1992. április 7-én a kanadai Torontóban 76 éves korában meghalt Tűz Tamás, századunk magyar költészetének jeles egyénisége, a modern vallásos líra kiemelkedő képviselője. Az alábbi írást csak most, megkésve kaptuk kézhez a tengerentúlról. Általa búcsúzunk a magyarságát mindvégig megőrző Tűz Tamástól.

A kora áprilisi napfény beragyogta Torontó színeit. Virágosbolt után kezdtem mézelődni. Nárciszt áprilisért, íriszt – kissé szégyenlősen –, mert mindegyikben benne látlak.
Hallottam, hogy napok óta gyengélkedsz, így délelőttöm harmóniáját meg-megzavarta a rossz előérzet, mintha valaki a Holdfény szonátába Richárd Strauss Saloméjánek motivumait keverné.
Makko Lajos, alias Tűz Tamás, percekkel érkezésünk előtt „kezet szorított a Magasságbelivel”, ahogy versében megálmodta.
Sután, kezemben a csokorral, tekintetem ablakodra tévedt, s úgy tűnt, mintha elkaptam volna a pillantásod. Szürke kis tavadon, amely szórakoztatta ablaknyi világod, kanadai libák úszkáltak. Ez a kis víz titokzatos tengerszemmé nőtt világodban, a „Hattyúk tavának” nevezted.
Nem tudok hazaindulni. Az Elizabeth-villa kápolnájában bámulom a színes ablakot és az oltár virágait. Ide jártál. Ki imádkozik ezentúl hűséges baráti szívvel értem, Tamás? Ki fogja buzdítani és ösztökélni a fiatal írókat, költőket? Kinek a verseit keressük izgatottan a lapokban?
Befejeztetett. A fáradt ember Istenhez vágyott – és Hozzá tért.
Húsz könyvedből tizenöt a polcomon. Ha kinyitok egyet, belépek a kiválasztottak világába. A Szerelem, az Isten, a Tökéletesség kutatásának szenvedélye értelmet adott művészetednek. Az alkotás életednek. A művész életének, melyet éltél, ahogy az Istentől kapott tehetség követelte. Szavaidban életre kelnek legszentebb érzéseink, s áhítattal kelt csodálkozással oldozzuk meg sarunkat szentélyed előtt…
Életed visszaadtad Teremtődnek már pappá szentelésedkor, rögös utaidon egyedül Őt kerested. Az írást mindig az Úr nevében kezdted, az üres lapot legelőbb a Szentlélek jelével látva el.
Csendes béke a szívemben. Ma itt találkoztunk. Négyéves magányodban a cireneiek nem tolongtak. Az érett bölcs alázatával és a költő büszkeségével hallgattad a budapesti rádióban elmondott versedet. A „Hét költője” és Győr díszpolgára lettél. Látogató mégis ritkán kopogott ajtódon. A félszegség és az emberi lustaság tartotta távol tisztelőidet? Pedig haragosod nem volt. „Nem szeretek senkit megbántani” – írtad az Új Írás 1991. júliusi számában megjelent emlékezésedben.
A kápolnába besüt a délutáni nap. Elmondok egy Miatyánkot. Hajtok haza a böjti szélben, minduntalan Rád gondolva.
Meghalt Makko Lajos, de Tűz Tamás halad tovább a Via Amoris Dolorosán, orchideák, angyalok, égve felejtett álmok fáklyalángos mítoszában.
Aki akar, beléphet hozzá.








Az Egyesült Államokban élő Szász (Zas) Lóránt, a Wass Albert hagyaték gondozója így irt nekem róla:

„Tűz Tamás KÖLTŐ-pap volt, ebben a fontossági sorrendben. Szerette az italt és a szépasszonyokat, ennek ellenére versei repertoárjában nem szerepelt Bachus és Szép Heléna sohasem -- ismerte a Vatikán idevonatkozó paragrafusait.

Amikor először találkoztunk, éppen híveivel borozgatott a Los Angeles-i Szent István templom éttermének ebédutáni hangulatában. Bemutatásomkor megölelt és maga mellé ültetett. "Egészségedre !" -- mondta, elémtólva a teletöltött poharat. Sokat voltunk együtt, hiszen Kalifornia volt kedvenc tartózkodási helye papokat helyettesítő és más irányú ideutazásai alatt. Vendégünk volt sokszor, Csöre főztjét nagyon szerette, sőt azt is, ahogy nejem autót vezetett, ui. Tamás nem szállt be mellénk, ha én készültem a kormánykerék mögé ülni. Azzal is megtisztelt , hogy Los Angeles-i irodalmi előadásait én szervezhettem, sőt azokat be is vezethettem legújabb megjelent kötetei ismertetésével. Ő keresztelte 1978-ban katolikussá leányunkat, és legközelebbi hozzánk-látogatásakor egy gyönyörű és hosszú, saját kezűleg irt és dedikált verset tett Krisztina mellé, a bölcsőbe. Engem is többször próbált az „egyedül üdvözítő vallás”-ra áttéríteni, sőt újból összeadni Csörével katolikus rendtartás szerint -- nem sikerült.
Aztán megszűntek látogatásai. Egyre jobban elhatalmasodó cukorbaja egy kanadai öregotthon falai közé kényszeríttették, ahonnan még szinte hetente kaptuk leveleit. Nem búcsúzkodott, férfiként és papként viselte sorsát, az elmúlás számára az átlényegülést jelentette. Hivő volt ízig-vérig, az én szkepticizmusom megmosolyogtatta sokszor. Ismét búcsúzom, Tamás, ahogy azt már versben is megtettem. Arra kérlek, hogy Pétertől kérd el a kulcsot, amikor én érkezem, és Te várj a kapuban majd többi, szintén eltávozott költőtársam társaságában!”






Tűz Tamás (családi neve Makkó Lajos) Győr, 1916. április 8.- Hamilton, Kanada, 1992, április 7. költő, író, katolikus pap.
1939-ben szentelték pappá. Verseit közölte a Vigília, a Magyar Csillag, az Élet, a Híd, a Győri Szemle. Első verseskötete 1941-ben jelent megTiszta arannyal címmel. Tagja volt a győri Kisfaludy Irodalmi Körnek és a pécsi Janus Pannonius Társaságnak. A háborúban tábori lelkészi szolgálatot teljesített, majd orosz hadifogságba esett. Hazatérése után különböző plébániákon lelkészkedett; versei az Új Emberben, a Magyarokban, a Vigíliában jelentek meg.
A forradalom után Nyugatra távozott, ahol a magyarság érdekében tevékenykedett papként, költőként, irodalomszervezőként. 1966-ban kezdeményezésére jött létre az Amerikai Magyar Írók csoportja. A clevelandi Árpád Akadémia tagja volt. Verseit többek közt a párizsi Irodalmi Újság, a müncheni Új Látóhatár és Nemzetőr, a római Katolikus Szemle közölte. Számos kötete jelent meg az emigrációban (az első Nyugtalan szárnyakon (1959), az utolsó És most mi lesz, kariatida? címmel (1985)).
Magyarországon az 1970-es évektől közölték verseit. 1987-ben adtak ki válogatást költeményeiből (Hét sóhaj a hegyen, 1987).Életében megjelent kötetei időrendi sorrendben : Tiszta arannyal, Két tenger között, Nyugtalan szárnyakon, Egy ország küszöbén, Elraboltam Európát, Tükörben játszik a kéz, Válogatott versek, Harmincnapos nászút (elbeszélés), Angyal mondd ki csak félig (próza és vers), Hova tűntek a szitakötők ? (próza és vers), Aranyrét utca.

-cspb-