Ez a felsorolás az utódállamok és kis Magyarország politikusainak gaztettei az elszakított országrészek magyarjaival szemben. Hely hiányában nem szerepelhet részleteiben Szolyva gyűjtőtáborának véres történési Kárpátalján, a felvidéki lakosságcsere, a Benes dekrétumok , a szlovák nyelvtörvény, a Délvidék magyarjai ellen elkövetett gyilkosságok, megveretések, rablások és megaláztatások vég nélküli listája, a rendszerváltás utáni gyalázatos egyezmények az utódállamokkal, mert  oldalak ezreit töltené be. Erdély esetében részletesebb képet próbálok nyújtani, bár természetszerűleg az itt felsorolt történések listája sem lehet teljes.

 Nem vád, nem ítélet, csak a tények!

Erdély!

1940. szeptember 1.Brassóban a második bécsi döntés ellen tüntető román vasgárdisták egy székely legényt agyonvernek.

1940. október 3.Az MTI hírül adja, hogy Kürtös vasúti határállomáson 56 órája vesztegel egy 22 vagonból álló román szerelvény, tele magyar nemzetiségű magyar menekülttel. A munkahelyeiktől megfosztott menekültek a hír szerint siralmas állapotban vannak, a határállomáson vízért sem engedik őket kiszállni a vagonokból. A magyar kormány válaszlépésre szánja el magát.

1941. augusztus 7. Brassóban a magyar nyelv használata miatt meggyilkolják Lőrinczy János brassói fiatalembert.

1943. szeptember 3.A brassói magyar konzul szerint a bécsi döntés óta eltelt három év alatt "a legvéresebb és legvészesebb sebet" a magyarság lelke kapta, mivel a dél-erdélyi magyar úgy érzi, hogy teljesen ki van a román államnak szolgáltatva.

1944. január 26-28.A brassói magyar konzulátus vezetője, Zilahi-Sebess Jenő, dél-erdélyi útja alkalmából megállapítja, hogy a magyarság helyzete egyre gyorsabban romlik. Tapasztalata szerint a dél-erdélyi magyar vezetők, kevés kivételtől eltekintve, megegyeznek abban, hogy "néhány, legfeljebb öt-hat év alatt a magyarság száma annyira csökkenni fog, hogy a szórványok legfeljebb a statisztikusok és történetkutatók számára jelentenek érdekességet."  

1944. szeptember 23. A szeptember 11-21. közt a magyar csapatok által megszállt Belényes melletti Magyarremetén, a visszavonuló magyarok nyomában megérkező román hadsereg katonái a szomszéd falubeli román lakossággal feldúlják és kifosztják a falut, és "partizán-akciók" vádjával 37 polgári lakost kivégeznek, (köztük 12-14 éves gyerekeket és 60 éven felüli öregeket.) A közeli Kishalmágyon még további öt remeteit gyilkolnak le.

1945. április 5. A Monitorul Oficialban megjelenik a CASBI 3822. sz. végrehajtási utasítása. Ez felállítja a "vélelmezett ellenség" ("inamici prezumaţi") fogalmát, mely azokra a magyar nemzetiségű román állampolgárokra vonatkozik, akik 1944. szeptember 12-én a trianoni Magyarországon vagy Észak-Erdélyben tartózkodtak, vagy akik a közeledő front elől elmenekültek, illetve akiket a magyar katonai hatóságok lakóhelyük elhagyására kényszerítettek. (Ezzel a törvénnyel mintegy 30-35 ezer magyar nemzetiségű román állampolgárt fosztanak meg vagyonától.) Magyarországi pénzügyi szakemberek 1946-ban a CASBI-gondnokság alá helyezett összes magyar vagyont (az iparvállalatoktól, pénzintézetektől az észak-erdélyi magyarság ingó és ingatlan javaiig) mintegy 200 millió dollárra becsülték.  
                      
