Én már nem félek semmitől
Amit lehetett elvesztettem
házban hazában emberekben
s mint rozsdás szög a romos falban
valahogy mégis megmaradtam
s nem kértem soha alamizsnát

Hiszek a téli termő földben
amely a magvakat megőrzi
madarat embert sosem öltem
s nem szoktam dacból összetörni
a kiürített poharat

Feljelentettek kitagadtak
befalazták az életem
körömmel vájtam ki az ablak 
tenyérnyi holdját s énekem
nem lett makogó monológ

Az értelmetlen dadogót
nem követem semmilyen nyelven
amit lehetett elvesztettem
házban hazában emberekben
s többé nem félek semmitől