Mihályi Molnár László

1953. április 24-én született Rimaszombatban. Édesapja falusi néptanító volt Gesztetén, majd Kisgömöriben (a kis falusi iskola megszűnése után pedig: Balogfalán, Várgedén, Serkén, Beretkén és Feleden) . Szülei 1949-ig a Csehországba száműzöttek kenyerét ették, akkor még csak a nővére élt, majd a hazatérés után született meg két bátyja, s Ő. Kisgömöriben és Várgedén végezte az alapiskolát, majd a rimaszombati gimnáziumban érettségizett, tagja lett a Tompa Mihály Klubnak, melyet akkor Bajnok István vezett, és 1969-ben a Magyar Ifjúsági Szövetségnek. 1971 és 78 között a pozsonyi egyetemen folytatott tanulmányokat, előbb matematika, majd pszichológia-magyar szakos oklevelet szerzett. Az 1971-es Nyári Ifjúsági Táborban ismerkedett meg a felvidéki magyar nemzeti mozgalommal, Pozsonyban a József Attila Ifjúsági Klub vezetőségi tagja lett, később vezetőjévé választották. A betiltott NyIT után elindítója, kezdeményezője volt a honismereti kerékpártúrák és a nyári művelődési táborok szervezésének. Jelenleg is a Jászó Nyári Egyetem műsorszervezője. Újságokban 1968 óta publikál, versek, tudósítások, tanulmányok, esszék, valamint irodalmi, történelmi és lélektani szakcikkei jelentek/jelennek meg a Gömöri Hírlapban, Irodalmi Szemlében, Új Ifjúságban, Hétben, Gömörországban, Keleti Naplóban, Zempléni Szóban, Kassai Figyelőben. 1981-től a központi újságoknál letiltották a magyar iskolákat védelmező írásai miatt. 1978-ban nősült meg, s a Bodrokgözbe került, majd 1981-től Nagykaposon laktak, de ott a politikai rendőrség "jóvoltából" tanári állást nem kaphatott. Népművelőként dolgozott 9 évig, a Csemadok rendezvényeiért tevékenykedett a magyar közművelődés referenseként a járási művelődési központnál. Kisszínpadokat alakított, rendezett, vezetett (pl. Vox Humana, Bodrogközi Aprószínpad, Kikelet stb.), folklórcsoportok dramaturgiáját készítette el, tagja volt a Komócsa tánccsoportnak, járási művelődési táborokat kezdett szervezni Szirénfalván, Csicseren, Kistárkányban, Borsiban. A Ticce alkotócsoport egyik alapítója volt. 1979-ben a Jókai napokon a kisszínpadi kategóriában a legjobb férfi szereplő díjat nyerte, de több Csemadok plakettel is büszkélkedhet. 1987-ben tanári állást kapott Szepsiben, így családja is oda költözött, két gyermekkel, majd ott született a harmadik gyermekük. Előbb a mezőgazdasági iskolában majd a magyar gimnáziumban tanított. Alapítója és tagja volt a Csemadok központi klubtanácsának 1978-ban, mely a nyári táborok főszervezője volt. Csemadok elnök volt Perbenyíkben 1979-80-ban, Nagykaposon 1985-87-ben, Szepsiben 1990 óta a Csemadok Területi Választmányának alelnöke. 1989-ben kezdeményezője volt a Magyar Pedagógus Szövetség megalakításának, majd az Együttélés létrehozásának. Az Együttélés alelnöke lett, s prágai parlamenti képviselője (1991-92) az országbomlásig két időszakban, az MKDM támadásai miatt lemondott Duray Miklós után frakcióvezető is volt. A komáromi nagygyűlés lényegének elszabotálása után visszahúzódott a pártpolitizálásban, nem értett egyet az egyesülés feltételeivel (hogy Bugár és parazita liberális társasága döntő szerephez jusson), ezért az MKP-ba nem lépett át, s azóta pártfüggetlen, de radikális meggyőződésű magyar. 1990-ben iskolaigazgatónak választották a tanárok, diákok, szülők, s az iskolában új programokat sikerült indítani, újra növelni a gimnázium diáklétszámát, de 1996-ban a felettes szervek visszahívták, sem indoklást, sem ürügyet nem találva (!) 2000-ben megpályázta újra a posztot, s ismét igazgató lett, amíg sikerült a két intézményt (alapiskola, gimnázium) egyesíteni, de a háttérből egykori kommunista káderek által irányított zaklatás miatt az iskola folyamatossága érdekében 2002-ben lemondott (a rágalmak az új vezetés ellen folytatódtak), s azóta a kassai magyar szakközépiskola (egykoron híres és nagy létszámú Ipari) tanára. 2005-ben alapítója a szepsi Vox Columbellae Vegyeskarnak, szervezője kórustalálkozóknak, 2007-től a Magyarok Világszövetsége felvidéki alelnöke, a Kárpát medencei elnökség póttagja, a stratégiai és az oktatási bizottság alelnöke. 2009-től a Szepsi Római Katolikus Egyháztanács elnöke. 2008-ban Miskolcon a Keresztény Értelmiségi Szövetség és még 15 civil közösség által a Kartal-Vecán díjat kapta október 23-án a magyar nemzeti egység és a keresztény értékek őrzése érdemeiért.
Jelenleg is Szepsiben él, öt unokája magyar nemzeti jövőképe is megalapozott. Gyermekei a cserkészetben is alapos közösségi élményt kaptak. Több éven át maga is részt vett cserkészvezetők felkészítésében (közösségszervezés lélektana) és az országos történelmi vetélkedők lebonyolításában.
Megjelent három önálló verseskötete: 1999-ben Fohászok virradatért (Intermix Kiadó, Ungvár-Budapest), 2008-ban Magyar Golgota (Miskolc), 2009 - Napszentület (ABART). Szerkesztő bizottsági tagja a Honlevélnek (MVSZ lapja), a Kassai Figyelőnek, a Gömörországnak. Helyettes főszerkesztője a Kárpáti Harsonának (internetes). A Szabad Újságban megjelent sikeres Szabadrúgás rovatot a cikkek cenzúrázása miatt fejezte be, mivel ezt a módszert is a magyar nemzeti közösség megcsúfolásának tekinte.
Fotók: Homoly Erzsó
|