Augusztus 5-e Havi Boldogasszony

A legújabb egyháziaktól erőltetett Havas Boldogasszony finomkodó elnevezés ellentétben van a kialakult magyar szakrális szóhagyománnyal. Ez a Mária-ünnep eredetileg a Szűzanya római főtemplomának, a négy patriarchális bazilika egyikének – Beata Maria Virgo ad Nives, / Áldott Hófehér Szűz Mária/ ismertebb olasz nevén Santa Maria Maggiore – fölszentelési évfordulója. Az ünnep idővel az egyházban is egyetemessé vált. A Müncheni-kódex Havi Bódoganya, a Batthyány-kódex naptára pedig Havi Boldog Asszony néven emlegeti.
A középkori Rómában szokás volt, hogy Mária-ünnepeken a S. Maria Maggiore-bazilikában mise közben hófehér rózsaszirmokat hullajtottak a hívek közé. Ebből keletkezett azután a templom elmondott eredethagyománya: egy gyermektelen, dúsgazdag jámbor házaspár templomot akart építtetni. Mária forró nyári éjszakán megjelent álmukban és tudtukra adta, hogy oda építsék, ahova másnap reggel hó esik. Ugyanezt az álmot látta Liberius pápa / az első olyan pápa, akit nem avattak szenté, 352. május- 366. szeptember/ is. A hó az Esquilinus hegyére hullott, a templom fel is épült. Ez a legenda azután a Mária-ünnep már említett havi nevét is ihlette. Épp ezért érdekes és egyedinek tekinthető magyar népi elhajlás a Havi Boldog Asszonyról egy nógrádsipeki asszonytól az 1960-as években gyűjtött, a Parasztbibliában olvasható magyarázata: Leült a Szűzanya aztán tisztulása volt. Hét szoknya volt rajta, oszt a hetediken is átütött…

Az ősi római Havi boldogasszony-kegykép, amelyet a jámbor hagyomány szerint Szent Lukács evangélista/* ?-† Kr.u 70.vsz.Patrasz/ festett, Salus populi Romani néven ismeretes.

 
A kegykép római tisztelete az efezusi zsinat /431/ után bontakozott ki, amely főleg Máriának istenanyai méltóságát, továbbá Nyugatnak és Keletnek Mária tiszteletében való egységét hangsúlyozta. A kegyképről másolat készítését különleges pápai tilalmak akadályozták. Másolására először Borgia Szent Ferenc kapott 1570-ban engedélyt, majd jezsuita alapítások számára bőségesen készültek újabbak. Közép-európai szempontból különösen jelentős az Ingolstadtban működő egyetem Mária-kongregáció számára készített, Mater ter admirabilis/ Háromszor csodálatos Anya/ néven is emlegetett másolat. Itt számos magyar főrangú ifjú is tanult, akik később a Regnum Marianum barokk állameszméjének kialakításához is hozzájárultak. Erről az ingolstadti képről készültek Magyarország jezsuita templomainak másolatok. A barokk egyháznak a protestantizmus elleni küzdelemben újjászületett és kiteljesedett Mária-kultusza szívesen ment vissza egészen a Mária-tisztelet ősi forrásához, lukácsi szimbólumához. Ezzel egyrészt a protestánsokkal szemben a történő folytonosságot próbálta hangsúlyozni, másfelől a képét a maga hazai uniós törekvéseinek, a görögkeletiek megtérítésének munkájában is iparkodott fölhasználni. A Havi Boldogasszony barokk tiszteletén a jezsuiták később is folyamatosan buzgólkodtak.  Ezért érthető az is, hogy a hazai pestisjárványok idején számos helyen /Pécs, Zombor, Rozsnyó, Nagykapornak/ ajánlja magát a hívő nép, elsősorban jezsuita ösztönzésre, a Havi Boldogasszony oltalmába.
A Szeged-alsóvárosi Havi Boldogasszony-templom a kultusznak talán legkorábbi emléke hazánkban. A XII. században Szeged város királyi birtok, a város déli része a királyné birtoka lesz, aki 1193. előtt a johannitáknak adományozza. A johanniták Szent Péter temploma a mai plébániatemplom helyén volt. A ferencesek alsóvárosi kolostorát 1444-ben, neves könyvtárukat 1468-ban alapítják, Cesarini Julián pápai legátus ösztönzésére, aki az1444. évi béke megkötése után a szegedi országgyűlésen is megjelent. A templomot 1503-ban szentelik fel. A török uralom  alatt az itt lévő ferencesek végzik az egész város, sőt a megmaradt környező városok és falvak híveinek lelki gondozását. A török időkben a franciskánus rendház főnöke a távollévő püspök helynökeként működik. A mai főoltárt 1713-ban készítik el. A templom évszázadokon át hagyományos búcsújáróhely, 1950.-1989. közötti években az egyházmegye veszi át a plébánia vezetését, majd 1989-ben ismét visszakerülnek a ferencesek. A templom, amely a legrégibbek közé tartozik Közép-Európában, figyelmet érdemel búcsúnapjának hajdani egyedülálló, költői miseszövege, amely nem azonos a Missale Romanum szövegével. / a ferences rend számára 1223-ban megalapítója, Assisi Szent Ferenc,*Assisi, 1182. július 5. – † Porciunkula 1226. október 3,  a római kúria misekönyvét , a Missale Romanumot írta elő. Ennek szövege az évszázadok folyamán pápai, legutóbb 1969-ben VI. Pál utasítására, többször megváltozott. /

