A Ténsasszony megáll a nagy kereszt előtt, keresztet vet, és Lidivel egyszerre letérdelnek. Más gyertya már nem ég, csak az övék, elcsendül a kápolna környéke, s a lángok egyszerre lobogni kezdenek; A kis lángok ijedten lobognak, a kis öregasszony szemén nagy könnycseppek tükrében frissen vergődik az új nagy bánat. „Miért, Istenem, miért?”A könnyes szemben benne lobognak a gyertyák, megkapaszkodnak a gondolatokban, érzik az anyaszív síró dobbanását, látják a leveleket, az utolsó nyarat, mindent, és szelíd lángjukkal simogatják az öregasszony arcát.  / Fekete István, Tíz szál gyertya/ 

Az első világháború idegen földön eltemetett magyar katonái miatt szinte minden községben igény volt emlékhelyekre.Ezek általánosságban közadakozásból épültek. A Horthy kormány és az irredenta szervezetek, mint a már említett Védő Ligák Szövetsége és a Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája ösztönzésére megindultak az országzászlók és a trianon emlékművek létrehozása, amit célszerűen összekötöttek az első világháborús hősi halottak kegyhelyeinek építésével. A főváros minden kerületében emeltek egy vagy több ilyen emlékhelyet. A legnevezetesebb volt a Szabadság téri, amelyet a kommunisták leromboltak. De vidéken is gyönyörű emlékhelyek létesültek, mint a Sághegyen található, hazánk legnagyobb, épen maradt, Trianonra emlékeztető emlékműve 1934-ből. Azóta is a szépséges Sághegy oldalában magasodik a Trianoni emlékkereszt, messziről látható örök mementóként!
Akik közreműködtek a létrehozásában: a trianoni emlékmű megálmodója, Királyfalvi Gusztáv alsósági tanító. Tervezője Halász Jenő, budapesti építész, kinek segítője volt Berzsenyi Janosits Miklós celldömölki mérnök. Az emlékmű építője: Zsolnay Lajos Mihály sárvári építőmester.
Nagyságában nem mérhető hozzá a címlapunkat díszítő Badacsonytördemici emlékmű, amit 1935-ben szentelt fel Noé Gyula plébános. Érdekessége, bár a község bányászfalu(bazalt) volt, mégis inkább a Perm időszakban képződött vörös homokkőből építették, ami  ide 14 km-re található,  Balatonrendesen. A emlékművet Farkas János helyi kőművesmester és a pápai Schneider Géza kőfaragó építették. A második világháború után a homlokzatán látható „Így volt-így lesz” feliratot kivésték, a tetején álló bronz turulmadarat és bronzpajzsot lefeszegették, eltüntették. Az emlékmű 2005-ben nyerte vissza régi fényét a helyi polgármester Vollmuth Péter erőfeszítései nyomán, amely ugyanakkor kibővült egy II. világháborús és egy 1956-os emlékoszloppal is.
A rendszerváltás után ismét igény keletkezett a magyarságban, hogy méltó emléket állítsanak a nemzet régi dicsőségének. Ezek általában helyi kezdeményezésre történtek, mint a képünkön látható békéscsabai emlékhely, vagy mint a tavaly felavatott nagykörűi, amely Györfi Sándor alkotása. A közadakozásból felállított emlékművet Gergely István, Tiszi, csíksomlyói c. esperes avatta, amelynek létrehozásában jelentősen hozzájárult Horvát Ferenc barátom, a „nagyapó” aktivitása, akinek több fotóját /www. magyarorszag –szep.hu/ is láthatják újságunkban.







A kilencven éve történt tragédia napján a nemzeti összetartozás jelképeként több új Trianon emlékhelyeket avatnak. Az alábbi sorokat az egyik szervező, Varga László barátom, a helyi Magyarok Szövetségének elöljárója küldte:
„ Siófokon eddig nem épült olyan emlékmű (az első világháborús hősi emlékmű kivételével) mely első látásra egyértelműen valamelyik nevezetes történelmi eseményünkre emlékeztetne.
 A trianoni békediktátumról városi szinten egyáltalán nem volt szokás megemlékezni.
 
