Nevem Gavallér János, az ember belső törvényeit mindennél többre tartó apa, harmadik gyermekeként születtem Debrecenben 1961. 03.05.-én. Balmazújvároson nőttem fel, a faluban, amire a legjellemzőbb /lásd polgármester választás 2002/ a makacs becsület és az emberség.
Apám a „kék-cédulás” választások után /a Parasztpárt ifjúsági tagozatának vezetőségi tagja volt/, szinte a társadalomnak hátat fordítva élt segédmunkásként, ezért minden érzésemet meghatározó vágy és dacszövetségben éltem.

Paraszt vagyok, úgy, mint Veres Péter,
ott születtem, ott nőttem fel,
- apám imádta -, s csalódott lett a világba,
48 -tól 88 -ig várt-várt a halálra!

Talajtalan magyar múltam és a jelenem bizonytalan.
Iskolázatlannak tekintem magam, hiszen egy érettségim ugyan van, de akkor még sportoló szerettem volna lenni és valahogy kivetettnek éreztem magam.
A sorstól kaptam alkoholista apámat, s vele egy, az egzisztencia kényelmében élők számára sohasem érezhető, tiszta becsületet, mert más nekünk nem maradt. Semsey gróf (?) adta a nevet a tisztességes (zsellér) parasztősömnek(?) /de volt valami titkos úri divat’, félvállról pottyant fattyak „grófi szerűjén”/, így dölyföt örököltem az uraktól: Lettem, mint más magyarok, örök Tiborc!
Bárhova tartozni csak elkötelezettség nélkül szabad a nincsteleneknek, ki kell jelentenem, nincs gyakorlatom és megfelelő ítélőképességem ahhoz, hogy csoportok érdekeit képviseljem, nekem csak az Ember érdekeit szabad és kell képviselnem.

Az Író Kilencek - Élő Magyar Írók, Költők Nemzetközi Köre tagja: 2007. szeptember 27-től.