Minden hónak, hó- harmatnak, Eüdvöz légy Királynélya
Hozzád futok, és kiálltok, Halgass meg oh MÁRIA!
Hidegséget s’ nedvességét, A tisztaság havának
Olvazd reám, árazd reám, Hogy bújaság lángjának
Melegsége, s’ nedvessége Ne árcson te szolgálódnak

Augusztus 15-e Nagyboldogasszony
A Lányi-kódex szerint parasztul, továbbá egyes vidékeken még ma is Nagyasszony: Szűz Mária mennybemenetelének aggályoskodó szabadossággal; mennybevételének, egyben az ország Szűz Mária oltalmába ajánlásának ünnepe.

Felvitetett magas mennyországba,
Angyali szép, örvendetes házba,
E nap a Szűz nagy menyasszonyságba,
Az Istennek drága hajlékába,
A mennyei Atya udvarába.


A legrégibb Mária-ünnep megtartására már az V.–VI. századból vannak adatok. Az 1446. évi müncheni kódexben találkozunk magyar elnevezésével: Marianac fel menbe vetele. A néphit Boldogasszonya keresztény hatásra azonosult Szűz Máriával, s innen ered valószínűleg a Nagyboldogasszony elnevezés is.


Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátronánk,
nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk:
Magyarországról, Romlott hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.

Ó Atyaistennek kedves, szép leánya,
Jézus Krisztus anyja, Istennek mátkája!
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról…


Nagyboldogasszony nyolcada, amelybe Szent István napja is beleesik, a magyar egyházi évnek kiemelkedő időszaka. Az ünnepet Székesfehérvárott első szent királyunk is megüli. Egyik alkalommal a Napbaöltözött Asszony megjelenéséről, jeladásáról Gellért püspök is beszélt István és udvara előtt. Az Érdy-kódex így írja: Gellért tanácsának intéséből ekkoron kele föl, hogy az Szűz Máriát ez Magyarországban, avagy ez világnak Nagyasszonyának hívnák. István kerál es ez szegény országot Bódogasszony országának nevezé. Az Árpád-ház, és nemzetsége így Nagyboldogasszony oltalmába ajánlotta magát.


Tekéncz reánk menyböl fénlö gyertya,
Fiaydra szüzeknek Aszszonya,
Magyar orszag kegyes Patronaia,
Ur Jesusnak Boldogságos Annya,
Ur Istennek meg szentölt háyleka,
Bünösöknek szoszoló Aszszonya,
Légy mi nékünk oltalmunk Maria,
Szent fiadnal egek királnéja.

 Az országot, vagyis önön uraságát, uralmát és királyságát a Szűzanya szimbolikus tulajdonának, a Boldogasszony örökségének érezte, vallotta.  E választásba még nyilván a pogány Boldogasszony-tisztelet, archaikus Emese-hagyomány is közrejátszott: Szűz Mária az Árpád-háznak mennyei édesanyja és oltalmazó királynéja.


