Levél az olvasóhoz - 2014. 7. hó
Nem boldog a magyar
/Márai Sándor: Szinbád hazamegy/
»A Kádár rendszer gazdaságilag és politikailag passzivizálta a magyar társadalmat, ennek hatását ma is érezni lehet« mondta minap egy konferencián Rétvári Bence államtitkár, a társadalom mostani általános lelki állapotát elemezve. Idetartozik az a hír is, hogy hazánkban az első világháború előtti szinthez értünk vissza a társadalmi egyenlőtlenségek tekintetében, hogy a rendszerváltás óta egyre meredekebben nyílik a vagyoni olló a munkalapú társadalom zsugorodásával és a spekulatív tőke előretörésével. Csath Magdolna közgazdász szerint a gazdasági növekedés okos gyorsításával, a nemzeti jövedelem jelentős növelésével ezt a folyamatot meg lehet állítani. (1) Bár részben a fentiek is akadályozzák a magyar családokban három vagy több gyermek vállalását, /ami a magyarság, az önálló és független magyar nemzet hosszútávú fennmaradását, a Kárpát-haza hosszútávú megtartását biztosítja/, de e sorok szerzője meg van arról győződve, hogy az optimizmus hiányának, a hol melankolikus, hol depressziós általános lelkiállapotnak sokkal távolabbi, mélyebb okai vannak.
Hazánk társadalmi berendezkedésének fejlődése a török kiűzését követő Habsburg megszállásnak köszönhetően gyakorlatilag leállt, amelyet csak részlegesen szakított föl egy-egy osztrákellenes felkeléshez kapcsolható esemény, mint az eredetileg Széchenyi István által szorgalmazott, majd 1848. szeptemberében Deák Ferenc által előterjesztett jobbágyfelszabadítás, az úrbéri rendeletek kérdése. Sajnálatos tény, hogy az 1867-es kiegyezést követő Osztrák-Magyar Monarchiában, majd a trianoni országrablást követő Horthy-féle Magyarországon a társadalmi berendezkedés és szerkezete modernizálásának egyik legfőbb akadályozója a zsidó nagytőke mellett – boldogemlékű XIII. Leó pápa 1891. május 15-én kiadott »Rerum Novarum« enciklikája(2) ellenére, Márton Áron és a főpapi földbirtokok felosztását szorgalmazó Mindszenty József kivételével – a katolikus főpapság volt. Ezért is nyert viszonylag könnyedén teret a második világégés után az Istentagadó, kommunista felforgató eszme. Aquinói Szent Tamás ezeket mondja: »Mindenben, ami valamely cél szolgálatában áll, a jóság bizonyos mértékben van: mert ami célszerű, annak mértéke a cél. A földi javaknak pedig céljellegük van. Azért a rájuk irányuló emberi törekvés a célnak megfelelőleg csak mértékletes lehet, a szerint, amint szükségesek az élet hivatásához. Ezen mérték túllépése bűn. A kapzsiság mértéktelen birtoklási vágy. A mértéktelen szerzés és birtoklás tehát jogsérelmen, bűnön nyugszik. Ilyen szerzés nem ad alapot tulajdonjoghoz, hanem az így szerzett javak idegen dologszámba mennek, mint a lopott, vagy rablott tárgyak. «Fontos vallásszociológiai és gazdasági kérdés tehát: kié a föld? Az embernek való táplálék a földön terem, s így nemcsak a földön, hanem szó szerint a földből élünk. Ha valakitől elveszik vagy sohasem birtokolhatott földet, attól az élet lehetőségét veszik el, a józan magyarázat pedig egyszerű, a föld Isten rendelése szerint nem az egyes embereké, hanem az egész emberiségé, az adott ország lakóié. Ezt bizonyítja az Úr imája is :»Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.« Nem egyes számban, hiszen az ember megélhetésének kérdése nem csupán magánügy, hanem közügy. Szent Tamás szerint feltétlen tulajdonjog nincs. A magántulajdon meg van terhelve az emberek eltartásával. Elsősorban tehát a rajta élő embereket kell eltartania a földbirtoknak, másodsorban mindenkit, aki rászorul.
1. A föld és minden java ez egész emberiség tulajdona.
2. Ezt a tulajdonjogot az emberiség legcélszerűbben a magántulajdon formájában gyakorolja.
3. Abszolút magántulajdon nincs. A magántulajdonra rá van táblázva elsősorban a rajta élők, másodsorban minden rászoruló eltartása.
