Romboljanak mások,
mi mindig építünk.
Egy évezreden át tört reánk
a pusztítás.
Víz megáradt, föld megszakadt
Kelet és nyugat tombolt fölöttünk
s álltunk a Kárpátok alatt.

Romboltak mások,
mi mindig építettünk,
családnak otthont,
gyermeknek iskolát,
jogot a jogtalanság ellen,
igazságot hazugsággal szemben.
Istennek fényes templomot.

Hitünkből építettük az Úr házát,
erős várat a romlás ellen.
S a falak kiállták a pusztítást.
Ledőlt a torony, a harang néma lett,
De Isten velünk maradt.

Bármerre jártak a világ négy táján
üldözött és szenvedő magyarok,
építettek mindig:
házat a családnak,
gyermeknek iskolát,
Istennek templomot.
/ Hogy új földön is honra leljenek
először mindig templomot!/

S a falak kiállták a próbát,
hitünk nem ingott meg sehol.
Ha ledőlt a torony,
újat építettünk,
s az elnémult harang helyett
felzendült szívünk.

Építsetek magyarok,
keleten és nyugaton, mindenütt.
Építsetek házat, iskolát, templomot.