Nyirő Józseffel, erről-arról. X. rész

Az Új haza című Nyírő-darab próbája alatt, az elsötétített nézőtéren orozva törünk rá a gyanútlan szerzőre. Nem haragszik, kedvesen, türelmesen mosolyog. Első kérdésünk:

    - Mint legkiválóbb erdélyi magyar írónk, nagy érdeklődéssel várt új darabja bemutatója előtt felkészült-e arra, hogy úton-útfélen kérdésekkel ostromolják az újságírók?

    - Őszintén szólva, nem! – feleli közvetlenül. – Szívesen felelek a hozzám intézett kérdésekre, csak magamról és munkámról nem szeretek nyilatkozni.

    Ravaszul úgy teszünk, mintha nem hallottuk volna utóbbi mondatát, és kíméletlenül feltesszük a második kérdést.

    - Mondjon valamit új darabjáról.

    - Az Új haza tulajdonképpen a Madéfalvi veszedelem című regényem folytatása, s közel kétszáz évvel ezelőtt Moldvába költözött és ott új hazát kereső székelyek sorsáról szól. Problémája: örök, mély, emberi probléma. Lehet-e gyökereitől elszakítva idegen földbe ültetni, áttelepíteni nemzeteket? Lehet-e elhagyni és elfelejteni azt földet, amelyből vétettünk? Vagy minden szenvedésen, megpróbáltatáson ki kell tartanunk azon a földön, ahová az Isten akarata rendelt bennünket, mert „…a nagy világon e kívül nincsen számodra hely….”?

szozattovabbacikkhez

Herczeg Ferenc: „Könnyű az uraknak!”

Könnyű az uraknak a szerkesztőségben revíziót és igazságot követelni, de volnának csak a romániai kisebbségek bőrében! Akkor talán fölvetnék a kérdést: szabad-e a revízió, azaz vágyak és remények fejében, a magyarság kézzelfogható, reális értékeit veszélyeztetni?”

    Ezt a kérdést ugyan még senki sem intézte hozzánk, de föltételezhető, hogy akad ember, akinek ilyesmi jár a fejében. Aki, választ keresve, nem akar üres fecsegésbe tévelyegni, annak mindenekelőtt tisztába kell jönnie a következőkkel:

    1. Nem a revíziós mozgalom eredményezte a romániai kisebbség elnyomását, hanem fordítva: a magyar kisebbség elnyomása kényszerítette rá a magyarországi társadalmat a revízió útjára. A „revízió” szót a trianoni szerződéssel kapcsolatban először 1927-ben ejtették ki, de abban az időpontban Erdély új urai anyagi és kulturális téren már a világtörténelemben példa nélkül álló károkat okoztak a magyar őslakosságnak. Minden józaneszű embernek már akkor, mielőtt még elhangzott volna a revízió szó, meg kellett értenie, hogy a román nemzeti politika változhatatlan alaptétele: a magyarság kiirtása.

    2. A román politikusok felfogása a magyar kérdésben csak annyiban tér el egymástól, hogy egyikük talán tíz, a másik talán húsz esztendőre kalkulálja a népgyilkosság munkájának betetőzését;

szozattovabbacikkhez

Gr. Szapáry Hadik Etelka: Ketten vagyunk

Köröttem szenny és átok,
Százszor utált mocsok,
S e börtönéjszakában
Én egyedül vagyok.
Oly egyedül vagyok.
De nézd most hirtelen,
Felvillan itt a fény,
Tudom már: ketten vagyunk –
Isten meg én.

Kiss Ferencné Forgon Margit: Hálaadás

Hogy lecsendesítéd háborgó lelkemet,
és nyugalmat adtál: Uram hála Neked!

Hogy megvílágítád sötét értelmemet
Lelkednek fényével: Uram hála Neked!

Nehéz úton viszel, de fogod kezemet,
hogy ne tévelyegjek: Uram hála Neked!