1951. augusztus 7. A bukaresti katonai törvényszék Paul Finichi hadbíró őrnagy vezette csoportja kihirdeti az ítéleteket: Márton Áron: életfogytiglani kényszermunka, 10 év nehéz (szigorított) börtön (1955-ben szabadul); Korparich Ede: 5 év nehézbörtön (letöltése után az NSZK-ba emigrál); Szász Pál: 10 év nehézbörtön (Ocnele Mare-n 1954. január 4-én éhen hal); Lakatos István: 10 év nehézbörtön, 25 év kényszermunka (1964. augusztus 5-én szabadul); Kurkó Gyárfás: 10 év nehézbörtön, 25 év kényszermunka (1964. augusztus 4-én szabadul); Teleki Ádám: 10 év nehézbörtön, 15 év kényszermunka. (Hét év múlva egyéni kegyelemmel szabadul); Venczel József: 5 év nehézbörtön, 12 év kényszermunka. (1961. január 11-én szabadul); Bodor Bertalan (bankigazgató): 5 év nehézbörtön, 12 év kényszermunka (1955-ben szabadul).

1951. augusztus 20. - 21. Éjszaka karhatalommal elhurcolják az összes erdélyi ferencest és a laikus testvéreket, és Máriaradnán gyűjtik össze. (Már másfél éve Radnán raboskodik a Notre Dame női rend mintegy 100 és a ferences női rend 20 tagja is.) A 122 ferences sorsában osztoznak a minoriták, sőt, az ún. harmadik rend tagjai is. P. Boros Domokos Fortunátot, az 1942 és 1948 közti tartományfőnököt nem viszik a többiekkel Máriaradnára, hanem Jilaván gyorsított hadbírósági tárgyaláson életfogytiglani börtönbüntetésre ítélik, majd a Duna-Fekete-tenger csatornához hurcolják. - 1952. május 22-én.

1956. február 29.A rîmnicu sărat-i börtönben meghal Sándor Imre (1893-1956) gyulafehérvári titkos ordinárius, akit még 1952 januárjában ítéltek el egy koncepciós perben.

1958. február 28.A hazafelé tartó magyar delegáció megáll Kolozsvárott, ahol az állomás előtti téren rövid gyűlést tartanak a vendégek tiszteletére. Az itt szónokló Kádár János kijelenti: "Mi természetesen elsősorban forradalmárok vagyunk. A határok problémája csak alárendelt kérdés..." (Ebből és Kállai beszédéből a román pártvezertés azt a következtetést vonja le az elkövetkező hónapokban, hogy Budapest "levette a kezét" az erdélyi magyarságról, és Bukarest szabadkezet kapott az asszimilációs politikájához...)

1961. szeptember 14. Désen letartóztatják P. Bálint Szalvátor helyettes tartományi rendfőnököt, másnap, szeptember 15-én pedig P. Fodor Pelbárt teológiai rektort, definitort, és György Húgó laikus testvért, akiket a még június 26-án letartóztatott P. Benedek Fidél ferences tartományi főnökkel, P. Fodor László rendtartományi titkárral, P. Écsy János dési házfőnökkel, P. Angi Csaba dési helyettes házfőnökkel és P. Fülöp Tamás ferences szerzetessel együtt kémkedés vádjával állítanak bíróság elé. (A vád szerint titokban jelentették Rómába a rend minister generálisának, hogy hány rendházat vettek el a kommunisták.) Végül két perben: "a szocialista rendszer elleni uszítás" vádjával P. Pöhacker Balázst, P. Fodor Pelbártot és P. Écsy Jánost 3-3 évre, P. Angi Csabát 7 évre; egy másik perben pedig: (hazaárulás vádjával?) P. Benedek Fidélt 8 évre, P. Bálint Szalvátornak és P. Fodor Lászlót 6-6 évre, P. Fülöp Tamást pedig 4 évre, a többieket 3-3 évre ítélik. Az általános amnesztiával szabadulnak 1964-ben.

