Herczeg Ferenc: Sir Austen Chamberlain és a revízió

/Angol nyelven is megjelent/

Az elmúlt napokban Benes külügyminiszter, az őt jellemző fölényesen oktató hangon, megmagyarázta a világnak, hogy a Duna völgyének mai politikai helyzete valamely történelmi fejlődés logikus és elháríthatatlan eredménye. Nem mellékelte azonban előadásához a tételét illusztráló statisztikai adatokat és mi talán nem végzünk fölösleges munkát, ha azokat utólag a nyilvánosság elé terjesztjük. Íme:

    A Duna völgyét a következő államok alkotják: Ausztria, Magyarország, Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia és Bulgária. Ennek a hat országnak összesen 69 millió lakosa van. A három kisantant-állam lakossága 47 millió. Ebből a 47 millióból 21 millió a legkegyetlenebb eszközökkel elnyomott kisebbség, amelynek leghőbb vágya, hogy szabaduljon a mai tűrhetetlen helyzetéből. Maradna tehát a kisantant-államokban 26 millió olyan ember, akikről faji eredetüknél fogva, az egyszerűbb számítás kedvévért fel akarjuk tenni, hogy helyeslik a Duna völgyének mai politikai helyzetét. Magától értetődő, hogy Magyarország 9 millió, Ausztria 7 millió és Bulgária 6 millió lakosa nem tud és nem akar belenyugodni a párizsi békék által teremtett helyzetbe. Ha ezeket hozzáadjuk a kis-antant államokban talált 21 millióhoz, összesen 43 millió elégedetlen ember él a Duna völgyében. A Duna-völgy sorsában közvetlenül érdekelt embertömegek kétharmada, összesen 43 millió a mai helyzet megváltoztatását követeli, annak fenntartását pedig egy 26 millió lelket számláló kisebbség óhajtja.

szozattovabbacikkhez

Németh László: Magyarok Romániában

/részlet/

    A legbizalomkeltőbb erdélyi város, s a legrokonszenvesebb talán minden valaha látott magyar város közt: Marosvásárhely, a székely főváros. Házigazdánkat nem találtuk otthon s a nyaralójába kellett érte mennünk. Egy gyümölcsös hegyoldal tágas faházában írja meg a nyári szünet alatt, hogy sodródott át a szászságból a magyarságba. Ha a kerti asztala mellől lenéz városára, a tetők cserépmezejére, nem sajnálhatja ezt az átsodródását még ma sem, amikor a magyarságnak oly rossz a konjunktúrája. Marosvásárhely szép bizonyság rá, hogy tudtunk mi szászok nélkül is várost építeni. A török kház városok az Alföldön, úgy látszik, inkább a hódoltság, mint a magyarok otrombaságát őrzik. Hiszen itt van ez a város, melynek hatalmas, hosszú főtere körül a nyílt virágos utcák éppoly történelem-ízűek, mintha német mesterek építették volna zegzugosan. Az, ami a parasztvárosokban durva, itt nemes. Az volt a benyomásom, hogy egy hegyek közé szorult s armálishoz jutott Debrecenben járok. A városon persze itt is románok ülnek, de az élet még rokkanás nélkül hordja őket, nem csodálnám, ha egyiket-másikat be is olvasztaná. A főtérre, a nemes Árpádkori, falkerítéses templom alá kirakták ugyan a maguk sztereotip ortodox imádkozó dobozát (egy nénike siratta is a kutacskát, ami a helyén volt), de ezzel csak magukat csúfolták ki, nem is egészen jogos összehasonlításnak téve ki uralmuk szimbólumát. Ez a szomszédság az ő jelenüket a mi múltunkkal veti össze s nem túl kegyetlen-e rájuk s túl kedvező-e ránk az összehasonlítás?

szozattovabbacikkhez

Nyirő Józseffel erről-arról. XXIX. rész

    Nyirő József Berlinben

    Azt mondotta tréfásan elutazása előtt: „Meglásd, ha elmentem, vége szakad ennek a ragyogó berlini napsütésnek.” Hát majdnem úgy lett. Ha nem is azonnal, de másnap este már hatalmas vihar söpörte végig a birodalmi főváros utcáit, s azóta sem melegedett fel annyira az idő…