Hogy bár bűnös vagyok, mégis remélhetek,
kegyelmet nyerhetek: Uram hála Neked!

És hogy Istenre, mint Atyára nézhetek,
gyermeked lehetek: Uram hála Neked!

Langmár János: Kit illet köszönet?

Ha erdőknek a mélyét járod,
hol fenyő tör az Ég felé,
gondoltál-e Te már arra,
ki volt, ki így rendelé?

Ha akácfáknak az illata
nyújtott néked örömet,
jutott-e már az eszedbe
kit illet a köszönet?

A természet örök élte
Égből rendelt nagy csoda,
hát járd az erdőt áhítattal,
mert az Isten temploma!

angyal fogsagban

Ölbey Irén: Könyörgés jó papokért

Ó add, Uram, hogy az Egyháznak jó papjai legyenek,
mint apostolaid, olyan alázatosak, fényesek,
a lelkük forrón Feléd táruljon s mennyei kegyelem
mossa le róluk a hétköznapok porát a végtelen
úton, amelyre meghívást kaptak. Lelkek halászai
lettek, övezze őket áldásod, akár a hajnali
sugár a csúcsokat. S tanításukban ne tévedjenek.
Mint Néri Szent Fülöp dagadt szívét: lángoló szeretet
hevítse szívüket irántad. S legyenek harcosaid,
katonáid ők, kiknek fegyverük s védőpajzsuk a hit,
Szent Gergelyek s Pázmányok legyenek valamennyien,
sziklából-vésett férfiak. S éljenek mégis szelíden,
mint Gonzága Szent Alajos. Tebenned éljenek, Uram,
legyenek hű sáfáraid, vessék meg a haszontalan
világ hívságait s életükkel is igazoljanak
Téged, ki a Világosság vagy. Arsi plébánosokat,
Szent Bernátokat s Keresztes Szent Jánosokat gyújts, Uram,

szozattovabbacikkhez

Pákolitz István: Gyökér

Szeretet
Szeretet
    Zúzmara csipkézte
    leveled

Szeretet
Szeretet
    Jégeső cifrázta
    friss virágkelyhedet

Szeretet
Szeretet
    Félérett gyümölcsöd letépték
    a felnőtt-gyerekek

Szeretet
Szeretet
    Talán még megmaradt
    sértetlen megmaradt
    szívünkből kihajtó
    újra is
    azért is kihajtó
    elpusztíthatatlan
    gyökered

Szeretet
Szeretet

Buda Ferenc: Szólásért való ének

plehkrisztusUramisten, ügyelj reám,
mert érkezett nagy nyavalyám,
feljött napom pusztaságra,
jutottam rideg szállásra.

Elért az idő haragja,
fekete aszály évadja,
forgok sokféle próbákon,
vergődöm betonkarámban.

Anyám méhéből kivontál,
szólván néven szólítottál,
terhet rám bőséggel raktál,
gondból rakott fészket adtál.

Bujdostam szoros utakon,
ismeretlen földhátakon,
hosszában poros pusztáknak,
széltiben szikes mezőknek.

szozattovabbacikkhez

Lampérth Géza: Fergeteg volt

Fergeteg volt… tűz-véres fergeteg.
Lelkünk felsírt, szívünk megreszketett…
De már letörlők égő könnyeinket,
Már felemeltük szívünk’ és fejünk’.
S minden viharvert vérző véreinket
Testvérkarral keblünkre ölelünk.

Erdélyország tündéres vég-öve,
Szent koronánk tündöklő ék-köve,
Móc-martalócok vadul rád zúdultak
Könnyű prédául hogy letépjenek.
Mi nyílt szívünkhöz orvkezekkel nyúltak
S tort ültenek ártatlan vér felett…

A vadvirágos Hargita alatt
Székely szívekből folyt a vérpatak.
Nők, gyermekek és aggastyánok vére…
Csoda-é, hogy égre sikolt jajunk?
– De csendesen!… Tán szükség volt e vérre,
Hogy teli teljék üröm-poharunk…

szozattovabbacikkhez

Ölbey Irén: Magyarságom

Magyarságom, te szent, te áldott,
te tiszta, fénylő öntudat,
úgy mutatlak fel, mint a zászlót
a vártorony, úgy hordalak,

mint büszke, szép, aranyló érmet,
mint nagy és nyugtalan sebet,
örök sebet, mit mindig érzek,
a földön bárhova megyek.