Magyarországnak királynéja,
irgalmasságnak szent anyja.
Tengernek ezer csillaga,
üdvözlégy szép Szűz Mária.
Légy segítője népednek,
az elveszett bűnösöknek.
Kísérője istenednek,
Anyja legyél teremtődnek.


Már Árpád fehéregyházi sírja fölé is a Nagyboldogasszony tiszteletére emeltek templomot, de az ő patrocíniuma alatt állott a székesfehérvári bazilika, királyaink koronázó és temetkezőhelye, továbbá az esztergomi bazilika, a kalocsai érseki, váci, győri püspöki székház: a Szent Király alapításai.
Külön meg kell említenünk, hogy Árpád-kori, középkori Nagyasszonynak szentelt monostoraink közül a bencés rendi: Kolozsmonostor /I. Béla/, Kolos /Szent László/, és még tizennégy továbbit, tizenhárom premontreit, és hat cisztercit. A rendi hagyomány értelmében egyébként minden ciszterci monostornak a Nagyboldogasszony volt a patrónája. 
A Szűzanya tiszteletére Nagy-Magyarország területén számtalan templom patrocíniuma volt, ezek a teljesség igénye nélkül: a Felvidéken például Dunaszerdahely, Selmecbánya, Óbars; Szatmárban (Erdély) Felsőbánya, Nagymajtény; Veszprém és környékén Bakonybél, Haláp; az Őrvidéken Fraknó, Répcefő; Délvidéken Pankota, Kiszombor, valamint számtalan erdélyi, mindpéldául Szilágysomlyó, Gyíkgyimes, Küküllővár, Vajdahunyad.
A Nagyboldogasszony tisztelete számtalan magyar helységnevet is ihlette: Boldogasszony, Vasboldogasszony, Boldogasszonyfa, Boldogasszonytelke, Boldogfa, Nagyasszonyfalva, Kisasszonyfa, Havasasszonyfalva, Asszonynépe, Asszonyvására. Érdekességképp megemlítem a középkori Asszonyszállást, másként Boldogasszony szállása, amely mára elenyészett, mai neve Pusztamérges.
A híres búcsújáró helyeket idézi Máriabesnyő, Máriacsalád, Máriagyüd, Máriakálnok, Máriakéménd, Máriakönnye, Máriamakk, Márianosztra, Máriapócs, Máriaradna, Máriaremete, Máriavölgy neve. Régi templomot, kápolnát sejtet Máriafalva, Máriahegy, Almásszentmária, Bodrogszentmária, Muraszentmária, Tarnaszentmária, Somorja nevében esetleg egyiptomi Szent Mária hajdani titulusa rejtőzik. A szakadatlan, ősegyházig visszanyúló hagyomány szerint a Megváltó édesanyjának, Szűz Máriának holttestét nem engedte át a földi enyészetnek, hanem röviddel halála után föltámasztotta és magához emelte a mennyei dicsőségbe. XII. Piusz pápa a Furgens corona kezdetű bullájában dogmai rangra emelte. Szűz Mária halálának és mennybevételének gazdagon színezett története a mi középkori szakrális művészetünknek és kódexirodalmunknak. A Tihanyi-, Kazinczi-, Érdy-, Teleki-, Horvát-, Cornides- és Nagyszombati kódexek előadása elsősorban Temesvári Perbált szövegének kifejtése, magyarázata. Az egyik leghíresebb barokk népkönyvünk, a „Makula nélkül való Tükör” írja le jámbor búcsújáró népünknek Szűz Mária elszenderülését.
Miután Nagyboldogasszony ünnepe sok fele búcsúnap, így nem is csodálkozhatunk, hogy Hadikfalván /Bukovina/ háromnapos táncmulatságot rendeztek a fiatalok, Topolyán pedig a napi búcsú a mulatság mellett az ismerkedés alkalmát is jelentette.
 Röviden meg kell még említenünk a magyar vidék Boldogasszonnyal kapcsolatos hiedelmeit, jámbor tiszteletét.
Ezért nem véletlen az sem, hogy a palócvidéken a gyerekágyas asszony ágyát, a lepedőkkel letakart fekhelyét Boldogasszony ágyának nevezték. 
A tápaiak szerint ezen az éjszakán megnyugodnak azok a tisztítóhelyen szenvedő lelkek, akik életükben tisztelettel voltak a Boldogasszony iránt. A régi Szeged-Szőregi találós kérdés: Hol magasabb a föld az égnél? Ott, ahol Szűz Máriát eltemették!
Rábaközben a vigília estéjén az asszonyok összegyülekeznek a temetőben egy frissen ásott, de még üres sír körül. Elmondják a Dicsőséges Olvasót és a mennybevételről szóló legendát éneklik. Hercegszántó sokác asszonyai a falu határában lévő vodica, vagyis Szentkút kis Mária-kápolnájánál gyertyafény mellett énekelve, imádkozva virrasztanak. Nagykáta asszonyai az esti harangszóra égő gyertyával gyülekeznek Mária virrasztásra a temetőben. Egerbakta asszonyai az ünnepnap hajnalán várják a napkeltét, mert ilyenkor rózsa hull az égből. Felnémeten, Eger mellett régebben az ünnepen gyászba öltözve mentek a templomba. A Muravidéken dologtiltó nap volt, nem volt szabad kenyeret sütni, mert a tűz kitörne a kemencéből.
A néphit szerint Nagyboldogasszony napja derült idejével a jó szőlő és gyümölcstermés előhírnöke. A Drávaszögben, Laskón azt tartották, hogy keresztet kell vágni a gyümölcsfába, hogy egészséges legyen és sokat teremjen, a kopácsi halászok pedig ekkor szedték a gyékényt.
Nagyboldogasszony ünnepén az ország számos vidékén élt a benedictio herbarum, a virágszentelés, vagy népiesen virágáldás.
A Nagyboldogasszony napi virágszentelés már a középkori liturgiában is virágzott. A növényeket: füveket, virágokat, leveleket /amit a középkori kolostorokban gyógynövénynek termeltek/ megszentelték. Innen ered a régi mondás: fűben, fában hagyta Isten az orvosságot. A moldvai magyarok e napon mindenféle virágot szenteltettek, hogy majd ezzel füstöljék a beteget., mennydörgés alatt is ezt égették. A szegedi tájon napraforgó, ökörfarkkóró, de főleg comborka, másnéven mentavirág, kolostori feljegyzés szerint Boldogasszony méntája- csombor vagy borsosmenta, Mentha piperita szentelésére került sor. Együttes nevük Nagyboldogasszonyifű. A néphit szerint halottak koporsójába teszik, hogy Szűz Máriához hasonlóan elhunyt szeretteik is dicsőségre jussanak. De tettek az új ház fundamentumába is, új pár ágyába, csecsemő bölcsőjébe is, de főzetét gyakran hideglelésre is itták.