    No, de nem erről akartam beszélni. Hanem arról, hogy Nyírő József könyveit maholnap jobban fogják ismerni Berlinben, mint odahaza. A jelek legalábbis erre mutatnak. Mát szinte megszoktam az ismeretlenségből elém toppanók áradozó dicséretét. Társaságban vagy színházi büfében, estélyeken avagy futó alkalmakkor körülbelül ugyanazokat hallom: „Sie sind aus Budapest? – Auch, ich habe ein entzückendes Buch gelesen von einem ungarischen Schriftstaller – wie heißt er nur?” … és erre mély lélegzetvétel következik, mert az ny betű meglehetősen szokatlan a német nyelvnek és fülnek egyaránt.

szozattovabbacikkhez

Bódás János: Nagy urak

Ma kereszteltem, eskettem, temettem:
az ember így lát, így tanul.
Ma, egy nap, méltatott a szóra
három igen nagy úr:

az Élet, Szerelem, Halál
előttem fényben elvonult,
három nagy Úr! S a szolgahályog
a szememről lehullt.

Letegeztek már nagy urak,
fél és egész kegyelmesek,
s majd hasraejtett a gyönyör.
Ma kérdem: kik ezek?   

Ó, mennyi göthös, girhes úr,
megváltót játszik, s nyög, köhög,
hatalma képzelgés csupán,
s elomlik, mint a rög.

szozattovabbacikkhez

Harsányi Lajos: Jézus eljött hozzám

Jézus eljött

Ma reggel Jézus hófehér palástban
Leégett házam ablakán benézett.
És szólt: sok búval megrakott szívednek
A bánat adjon immár menedéket!

A tiszta albát bátran vedd fel újra,
A cingulust, manipulust, a stólát.
Pompás piros miseruhában holnap
Csókold meg újra az ereklye-oltárt.

Már tiszta vagy és vágyaid finomak,
Mint csipkeleplek oltárom szegélyén.
Mondj egy misét az örök végtelennek
S légy harcosom a választottak élén!

 

Lampérth Géza: Hit és honszeretet

Ezer éve, hogy a magyar idejött,
Ezer évig ezer vésszel küszködött,
Ezer évig mi tartá fenn a magyart?
Dolgos keze, hívő hite: eke s kard!

Ekéjével művelte a föld rögét,
Hős kardjával védte ősi örökét,
Gyász éjjelén bízva nézte az eget,
Csillaga volt: a hit és honszeretet.

Gonosz ellen osztott rá bár száz halált,
Új erővel mindég újra talpra állt.
Szántott-vetett, kardot fogott kezébe
S ment előre: az Úristen nevébe!

Felettünk most újra borús lett az ég,
Lelkünkben hit s honszeretet lángja ég.
Minden poklon átsegíti a magyart
Dolgos keze, hívő hite: eke s kard!

Sinka István: Isten

ISTEN a bokor tüskéit
          úgy teremtette, hogy szúrjon,
          az ágat meg úgy, hogy tüskét hozzon
          s hogy lombba, virágba boruljon …

Az én ujjom tüske is, lomb is…
Én engedem, hogy jól kilásson
a tüske, mert az nem tűrheti,
hogy a lombra sáska másszon.

Túrmezei Erzsébet: Ha nem teszek semmit sem

Betegeinknek

Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Most megnyugoszom,
most elpihenek
békén, szabadon,
mint gyenge gyerek,
és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

S míg ölel a fény
és ölel a csend,
és árad belém,
és újjáteremt,
míg nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten,

új gyümölcs terem,
másoknak terem,
érik csendesen
erő, győzelem …
ha nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Harsányi Zsolt: Két magyar

Kápán kulacs. Tallér zekémben.
A kantárom hajdúm kezében.
A szikes rónán végis-végig
Így bandukoltunk ezer évig.

Hát én most nyergemből leszállok.
A gyepen hajdúm mellé állok.
Úgy indulunk meg. A ló nem kell.
Most már csak szántson türelemmel.

Mi gyalogszerrel nekivágunk.
Csak még a csárdánál megállunk.
Lakjál jól, hajdú, ne légy éhes.
Az új út megint ezer éves.

                    1942

Lisznyai Kálmán: Magyar vendégszeretet

Eltört a kerekem! no de sebaj, itt van
Egy ismerős háznép, ebben a faluban.
S volna bár idegen, mindegy, az se patvar,
Otthonnak tekintem, mihelyt magyar udvar,
Hát ebbe a gólyás házba hogy ne mennék,
Hol a tűzterepen örökké parázs ég.
Vendégszeretetről híres, nevezetes,
Hol még a kutya is vendéget vár és les.
Rád csóválja farkát, nyalja térded, inad,
A küszöbig kísér s örömében ugat.

