|
|
Üdvözöljük a Szózat oldalán!
A folyóirat webes változata megjelenik minden hónap 4-én. A letölthető formátum az archívumból érhető el.
|
| Tartalom |
Válogatás Mihályi Molnár László Napszentület c. verseskötetéből
kövesd a fényt
éjhomályban
az Igében
légy
a társam
és
az úton megtalálsz
A vers útján
pontosan választott szavak
kőbe marnak
gőzölgő savak
és kihull a salak
hidd megszületett
nem varázs
hogy tudhatsz újra látni
s mint a jós
sötétben megtalálni
a múzsák kedvenc hangszerét
TITOK
most már érzem
a kezemet fogja
nem kell félnem
ha nevem kimondja
s hogy visszatartott
bűntől a kereszt
egy ezredév
s az emlékezet
az ősök hite
életembe oltva
megtagadtam
s elém visszatolta
mert nincs más út
és nincs is másik élet
bejárhatsz világot
minden más vidéket
itt van már
mit annyira kerestem
s tán mindig is
itt lakozott bennem
létünk titka
életünk reménye
az Úr kegyelme
lelkek üdvössége
LÉLEKHARANG
megjelölnek a szavak
és jelet hagy rajtunk az ég
lélekké lesz a gondolat
és jelekké válik
az ölelés
visszük magunkkal
e tájat
jelekbe rejtve a világot
s mikor a föld némán
meghasad
utánunk is csak
jel
marad
kövek füvek virágok
és fénysugár
az ég
ten-
ge-
lyén
ÁLDÁS ÉS ÁLDOZAT
(József Attila)
kenyér és bor
ím az asztalon
hús-vér eleven élet
minden nap
feltámadás
és minden nap
keresztrefeszítés
a titok te vagy
önmagad
keresheted
míg létezel
de elvisz a vonat
ha túl korán
harminckét évesen
SZELLEMIDÉZÉS ’84
(Duray Miklósnak)
magad vagy
bezárva ajtó s az ablak
a fénysávban por sem
úszik el
érzed
valaki figyel
valaki hallgat
feljegyzik azt is
mit teszel
és nem tudhatod meg
mennyit érsz
ha kilépsz
falba ütközöl
Magyar golgota
(hazátlan honban – hontalan hazában)
mikor már senki nem segít
s úgy érzed minden elveszett
tudod-e hol vagy s hazád hol lehet
tudod-e földed vajon merre van
tudod-e még hogy élet hol fogan
van-e még reményed erőd
kibírni poklot temetőt
lesz-e még morzsányi hited
amíg az átkot cipeled
és a tükörből aki visszanéz
aki egykor voltál
tán az vagy-e még
szerelmet tüzet őriz a szemed
az emel föl aki eltemet
az hív vissza ami megtagad
örökös zajban
mindig
egymagad
holt vizeken hol tenger árad
keresed otthonod hazádat
hol hínáros láp húz le a mélybe
s szárnyatlan lélek taszít beléje
hol határok szabnak gátat a szónak
csak szalmaszálnyi a mentőcsónak
még emlékszel
sziklákon álltál
mosdattad arcod friss pataknál
kiáltásodra visszhangzott a völgy
s egy földcsuszamlás
mindent elsöpört
beterített szennyes lé iszap
a hordalék lassan átitat
idegen anyag tömül a szádba
halálra ítélten
vársz
f e l t á m a d á s r a
Hajnali erdő
(gömöri rengeteg)
hajnali erdő
hű muzsikásom
itt közeledben
foszlik az álom
mint gyerekember
én sose tudtam
hogy zene-csenddel
rejtik a múltam
hajnali erdő
régi világom
bár eleresztett
újra kívánom
bár eleresztett
távoli tájra
visszaterelget
zsenge hiánya
bárhol is járok
őrzi a léptem
visszafogadva
nem perel értem
zsong a szívemben
úgy kötelez le
hajnali erdő
mély gyökerekbe
KISGÖMÖRI KÉPESLAP
a mély vizeknél is mélyebb
magasabb mint a meredélyek
két mozdulat közt a nyár
a fényakna tükrében megáll
itt állt a ház
és az almafák alatt a hinta
már csak a holtak
emlékezhetnek játékainkra
elképzelem a feltámadt temetőt
mert az élőket már alig ismerem
TÜNDÉRTÁNC
(bodrogközi indulatok)
életünk sorsunk
rejtezik a fában
