A pap indult egyszer, hogy hát elmenyen, mert itt nem tetszött neki a kenyér. Odamenyen, azt a hellyet keresi meg, ahol a búzakenyérnél is jobb kenyeret eszik.
Hát, ugye, Jézus is a fődön járt, s találkozott velle s kérdezte, hova menyen. S mondja:
Én oda menyek, ahol a búzakenyérnél is jobb kenyeret adnak!
Hát olyan hely már nincsen, ahol a búzakenyérnél is jobb kenyeret egyenek!
Átváltoztatta azt haragjában lóvá, a papot. Mennek tovább. S találkoztak egy ilyen asztalosmesterrel, amilyen ilyen bútordarabodat vitt a városba, hogy hát ő azt eladja ott.
Hát hova viszed? – kérdözte Jézus.
Hát viszöm a városba, családom jó nagy van, valaki kenyeret, valamit hozzak nekik, élelmet.
Hát, no – azt mondja –, többet ne húzd, én neköd adom ezt a lovat. De úgy három év múlva itt ezön a hellyen találkozunk, s itt visszaadod neköm. De enni egyebet ne adjál neki, csak gyaluforgácsot!
A mestersége az vót, hát adjon gyaluforgácsot. Úgy es lett. Az a szegény ember, mán az a szegény iparos, megkapta a lovat, s dolgozgatott, s avval ő milyen jól tudott! A gyermekekkel, amit termelt árut, bé tudta szállítani a városba, s vitt haza élelmet a családnak.
De még mentek tovább, vezette a lovat, s egyször a szegény ember úgy arrafelé járt, ahol a papnak a felesége es lakott. Hát, a pap ráismert a feleségire, ló képibe. Hát, meg akarta ott nyalni, csókolni a ló, de a papné megharagudott, hozzáütött s ki találta ütni az egyik szemit.
No, hát úgyis ment tovább. De a papnak csak gyaluforgácsot kellett tovább egyen, mert ló volt. No, utóvégin hát lejárt a három év, s a szegény ember a megbeszélt hellyen jelentkezett, három év múlva, a lóval. Ugyanott találta Jézust, és visszaadta a lovat.
No, hát visszavette a lovat s akkor hát, ugye, hogy a három év lejárt, Jézus is visszaváltoztatta a papot emberré. S a pap nagy boldogan ment haza, s a felesége, mikor meglátja:
Te hol kódorogtál három évig, nem szigyrelled magadat, még valahol verekedtél is, mert a szemedet is kiütötték!
Hát – azt mondja – azt te ütted ki, feleség!
Hát én hogy üttem vóna ki s mikor, hát három évig honn sem voltál! Hogy üttem vóna én ki? – azt mondja.
Osztán elmagyarázza a pap, hogy hát:
Amikor a lóval a szegény ember ment, s ott én meg akartalak csókolni, mert én megismertelek, úgy, amér ló voltam, hát te hozzám üttél, s kiütted.
No, hát így megbékéltek. De azóta a pap is belenyugodott abba, hogy olyan hely nincsen, ahol búzakenyérnél is jobbat esznek. Belenyugodott a pap, hogy nincs jobb a búzakenyérnél.