Magyar hagyományban ősidők óta májusban megünneplik az anyákat, nagy tisztelettel megbecsülve azokat a nőket, akik a magyar nemzetnek megadják a tündér Ilonákat, az okos Katicákat, az Árgilus királyfiakat. Népmeséink őrziték meg a leghűbben a régi idők hagyományait, melyek mind sorra elénk tárják, hogyan váltunk a tudás népévé, s meg is mutatják, hogy mely úton kell járnunk. Május elseje illetve első hete, amikor a Szer-elem Napot és Anyák Napját ünnepeljük nem mást közvetít a ma emberének is, minthogy felhívja a figyelmet, hogy az ebben az időszakban anyává vált nő olyan gyermeknek ad életet, aki a csillagok állása szerint különleges képeséggel lesz felruházva, hogy a tudományok és újdonságok terén nagyszerű egyéniség váljék belőle, hogy képes legyen a magyarság sorsát az egyenes úton tartani. Így magyar nemzetünknek szent ez az ünnep, május elseje a nők és a szerelmesek napja, teremtő istenanya szent ünnepe! Eképpen megvilágítva nem kell már hozzá túl sok magyarázat, hogy idegen ellenerők miért erre az ősi ünnepkörre aggattak más jelentéstartalmat, s nemzetköziesítve miért találtak ki február 14-i szerelemesek napját, március 8-i nők napját, megrontva ezzel nemzeti hagyományainkat, ősi szokásainkat. A gyökerekhez visszanyúlni, a természetben keresni az igaz utat sohasem késő. Őseink forrásoknál imádkoztak, mert a VÍZ teremtő Istenanyánk szent jelképe, mint ahogyan az új jövevény vízben, öntisztító magzatvízben keletkezik. A május elején megfogant gyermek Vízöntő jegyében jön a világra, s az Úr Napistenre tekint születésekor, ugyanis a csillagok rendszerében, s őseink kivaló mesterei voltak a csillagászatnak, a Vízöntő csillagképpel szemben az Oroszlán áll, vagyis Nimrud, Nib-úr, Nap-úr, a teremtő ős helyezkedik el. A teremető Istenanyánknak készült Szent Koronánk is elmondja ugyanezt, annak ellenére, hogy többször átrendezték képeit. Jakab apostol képe, ahogy nevenapja is május elsejére esik, a koronán kezében zöld ágat, azaz a májusfát tartja. Májusfát azon kiválasztott lányoknak állítottak elsejére virradó éjjel, akiknek így jelezték udvarlási szándékukat. A nászéjszakát követő héten pedig már köszönthették az ifjú anyákat. Tudjuk hát, mi a dolgunk!