|
|
Üdvözöljük a Szózat oldalán!
A folyóirat webes változata megjelenik minden hónap 4-én. A letölthető formátum az archívumból érhető el.
|
| Tartalom |
Mécs László: Badacsony bordal
Badacsonyban sok pince-csárda van,
a csárdában cigány szól, lárma van,
sokan itt öntnek mese-olajat
a rozsdás szívre: bort, cigányzenét,
hogy valahogy kacagni tudjanak.
Mert odahaza Gondország vagyon
és Gondországban fáj a szív nagyon,
kísértetes Vezuvként áll a Csend,
minden ritmusra rozsdát hint s hamut,
és nincs előtte senki, semmi szent.
Itt járok én is a hegyoldalon,
fütyülgetem legújabb bordalom,
amelyben nincs bor, sem cigányzene.
Valami új, nagy mámor kellene,
mit otthon meg nem rozsdásít a Csend.
Két gyermek megy előttem pajkosan.
Lábuk pillangó-könnyedén oson,
-- mégis az egyik szándékos-hamis
botlással folyton botladoz, s ezen
kacagnak és mosolygok magam is.
Mint lábon járó víg szökőkutak,
telekacagják a nehéz utat,
nem kell nekik bor, sem cigányprímás,
hogy megnyíljanak a mámor-csapok:
magától csordul a nagy kacagás.
Magától csordul mint tavaszi fák
szökőkútján felszökken a virág.
Isten hegyéből jön a vezeték:
Istent csordít a gyermek-kacagás.
Ily szökőkútnak lenni lenne szép!
Uram, Te légy állandó mámorom,
örök szerelmem, muzsikám, borom,
legyek szökőkút, amely egyre zeng,
mint a gyerekszív s a tavaszi fák,
akkor is, ha halálport hint a Csend!
/Fehéren és kéken, 1937/
|
|
| Szózat |
|
| Statisztikák |
Tartalom
4
Oldalak
1474
Kategóriák
10
Tagok
40
Új tagok
taktam
Partnerek
3
|
|
