Nyitólap Versek Publicisztikák Értékeink Portré Porta Archívum Eszmék és tények 
Menu
  • Nyitólap
  • Publicisztikák
  • Versek
  • Értékeink
  • Portré
  • Porta
  • Mozgókép
  • Archívum
  • Könyvesbolt
  • Impresszum
  • Ajánló
  • Eszmék és tények
  • Kitekintő
  • Tagok blokkja
    Üdvözöljük Vendég!

    Felhasználónév:
    Jelszó:

    Még nem regisztrált?
    Regisztráljon most!

    Elfelejtette a jelszót?
    Kattintson ide!
    Partnerek
    Jóna Dávid honlapja

    Polgár Info

    Átpingált március

    Copyright
    Szózat
    Copyright Szózat
    2009
    Szózat.
    Üdvözöljük a Szózat oldalán!

    A folyóirat webes változata megjelenik minden hónap 4-én. A letölthető formátum az archívumból érhető el.
    Tartalom
    Szőnyi Bartalos Mária: Magyar föld rajzó szerelmesei


    Sok éve már: a lepkék ellepték az országot, mint Tiszát a virágok,
    azok a kicsike, rövidéletű tiszavirágok;
    s a Dunát berajozták úgy a szúnyogok,
    hogy a parton sétálók, a szerelmespárok
    nem győzték egymásnak csapni a szelet,
    és arcukon a szúnyogcsípte, apró, piros
    viszketegségeket gyengéd csókokkal próbálgatták enyhíteni.
    A Dráva útján ködös emlékképek mögül dongók keringtek
    és a Száva felé röpködve katicákkal kergetödztek.
     

    Ma, a  Balaton hullámcsipkés partján tombol a szerelmes nyár, s talán
    néhány hónapon belül kiderül: a Sión túl sírva vagy nevetve kigördül-e
    a termékeny vágy? A Fertő tó zsugorodik, a békák beljebb ugrálnak,
    a Velencei tó körül sátrat verők árnyékában rejtőznek a szemérmes,
    szerelmetes szavak; ne lássa senki, csak az hallja meg, akinek szólnak…
    A Rába habzó száját csodálja sok, arra sétáló ifjú pár.
    A látvány: régi, hatalmas mosókád képét idézi,
    s az egymással ölelkező habok, mint felhőtlen egekbe kívánkozók,
    hömpölyögve sodródnak a símogató vízfolyással a folyón.
     
    A dombok, hegyek szeme hintázva tágra nyílik,
    mert ők az őrzők! Itt maradnak az egymásba fonódó falomboknak,
    a szerelmesen turbékoló galamboknak, a hajnalt jelző rigóknak,
    a fák lombjai közt átsuhanó napfénynek, az esőt érző, masírozó hangyabolynak,
    a pókhálón ezüstösen megcsillanó holdfénynek; az éjjeli bagolynak,
    s ha őszbe fordulva elmúlik a szerelem a viharjárta magyar vidéken,
    akkor is ők várják vissza, szeretetben megújulva,
    a magyar földnek még mindig rajzó szerelmeseit…
    Miért itthon jó csak igazán szerelmesnek lenni?
     
    Mert itt a kép, és itt a táj; itt a gyökér, mi visszahúz;
    mert itt a szív, és itt a báj; itt a tenyér, ha ország nyúz;
    mert itt a fáj is édesebb, itt a kenyér is kenyerebb;
    - s ha az üres kaptár méhei elrajzanak messzire,
    majd visszarepülnek fáradtan, virágporral feltöltve -
    mert itt a biztonságot, a szerelmet a folyók, tavak mentén,
    magas dombok alján völgyekbe szorítja a napfény.
    Körben a nagy hegyek lázban égve, dobogó paták követeként elviszik
    a Magyar Föld vágyát, hitét, és rajzó szerelmeseinek hírét - Echo Szekerén.
     

    /Komárom – Szőny, 2007. július 30./

    Szózat



    Statisztikák

    Tartalom
    4

    Oldalak
    1474

    Kategóriák
    10

    Tagok
    40

    Új tagok
    taktam

    Partnerek
    3