Bizodalmas e ház, mint a fecske-fészek,
Mely az eszterhéjon függ, s bent a kicsinyek,
Még a kürtőjén is vendég van, a gazda
Még a vén gólyát is oly szívesen látja!
Galamb az udvaron, galamb a szobában:
Pártás leány, fejkötős asszony. S ősszokásban:
Őszinte barátság, szemben, szívben, vérben,
Szóban, tettben, borban és puha kenyérben.
Nyílt templom, nyílt kapu, nyílt szív, nyílt akarat.
Teszi ki a magyar házi asszonyt s urat.

szozattovabbacikkhez

Miklós Jenő: A magyar vers

Ó, a magyar vers ne csak vers legyen,
Messze világló őrtűz a hegyen,
Lobogva égjen, füstöt ne hagyva
Izzék az alján parázsló magja.

Mint kemény kardot formája fogja,
De vígan szökjék táncos sarokba,
Ne legyen hangos, üresen kongó,
Inkább mosolygó, kicsit borongó…

Legyen telített, legtöbbje sokban,
Ősi imádság újabb sorokban –
S legyen a színén legmélyebb mélye,
A magyar szívnek csendes zenéje.

Szállhat az égig, de ne örökre
S ne törje szárnyát, ha száll a rögre,
Csillagport hozhat égbül ki kölcsön,
Földi virágon, kerti gyümölcsön.

szozattovabbacikkhez

P. Tewrewk Emil: Az ínség dala

Dalt kérnek tőlem, mikor ínség dúl a hazában,
És testvérinket gyötri kegyetlen az éh.
Minden egyéb gyászból önként támadhat az ének:
Sápatag ínségnek hangja csak ennyi: Segíts!

cracked wall

Sinka István: Magyar vendégek

Három nyárszemű ismerősöm
beállít hozzám, hogyha ősz jön,
tamburálni meg pipázni –
szilaj népek ők, hozzám ám ragaszkodnak.
És hoznak magukkal csobolyó bort,
meg puskát is, mit tilt a törvény.
Az egyik vasfejű és bátor:
az éj fia ő: csak jár a szája, letagadja.
A másik méla roppant pásztor,
csizmája reng,
magának hangszert faragott
s lelkéből egy nagy darabot
eljátszott rajta idelent,
e süket világban, hol én élek
s ahol Krisztusnak szép haját
az utak mellett rozsda eszi.

szozattovabbacikkhez

Herczeg Ferenc: Tavaszi gondolatok

I.

Az égen fényes tavaszi felhők vitorláznak, a földön ezer ifjú élet cirpel vagy virágzik, csak az emberi szívekben tart még a tél. És hiába lángol a napfény, hiába énekelnek a húsvéti harangok: nem tudják a fagyos börtönéből kiszabadítani az embert.

Óvodába való mese, hogy valamiféle gazdasági rendszer tette annyira gyötrelmessé mindnyájunk életét. És együgyűség abban bízni, hogy élemedett urak, ha körülülnek egy zöld asztalt, beszédekkel és jegyzőkönyvekkel helyre tudják megint billenteni a tengelyéből kizökkent világot.

Sokkal nagyobb a baj, semhogy kuruzsló fogásokkal segíteni lehetne. Az átok akkor szakadt a világra, mikor háború győztesei megismételték s régi, szörnyű passiójátékot: előbb leköpték, azután megkorbácsolták, végül keresztre feszítették az Igazságot.

szozattovabbacikkhez

Mindszenty József: Magyarország Nagyasszonya

        Kedves Hallgatóim!

        Épp fél százada, a millennium verőfényében vonult be a Magyarok Nagyasszonya ünnepeink sorába, a misekönyvbe és papi zsolozsmába – de fél évszázad híján – ezer éven át legjellegzetesebb, legerőteljesebb, szinte közjogi fonala a magyar történelemnek, amely nélküle hullámhegyek és hullámvölgyek sűrű változatánál nem lenne egyéb.

    Ha valakiből a természetfelettiség maradék nélkül kiveszett volna és a magyar történelmet csak a visszavetített történelmi materializmus szemüvegével nézné, akkor is fel kellene figyelnie történelmünk hatalmas fenékhullámára, amely egyidős történelmünk kezdeteivel, végigkíséri napjainkig fényben, derűben, bús, összetört időkben. Hazánk ezeréves fennállása a legnagyobb talány. Nem omlott össze annyi történelmi pörölycsapás alatt. Kiépült irtózatos sebeiből, pedig elfolyt a vére. Ám betegágyánál életmentő édesanya őrködött: a Magyarok Nagyasszonya. És ha 1946 magyarját valami fenntartani és vigasztalni tudja, csak ez a történelmi gondolat lehet.