 Meg kell még említenünk, hogy az augusztus hónapot Kisasszony havának nevezték. A két Boldogasszony köze, két Asszony köze, vagyis a Nagyboldogasszony és Kisasszony /szeptember 8. / közötti jó három hét a gazdasági életben számontartott szerencsés időszak. Azt tartják, hogy ilyenkor kell kotlóst a tojásokra ültetni. A tarhonyát is sok helyütt Kétasszony-közén készítik.  Egyes hiedelmek szerint, még a ruhát is ezekben a napokban kell szellőztetni, mert ilyenkor nem megy beléjük a moly. Egyes vidékeken ilyenkor gyűjtik az orvosi füveket. Nagylengyel faluban a megigézettet ilyenkor szedett jó füvekkel kell gőzölni.

Örült, vigadj tisztaságban megvirágzott anyaság,
Angyali ártatlanságban tündöklő menyasszonyság,
Mária, Mária, egek királynéja, bűnösök szószólója!
 

Irodalom- Bálint Sándor: Népünk jeles ünnepei, Borus Rózsa: Topolya népszokásai, Újvidék 1981, Bosnyák Sándor: A bukovinai magyarok hitvilága, Kálmány Lajos: Boldogasszony ősvallásunk istenasszonya 1885, Katolikus Kalendárium 1935, Katolokus Lexikon, Lammel Annamária- Nagy Ilona: Parasztbiblia, Budapest 1985, Lábadi Károly: Drávaszögi népi kalendárium, Pennavin Olga: Néprajzi tanulmányok, Újvidék.