1966. március 15. Népszámlálást tartanak Romániában. Az előzetes közlemény szerint az ország összlakossága ekkor 19.105.056 (a végleges adatok szerint 19.103.163), ebből magyar nemzetiségű, 1.602.604 (a végleges adatok szerinr 1,619.592) magyar anyanyelvű 1,626.000, az erdélyi népesség mintegy 27%-a. (1956-hoz képest 39.184-el nőtt a magyar nemzetiségűek, és száma.) Moldvában a népszámlálás csupán 9.516 magyar anyanyelvű lakost "talált" - ez azt jelzi, hogy a még meglévő magyar anyanyelvű csángók nagy részét románnak írták be. 1956 és 1966 közt mintegy 70.000-re tehető a Kárpáton túlról érkezők száma.

1970. február 13. Brassóban, a helyi pártszékház előtt Moyses Márton (akit még diákként 1960-ban két év börtönbüntetésre ítéltek, mert a magyar forradalom leverése után Magyarországra akart szökni, hogy a forradalmárokat segítse) benzinnel leönti és meggyújtja magát. Három hónapnyi szenvedés után belehal a sérüléseibe.

1976. október 5. Nicolae Ceauşescu munkalátogatáson Hargita megyében jár. Csíkszeredában tartott beszédében bejelenti, hogy az ötéves tervben mintegy hatezer lakást építenek és "Csíkszereda az egyik traktorgyártó központ lesz". Az elkövetkező években a település belső városmagját "eltüntetik" és "modern városközpontot" építenek. A város iparosítása együtt jár a románosítással. Míg az 1966-os népszámlálás idején 807 román nemzetiségű lakos élt a székely városban, addig 1977-ben már 4818.)

1980. szeptember 7. - 8. Éjszaka "ismeretlen tettesek" Kolozsvárott lerombolják az Ady-Şincai Líceum (volt református kollégium) épületén elhelyezett, az első világháborúban elesett diákok emléktábláját. Az eset nagy felháborodást kelt a helyi magyarság között. Balogh Edgár az Igazságban teszi szóvá, Takács Lajos, az Államtanács nyugalmazott alelnöke, a Bolyai egyetem utolsó rektora táviratot küld emiatt Nicolae Ceauşescu államelnöknek. Helyi vélemények szerint az akció a hivatalos szervek tudtával, sőt, szervezésével történt.
1984. október 6. Mintegy ezer helyi magyar részvételével történik az aradi mártírok obeliszkjénél a koszorúzás. A bukaresti pártvezetés nem járul hozzá, hogy a magyar nagykövetségen kívül a szomszéd megye, Békés, delegációja is hivatalos jelleggel koszorúzzon, ráadásul a határon két órára feltartóztatják a békési fiatalok két autóbuszát a határon, emiatt azok lekésik az eseményt. Barity Miklós nagykövet az október 10-i rejtjeltáviratában annak a véleményének ad hangot, hogy "az egész ügy előzményei, fejleményei világosan jelzik azt az eddig is már többször érvényesülő román szándékot, hogy romániai területen lévő magyar vonatkozású emlékhelyek látogatására, vagy az ide is kapcsolódó magyar évfordulók ünneplésére érkező magyarországi hivatalos szervek beutazását megakadályozzák.

1985. március 30. Az Erdélyi Magyar Hírügynökség - a Bákó megyei csángó-magyar faluból, Lészpedről származó információkra hivatkozva - jelenti, hogy a környék néhány helyiségében a helyi rendőri szervek teljes utazási-közlekedési tilalmat rendeltek el. A román hatóságok évek óta arra törekszenek, hogy a csángó-magyar vidéket elszigeteljék a külvilágtól.

1986. október 6. A hagyományos aradi koszorúzást igyekeznek a hatóságok megakadályozni. Ugyan a bukaresti magyar nagykövetség képviselői elhelyezhetik a koszorújukat, ám a magyar televízió forgatócsoportját nem engedik be az országba, a nagylaki határátkelőhelyen pedig több magyar csoportot visszafordítanak.