    A rövid foglalata ennek a tannak az, hogy Isten Anyja az ország Pátrónája, Védőasszonya. Az ország az ő ajándéka, de Szent István végrendeletével öröksége, családja és birtoka is. Megszámlálhatatlan jótéteménye után a testvértelen, árva népnek önkéntelen feléjefordulása.

    Meggyökeresedett tiszteletét hirdetik az ország alkotmányjogi kincsei: a szentkorona, a koronázó palást, a koronázási eskü, eskükereszt, az országzászló is. Ezen a Mária-kép jóval idősebb, mint lobogónk hármas színe.

szozattovabbacikkhez

Nyirő Józseffel erről-arról. XXVIII. rész

A szűk Erdélyben és a lehetőségek hazájában: Németországban egyszerre született meg a zseniális ötlet – Drezdában valóság lett belőle, nálunk álmodozásba fojtották a terméketlenítő körülmények…

Berlini jelentés hozza hírül, hogy A. Börner drezdai mérnöknek sikerült olyan eljárást felfedeznie a hajóépítés technikájában, mely a hajóenergia 70–80 százalékát megspórolja és a hajó sebességét óránkint száz kilométerre emeli.

A berlini híradás kétségtelenül megérdemelt feltűnést keltett hozzáértő körökben, de nem hiszem, hogy bárhol is akkora szenzációt okozott volna, mint nálunk, itt, ahol most ezeket a sorokat írom: az Újság szerkesztőségében.

szozattovabbacikkhez

Babits Mihály: Művész imája

Adj nyálat ajkaimnak, Isten,
adj termékeny kilenc esztendőt,
hogy hangos, unokás vasárnap
üdvözítse az új teremtőt!
 
Adj napjaimnak szőkeséget
és éjeimnek barnaságot,
hogy virágától gyökeréig
végigszagoljam szent világod!
 
Naptól, sártól és virágvértől
csatakossan állok előtted:
mind, amit adtál, elfogadtam:
áld meg áldódat, követődet!
 
                    1925. nyár 

Bartók Lajos: Az első napsugár

Kora tavasz első napjának
Uj létre keltő hajnalán
 Egy napsugár hatolt szobámba,
S vígan, játszott rideg falán.
 Egy fényes szál arczomra tévedt,
 S esiklánda, míg fölébredék.
 Oh e sugárka fólderíté
 Borús lelkem bús éjjelét!

Oly nagy volt fénye, mint az Úrnak
Szent homlokán a glória,
Midőn a semmiség helyébe
 Egy mindenséget alkota,
És ujjait parancsra nyújtván,
Világosság özönle szét. —
Oh e sugárka fólderíté
 Borús lelkem bús éjjelét!
 
E fényt látdm ama sugárban,
E láng hatott be lelkemig,
Hol egymást kétség és reménység
Vívódva gyötrik, tépdesik;
Hol győzelemre jobb hitemnek
 Hatalma még nem volt elég . . .
 Oh e sugárka földeríté
Borús lelkem bús éjjelét!

szozattovabbacikkhez

Éltes Enikő: Hit

csukott szájjal
mosolyogva
tudod-e milyen
a sikoly
amikor már már
megpattan az élet is benned
az erőfeszítéstől
s akkor imádkozni kezdesz
előbb összefüggéstelen
kergetve a szavakat
mint nyári zivatar előtt
szél a port majd
összeáll az a mondat
az egyetlen és  
megadod magad
üvöltésként  
terül el rajtad
a tehetetlenség
valami bábuként rángat
túlságosan nagy ez a játszma
s inkább hiszed
a halál csak a hitetlené
másként elveszítesz mindent
aminek értelme van

Rudnyánszky Gyula: Isten áldása

Bármit cselekszünk, hasztalan, –
Csak múló percnek épül;
És eltűnik majd nyomtalan
Isten áldása nélkül.

Ki jóra ösztönöz, segít,
Ki mindnyájunknak atyja,
Munkáink apró köveit
Szilárdan összetartja.

A jó Isten megszenteli
A kezdetet s a véget;
Szívünk virággal lesz teli,
Ha az ő napja éltet.

De bármi épül, hasztalan,
Csak múló percnek épül,
És el fog tűnni nyomtalan
Isten áldása nélkül.

szozattv


szozat a tiszta hang dedik2019 POLGI könyvbemutató 2019 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf