Ó  tudom én testvér, hogy a szívünk  
 ősdallama gregórián!        
 Menjünk, menjünk a dallam után!

/Sík Sándor: Gregórián/

Manapság ha villamoson vagy vasúton utazunk, a legtöbb fiatal fülében ott a fülhallgató, amelyből szinte kizárólag a rock és válfajainak hangjai törnek ki tolakodóan. Joggal mondhatja bárki, hogy mi ebben a hiba, hisz a Beatles együttes megalakulása óta ez a zenei forma meghódította a világot. A baj azonban sokkal több annál, mint ahogy gondolnánk. A műfaj legtöbbször primitív dallam és szövegvilága egyre inkább a zenei igénytelenség felé sodorja hallgatóit, valamint ezzel párhuzamosan súlyos veszélyt jelent a magyar nyelvre az egyre károsabban terjedő, és a magyar nyelvbe-zenébe egyre inkább beleerőszakolt anglicizmusok és amerikanizmusok is.
 »Nem kell messze mennünk, csak naponta átlapoznunk a postaszekrénybe bedobott hirdetéseket, prospektusokat és özönével találkozunk felesleges és érthetetlen anglicizmusokkal, illetve angol szavakkal. Egymás mellé állítható óriáshűtő és fagyasztó alatt ott szerepel "side by side"-ként használható. Ugyanazt fejezi ki angolul. Minek? És ki érti?
A "clip-on" fülhallgató vajon miért nem felcsíptethető? Itt az idézőjelek még jelzik az idegen elemet, de a szélessávú tuner szószerkezetben már semmi nem utal az utótag idegen voltára, pedig a szélessávú hangoló lenne a megfelelő magyar forma.
Más helyen dual-color kijelző, ugyanazon az oldalon többszínű kijelző szerepel. A kétszínű vajon miért nem felelt meg a reklámkészítőknek?
Hasonló a surround-hangzás. Mindenkinek Magyarországon tudnia kell, hogy ez valójában sztereohatást jelent? Máshol szenzorgomb-ról olvashatunk érzékelőgomb helyett.
A népzenekedvelők ma már nem népzenei lemezeket vásárolhatnak, hanem folk music lemezek-hez juthatnak.
Másutt olyan esetekkel is találkozunk, ahol angol szó kap magyar végződést, amikor hangeffektek-ről tájékozódhatunk, hanghatások helyett. "Más feelinget vált ki egy festmény az interneten, mint a valóságban." - hangzott el a Kossuth rádióban. Ha érzésről beszélt volna a riportalany nem lett volna érthetőbb?
Vajon a vékonyra szeletelt füstölt császárszalonnát miért árulják az élelmiszerboltokban szeletelt bacon szalonnaként? Hiszen a bacon angolul 'szalonnát' jelent. Milyen az a szalonna szalonna?
Hasonló szerkezetek borzolják a szemlélőt az utcán jártában-keltében. Néha csak helytelen, de érthető a felirat: Bike, kerékpár shop -- Talán elegánsabb, mint egyszerűen kerékpárüzlet vagy -bolt?
Szörf, wakeboard, snowboard, sí olvashatjuk évek óta egy üzlet fölött a BAH csomópont közelében. Magyarított helyesírással kezdődik, melyet két rejtelmes angol szó követ, utána magyar szóval zárul. Miért és kinek jó ez?
De találkozhatunk olyan esetekkel is, amikor még az angolul jól tudók sem mindig ismerik a kifejezés helyes értelmét.
A körút sarkán, az EMKE-nél hirdette az egyik étterem: Happy hours 16h - l8h Mit takar ez az ajánlat? Ilyenkor és itt jól érzed magad? Akkor lehetsz boldog, ha ide betérsz? Egyik sem. A valós jelentés: 'a megadott időben valami olcsóbb' / Itt az étel-ital./ Speciális amerikai-angol kifejezés - sokak számára érthetetlen, értelmetlen, de jól mutat.
