Tamás István: Angyalként
Csillagösvényen érkezett az este, szeme ragyogott, remegett a teste. Színes leveleket hullajtottak elé a fák, szívében éreztem, vadul ott dobog a vágy.
Szikrázott hajában a későesti fény ott állt előttem, mint égi tünemény. Csodás keblére ráragyogott a hold, gyengéden angyalként, többször megcsókolt.
Éreztem a vér, mint szökik fejembe, sebes pataként fut végig testemben. Szívem vadult dobogott a csodálatos éjben. vágyam toronyként állt, gyengéd kezében.
S lefeküdtünk puha, zöld mohaágyra, rátapadt ajkam mézédes ajkára. Bontogatni kezdtem teste rózsaszirmát, hagytam legyőzni érzéki vágyát.
Szemem a ragyogó csillagokat leste. Testem, finom hálóként, szőtte be a teste. |