Talán a nyelv vagy te, a nyelvek
közt a sajátos, idegen,
a varázsos, a bűvös, melynek
minden mély titkát ismerem:

jelző, ige, főnév, hasonlat.
Vagy tán a hegy, a rónaság
vagy te, hol lusta szelek dongnak.
Talán a füvek és a fák,

szozattovabbacikkhez

Sajó Sándor: Nem akarok gyáva csendet…

          A költő legutolsó verse

Földi ember, bús törvényül;
Vagy ifjan hal, vagy megvénül;
De sohasem túl az elégen,
Míg el nem ég, addig égjen.

Szomorú sors megvénülni,
Még szomorúbb: sutban ülni;
Nem akarok gyáva csendet,
Amíg élek, zúgok-zengek.

Meddig bírom, majd elválik,
Csak azt tudom, mindhalálig;
Csendes ember lesz belőlem,
De csak kint a temetőben.

Turcsány Péter: A Duna üzenete

Mielőtt lehullunk, korcs ivadékok,
nemes tőkének visszanyesetlen
hajtásai, mielőtt betemetnek végleg
századunk peronoszpórás felhői:

cella-vakon, magányainkban görnyedve
ülünk a szóvesztés görcsös kispadján,
hiteink emlékét dicstelen orozzák,
       hajtva barmainkkal céljainkat is.

Hajcsáraink korbácsáról lekopik
a mézes celofán! Csomagolatlan
nyers erő menetel, rendeletekbe
       szabva a kényes tizedelést!

„Gyülevész kavarcz” bitorolja a törvényt;
kavarog becses és becstelen egyként
forrva a pokol görgetett hordójában
       s ömlik a Dunába, szennyezve földet, hazát.

szozattovabbacikkhez

Nyirő Józseffel, erről-arról. IX. rész

nyiro jozsefkepOrsy Gábor: „A fiatal írógeneráció körül valami nagy mulasztás történt”

Nyírő József a könyv hatalmáról, a fiatal tehetségekről és saját terveiről

Suttogó hűvösvölgyi fák árnyékában beszélgetünk a nyári természetről, távoli kis székely falvakról, politikáról, háborúról, a magyar testvértelenségről, a könyv s az írás hatalmáról s jövendőről. Nyírő Józsefnek külön „erdélyi” elmélete van a politikáról, és egyetlen politikai hitvallása a veszélybe került magyarság megtartására minden tagjának bármily áldozattal való erősítésére irányuló akarat. Pontosan körvonalazott szemléletet alkotott magának az írói hivatásról is; ez abban áll, hogy ébressze, öntudatosítsa nemzetét, erősítse értékei megismertetésével és gondjai oldozgatásával…

szozattovabbacikkhez

Agyagfalvi Hegyi István: Az élet csak az Úr!

Ha meghalok, a sírom szép legyen,
s vadrózsák közt, – úgy, mint az apám sírján –
álljon a sírkövem…

A sírkő mellett nyájas pad legyen,
meghitt búvóhely, ahol megpihenhet
két szív szerelmesen…

Azt akarom, hogy, míg a rózsabokron
pillangó táncol, vadméh muzsikál,
s a nap mámort szitál,

csók csattanjon egy porló szív felett,
s a diadalmas emberi öröm
zengjen víg éneket!…

(Hogy bosszankodva lássa a Halál,
ki kuckójában ott lenn meglapul:
az Élet csak az úr!…)

Horváth Béla: A bencések balladája

Egy őrült asszony tántorog a lápon, tárt karokkal, eszelősen,
Kibukkan oldalán a borda, homlokán a téboly tündököl
Utána jár a dögmadár, de csontjaiban nincsen már velő sem,

A vére csökken, csak a téboly tombol benne, csak a bűn gyötör,
Amerre lép, a boldog csillagok lehullanak hideglelősen,
A sarka nyomán sír a föld, a sarkán fölserken a sírgödör.

