Elnök úr!

A szövetséges és társult hatalmak a legaprólékosabb figyelemmel tanulmányozták azokat a jegyzékeket,* amelyekben a magyar küldöttség előterjesztette a neki átadott békeföltételekhez fűzött észrevételeit. Vizsgálatuk során az az egyetlen szándék vezérelte őket, hogy az igazságosságnak és a védelmükre bízott magas érdekeknek megfelelő döntést hozzanak. Ha e vizsgálódás eredménye legfőbb vonásaiban nem egyezik meg a magyar küldöttség által megfogalmazott ellenjavaslatokkal, az abból következik, hogy a szövetséges hatalmak nem találtak lehetőséget ezen küldöttség álláspontjának elfogadására.

A szövetséges és társult hatalmak kifejezik abbeli reményüket, hogy a jövendő Magyarországa a béke és biztonság tényezőjévé válik Európában, mindamellett a maguk részéről nem felejthetik, milyen felelősség terheli Magyarországot a világháború kitöréséért és általában a kettős monarchia által követett imperialista politikáért.

A magyar küldöttség részletes bírálat alá vette a neki átadott békeföltételekbe foglalt rendelkezéseket. Mellékeljük azokat a válaszokat, amelyeket a szövetséges és társult hatalmak ezen észrevételekhez kívántak fűzni. Nem tartották szükségesnek, hogy sorra véve, pontról pontra cáfolják meg az önök békekonferenciához intézett jegyzékeiben* fölsorakoztatott összes érvet, ám ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy megalapozottnak ismernék el őket. A szövetséges és társult hatalmak valamely kérdésben tanúsított hallgatását tehát semmi esetre sem szabad helyeslésnek értelmezni: tudomásul kell venni, hogy a válasz hiánya sehol nem jelenti az önök által védelmezett álláspont elfogadását.

Az önnek átadott észrevételekben semmilyen külön észtevétel sem található a magyar küldöttség által a Magyarország határai tárgyában benyújtott számos emlékirattal kapcsolatosan. Nem adnak választ a küldöttségnek népszavazás megrendezésére tett javaslataira sem azokon a területeken, melyeket a szövetséges hatalmak elhatározása más államoknak juttat. A szövetséges és társult hatalmak alapos megfontolás után döntöttek úgy, hogy a békeföltételekben foglalt területi rendelkezéseket illetően semminemű módosítást nem eszközölnek. Azért határoztak így, mert meggyőződésük szerint az általuk megállapított országhatárok bármiféle megváltoztatása még súlyosabb igazságtalanságokkal járna, mint amelyeket a magyar küldöttség kifogásol.

Egyébként a szövetséges és társult hatalmak által végzett újabb vizsgálódások csak megerősítették azokat a következtetéseket, melyeket a magyar állítások alátámasztására fölsorakoztatható összes - legkülönbözőbb jellegű - bizonyíték elemzése során korábban vontak le: az önöknek átadott békeföltételekben leírt határok kijelölése pontosan ezen eredmények alapján történt.

Közép-Európa népiségi viszonyai kétségtelenül nem teszik lehetővé, hogy a politikai határok teljes hosszukban egybeessenek az etnikai határokkal. Ebből következik - aminek szükségszerűségét a szövetséges és társult hatalmak sajnálattal vették tudomásul -, hogy a magyar lakosság bizonyos csoportjai más államok fennhatósága alá kerülnek. Azonban a dolgok ilyetén állásából kiindulva még nem lehet azt hangoztatni, hogy jobb lett volna változatlanul hagyni a korábbi területi viszonyokat. Egy - akár ezer éven át tartó - állapot fönnmaradását semmi nem indokolja, ha nyilvánvalóan sérti az igazságot.

Való igaz, a magyar békeküldöttség avval érvel, hogy a békeföltételek sehol sem rendelkeztek népszavazás megtartásáról. Ám szövetséges és társult hatalmak csak azután ítélték fölöslegesnek a népszavazást, hogy bizonyosságot szereztek róla: annak eredménye - a véleménynyilvánítás teljes szabadságának biztosítása mellett - nem térhet el jelentős mértékben azoktól az eredményektől, amelyekre Közép-Európa népiségi viszonyainak és nemzeti törekvéseinek tüzetes vizsgálata vezetett. A népek akarata 1918 októberének-novemberének napjaiban megnyilvánult, amikor a kettős monarchia összeroskadt, és a hosszú időn át elnyomott nemzetiségek egyesültek olasz, román, jugo-szláv és cseh-szlovák testvéreikkel. Az időközben történt események megannyi újabb és újabb bizonyítékát adják a Szent István koronája alá korábban behódoltatott népek érzéseinek. Senkit nem tévesztenek meg a magyar kormány megkésett intézkedései, amelyekkel a nemzetiségek autonómia-követeléseinek kíván eleget tenni, hiszen ezek az alapvető történelmi igazságon semmit sem változtatnak - tudniillik azon, hogy a magyar politika minden erőfeszítése hosszú éveken át a nemzeti kisebbségek véleményének elfojtására irányult.