4. A mértéktelen szerzés – kivált, ha a többi emberek ínségének okozója – bűn.
E szerint tehát a termőföld, az ipar célja az emberiség ellátása, a szükségletek kielégítése. Ezért fölösleges a kapitalizmusnak a gazdasági növekedést, a mindenáron való profithajszolást célzó gyakorlata, ráadásul ezzel hamarabb feléljük a föld természetes erőforrásait. A világ ma kevés kivétellel a kapitalizmus rendszerében él. A kapitalizmus szerint a termelés alapja a föld, a vagyon, a termelőeszközök. A termelés célja a haszon. A felhalmozott haszon, mint pénz, földbirtok, gép ismét termelőeszközzé válik, és a neve tőke. A jelenlegi Világhatalom, a tőke urai azonban a szabad versenyt leginkább pankrációnak tekintik, ahol az erősebb földbe döngöli a gyengébbet. Ez a jellegű szabad verseny a szavannák állatvilága közé való, nem emberek közé. Láthatjuk a kapitalizmus eleve elhibázott gondolat, mert kizárja magából a keresztény erkölcsöket, és a természetes, a föld kincseivel való takarékos gazdálkodást ösztönző józan észt. Az ész és az evvel járó előrelátás lesi el a természet évezredes törvényeit, ennek függvényében állapítja meg szükségleteinket, míg a tőkés társadalom a spekuláció és a munka híveinek folyamatos konfrontációjára alapít. Mit is mond Aquinói Szent Tamás? »A szükséges társadalom-gazdasági kiegyenlítést nem lehet az alamizsnára alapítani, nem lehet a jogrend felforgatását meghagyni. A jogtalanság áldozatait a szeretet önkéntes tevékenységére, a jogfosztók jótéteményére utalni alapjában hamis. Megengedhetetlen, hogy az emberi társadalom óriási osztálya alamizsnából éljen, hogy a munka a birtoknak kolduslevelére szoruljon. Amit a munka követel, amire szüksége van: az az igazság.« A kapitalizmus áldatlan gyakorlatának legszembetűnőbb eredménye a gazdagok és szegények életlehetőségi közötti beláthatatlan különbség, valamint a független középosztály, az önálló parasztság és kisipar kipusztításának kísérlete. Többek közt ezért nem szabad tehát a munkát áruvá degradálni. Márpedig a kapitalizmus ezt teszi, mikor a munkát és a termelőeszközöket szétválasztja. Az elmúlt száz évben a kapitalizmust részben vagy teljesen megváltoztatni akaró kísérletek, mint a kommunizmus és a nemzeti szocializmus, alapvető eszmei, hitbéli hiányosságok miatt buktak el. A marxizmus szerint csak anyag van, csak gazdasági erők léteznek, a fasizmus és a nemzetiszocializmus pedig államvallásként egyfajta okkult fajelméletre épített. Láthattuk ezen elméletek mind zűrzavarosak, következetlenek és ellentmondóak. Kimondhatjuk tehát, a kapitalizmus istene az aranyborjú, a pénz, a marxizmus vallása az élvezet vallása a minimális munka, maximális élvezet, a nemzetiszocializmus vallása a germán, párhuzama a cionizmus, a zsidó fajelmélet. Ezek az elméletek nemcsak tévedések, hanem súlyosan fertőző betegségek a magyar társadalom számára.