Így bolygunk mink is, Benedek, a bőrünkön kibukkan a csupasz csont,
Sajognak sűrű sebeink, szólongatunk egy bencés Remetét,
Hogy megjavítson minket, mint a barlang is meggyógyított egy asszonyt;

szozattovabbacikkhez

vitéz Saáry Gyula: Az én imám…

Mikor imádkozom, Istennel beszélek,
Szánva vétkeimet, engesztelést kérek;
Mikor fohászkodom, Istent karolom át,
Lelkembe, szívembe zárom akaratát…
Imámban a lelkem felszáll az Istenhez,
S hódolattal teljes szent látogatást tesz.
Hallgass meg, óh Uram, adj erőt, kitartást,
Meggyötört testemnek – és imámra áldást!

feszulet1

Szabédi László: Minek örülök

Mért búslakodnám? Annak örülök,
amit az Isten lenni adott.

Hogy széles mezőkön száz sugár sürög,
s én látom a színt, a fényt, a napot.

Hallom a hangot, mit százezer madaracska
csicsereg boldogan, csókra csalogatva.

Érzem a barna föld részegítő illatát,
s hogy idegeimen az élet csap át.

Karomat kitárom, féktelenül fütyülök,
vidáman vallom: íme, vagyok!

Mért búslakodnám? Annak örülök,
amit az Isten lenni adott.

Legifj. Szász Károly: Mi az Isten?

Kérdém a bölcset: «Mi az Isten?»
– A sohse nyugvó őserő,
Intézve az anyag cseréjét:
Az életet – felelte ő.

«S mondd meg költő, te, mi az Isten?»
– A ki teremt világokat,
És akinek parancsszavára
Megnyílik ég, föld megszakad. –

«Mi az Isten? Tudsz-e felelni
E kérdésre lánykám te is?»
– Aki vigyáz reánk szeretve,
Ki meggyógyított engem is. –

Ölembe kaptam kis leányom’,
Ő rám nézett, s elhallgatott.
«Az az Isten, minek te mondád,
Mert az a legjobb, s legnagyobb!»

Agyagfalvi Hegyi István: Magyar ősz

Szívemre szállt az Őszmadár…
Miért? Üres e rőt határ!
Itt nem talál egy szem magot,
a Nyár itt semmit nem hagyott!

Egy kóró görnyed fázva itt…
Mi ez? Acél, a vágy, a hit?
Ott egy kiszáradt vén patak…
Ígéretek és szép szavak?

Valami csillan… dér csupán!
Be hazug most a délután!
A színe, fénye, hangja más,
haló fény, beteg károgás!

…Szívemre szállt, – s hány szívre ül! –
egy csúf, vén varjú, egyedül!
Ha elszáll s más jön, újra az!
Elűzi-e az új tavasz?

Füst Milán: Magyar könyörgés

Ó mért nem küldöd sugárodat,
Ó mért nem küldöd sugárodat,
Isten, mennyei kardodat.

És mért nem küldesz látnokot,
Húnyt szemmel aki vezetni szokott,
Rettenetes lángoszlopot.

Mit mutassunk? nyitott sebeket,
Sáros, sebes, nyüves szíveket?
– Megalázottat ki szeret?

Emeld fel mégegyszer a főnket
Gyűjtsd össze megtört kis erőnket,
Könyörgeni hogy tudjunk előtted.

szozattv


szozat a tiszta hang karitaszadventjpg 2017120492958 7 böjtecsaba mod meghivo 2017 dec 16 Kerecsen 17 Kerecseny 17 lelkisegély1 lelkisegély2 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf