A magyar anyanyelvű Gojdics Péter Pál eperjesi megyéspüspököt „nyolc hónapig tartó vizsgálati fogság alatt gumibottal verték, ujjait préssel szorították, majd csábítással igyekeztek rávenni arra, hogy térjen át pravoszláv hitre. Egész Csehszlovákia felett álló ortodox püspökséget ígértek neki. A püspök rendíthetetlenül állta a kínzásokat, és minden ajánlatot visszautasított… Gojdics főpásztor a Felvidék két leghírhedtebb fogházában – Illava (Trencsén vármegye) és Újvároska (Lipótvár, Leopoldvára – Nyitra vármegye) – raboskodott. A türelem és a jóság példaképe volt mind fogolytársai, mind az őrzői előtt. Mivel nem dohányzott, nemcsak átadta a cigaretta adagját, hanem dohányos tarsai számára felszedte az őrök által eldobott cigarettavégeket. Az őrök olykor szándékosan a püspök előtt dobálták el a cigarettacsutkát, hogy nevetgélhessenek, miközben azokat a főpásztor hajlongva felszedi. Gojdics atya Újvároska fegyházában a 72. születésnapján, tüdőrákban halt meg. A börtön temetőjében a neve helyett a fejfájára csak a 681-es számot írták. Hamvait 1968-ban helyezték el az eperjesi székesegyházban. Ekkor, a Prágai tavasz idején szökött Nyugatra egy titkosrendőr tiszt azok közül, akik részt vettek a püspök vallatásában. Arról nyilatkozott, hogy a főpásztort egy alkalommal oly módon kínozták, hogy egy fémlemezre állították, amelybe áramot bocsátottak. Az imáiba mélyedt atyának a legmagasabb feszültségnél sem történt semmi baja. Amikor a vallatója ellenőrizni akarta a szerkezetet, őt az áram azonnal földhöz csapta, és kis híján szörnyethalt.”