A magántulajdon mélyen az emberi természetben gyökerezik. Nem hiába mondja az isteni Mester: „A jó pásztor életét adja juhaiért. A béres pedig, és aki nem pásztor, kinek a juhok nem tulajdonai, látván a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut, és a farkas elragadozza és elszéleszti azokat.” Magántulajdon nélkül nincs megfeszített munka, nincs áldozatos élet, nincs többre szebbre, jobbra való törekvés. Magántulajdon nélkül a szorgalom, takarékosság, mértékletesség erénye elveszti értelmét s előbb utóbb a társadalom romlását okozza. A magántulajdon elősegíti a kezdeményezést, a haladást, a jótékonyságot. A tudomány, a technika, a gazdaság, az emberszeretet nagy alkotásai magántulajon nélkül nem lehetségesek. Magántulajdon nélkül az ember megélhetése másoktól függ, ami éppen az önálló, nagy elmékre lenne végzetes hatással, viszont elősegítené a nyájember, a tömegember kitermelését. Nincs szabadság, emberhez méltó életmód magántulajdon nélkül. De magántulajdon nélkül nincs szabad pályaválasztás sem az ember hajlamai és képességei szerint. Anton Orel, a kiváló keresztény szociálfilozófus írta: »A tőke fogalma lényegileg és mindig a termelő, gyümölcsöző munkának kihasználását tartalmazza a nem dolgozó birtokos részéről. A kamat, a munkanélküli járadék, a nyereség nem más, mint az a többérték, melyet a munka termelt és a kapitalista tisztán a birtok, a tőke címén magáévá tesz. A modern gazdaságtan a munka rabszolgaságát tudományosan óhajtja megalapozni és igazolni.«
Az áldásos magántulajodon így lett a szélsőségesen értelmezett tulajdonjog, a kapitalista haszonimádat és kíméletlen gazdasági harc következtében a mai társadalom átkává, s egy évszázadon át a kommunista felforgatás célpontjává és okozójává. Mikor a kereszténység a munka jogát és a munkás igényét munkájának teljes ellenértékére megvédi, ezzel az isteni világrendet s vele együtt a társadalom fennállását, a munka védelme mellett a családvédelem kérdését a leghatékonyabban védi meg. A keresztény gazdasági felfogás ugyanis e kettőnek egyenlő jelentőséget tulajdonít, a munkás számára biztosítani kell a családalapítás és a gyermekek eltartásának lehetőségét. Mi tehát a cél, mi legyen a célkitűzésünk? Ezt már részletesen összefoglaltam a rendi társadalom ujjászervezéséről írt dolgozatomban, (3) röviden kimondva egyetlen lehetőségünk egy felhőtlenebb, elégedett életre, Boldogországra. Ez a Németh László és Bajcsy-Zsilinszky Endre eszmeiségét összefoglaló, keresztény szociális eszmékre és nemzeti radikalizmusra épített Magyarország. Ennek a gondolatiságnak fő célja az, hogy a kapitalizmus gazdasági elveit megdöntse, a keresztény- nemzeti radikális gazdasági elvek uralmát helyreállítsa, az újpogány gazdasági intézményeket és berendezéseket elsorvassza és helyükbe a társadalmi igazságosságon alapuló intézményeket kifejlessze. A társadalom szerves, élő valami, amit a legszellemesebb elgondolás sem képes megmerevíteni. Ha valakinek egyszer sikerülne az ideális társadalmat berendezni, amely populáció már nem fejlődik többé, abban a pillanatban már meg is halna az a társadalom. Ezért kell nekünk kitörni a kapitalizmus mantrájából, a globális gondolkodásból, s csak a Kárpát-hazában élőkre koncentrálni. A hazának védelme tulajdonképpen az élet védelme. Az életet pedig jogunk van a támadó élete és létbiztonsága árán is megvédenünk. Így a hazát is. Semmi akadálya sincs azonban annak, hogy közösen gondolkodva a keresztény elveken alapuló társadalom képének néhány vonását papírra ne vessük. Az eljövendő keresztény társadalomban erős és számos középosztály fog kialakulni. A parasztság és a munkások legnagyobb része képes lesz magát önállósítani. Ahol ez nem lehetséges, ott alkalma lesz a munkásnak részjegyet szerezni, s így az üzem társtulajdonosává válni. Hogy az ember saját házában lakik – az a keresztény társadalomban szabály lesz. A bérlakás lesz a kivétel. A létért való küzdelmet a gazdasági életben a keresztény-szocializmus jelentékenyen csökkenteni fogja. A megélhetés nyugodtabb és biztonságosabb lesz. Ez természetesen csak a gazdasági szabadosság alapos megnyirbálása árán válik lehetővé. A szabadosság elve helyébe gazdasági téren a szervezkedés elve lép, ugyanakkor a társadalmat öntevékeny- öntudatos gondolkodásra kell rászorítani A szervezetek azonban nem osztály alapon /munkás a munkással, munkaadó a munkaadóval/ fognak létesülni, hanem rendi alapon, az egykori céhek mintájára. A kapitalizmust nem lehet egy rohammal megsemmisíteni, mert a kapitalista gondolkodást a fejünkben hordjuk. Onnan kell azt kitépni és helyébe egészséges, józan, emberséges elveket ültetni. Ha a Magyarok Nagyasszonya, Szűz Anyánk segítségével az eszmék csatáját megnyertük, a többi már könnyű dolog.
1. A gazdasági növekedés okos gyorsítása. Magyar Nemzet 2014. július 1.
2. http://www.szozat.org/showpage.php?pid=66
3. http://www.szozat.org/showpage.php?pid=2735
* A Szózat szerkesztősége Tornai József két versével kíván sok boldogságot és tevékeny, hosszú életet Szervátiusz Tibor szobrászművésznek születésnapja alkalmából. Isten éltesse sokáig!
Cságoly Péterfía Béla
főszerkesztő
