Pósa Lajos méltatása:
„Pósa Lajos volt a legelszántabb őrtálló magyar a költészet berkeiben, a leghívebb dalnok a magyar mezőkön, aki a magyar nemzeti ideálok kultuszában soha meg nem ingott, soha idegen tarlókra nem kalandozott, hanem dalaiban mindig magyar érzést, gondolatot, erkölcsöt, dicsőséget és szépségeket magasztalt, zengett és szórt széjjel költészetének kifogyhatatlan és tiszta forrásaiból."
- Lőrincy György -

"Pósa Lajos józan magyarsága egy csapásra átnemesítette gyermekköltészetünket: virágokat, gyümölcsöket, csengőt, órát, nyuszit és katicabogarat úgy állít elénk, ahogy a magyar paraszt látja évszázadok óta.
- Kosztolányi Dezső -

"Pósa Lajos ... munkásságának nemzetnevelő hatásával egy lépcsővel sem áll lejebb Petőfinél, Aranynál, Jókainál. ... Ami nemzeti kincse van a magyar léleknek (...) ő azokat gyermeki játékokká dolgozta ki és elszórta örökhatású, örök kincsekül az országnak."
- Gárdonyi Géza -

" Pósa Költészet hát van, s tán egy darabig lesz is még a világon, de az utolsó költőt, aki az élet minden vonatkozásában az volt, Pósa Lajosnak hítvták. ... Azért, hogy író lettem, a jó Isten a felelős, de hogy akármihez nyúlok, gyermekíró maradok az utolsó tollvonásig, azt Pósa Lajosnak köszönöm."
- Móra Ferenc -

"Mindnyájunk gyöngéd, meleg érzését lehelte e gyönyörű versekbe a gyermekek költője, ki most gyermekként áll előttünk."
- Benedek Elek -

"A lehető legmagasabb művészi fokon találjuk meg Pósa verseiben mindazokat a formai és tartalmi elemeket, amelyek a mai gyermekversköltészetünk legjobb termését is jellemzik. Mozgás, akció, zenei hangzás, ritmus, rím, alliteráció, ismétlések, variációs ismétlések, megannyi nélkülözhetetlen formai kelléke a gyermekverseknek. És hadd mondjam meg: meggyőződésem, hogy Pósa nélkül nincs Weöres Sándor."
- Harsányi István -

"Pósa költészete a családi élet felmagasztalása is, amelyből az emberek fennkölt s legtisztább, legnemesebb érzelmei fakadnak. Pósának a gyermekről és a családról írt néhány költeménye tökéletes mestermű s örökbecsű gyöngye a magyar irodalomnak. ... A tréfás leírások és történetek is mély emberi és erkölcsi motívumokat rejtenek. Alig van az ember erkölcsi életének olyan mozgató eleme, amely a versekben nem szerepelne. Pósa egyetlen versében sem téveszti szeme elől, hogy mulattatva is nagy igazságokat kell szolgálnia. A hiúság, kapzsiság, kegyetlenség, hűség, bátorság, jószívűség, barátság, hencegés, bátortalanság, nagyravágyás, nagylelkűség, hősiesség mind szerepelnek a versekben, de mindig úgy, hogy a gonosz megkapja büntetését, s a jó elnyeri jutalmát..., amint azt a gyermek optimizmusa megkívánja."
- Nagy László -

"Tarkán váltakozó színekből kötött mezei virágok, egyszerűek és ízlésesek s bizonyos harmónia van köztük (...) Amit Pósa e nemben produkál, az annyira a gyermekvilág kedélyéhez van szabva, hogy alig van egy írónk is, aki utána tudja csinálni."
- Mikszáth Kálmán -

"Pósa alkotásait a tisztaság, költőiség, derű és magyarság jellemzi, ezért is olyan nagy értékűek a nevelő szemében. Versei nemcsak tiszták, hanem melegek, színesek és finoman csengők is. Mindjárt belopóznak a gyermek fülébe és szívébe. Az összes gyermekversek közül leghamarabb Pósa verseit ragadja meg és sajátítja el a gyermek. Ezt az állítást, mely tapasztalásból származik, kísérletileg is be lehetne bizonyítani."
- Kenyeres Elemér -

„Pósa Lajos volt az aki le tudott szállni a magyar gyermekekhez, hogy színmagyarságával megihlesse és fölemelje, hogy az ő múzsája, mely szeplőtlen és tiszta, melnyek sohasem volt egyetlen léha szava, azt a bimbóba szökkenő embervilágot homlokon csókolja."
- Hermann Ottó -

„Népszerűbb költő nem volt nála az országban.  Nemcsak a kicsinyek emlegették az ő kedves Pósa bácsijokat, de politikai verseit a férfi közönség is mohón olvasta, szerelmi dalaiban asszonyok, leányok gyönyörködtek. (…)  Pósa Lajos a nemzeti költészet őrállója volt hosszú, negyven éven keresztül. Bizonyos, hogy nagy  változások történtek és fognak történni a magyar közéletben és költészetben. De olyan felfordulás nem eshetik meg, hogy a magyar költészet és irodalom nemzeti jellegéből kivetkőzhessék. Ez csak magyar maradhat, míg magyarság él a földön. A magyar föld őserejű öléből kiszakítani úgy sem lehet és nem is szabad. Minden ilyen törekvés siralmasan fog végződni. (…)  A dolog azonban úgy áll, hogy nálunk a valósággal egy új helyi jellegű úgynevezett „fővárosi zsidós irodalom” keletkezett, a mely a „falusival” szemben előkelőnek, modernek hirdeti magát. Ez az irány  nemcsak teljesen szakít irodalmunk múltjával, de a külföldi szennyes és itt nálunk még jobban eltorzított áramlatok utánzásában napról-napra visszataszítóbb lesz. (…)  Feltétlenül nagy része van ez elfalújásban annak az erőszakos központosításnak is, a mely nálunk a vidéki, egészséges kulturalakulást megakadályozza. (…) Egy csepp okunk sincs reá, hogy e jelenségeknek nagyobb fontosságot tulajdonítsunk, a milyen valóban. A nemes bor mustja forr, a salakot úgyis kiveti színarany levéből. (…)  Evvel kapcsolatban egy másik örvény is zajlik az irodalom vizein: a nyelv általános romlása, (…) kezd kialakulni egy olyan irodalmi nyelv, amely a magyar fülnek olyan, mintha sással metszenék (…), s már a legelemibb magyarság elveivel sincsenek tisztában, pedig rossz míves az, aki a szerszámával összevész. Ezeknek az elfajulásoknak nagy gátja volt oly hosszú időn keresztül Pósa Lajos költészete, s alapul fog szolgálni a megújulásra, mikor nemcsak földmíves osztályunk lesz teljesen magyar, de azzá válik középosztályunk még lemaradt része, s hozzá csatlakozik a munkásság, az iparos és a kereskedő osztály. (…)  Fontos irodalomtörténeti tekintetben, hogy Pósa Lajos a gyermekirodalom nyelvét megteremtette részben Petőfi, Arany nyelvének hatása alatt, részben a népköltészet szétszórt töredékei alapján. És itt Pósa Lajos, mint nyelvművész is nagyot és maradandót alkotott.”
-Gyöngyösi László-

Összeállította: HE