A nemzetközi jog esete a kelet-európai határokkal
A nemzetközi jog irányváltása az 1919–1920-as időszakban az egyes államok által másokkal szemben elkövetett nemi erőszak nyomán született meg.
A nemzetközi közjog 1918 utáni alakulása ellentmond a közép- és kelet-európai új államhatárok első világháború utáni átrajzolására vonatkozó etnocentrikus narratíváknak, megerősítve a párizsi békeszerződésekre vonatkozó politológiai jellegű következtetéseket, melyek szerint ezeket alapvetően geopolitikai, gazdasági és katonai érdekek motiválták – és szinte egyáltalán nem „nemzeti törekvések”, humanista eszmék vagy altruista projektek.
Az 1918–1920-as momentum – a nemzetközi politikához hasonlóan – a nemzetközi jogban is fordulatot jelent:
az akkori szerződések jogi fogalmakkal rögzítették az új európai és globális tényhelyzeteket és hatalmi konstellációkat. A közvetlenül 1918 utáni nemzetközi jog alakulását az 1918 előtt érvényes nemzetközi joggal összehasonlítva dióhéjban megkapjuk azoknak a tényhelyzeteknek és az európai és globális színpad nagy szereplői közötti erőviszonyoknak a történelmi összképét, melyek az 1914 és 1918 közötti „Nagy Háború” kirobbanásához és a példátlan méretű összecsapás után kialakult új nemzetközi rendszer létrejöttéhez vezettek. Az elemzés kulcsszavai: európai hatalmi egyensúly, Németország felemelkedése, iparosodás, imperializmus, pentarchia, kompenzálási mechanizmusok, a régi kontinentális konszenzus felrúgása.
Székelyföldön, Erdélyben, Európa délkeleti részén a népességek időbeli „sokirányú” vándorlása nyilvánvaló jelenség és a társadalmat meghatározó elem, de a közbeszédben tabusítják, vagy visszaélnek vele. Ahogy a székelyek is vándorként érkeztek néhány évszázaddal ezelőtt a később róluk elnevezett térségbe, ugyanúgy románok is vándoroltak oda főleg a XVI–XVII. század után Moldvából, Munténiából és Erdély más térségeiből.
Nemeshodoson október 29-én olyan eseményre kerül sor, aminek már több százszor meg kellett volna történnie a Felvidéken: szobrot állítanak vitéz nagybányai Horthy Miklós altengernagynak, Magyarország egykori kormányzójának. Az utolsó nagybetűs magyar államfőnek. Ám, ahogy azt magából kifordult kis közösségünkben oly gyakran tapasztaljuk: az acsarkodók, rettegők és fintorgók ismét előbújtak sötét kis föld alatti járataikból…
„Csak egy dolog van,
Magyarország Szent István óta mindig szoros kapcsolatban érezte magát a Boldogságos Szűzzel és – amint láttuk – az egyetemes egyháznak nem egy ünnepe emlékeztet arra, hogy a mennynek Királyné Asszonya valóban meg is segítette válságos időkben a neki fölajánlott nemzetet. Ez a meggondolás vezette XIII. Leó pápát, mikor 1896. aug. 9-én – hazánk fennállásának ezeréves évfordulóján – Vaszary Kolos hercegprímás kérésére október második vasárnapjára külön ünnepet is engedélyezett „Magyarok Nagyasszonyának” (Magna Domina Hungarorum) tiszteletére. X. Pius a nevezett vasárnapról okt. 8-ra tette át ünnepünket.
Szabó Magda október 5-én ünnepelte volna 100. születésnapját. Az írónő tiszteletére kiállításokat, irodalmi esteket rendeztek, még a Google is megemlékezett a jeles napról. A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) A születésnap/Szabó Magda című estjével tisztelgett az írónő előtt. Az eseményt óriási várakozás előzte meg, a jegyek pillanatok alatt elfogytak, a helyszínen pedig kígyózó sor várt a bejutásra. De vajon megérte mindez? Méltó volt ez az est Szabó Magdához?
Benedict Kiely atya, a Közel-Keleten Szíriától Palesztinán át Marokkóig üldözött keresztényeket segítő Nasarean.org alapítója nagyobb lélegzetű cikkben méltatja a Visegrádi országokat, és bírálja a Nyugatot a lepantói csata évfordulójára szervezett tegnapi lengyelországi imalánc kapcsán.
A háromszázharminchárom évvel ezelőtt október 9-én vívott párkányi csatában, III. Sobieski János lengyel király vezérletével sikerült megtörni a százötven éven át tartó török uralmat.
Ünnepélyes körülmények között avatták fel a méreteiben és kivitelezésében is világraszóló Miskahuszár szobrot, Pákozdon, szeptember 29-én, pénteken. Dr. Benkő Tibor vezérezredes, Honvéd Vezérkar főnök avatóbeszédében úgy fogalmazott: a huszárság szellemisége erőt kell, hogy adjon napjaink küzdelmeihez.
Az 1877. év nemcsak a román függetlenség kivívásának volt az éve, de a székely–török kapcsolatok történetében is fontos dátum volt. Ekkor került sor a székely puccsként elhíresült eseményre, amely során a korabeli ellenzéki székely politikusok beavatkoztak az orosz–török háborúba.
Nemrégiben azzal a kérdéssel fordultam Önökhöz, hogy hajlandók-e a nyilvánosság előtt tett lépésekkel segíteni azt, hogy felemelik szavukat azért, mert igen sokan egyetlen fillért kárpótlást/nyugdíjkiegészítést nem kaptak/kapnak, noha a kommunista rendszer őket 1963 után hurcolta meg és kaptak börtönbüntetést. (
A Gaza Freedom Flotilla példájával mutatja be a terrorszervezetek, az NGO-k és az európai baloldal összefonódását Hankiss Ágnes a Magyar Idők hasábjain.
NAGYTÁRKÁNY. Több száz felvidéki, magyarországi, erdélyi és kárpátaljai tiltakozó gyűlt össze vasárnap Nagytárkányban a Ma nálatok! Holnap nálunk? elnevezésű nagygyűlésen, amelyen a kisebbségi jogokat szűkítő új ukrán oktatási törvény ellen tiltakoztak.
1849. október 6-án következett be az eltiport szabadságharc utáni Magyarország legszomorúbb gyásznapja, amikor a császári bosszúszomj betetőzéseként kivégezték a tizenhárom aradi vértanút – köztük a felvidéki születésű Aulich Lajos, Dessewffy Arisztid és Láhner György honvédtábornokot –, Pesten az első felelős magyar miniszterelnököt, gróf Batthyány Lajost és Fekete Imre gerilla századost.