gyökeret eresztő
földi csírázásban
tavasz-ébredésben
rügyfakadásban
fonódó gyökérben
kéregszorításban
életünk sorsunk
van benne a fában
nap felé törekvő
sudár koronában
görcsökben gyűrűkben
szélben hajlongásban
gyümölcsérlelésben
s a lombhullatásban
életünk sorsunk
szólal meg a fában
meséket idéző
karcsú alakjában
Bodrogköz tündére
hajnalderengésben
szövődtek az álmok
sok tízezer éjen
holdvilág fényénél
tüzek mellett szépült
altató dalokban
valósággá révült
rejtették e kincset
szívük alatt mélyen
eleven lett újra
minden nemzedékben
Tündérhont őrizte
vizek ölelése
közepén ott táncolt
álmaink tündére
anyánk és szerelmünk
derengett arcában
erdővé változott
fényes pirkadásban
életünk sorsunk
támad fel a fában
a megmaradásért
gyökér-szolgaságban
e földből csírázó
tápláló hűségben lelkünket mosdató ősi örökségben
KÉNYSZERPÁLYÁN
szabadnak hittem rég a világot
senki se mondta kik vagyunk
játszhattam sorsom az fuvolázott
s nevetett őrző angyalunk
lehetett volna szebb is a játék
lehetett volna dús a nyár
szerelmeinktől szépül a tájék
harangot kongat a halál
sehol se leljük már a hazánkat
sehol sem várnak otthonok
tagadnunk kellett édesanyánkat
itthon sem voltunk boldogok
idegen szóra perdül a játék
elveszi tőled gyermeked
hízelgő hangon csábít e szándék
azért hogy múltad elfeledd
szabadnak higgyed ezt a világot
szólítsd anyádnak mostohád
örülj is végül fogadd el sorsod
s kacagnak rajtunk jókorát
FOHÁSZ AZ EZREDVÉGEN
Uram
hogy kik vagyunk
csak Te tudhatod
lelkünk oltára arcod
s e hajlék
előtted nyitva áll
méltányold hitünk
reménnyel telve
hogy e dúlt világban is
felismerünk
s nem kápráztat el csábos ragyogás
Uram
e népet már jól ismered
bolyongtunk sokat nélküled
és megerősödtünk sok veszteségben
amikor minket is hívtál
hogy tartsunk veled
tűrtünk alázattal minden próbatételt
voltunk kezedben ostor
fáklyafény és pajzs
így éltünk meg egy évezredet
Uram
bízd ránk ezután is
néhány tervedet
s reménnyel hisszük
hogy bennünk e hitben
nem csalatkozol
és nem kell viselnünk
büntetésedet
NAPSZENTÜLET
sötétség-mámor csábít a zajba
hívod a sorsot új viadalra
reflektorfények vetített képek
pásztáznak benned
kalmár remények
sötétbe burkolt világban járunk
hisszük hogy egyszer haza találunk
utunk ha széles életveszélyes
pokolra nyíló kapukba téved
utunk ha keskeny nincs rajta verseny
előttünk jár egy súlyos kereszttel
az aki értünk vállára vette
csakhogy a csorda nem őt követte
az rohan a korral haladni vágyik
jólétre szépre jóllakottságig
vagyona teljén megértést venne
kilószám tömné magát degeszre
s venne ha tudna szerető társat
szerelmet hitet műértő vágyat
de csak mi áru arra van pénze
kimegy legelni az út peremére
a széles út fényes nem nap világlik
vakít a pompa vége se látszik
sodor magával és nem is látod
útszéli réten a művirágot
rohanni nem bírsz megállni késő
hirdették ez lesz ez lesz a végső
azután minden egyetlen fény lesz
és elcsendesülhet a világ már végleg
bizony csak porrá és hamuvá válik
a romokon sárgán a kén virágzik
s ahogyan egyszer millió éve
merült el minden tengerfenékre
ÖNARCKÉP
idomított és idomult
akár a földben
akár a csöndben
hogy meghallgassanak
só lett és patak
életnedv
a letarolt fákban
a feltámadáshoz |
|
| Szózat |
|
| Statisztikák |
Tartalom
4
Oldalak
1474
Kategóriák
10
Tagok
40
Új tagok
taktam
Partnerek
3
|
|
