Október 7-én ünnepeljük Olvasós Boldogasszony, mai szóhasználattal a Rózsafüzér Királynéja ünnepét.(1)
Magyar népünk olvasókultusza az Olvasó /Rózsafüzér/ - ájtatosság a dominikánus szerzetesek buzgólkodására a XV. század folyamán nyerte el mai formáját. Kolozsváron született – Európában a legelsők között – 1496-ban az első hazai olvasótársulat, amelynek a dominikánus, később ferences templom mellé kápolnája is épült, szárnyas oltárral. Az ájtatos buzgólkodás országszerte gyorsan terjedt, Czottmann Bertalan kassai patikus fogadalmi képén /1516/ a donátorok kezében már olvasót látunk. A rózsafüzér eredetét sokan tanulmányozták, amelyet tulajdonképpen négy forrásban találhatunk meg: a zsoltározásban, a miatyánkban, az üdvözlégyben és az imaláncokban. Ezekből adódott össze valószínűleg a 15. században a ma ismert rózsafüzér.
Az első magyarul írt olvasóimádság az apácák részére készített Czech- és Gömöri- kódexben tűnik föl. E kódexben az örvendetes olvasónak még fehér rózsakoszorú, a fájdalmasnak veres rózsakoszorú, a dicsőségesnek pedig aranyszínű rózsakoszorú a neve.
Az ünnepet hivatalosan XI. Kelemen pápa rendelte el, miután 1716-ban Havi boldogasszony napján Savoyai Jenő herceg Pétervárad mellett döntő győzelmet aratott a törökön. Ez Magyarország teljes felszabadulását jelentette. Az ünnepnek így jelentékeny magyar vonatkozása is van.
A hazai Olvasós Boldogasszony-ikonográfia legjellegzetesebbike Kisoroszi főoltárának a lepantói csatát (1571) ábrázoló képe: a keresztény gályák legyőzik a török hajóhadakat, és ezzel elősegítik az iszlám európai uralmának végletes hanyatlását.
Október az egyházi év liturgiájában az „Olvasó” és szintén a török időben született „Lorettói litánia” kiemelt hónapja. Templomainkban ezeket a szertartásokat az esti órákban végzik.
Olvasós Boldogasszony tiszteletére számos templomunkban emelt a helybéli Rózsafüzér Társulat külön oltárt is, ahol sokszor a „titokváltás”, vagyis az Üdvözlégybe foglalt hittitoknak a következő hétre, hónapra a tagok imádságul, elmélkedésül való kijelölése történik.

Szentséges Szűz Mária, szép liliomszál
Ki mindenkor szépen, úgy virágoztál,
Hogy szűz lévén meggyümölcsöztél
Imádd Jézust értünk, akit te szültél
Szép liliomszál, szüzek virágja.
Könyörögj érettünk, istennek anyja.

II. János Pál pápa, 2002. október 16-án kelt apostoli levelében /Rosarium Virginis Mariae/ azt kérte, hogy a 2002 októberétől 2003 októberéig terjedő év legyen a Rózsafüzér éve, amikor buzgóbban végezzük azt a máriás ájtatosságot, amelyet „rózsafüzér”-nek nevezünk, és amely már századok óta a katolikusoknak egyik legkedvesebb és legelterjedtebb imádsága. Imádkozzuk a rózsafüzért különösen a világ békéjéért és a családi élet szentségéért. Fatimában a Szűzanya világosan megmondta, hogy az utolsó időkben csak az ő szeplőtelen szíve segíthet az embereken, csak az ő szeplőtelen szívének felajánlott rózsafüzér menthet meg bennünket. Szűz Mária egyedül nekünk, magyaroknak a királynője már itt a földön is. Nem csak patrónája, vagyis pártfogója ennek a népnek, ennek az országnak, hanem a királynője, vagyis a birtokosa is. A Mennyek Királynője földi értelemben is királynő attól a pillanattól fogva, hogy Szent István jogszerűen a magyarság uralkodójává tette, és a magyar nép elfogadta királynőjének. Van saját országa, amely a Szent István-i végrendelet következtében egészen az övé.
Az egész keresztény világ, akármely szükségnek idején, együtt említi a Jézus nevét a Mária nevével, de főképpen apostoli magyar hazánkban a régi magyarokban forrott ez a Mária szent nevéhez való buzgóság. Ezek említették s kiáltották szükségnek idején a Jézus nevével a Mária szent nevet. Ezeknél dicsőíttetett a Mária szent neve a Jézus nevével. Mivel Szent István, édes hazánk s nemzetünknek első koronás királya Nagyboldogasszony napján halandó életének végét elérvén, az egész országot s magyar népet végső rendelésével már előre Boldogasszony oltalmába ajánlotta; Dominare nostri tu, et filius tuus, magyarul: uralkodjál Te és a Te fiad rajtunk!  




Oh, Mária, ég s föld királynéja! Te légy a magyarok Nagyasszonya!

