|
|
Üdvözöljük a Szózat oldalán!
A folyóirat webes változata megjelenik minden hónap 4-én. A letölthető formátum az archívumból érhető el.
|
| Tartalom |
Döbrentei Kornél: Kis magyar delírium
A szesz türkiz lidérce sistereg szemedben,
a hibbantkék távlatok beteljesült közel,
mint a virágágyásban évelő anyakéz.
A szíved alatt, tengelyig múltban, karmazsin
szemeteskocsi dübörg monoton, leigáz
az apokaliptikus reszketés, szétdúlja
szerveid csillagrendszerét: az isteni
képzelet kietlenné lesz, mint a bárdragyogás,
és föl-le, föl-le járván a múmiaüres
időben, delejre-lankadt ronccsá sulykol egy
tavasziramú légkalapács,
s a hóvirág,
akinek patyolatkatlanában önfeledt
gyönyörrel hamvasult ki a világegyetem,
immár tebenned, búvárharangként, örökké
ereszkedőn elbírhatatlan terhével az
ólomcsizmás semminek: szívedre mért lépte
hétmérföldes fájdalom, s homlokod lucskán
Kháron ladikja már ott libeg, kikötve egy
gondolathoz, melynek egész ttested a lombja.
Körülötted láthatatlan falakra tűzve
rettenetes trófea a Jelen, mindenhonnan
rádszegeződő elefántagyar-rengeteg –
S kinek már fogantatásakor bundájára
sült jövendő rácsok fénye-árnya, lövegormányt
növeszt a királytigris, arkangyalszárnyakon
fölszáll: irdatlan szenvedélyű darázs, égbe
fullánkolt parázspetéjéből roppant
rózsagubaccsá gömbölyűl a Nap, magadat
átbámulod belé: berzsenyes káprázataid
kiszőrösödnek a koromtól, s egy
tátongó sötétzárkába hullsz, ahol a nagy
tájölő tarantellapók lakik,
töklevél
próféta-megtartó hűvösében életedből
csupán egy kupac, bárányvérrel iszamos lánc
marad: zsandárok rózsafüzére, amivel
öröklétért ájtatoskodik a birodalom.
Ó, kenetteljes béke!, a feslő lángszórók
el sose nyílnak, most disznóperzselés-szagot
lehelnek üdvözítőn, miközben pokolodik…
Ezüstnyírként hajol fölébed az Ápoló,
kies árnyékában ücsörögsz bambán, akárha
járóka-hazádban, visszagyámolítva
pujáva, döbbent terméskővel a szádban:
hangosan ne vacoghass, ha elernyed benned
az aszkéta-fegyelmű szabadság.
Csörgőnek
ódon temetőt kaptál, s míg lefokozott
sorsodból telik, táltosrévülettel rázod,
vádlón zörgeted az ezeréves csontokat,
így riogatván a szemhatárt baljóslatún
besötétlő medvét –: a lábadhoz rogyott
csodaszarvas feltépett ereiből málnáz…
Ezüstnyírként hajlik föléd az Ápoló, és
karjai karcsú magasából alattomos
bárányfelleg: kényszerzubbony ereszkedik rád –
A hibbantkék távlatok beteljesült közel. |
|
| Szózat |
|
| Statisztikák |
Tartalom
4
Oldalak
1489
Kategóriák
11
Tagok
41
Új tagok
qtlysrm
Partnerek
3
|
|
