barna kislány de most szenvedek
adj egy csókot utoljára elmegyek

don-kanyarban áll egy szomorú fűzfa
magyar baka halva fekszik alatta
bajtársai kardjaikkal ássák a sírját
odahaza magyar lányok siratják

Lemberg mellett van egy kerek erdő

Lemberg mellett van egy kerek erdő
közepébe van egy gyász temető
abba nyugszik sok szép magyar baka
eltemette gyászos Galícia

A fent idézett népdal szövegek nem csupán feltárják az utókornak az I. világháború frontjait, hanem az ott szolgálatot teljesítő katonák lelkiállapotának változásait is tükrözik. Eleinte a harci hév érhető tetten, majd lassacskán a háború valósága, a honvágy, később pedig a reménytelenség uralkodik el a dalok szerzőin.

Trianon után

Az első világháborút lezáró trianoni diktátum szétdarabolta az országot.

 
Horthy Miklós katonája vagyok
 
Horthy Miklós katonája vagyok
legszebb katonája
vígan élem katonaéletem
nincsen gondom másra
masírozok káplár úr szavára
úgy gondolok az én violámra

Honvéd áll a Hargitán

ott a rónák nyár tüzében ring a délibáb
tüzek gyúlnak vakít a fény ragyog a világ
dombok oldalán érik már a bor
valamennyi vén akácfa menyasszonycsokor
zöld arany a pázsit selyme kék ezüst a tó
csöndes éjen halkan felsír a tárogató
 


A történeti ének költészete nem eseménytörténeti okmánytár, hanem eszméinek, vágyainak ideális tükre, mely hangot ad a tömegelfogultságnak, ugyanakkor biztos ízléssel válogatja ki a főbb eseményeket és személyeket.

A politikai dal fontos közéleti és hadi eseményekkel, kiemelkedő egyéniségekkel foglalkozó történeti ének legközelebbi műfaji rokona, később helyettesítője is. A rövid, csattanós, mozgékony forma jellemzi őket, az időszerű, sokszor szókimondó szövegek (– Jaj, de huncut a német, Hogy a fene enné meg! – Igyunk, aki angyala van. A bankónak most döge van! – Tisza malma két közre jár: Bécsnek őröl, nekünk darál; – Gesztre megyen extravasút. Abcúg Tisza, Éljen Kossuth!) gyorsan átalakulnak; mindig korabeli divatos nép- vagy műdalra húzzák rá őket.


Kiábrándult dalok
 
Kimegyek a doberdói harctérre
feltekintek a csillagos nagy égre
csillagos ég merre van a magyar hazám
merre sirat engem az édesanyám

én istenem hol fogok én meghalni
hol fog az én piros vérem kifolyni
itália közepébe lesz a sírom
édesanyám arra kérem ne sírjon
 


Források:
http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/4-683.html
http://istvandr.kiszely.hu/ostortenet/018.html
http://www.szepi.hu/nota/nepdal/szoveg/index.html