 Az 2006-os országos tüntetéssorozat idején összekovácsolódott csoport szervezett először nyilvános rendezvényt 2007. június 4-én, majd a következő években.
 A lelkes csapat 2008-ban hivatalosan bejegyzett szervezetté alakult Civilek a Nemzetért Egyesület néven. Bogdándy György alelnök indítványára kezdték el egy Trianon Emlékmű megvalósításának szervezését. Az elképzelés helyszínnek a köznyelvben kórházdombnak nevezett Béke parkot találta alkalmasnak, hiszen itt volt az egykori siófoki temető is, melyet úgy eltűntettek, hogy még emléktábla sem jelezte mi is volt ezen a területen korábban. Úgy gondolták itt lelne méltó helyre az ezeréves magyar államiságot méltatlanul megalázó történelmi eseményre emlékeztető alkotás.
  Először támogató aláírásokat gyűjtöttek, hogy  meggyőződhessenek róla valóban társadalmi támogatást élvez a kezdeményezés. A gyűjtés a vártnál is jobb fogadtatásban részesült, úgy a lakosság, mint az önkormányzat részéről. Ekkor adománygyűjtést indítottak. Az önkormányzati képviselők és dr. Balázs Árpád polgármester is teljes mellszélességgel állt ki az emlékmű ügye mellett. Ennek eredményeképpen pályázatot írtak ki, melyen az Ybl-díjas építész Ripszám János és lánya által készített terv lett a nyertes.
 A város 2010. évi költségvetésében pénzbeli támogatással is hozzájárult a megvalósításhoz. Így már elégséges forrás állt rendelkezésre. Megkezdődhetett a kivitelezés előkészítése. Ekkor is sok örömteli meglepetésben volt a szervezőknek része, hiszen az árajánlatok kérése során sokan adtak kedvezményt, sőt számos helyi vállalkozó térítésmentes munkafelajánlást tett, amikor megtudták miről van szó.
 Így jutott a gondolat a megvalósítás végső szakaszához: 2010. június 4-én, 19 órakor megkezdődhet az emlékmű avató, és a tragikus esemény 90. évfordulójáról megemlékező rendezvény.

De a Felvidéken sem tétlenkednek honfitársaink. A révkomáromi  Te Ügyed Kör polgári társulás három éve készül az idei Trianon évfordulóra. A civil tömörülést, mely hisz a közügyek iránti figyelemfelkeltés polgári kezdeményezésében 2006-ban jegyeztették be. A 90.éves évfordulóra időzített akciójukról, Feszty Zsolt a T.Ü.KÖR  polgári társulás elnöke elmondta, hogy méltóságteljes megemlékezésre készülnek. „Nincs róla hírünk, hogy van-e egyáltalán Trianoni emlékmű Felvidéken. Egyrészt hiánypótló a tevékenységünk és a szándékunk, másrészt pedig tabudöntő. De hát a tabuk azért vannak, hogy ledöntsük. Az emlékmű ötlete Reményik Sándor verse alapján született. A költő 1920. június 8-án írta meg azt a versét, hogy Gyűrűt készítettek, feketét, acélból, s a dátumot belévésetem. Mi ennek hatására egy baráti körből megalakítottuk a polgári társulást, s Budapesten találtunk egy ékszerész csapatot, akikkel ezt a gyűrűt elkészítettük. Bele van vésve, hogy 1920. június 4., s ezt a gyűrűt  elkezdtük terjeszteni, s a gyűrű mindenkori árából 2000 Ft adomány ennek a felállítandó Trianon emlékműnek a javára. Nagyon szép és méltó emlékmű lesz. Egy ötméteres központi oszlop fog állni életfa motívumokkal, az oszlop vége villámsújtotta, négy oldalról pedig emberalakok tapadnak az oszlophoz, s a négy alakot pedig összeszorítja a gyűrű, egy igazi fekete acélvas abroncs, valójában a gyűrű nagyban, s bele van vése a dátum. Olyan emlékműben próbáltunk gondolkodni, ami nemcsak visszautal, hanem egy kicsit előre is. Az elmúlt 90 évben Trianonról mindig úgy gondolkodtunk, hogy az szétszakította a magyar nemzetet. Nem vitatom, hogy nem ez történt, s az én családom ebben élt, de azt gondoljuk, hogy ugyanakkor össze is fogja. A magyar nemzet egészének az életében ez az utolsó olyan történelmi mozzanat, ami mindenkit érint a mai napig. Ez a gyűrű azonban szakad, helyenként meg van repesztve, hogy a négy irányban élő nemzet ezt a gyűrűt levethesse magáról, ha akarja.”
A felavatást kulturális rendezvények is megelőzték, melyek bevételét szintén az emlékmű költségeire fordítják, s nem utolsó sorban önálló eseményként is megállták a helyüket. Megemlékeztek a Benesi dekrétumok és az 1946-48 között kitelepített áldozatokra Dörner György estje kapcsán, Nemcsák Károly és Tolcsvay Béla Szép szerelmem, Magyarország címmel tartott előadást. Az emlékművet a Révkomáromi Református Keresztyén Egyházközösséghez tartozó telken állítják fel június 4-ére.