(…) Ki volt ez az emlékezetünkből kitörölt férfi? Ki volt ez a hű magyar?
Sajó Sándor (Heringer Sándor) 1868. november 13-án születik a Hont megyei Ipolyságon, generációkkal korábban elmagyarosodott német eredetű család sarja. Elemibe Ipolyságon jár, majd középiskolai tanulmányait Petőfi Sándor és Mikszáth Kálmán egykori iskolájában, a selmecbányai evangélikus líceumban végzi. Korai költeményeit, zsengéit itt, Selmecbányán fogalmazza, első verseskötetét diáktársai összekuporgatott pénzükön nyomtatják ki Három év alatt címen. 1886-ban beiratkozik a budapesti egyetem bölcsészeti karára, magyar-latin szakra. Gyulai Pál és Beöthy Zsolt előadásaiból tanulhat stílust és költészettant. Verseit a korabeli újságok, hetilapok, irodalmi folyóiratok szívesen közlik. A Vasárnapi Újság szerkesztőségében ismerkedik meg Vajda Jánossal, a Petőfi Társaság ülésein pedig Reviczky Gyulát hallgatja legszívesebben. (...)
1896-ban Ezer év címmel ódai szárnyalású ünnepi verset ír a millenniumra, felelevenítve egy ezredév történelmi eseményeit, a dicsőséges múltat. 1897-ben Apponyi Albert városába, Jászberénybe kerül tanárnak, ahol erőteljesen hat rá a nagy államférfi személyisége, műveltsége és nemzetféltése. Ezt a „poros, de legalább magyar” várost és az iráni eredetű jászokat igencsak megszereti. Turánista tájékozódása, amely végigkíséri őt életén, innen, a Lehel kürtjét őrző városból, Jászberényből eredeteztethető. Jászberénybe költözése után előfizetőket gyűjt, majd 1898-ban itt és így jelenteti meg Fiatal szívvel címen második verseskötetét. Ekkor még keresi a hangot, a legmegfelelőbb kifejezési eszközt, a formát.
(…) 1903-ban Sajó Sándort eredményes tanári munkássága és költői sikerei elismeréseképpen Budapestre helyezik át, az akkori III. kerület gimnáziumába. Krúdy Gyula Óbudáján lakik. A fővárosba költöztetését követően tovább erősödik a függetlenségi eszmékben, egyre sürgetőbbnek tartja a Habsburg Birodalomtól való elszakadást. Ugyanígy elutasítja a szabadkőmíves szervezkedést, a polgári radikalizmust és a marxista szocializmus retrográd gondolatát.
1904-ben lát napvilágot Útközben című kötete, amelyben már néhány valóban szép magyarság-verset olvashatunk. A nemzethez való mély érzelmű, őszinte kötődés, a sokat szenvedett népünkkel való feltétel nélküli, teljes azonosulás verse a Magyarnak születtem.  (…) 1910-ben jelenik meg Sajó Sándor Gordonka című verseskötete. E könyvben olvasható a költő leggyakrabban szavalt, leghíresebb költeményeinek egyike, a Magyarnak lenni című hazafias vers, amely a könyv megjelenésének évében elnyeri a Magyar Tudományos Akadémia kitüntető Farkas-Raskó jutalmát. (…) Az irredenta költő 1930-ban megjelent Gyertyaláng című kötetében, a Szomorú bizakodásról szólva „keservben Adyval rokon” elátkozott poétának vallja magát.
Sajó Sándor első irredenta verseskötete, a Tegnaptól holnapig 1920-ban jelenik meg, a Franklin Társulat gondozásában. A kötet legkorábbi énekei még az első világégés előtt keletkeztek. (...) Sajó Sándor bizonyos benne, hogy a magyarság képes jogaiért, ősi szabadságáért harcba szállni. Hiszi, hogy lesz még a nemzet számára jobb jövő. Máskor, már az I. világháború előtt a trianoni tragédia bekövetkeztét sejtető, baljóslatú jeleket észleli.  (…) Sajó Sándort az összeomlás, az idegen megszállás, az ország-csonkítás készteti az új Rendületlenül! megalkotására. A derű sem hiányzik a kötetből, mert szükség van rá a túléléshez. (…) Sajó Sándornak a húszas évek derekától nem akad könyvkiadója, versei − Erdélyi Józseféihez hasonlóan − szerzői kiadásban jelennek meg. Ez mondható el 1925-ben Budapesten nyomtatott Muzsikaszó című kötetéről is. Ez a könyv a szerző 1920 és 1924 között alkotott újabb költeményeit tartalmazza. A trianoni tragédia előképét Sajó Sándor és Reményik Sándor egyaránt a mohácsi csatavesztésben és az ország három részre szakadásában látja. Mindketten Mohács után címen írnak gyászos éneket, így siratják az ország egykori és újabb romlását.  (…) A trianoni fájdalom mély átérzése és gyakori megéneklése mellett a testvérkeresés, a turáni népek testvéri közösségének, összetartozásának gondolata is megjelenik költészetében (Szép őszi reggel, Vatha éneke 1046-ban). A kötet címe, a Muzsikaszó nemcsak a gordonka mély hangjának zokogására, hanem disszonáns dallamokra, kakofóniákra is utal. (…) A Gyertyaláng című kötet 1930-ban, Budapesten jelenik meg, a szerző áldozatvállalásából. Sajó tovább énekli Trianon fájdalmát, verseivel visszaköveteli hazánk elszakított területeit. (...) A költő az irredenta törekvések visszaszorulásától, a protestáló jelmondat elhalkulásától tart, de éppen e kötet versei, költői dallamai bizonyítják, hogy tovább zeng az értünk perlő ének (Trianon dal; Karácsonyi ének; Magyar kereszt; És mégis, mégis − hinni kell; Magyar fiú éneke). Egerről írt versét, Pannonhalmán fogant költeményét régi dicsőség és a történelmi múlt szelleme lengi át. Szülővárosa, Ipolyság éppúgy megihleti, mint a diákkorára emlékeztető Selmecbánya, vagy a tanári pályája egyik állomása, Jászberény. A keleti bölcsőre, a turáni testvérnépekre való emlékezése ebből a kötetből sem maradhat ki, jó példa erre a Szobor a rónán című napkeleti vers, amely az alföldi szilajpásztort és az ázsiai kun-babákat juttatja eszünkbe. (…) 1932-ben Szász Károly a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagságára ajánlja Sajó Sándort. Az irredenta költő 1933 januárjában tartja székfoglalóját az Akadémián. Más költeményei mellett A kőkereszt beszél című istenes versét és Hogy igazságunk gyávaságba fúlt című irredenta énekét olvassa fel székfoglalóként.  (…)
A Nem akarok gyáva csendet című Sajó Sándor-kötet válogatott magyarság-verseinek közreadásakor ne feledkezzünk meg arról a Dr. Bartha Józsfről sem, aki 1937-ben az irredenta költő válogatott költeményeit, szavalásra alkalmas verseit összegyűjtötte és bevezetéssel ellátta. Nem feledkezhetünk meg róla, hiszen Sajó Sándort ébreszteni csak az egymást segítő testvérpár: Hunor és Magor szellemében lehet.

2000. június 4-én

Medvigy Endre