Dr. Ferenczy Miklós Csokonai-díjas író gyűjtése, kutatásai, feltárásai alapján erősödött meg a Lilla tudat Csallóköz településein Ekelen, Dunalmáson, Dunamocson. A helyiek, ahogy a szintén ekeli Vass  Laurától, a Csemadok Komáromi Területi Választmányának titkárától, az ekeli Lilla Kultúrház egykori vezetőjétől megtudom, mindig is tudatában voltak, hogy Vajda Julianna Csokona Vitéz Mihály Lillája Ekelen született, sőt bizonyítékot is kerestek rá, mert általában komáromi születést titulálnak neki. Megtalálták az ekeli születést igazoló anyakönyvi kivonatot a református templomnak a krónikájában.
Vajda Juliannát Vajda Péter prédikátor keresztelte meg Ekelen 1776. október 26-án. Édesapja komáromi gabonakereskedő volt, módos polgár, feltörekvő család sarja, kis nemesi beütéssel. Nagy Erzsébet, Julianna édesanyja szintén Ekelen született, s akkoriban az volt a divat, hogy a lány haza ment szülni az édesanyjához. Így történt ez Juliannával, s három hónapos lehetett a kislány, amikor visszamentek Komáromba.

Vajda Julianna élete kalandos volt, s a nagy szerelem, Csokonay Vitéz Mihály végigkísérte, de sosem lehett a felesége. Tudni kell, hogy a szegénysorsú Csokonait kicsapták a debreceni kollégiumból, s ezt követően évekig bolyongott Felvidéken és a Dunántúlon, hogy megélhetést találjon és verseinek kiadatásához pártfogót keressen. Tervezte, hogy a keszthelyi Georgikonban professzor lesz, és egy tanári állást is megpályázott, de nem jöttek be elképzelései. Vándorútja megpróbáltatásokban bővelkedett, de Komáromott a boldogság szigeteként tartotta számon. Itt ismerkedett meg 1797 nyarán (Julianna ekkor 21 éves, Mihály pedig 24), a komáromi református kollégium (Jókai utca közepén ma is áll az épület) egyik rendezvényén Múzsájával. Szerelem lett ez első látásra. Julianna szülei mindezt nem nézték jó szemmel, s a frigyet Csokonai állástalansága miatt nem engedték, s lányukat gyakran meg is verhették kalandjai miatt.  Édesanyja sorozatra eldugta a költőtől származó leveleket is. Szerelmük viszont kölcsönös és boldog volt, de mindössze kilenc hónapig tarthatott. Ezalatt viszont a boldog szerelmi hatás mámorában megszületnek a Lilla-dalok első szakaszába sorolható gyönyörű költemények. Egy átírt költemény a „Tartózkodó kérelem“, melyet Csokonai egy korábbi szerelméhez kezdett el megírni, de újragondolta. A vers boldog, felhőtlen szerelmi érzéssel átszőtt, tele játékos vidámsággal, táncos jókedvvel lángoló szerelemmel. Finom metaforákkal dolgozik, a finomkodó szavak pedig rokokói bájjal látják el a költeményt. A vers úgynevezett anakreóni dal. (Anakreón görög költő is rövid terjedelmű verseket írt és negyedfeles jambusi sorfajtát alkalmazott.) Ide sorolható pl. „A boldogság“  című vers is, mely szintén anakreóni dal, s a boldogság pillanatának megragadásával felsorolja a boldogság forrásait, s azokat a kellékeket, melyek az érzéki lelki örömhoz tartoznak. Csokonai költői kérdései azt suggalják, hogy itt még derűlátó a jövőt illetően, s úgy érzi Lilla mellett meglelte az örök boldogságot.