Évek óta díszeleg egy hirdetés a Petőfi Sándor utca és a Ferenciek tere sarkán: Utazási és last minute center. Ez az utazási iroda utolsó perce? Vagy mindenki oly jól tájékozott, hogy tudja, hogyha szerencsés, akkor közvetlenül az indulás előtt olcsóbban vehet részt egyes társasutazásokon?Óriásplakátokon, járművek oldalán hirdeti magát az egyik mobiltársaság a következőképpen: Pannon GSM -- only for you. Vajon csak angoloknak vagy angolul tudóknak hirdet a ráadásul norvég tulajdonjogú társaság? BEE by Pannon GSM díszelegett az autóbusz oldalán, majd követik az óriásplakátok: bee original. A bee - 'méhecske' angolul. Vajon mit gyűjtöget? Netán egy újabb tarifacsomagot? Ki tudja?
Számos európai országban az anyanyelv hasonló hatásoknak van kitéve, de egy-egy márkanév vagy szakszó kivételével nem engednek a csábításnak, hanem gondolataikat, hirdetéseiket saját anyanyelvükön fejezik ki. Mi magyarok, akik más nyelveket beszélő szomszéd népekkel vagyunk körülvéve több, mint ezer évig sok nehézség és buktató után is megőriztük a magyar nyelvet. Nem szabad megengednünk, hogy most a globalizáció és a divat hatására az anglománia súlyos nyelvi károsodást okozzon.«(1)
Ugyanez a probléma az úgynevezett beat zenei formával is. Az utolsó háromszáz évben a magyar zenekedvelők ez irányú műveltségét párhuzamosan erősítette egyrészt a népdalok zenei és szövegvilága, (2) másrészt az egyházzene, a gregorián és a zsoltárok éneklése. Ezen művek által egyidejűleg erősödött az igényes szöveggel kísért zeneértés, amely később elvezette a kultúrára fokozottabban kiéhezetteket a kifinomultabb kamarazene és az operák világába. Természetszerűleg akkor is voltak, akik leragadtak a szórakozató cigányzene, az operett vagy később a népies műdalok élvezeténél, de általában elmondhatjuk, hogy nem volt az általános zenei irányadó áramlatot ilyen erőszakosan bekebelező és ugyanakkor kiürítő irányzat. Ezt a szellemi zűrzavart különösen fokozza manapság a katolikus egyházban egyre inkább erőszakosan terjeszkedő karizmatikus mozgalom, amely a magyar zenei szokásoktól távol álló hangszerekkel, hagyományos templomi énekeinket és népi dallamvilágunkat teljesen megerőszakoló közönséges dalokkal, az amerikai álkeresztény szekták primitív kórusait, vagy az afrikai törzsi dalokat és az éjszakai bárok énekesnőit idézi.
A műveltség nem tudás – mint ahogy erre Németh László is figyelmeztet – hanem valami életet szabályozó elv, amely egy embercsoport minden tagjának belső mágnese, irányítója.» Kérdés: van-e ott létezési tere a művelődésnek, ahol egy labdarúgó vagy táncdalénekes egyetlen mozdulata mellett nemcsak egy paraszt, egy tudós, egy író élete munkája látszik semmiségnek, de országot fenntartó rétegeké, csoportoké is.«(3) Az elmúlt négy és fél évtized kommunizmussal terhelt, majd az utóbbi húsz év liberális oktatáspolitikája olyan káros folyamatokat gerjesztett, amelyeket központilag szinte lehetetlen megállítani. »A nemzet: közös ihlet.« írta József Attila. Így már csak magunkban, a magyar kultúra szerelmeseiben bízhatunk, hogy közösen újra a helyes irányba tereljük nyelvünket és zenei világunkat a Kárpát-hazában.

1. Dr. Stephanides Éva: Átkos anglicizmusok.
2. Törőcsik Attila: A magyar népdalok szövegvilága, Szózat, 2010. február-2010. szeptember.
3. Csóri Sándor: Népművelés és kölcsönösség.