Idén kerek évfordulót ünnepel a Kárpát-medence magyarsága. Igen, végre ünnepnek lehet nevezni a keserves megemlékezést a genocídiumra tett kísérletről, mivel öntudatára látszik ébredni a magyar. Végre nem a materialista propaganda, a liberális álszent szónoklatok befolyásolták a magyar nemzetet cselekedeteiben. Előbb-utóbb rá kellett jönnünk arra, hogy csupán a hit tarthat meg minket. Az Istenbe vetett hit, és a nemzet fennmaradásába vetett reménység.
A megmaradásunkért persze nagy árat kellett fizetnünk. A gondviselésnek köszönhetően azonban a kilencvenévi zivataros politikai fordulatok között is megmaradhattunk. Nemrég jártam Bogártelkén, egy kis kalotaszegi faluban, ahol egy I.-II. Világháborús emlékoszlopot láttam a templom udvarán. Szinte földbe gyökerezett a lábam, amikor figyelmesen megnéztem az 1942-ben készült emlékművet, melynek tetején ez a felirat olvasható: „Istenért, Királyért, Hazáért!” A felirat alatt pedig egy puska és egy ágyú között a magyar címer látható!
Megdöbbenve kérdeztem lelkipásztor kollegámat, hogy a kommunizmus idején milyen csoda folytán maradhatott meg a magyar címer? Ő is a falu magyar polgármesterétől tudta meg, hogy bizony nem kevés könyörgéssel, magyarázkodással és még több pálinkával tudták csak meggyőzni akkor a párttitkárt, hogy ne tűntessék el az egész emlékművet. Az oszlop teteje csonka. Bár a párttitkárnak úgy magyarázták, hogy magától tört le valami vihar következtében, ám az oszlop csúcsa egyértelműen a megcsonkított országot jelképezi.
Az elszakított területeken élő magyarok, akik hosszabb-rövidebb ideig belekóstoltak a népi demokráciába el tudják mesélni, hogy milyen árat kellett fizetniük azért, mert vállalták nemzetiségi hovatartozásukat. Mert magyarul beszéltek, magyarul nevelték gyermekeiket, összekulcsolt kézzel magyarul tanították meg őket imádkozni.
Az árat ma is meg kell fizetni. Ma is mindent meg kell tenni az Istenért, hazáért, még ha a királyság oda is lett. Így cáfolhatunk rá Ferenc Jóska fent idézett Freudi elszólására, és mondhatjuk reményteljesen: a magyar nemzet nem volt, hanem lesz!