De Juliannát szülei 1798 márciusában Lévai Istvánhoz, egy dunaalmási gazdag fakereskedőhöz erőltették. Csokonay tovább udvarolt. A Lilla-dalok pedig átlépnek a második fázisukba, amikor is a költőt mély megrázkódtatással éri a hír, hogy szerelmét férjhez adták. Még mindig nagyon szerelmes, de szívét már a boldogság helyén a szomorúság és a magány tölti be. Lelkivilágát a legjobban a „Reményhez“ című verse tükrözi. Már a kiábrándultság, a fásultság ihletti a költőt, magát a Reményt személyesíti meg, „aki“ nem válaszol kérdéseire, így a versből egy keserű monológ lesz, melyben előbb bemutatja azt a Reményt, „aki“ az emberi sors egy negatív befolyásoló alakja, majd magasztalja azért, mert képes minden széppel és jóval őt elhalmazni, köztük a Lilla szerelmével, végül tudatosítja, hogy átverte őt, és azokat, amit adott, vissza is vette, ami a költőt elszomorítja, kétségbeejti, s olyan reménytelenség fogja el, amikor azt érzi, hogy nincs értelme tovább az életének. A változásokat az évszakváltásokhoz köti, s azon keresztül  szemlélteti érzéseit, negatív szereplőként megjelenik múzsája férje is. De azért mégsem érzi teljesen reményvesztettnek az ügyet. „Amíg élek remélek“ - írja. Csokonai hát nem adta fel, tovább udvarolt szeretett Múzsájának. Többször meg is látogatta Lilláját Dunaalmáson, az almási hegyek borospincéiben adtak egymásnak randevút, s azt mondják, hogy testileg is közel kerültek egymáshoz. Szájhagyományok tanúsítják mindezt, amit Dr. Ferenczy Miklós Csokonay Vitéz Mihály látogatásai Dunalmáson 2005-ben megjelent kiadványában gyűjtött csokorba.

Ez az időszak Mihály és Lilla számára az édes, gyötrelmes reménykedést, a viszonzott szerelem egekig érő boldogságát, majd a szakítás halálos fájdalmát jelentette.
Csokonai szerelmi költészetének harmadik szakaszából kerültek ki a legértékesebb költeményei, melyekben halálvágya és önsajnálat is megjelenik.  „A tihanyi ekhóhoz“ című versében mégjobban tudatosítja veszteségeit, amikor is Lilla maga is behódolt az emberi törekvéseknek, de nem haragszik múzsájára, sőt meg is bocsájt neki. Egy évvel halála előtt megfogalmazza, hogy beteg szíve csak Lilláért dobog. Így hal meg Csokonai súlyos tüdőgyulladás következtében 1805. január 28-án, mindössze 32 éves volt.

Vajda Julianna első férje, Lévai István 1840-ben halt meg. Házasságuk nem volt jó, sosem voltak boldogok, nem született gyermekük sem. Lilla másodszor is férjhez ment, 68 éves korában, 1844. április 16-án Dunamocson, 17-én pedig Dunaalmáson kötött házasságot Végh Mihály dunamocsi esperes lekésszel a református templomban. Érdekes, hogy második házasságát az anyakövbe a következőképpen jegyezték be: Lévai István úr özvegyével Nemes Vajda Julianna asszonysággal néhai Vitéz Csokonai Mihály Lillájával. Ez a házasság sem teljesedhetett be, nagyon rosszul éltek, szintén nem született gyermekük, 11 évet éltek együtt, aztán Lilla visszadta lelkét a Teremtőjének 1855. február 15-én.
Csokonai orvos segész-édesapja nagy ezüst gyűrűjét ajándékozta Lillának. Ebben a gyűrűben mérget lehett tartani. Úgy halt meg, hogy ezt és egy emlékkönyvet tartott a kezében. Ezek a tárgyak a debreceni Csokonai múzeumban vannak kiállítva. Lillát ábrazoló itt közölt portré festmény eredetei is ebben a múzemban található. Lillát 1855-ben temették el Dunaalmáson első férje mellé, érdekes módon Végh Mihály sírkövére is felvésette a Lilla nevet. Csokonai Lillájának emlékét azóta is ápolják Dunaalmáson, a kultúrház mellett Lillának is berendeztek egy emlékszobát, annak a háznak a helyén, ahol ő egykoron élt, a helyiség 1971-ben jött létre Ferenczy Miklós 1968-ban megírt Csokonai Lillája című könyvének anyagaiból. A kultúrházban Csokonai szobát is berendeztek, s az épületet elnevezték Csokonai Művelődési Háznak. Csokonai Vitéz Mihály kapcsán a Szózat egy későbbi számának Porta rovatában Dunaalmásra, illetre Dunamocsra is elportyázunk, ahol Lillájának mellszobrot emeltek.

Homoly Erzsébet