1988. április 29. Nicolae Ceauşescu bejelenti, hogy az országban 2000-ig végrehajtják az ún. település-szisztematizálási tervet, melynek során mintegy hétezer-nyolcezer falut felszámolnak. (A "szisztematizálás" nem csak a falvakat veszélyezteti, hanem a városokat is. Az erdélyi városok - többek közt Arad, Csíkszereda, Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad, Segesvár, Szatmárnémeti, Zilah - történelmi városmagjait az utóbbi két évtizedben szisztematikusan "eltüntetik".)

1988. Bözödújfalu az elpusztított falu Maros megyében. A falu a Ceausescu-rezsim által elkövetett erdélyi falurombolás egyik áldozata – 1988-ban a falut elárasztották vízzel egy új víztározó építésekor. Az elárasztás védőgát építésével elkerülhető lett volna, a cél azonban az volt, hogy a magyarságot elűzzék eredeti környezetéből. Számtalan, többszáz éves magyar település esett e barbár terv áldozatául.




1988. július 28. Az Erdélyi Magyar Hírügynökség információi szerint a tanügy minisztérium Maros megyéből 1.451, Kolozs megyéből 1.730, Hargita megyéből pedig mintegy 1.400 magyar diákot kíván zömében Kárpátokon túli és száz százalékban román középiskolákba kényszeríteni. A többi megyét illetően hasonló a helyzet. Azok a magyar diákok, akik nem jutottak be a szakiskolák XI. osztályába, csak román és zömében Kárpátokon túli iskolákban folytathatják tanulmányaikat. Amennyiben ezt valaki nem vállalja, nem tanulhat tovább (azaz nem tanulhat estin, és nem jelentkezhet újra a következő évben), tehát nem tudja megszerezni a középiskolai végzettséget. A középiskola elvégzése után helyben, azaz román nyelvterületen működő vállalatoknál öt éves szerződéskötésre kötelezik. Ez azt jelenti, hogy a diákok 16-23 éves koruk között szüleiktől távol kényszerülnek élni.

2000. január 30. Mintegy 100 ezer köbméternyi cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a nagybányai bányavállalat létesítményéből a Lápos folyóba, ahonnan a Szamosba, majd a Tiszába került. A minden élőlényre halálos méreg koncentrációja 180-szor haladta meg a megengedett határértéket, így valóságos halszőnyegek úsztak le a folyón.  Az eddigi legsúlyosabb magyarországi vízszennyezés mintegy két hét alatt vonult le a folyó hazai szakaszán, felmérhetetlen károkat okozva.

2002. december 1. Mintegy 120 fős demonstráló tömeg gyűlt össze a budapesti Kempinski hotel előtt azért, hogy tiltakozzanak Adrian Nastase román kormányfő és Medgyessy Péter miniszterelnök találkozója ellen vasárnap este. A felolvasott szöveg egyik mondanivalója szerint "az ember nem ünnepelheti Magyarországon Erdély románok által történt bekebelezését. "Vesszen Trianon!" és "Éljen Magyarország!" - skandálja folyamatosan a délután fél 6-kor a szálloda elõtti térrõl, rendõrök által kiszorított tömeg. A rendõrség egy embert kiemelt és elhurcolt a tömegbõl. Az ünnepi fogadáson részt vett Kovács László külügyminiszter, Göncz Árpád volt köztársasági elnök, valamint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség több képviselõházi és szenátusi vezetõje is.

2005. szeptember 26. A magyar parlamenti pártok (MDF, Fidesz-KDNP, MSZP, SZDSZ) minden feltétel nélkül megszavazták Románia uniós csatlakozását.

2010. május 19. Újságírókat vertek meg Kézdivásárhelyen, mert magyarul beszéltek. Szombaton hajnali négy óra körül a Függetlenség utcában hat marosvásárhelyi fiatalt bántalmaztak zömében berecki ittas fiatalok. Nagy Botond és Benedek István, a marosvásárhelyi Népújság újságírója, Árendás István, a rádió munkatársa, a negyedik megvert személy Nemes Attila. A verésből Nagy Botond huszonhárom éves barátnőjének is jutott, őt ököllel ütötték meg.

Források: Vincze Gábor: A romániai magyar kissebség kronológiája, Erdély Ma, Index, Greeninfo.