Mindamellett a szövetséges és társult hatalmak - hűen azon szellemhez, amelyből a békeszerződésben megjelölt országhatárok megállapításánál merítettek - kimerítően foglalkoztak azokkal az esetekkel, amelyekben az ekképpen megvont határvonal esetleg nem felel meg mindenütt pontosan a népiségi viszonyok és a gazdaság által támasztott követelményeknek. Megeshet, hogy egy helyszíni vizsgálat nyomán kiderül: bizonyos helyeken változtatni kell a békeszerződésben kijelölt határvonalon. Jelenleg egy ilyen vizsgálatot nem lehet anélkül lefolytatni, hogy ne húzódna el a végtelenségig annak a békének a megkötése, amelyet egész Európa kívánatosnak tart. Mihelyt azonban a határmegállapító bizottságok munkához látnak, és úgy ítélik meg, hogy egy bizonyos részen - amint erről föntebb szó esett - a békeszerződés rendelkezései igazságtalanságot eredményeznek, amelynek megszüntetése mindenkinek érdekében áll, lehetőségük lesz arra, hogy megállapításaikat a Nemzetek Szövetségének Tanácsa elé terjesszék. A szövetséges és társult hatalmak ezekben az esetekben hozzájárulnak ahhoz, hogy a Szövetség Tanácsa - valamelyik érdekelt fél kérése esetén - fölajánlhassa jószolgálatait annak érdekében, hogy az eredeti határvonal kiigazítását illetően békés megegyezésre jussanak, minden olyan szakaszra nézve azonos föltételek mellett, ahol a kiigazítást a határmegállapító bizottság szükségesnek tartja.

Kárpátaljára vonatkozó döntésük meghozatalakor a szövetséges és társult hatalmak teljes mértékben tisztában voltak az előttük álló nehézségekkel. Kárpátalja egyesülését Cseh-Szlovákiával az utóbbi állammal kötött szerződésben ismerték el, amely külön kezeskedik a ruszinok autonómiájáról. Egyetértésre jutottak Cseh-Szlovákiával abban, hogy ezen szerződés rendelkezéseit illetően - amennyiben nemzeti, vallási vagy nyelvi kisebbséget érintenek - a Nemzetek Szövetsége nyújtson biztosítékot. A szövetséges és társult hatalmak úgy ítélik meg, hogy a közöttük és a cseh-szlovák állam között létrejött szerződés lehetőséget nyújt Kárpátalja autonóm tartomány népességének arra, hogy a nyilvánosság előtt hangot adjon törekvéseinek. A legnagyobb figyelemmel fognak követni minden olyan kívánságot, amely a jövőben e népesség részéről megfogalmazódhat. Egyébiránt a Nemzetek Szövetségének Egyezségokmánya a szövetség tanácsának minden tagját följogosítja arra, hogy a szövetséges és társult főhatalmak és a cseh-szlovák állam Saint-Germain-en-Laye-ban 1919. szeptember 10-én kötött szerződés aláíróinak figyelmét minden, Kárpátaljával kapcsolatos, figyelmet érdemlő kérdésre fölhívja.

Ilyen körülmények között a szövetséges és társult hatalmak vélekedése szerint a határ menti népesség érdekei hiánytalanul érvényesülnek. Ami az idegen fönnhatóság alá kerülő magyar népességszigeteket illeti, ezeknek teljes körű védelmét a Románia és a szerb-horvát-szlovén állam már aláírt, és a Cseh-Szlovákia által becikkelyezett kisebbségvédelmi szerződések biztosítják.

A szövetséges és társult hatalmak megelégedéssel veszik tudomásul a magyar küldöttségnek azokhoz az elvekhez való csatlakozását, amelyeken a Nemzetek Szövetségének Egyezségokmánya nyugszik. A szövetség nem csupán a szerződés minden aláírójának jogait védelmezi, hanem azt a szervezetet is létrehozza, amelynek révén - békés úton és a törvények tiszteletben tartásával - bármely olyan ügy elintézést nyerhet, amely a békeszerződés végrehajtása során előállt újabb körülmények hatására merül föl. Hogy mikor léphet be Magyarország a szövetségbe, az hajlandóságától függ, amellyel a békeszerződésből fakadó kötelezettségeinek eleget kíván tenni.

A szövetséges és társult hatalmak úgy ítélték meg, hogy ennél tovább nem mehetnek. A határmegállapító bizottságoknak a területi rendelkezések ügyében juttatott hatáskör, a békeszerződés különböző cikkelyeiben eszközölt javítások - melyeknek részleteit a jelen levéllel egy időben átadandó észrevételek tartalmazzák - a szövetséges és társult hatalmak által nyújtott engedmények legvégső határait jelentik. A mai napon önöknek átadott békeföltételek tehát véglegesek.

A szövetséges és társult hatalmak következésképpen a magyar küldöttségtől - jelen jegyzék keltétől számított tíz napon belül - olyan nyilatkozatot várnak, amelyben tudatja, hogy fölhatalmazással bír a békeszerződés jelen formában való aláírására. Ezt követően azonnali intézkedésekre kerül sor az aláírás előkészítésére.

Kérem, Elnök úr, fogadja megkülönböztetett nagyrabecsülésem kifejezését.

1920. május 6.

Párizs