„…Huszárokról írni mindig hálás feladat. Fergeteges rohamok, dicsőséges ütközetek, a magyar történelem megannyi felemelő, vagy éppen szomorú eseménye kimeríthetetlen téma.
Ez a könyv egy kicsit más. Van ebben is harc bőven, de elsősorban azokról a közöttünk élő idős emberekről szól, pontosabban szólaltatja meg őket, akik még aktív huszártisztként szolgáltak a második világháborúban.
Róluk szól, akik az üldöztetések ellenére is itthon maradtak és vállalták sorsukat, a börtönt, a mellőzetést, hogy végül ismét visszatérjenek szerelmükhöz, a Lóhoz. Igen, így, nagybetűvel, mert akit a varázs egyszer megérintett, az soha többé nem szabadulhat tőle.
Az utolsó huszárok. Sajnos igaz, mert a haditechnika fejlődése a lovat örökre kiszorította a magyar hadiszolgálatból, s csak egy vigaszunk marad, „ők” már nem szenvednek többet, mint annyi társuk milliószám viharos történelmünk során.
Az utolsó huszárok. Nekik szeretnék köszönetet mondani ezzel az összeállítással, megfogalmazva a huszárszellemet, ami hozzánk tartozik, magyarokhoz.
A huszárszellemet, amiből reméljük, az utánunk jövő nemzedék talán megőriz valamit!...”