Még gyermek voltam, s apám megfogta kezem.
Megmutatta nekem, hol él a nemzetem.
Mutatta az erdőt, a zöldellő réteket,
ahol szebb jövő vár rám, és boldogan élhetek.

Mutatta az alföldet a Duna - Tisza közét,
a Jászságot a Bakonyt a Hatvannégy vármegyét.
Mutatta az utat, a nádasok között,
ahová hős őseink lelke költözött.

Nézd fiam a folyókat, nézd a völgyeket,
a nyíló virágokat, réten a fényeket.
Ez mind a tiéd fiam, óvd és vigyázz rá,
ne hagyd az idegent, hogy hazád elrabolják.

Érintsd meg a követ, mert az is a tiéd.
Tiéd a folyó a part, el ne add semmiért!
Tiéd ez az ország, múltja és jelene.
neked teremtette, a magyarok istene!