Október 8-át Magyarok Nagyasszonya ünnepét Vaszary Kolos hercegprímás kérésére engedélyezte XIII. Leó pápa, amikor nemzetünk megélhette és megünnepelte fennállásának milleneiumát 1896-ban.
A Szűzanya a magyarság pátrónájaként való tisztelete már Szent István felajánlásában elkezdődött, azonban ezt évszázadokon át Nagyboldogasszony napján ünnepeltük. A lebontott esztergomi „Porta Speciosa” homlokzati freskóján a szent király szemét és kezét a csillagok felé emelve, így kiáltott föl: Mennyek Királynéja, a világ dicsőséges megújítója, a Te oltalmadba, a Te legmagasabb könyörgésedbe ajánlom az országot előkelőivel és népével, mindnyájunknak búcsút mondva, a Te kezeidbe ajánlom lelkemet.




A szepeshelyi székesegyház falképén balról Szűz Mária a koronát nyújtja az előtte térdeplő Károly Róbertnek, jobbról pedig Tamás esztergomi érsek ajánlja fel a Koronát a Nagyasszonynak. Latin nyelvű felirata így hangzik magyarul: Hozzád sóhajtunk kegyes Szűz, ha nem vezetsz, eltévedünk, taníts hát, hogy mit tegyünk. Rajtam és enyéimen könyörülj /1316/.
A XV. században a Szűzanyának a Napbanöltözött Asszony szimbólumával való ábrázolása tükrözi a kor vallási és politikai felfogását. A Szűzanya a törökellenes küzdelmek szakrális-mágikus jelképévé válik.




Lipót osztrák császár és magyar király 1693-ban a bécsi Stephans-dómban ünnepélyesen hálát adott az Úrnak, hogy a Magyarok Nagyasszonyának közbenjárására megengedte az országnak a félhold uralma alól való felszabadulását. Megfogadta, hogy az elpusztult templomokat fölépíti.
A Nádasdy-család Lékán hatalmas oltárt állított: Szűz Mária koronázási palástban, fején Szent István koronájával.




A Regnum Marianum barokk világában a Napbaöltözött Asszony ábrázolásából bontakozik ki a Patrona Hungariae jellegzetes, máig érvényes ikonográfiája, amelyen a Szűzanya fejére a tizenkét csillagú korona helyett a Magyar Szent Korona, a karján ülő Kisjézus helyébe az ország almája, a Szűzanya másik kezébe pedig az ország jogara, kormánypálcája kerül.




A Szűzanya lábánál feltűnő félhold a török veszedelem elmúltával bőségszaruvá, mintegy a magyar Kánaán, az „extra Hungariam non est vita” jelképévé alakult. Ez a barokkos Mária ábrázolás gyorsan közismertté válik.
Pázmány Péter egyik prédikációjában mondja- Mái napig költő pénzünkön a Boldogasszony képe körül ama szokott bötűkkel, Patrona Hungariae, Magyarország Asszonyának valljuk a Szent Szüzet-.




A székesfehérvári jezsuita, később ciszterci templom freskóján Mária az Ég Királynéja: lába alatt a hold, ölében a Gyermek, és fogadja Szent István hódolatát, az ország felajánlását. Közöttük a mennyei udvarból máris kardos angyal ereszkedik alá, hogy társainak seregével megvédje a felajánlott országot.
A török mecsetre épült szigetvári plébániatemplom Dorffmeister Istvántól festett hatalmas kupolafreskója (1788) a város magasztos történelmi sorsában szintén ezt az eszmekört fejezi ki.
Nemesapáti szép barokk templomi képén a Patrona Hungariae magyar szentek társaságában jelenik meg.
Székesfehérvárott a Piac téri Mária-szoborhoz, amit „Nagyasszonykép” néven emlegetnek, még a XX. század első évtizedeiben is körmenet indult az ünnepen a székesegyházból. A talpazat felirata: MAGYAR HAZÁNK NAGY BOLDOGASSZONYÁNAK TISZTELETÉRE 1703-BAN ÉPÜLT KÉPÉT 1834-BEN MEGÚJJÍTOTTA AZ EPE MIRIGY DÜHÉTŐL HARMAD ÉVVEL MEG MENEKEDETT SZÉKESFEHÉRVÁR.
Szólni kell még a kultusz nemcsak jámborsági, hanem politikai szándékú tiszteletéről is. A kezdődő szabadkőművesség ellensúlyozására ihleti „Congregatio Beatae Mareae Virginis sub titolo Magnae Ungarorum Dominae Nationis Ungaricae” 1734-ben alakult győri társulatot, amelynek tagjai főleg katolikus főpapok, főurak, magas rangú katonatisztek.
A Regnum Marianum hagyományát és gyakorlatát újítja föl a millenniumi ünnep: MAGYAROK NAGYASSZONYA. A hívő magyarság az Ő oltalma alatt vágott neki az új évezrednek.





(1) Az új nevet 1960-ban adta XXIII. János pápa.

Forrás- Bálint Sándor: Ünnepei kalendárium, B. Élthes Eszer: Nagyasszonyunk trónja áll mindörökké! Katolikus Lexikon,  Miklósházy Attila: A rózsafüzér titkainak eredete, Moldvai  csángómagyar  katolikus népénekek gyűjteménye, Telek József: Magyarok Nagyasszonya.