Vajon hol kezdődött a Táj és az Író találkozása? Melyik volt az az első pillanat, amelyen túl már nem idegenként, hanem bizonyos vonzalommal tekintett a Királyhágó felé? Mi volt az első hír, amely érdeklődését felkeltette, az első történek vagy az első alak, amely képzeletét megmozdította?
Pontosan nem is tudunk válaszolni az ilyen kérdésekre. A természetet, az embert tulajdonképpen a romantika vonta az irodalom új érdeklődési körébe – már tudniillik a konkrét természetet, az élő embert, s mi sem természetesebb, hogy felfedező szenvedélyében Jókai is először arrafelé fordult, ahol közvetlen közelben is feltalálhatta az olyannyira kedvelt egzotikumot.
Erdély képe ott lebegett már a romantika légkörében, amikor Jókai először tollat fogott. Az addig szűk látóhatár merész kitágítására vállalkozó utazók nemcsak távoli vidékekre: Nyugat-Európa és Amerika fejlett civilizációjú országaiba kalauzolták az olvasót, hanem a Királyhágón túlra is, ahol romantikus képzelet számára olyannyira otthonos váromladékok, templomerődök, sziklás hegyvidékeke és rohanó patakok, sziklahasadékok és barlangok természeti környezetében a szellemi haladás vágyától megszállottak számára is sokatmondó irodalmi-művelődési életről érkeztek a hírek…

Így kezdődik Jókai Erdélyben, Vita Zsigmond könyve. Bár az író egész élete során mindössze három hónapot töltött e varázslatos tájon, számtalan könyvéhez merített ihletet ebből a környezetből. A havasi táj és az ott élő emberek hatására írta meg többek között a Szegény gazdagokat, regényeinek alakjait az ott élő emberekről formázta. Utolsó látogatása során emlékezett meg személyesen Ady Endréről, akit külön cikkben köszönt a Nagyváradi Naplóban.  
Jókai 1849 augusztusában, a szabadságharc leveretésének szomorú napjaiban járt először Aradon és Nagyszalontán, utoljára pedig 1902 októberében ünnepelték Kolozsvárt és Nagyváradon. Kezdetben fiatalos lelkesedéssel, a fáradságra, kényelmetlenségre ügyet sem vetve kelt útra, hogy megismerje Erdély különböző tájait, népének életét, múltját és műveltségét. A későbbi évtizedikben, idősebb korában, többnyire csak néhány napra látogatott ide, ünnepi meghívásoknak vagy pártpolitikai megbízásoknak eleget tenni. De Erdély iránti szeretete minden alkalommal még inkább megerősödött, mert Erdély minden alkalommal lenyűgözte vadon tájaival, a természet valóságos csodáival, lakóinak vendégszeretetével, fejlett kultúrájával, szorgalmával. És habár hosszú életéből összesen alig három hónapot töltött el itt, hatása mégis kitörölhetetlen életéből és egész művéből.

Elbeszélések, regények és útirajzok őrzik Jókai erdélyi körútjait, valamint az itteni élet, a történelem iránti érdeklődésének emlékét. Írásaiból a magyar – s műveinek nagyszámú fordításai útján az idegen – olvasóközönség jó része a XIX. -ban innen egészítette ki Erdélyre vonatkozó ismeretét. Ezért nem ok nélkül való feleleveníteni Jókai utazásainak történetét, megidézni a regényeket, elbeszéléseket, útirajzokat és leveleket, amelyek az itteni élmények hatása alatt formálódtak.

Összeállította: cspb