Mikszáth Kálmán 1847. január 16-án született a Nógrád vármegyei Szklabonyán, mely 191o-től már napjainkig a Mikszáthfalva nevet viseli.

Mikszáth Kálmán:
"Egy írót kitüntetni nem lehet, sem diadalkapuval, sem koszorúkkal, úgy - mint azzal, ha őt műveiben megismerik: ez a legnagyobb jutalma.”
Elei evangélikus lelkészek voltak, ezért a tanulás is családi hagyományként apáról fiúra szállt, öröklődött. A teológiát külföldön, Wittenbergben, Halléban és Jénában hallgatták, tanulták, így nevelőként, tanítóként nemesi családoknál szívesen alkalmazták őket. Gömör, Nógrád és Sáros megyékben teljesítettek szolgálatot. A lelkészi szál az író nagyapjánál szakadt el, aki felhagyva a családi tradícióval, az akkori nagykürtösi földesúr kocsmárosának szegődött. Édesapja, Mikszáth János is ott született, de szüleivel később Ebeckre költöztek át, ahol a "tekintetes középbirtokos uraság árendás mészárosa és kocsmárosaként dolgozott, majd feleségül kérte a helybéli születésű nemes farádi Veress Máriát.
Az író Mikszáth iskolái nagy részét Rimaszombatban járta, 1857 és 1863 között, az utolsó két osztályt Selmecbányán végezte, ahonnan 1868-ban Pestre került, ott jogi tanulmányokat folytatott, de végül is a diplomát nem tudta megszerezni.
Iskolái befejeztével visszatért Nógrád megyébe, ahol 1871-ben Mauks Mátyás szolgabírónál Balassagyarmaton szolgabírósági esküdtként helyezkedett el. Itt alkalma volt közvetlen közelből is tanulmányozni a vármegye uraságait. 1872-ben ügyvédbojtár lett, emellett megpróbálkozott az újságírással. A fővárosi lapok közölték is cikkeit, többek között az Igazmondó, Szabad Egyház, Fővárosi Lapok és a Borsszem Jankó
1873. július 13-án feleségül vette Mauks Mátyás leányát, Mauks Ilona Máriát. Ebben az évben szülei elhaláloztak, melynek okán, hátrahagyva a vidéki életet, feleségével együtt a fővárosba költözött. A kezdetekben nem jól éltek szegények voltak sokat nélkülöztek. Mikszáth el akart válni a feleségétől, mert meggyőződése volt, hogy fizetség nélkül nem méltó a feleségéhez. Felesége azonban nem akart válni, így az akkor még a sikert kereső író elhitette feleségével, hogy másba szerelmes, így 1878-ban törvényesen el is váltak. Miután Mikszáthnak rendes jövedelme lett, újra összeházasodtak.
Ezután hazaköltöztek szülőfalujába, Szklabonyára, a családi birtokból nem tudott megélni. Az 1874-es megyei tisztújításon, mint aljegyző jelöltette magát, de ez sem vezetett eredményre. Visszatért hát Pestre. Az irodalommal ekkor kezdett komolyabban foglalkozni.
Írói pályája
Írói pályája talán a palóci nyelvezet, stílusa miatt nehezen indult, írásait eltérőnek találták korának megszokott normáitól, ezért a szerkesztők műveiből sok részt egyszerűen kihúztak. 1874-ben jelent meg első önálló műve két kötetben, az „Elbeszélések”, címmel, de a könyv irodalmi igényessége ellenére nem kapott komolyabb figyelmet, sem az olvasóknál, sem pedig az irodalmi berkekben. Több napilapnál is dolgozott a sikertelenség miatt azonban elkeseredve 1878-ban Szegedre utazott, ahol a Szegedi Naplónál helyezkedett el újságíróként. Első írói sikerei: az 1879-es szegedi nagy árvíz és az ezután következő királyi biztosi korszak idején aratta. Az árvíz és az akkori események, érdekes témákkal szolgáltak újságírói munkájához. Karcolataiban az ironikus hangvitelű munkáival, maga a királyi tanáccsal élcelődött, így jelentette meg Tisza Lajos és munkatársainak alakját is.
Budapestre 1881-ben tért vissza, ahol az Ország - Világ című lap segédszerkesztőjeként dolgozott. Ekkor vált ki a Budapesti Hírlap szerkesztősége a Pesti Hírlapból, így Mikszáth is a Pesti Hírlaphoz került. Eleinte néhány kisebb rovatot vezetett, de egy fél év múlva karcolataival annyira megkedveltette magát a lap olvasóival, hogy a neves Jókai Mór mellett az egyik legkedveltebb szerző és humorista lett. Cikkeit, írásait javarészt nem írta alá. A Petőfi Társaság 1881-ben fogadta tagjai közé, majd 1882. február 8-án a Kisfaludy Társaság választotta tagjának. 1889. május 3-án a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává 1889-ben vát.
Irodalmi sikereit hamarosan a magánéleti és politikai sikerek követték: 1882-ben ismét megkérte volt felesége, Mauks Ilona kezét, s még ez év december 31-én újra összeházasodtak. A házasságból három fia született: Kálmán, János (1886-1890) és Albert (1889-1921. 1887-től élete végéig országgyűlési képviselő volt.
1897-ben saját lap kiadásával is próbálkozott, ez volt a tiszavirág életű Országos Hírlap. 1903-tól Az Újság főmunkatársaként dolgozott. 1907-ben összegyűjtött munkáiért a Magyar Tudományos Akadémia nagyjutalommal tüntette ki. 1910-ben még megünnepelték írói pályafutásának negyvenedik évfordulóját, ezután Máramarosszigetre utazott, ahonnan már nagybetegen tért vissza, s néhány nap múlva meghalt. Utolsó munkája, A fekete város könyv alakban való 1911-es megjelenését már nem érte meg.
Mert ne felejtse el senki Móricz Zsigmond szavait: "Aki megkíván egy kis jó friss zamatos levegőt, csak üsse fel Mikszáth Kálmán könyveit. Mindegy, melyiket, mindegy, akárhol..."