Ambrus Zoltán levele – menyasszonyának, Benkő Etelkának

Az „írók írója”, a Nemzeti Színház egykori igazgatója írta a leveleket második feleségének. Az ifjú énekesnő ekkor még a szabadkai színház tagja, a házasságkötés után azonban hosszú ideig nem lépett színpadra.

1.

1893. november 10.
Milyen édes, édes kis levelet írt nekem ma az én drága Angyalom! Örülök is neki mint a bolond. Egész nap a levelemé vagyok, s ahányszor magamra maradok, újra meg újra összeállok diskurálni vele.
Hogy boldog voltam-e ott, te édes, édes kis levél?! Hisz azóta is csak annak a pár órának az emlékében élek!Hisz nem is álmodhatnám kedvesebbnek, édesebbnek, angyalibbnak az én drága kis Etuskámat, mint amilyen hozzám volt ez alatt a pár óra alatt! Ahányszor rá gondolok a sétánkra – pedig mennyit gondolok rá! – édes és mégis gyötrő kívánságok fognak el, szeretnék menni megint, utánad, érted, és a karjaim önkéntelenül kitárulnak a vágytól.

A „Budapest” újság történetei a.d.1907. [XVI. A legerősebb biztosíték]

Soha, egyetlen nemzet sajtója nagyobb hűséggel, nemesebben, önzetlenebb odaadással nem teljesítette magasztos hivatását, mint a lefolyt nemzeti küzdelemben a magyar sajtó. Ennek a harcnak hivatott történetírója meg fogja állapítani, hogy ha a nemzeti érzést a hazafias újságírás mindennapi riadója ébren nem tartotta volna, legjobbjaink minden bölcsessége, buzdítása és elszántsága csupán az önfeláldozó munka fenséges példája maradt volna. Nagy válságok idején a legderekabb hazafiak szava is csak a pusztában elhangzó kiáltás maradna, ha a csüggető nemzet lankadó önbizalmát napról-napra nem élesztgetné kitartásra, nem tüzelné tettre az ellenállásnak egyetlen legyőzhetetlen harcosa: a nemzetéhez hű, semmi kinccsel meg nem vesztegethető napi sajtó.

szozattovabbacikkhez

 

Dr. Medvigy Endre: Transzilvanizmus II. rész

A másik figyelemre méltó, realista szemléletű, nemzeti önismeretünket erősítő könyv Bözödi György Székely bánja című társadalomrajza. A székelység múltját, jelenét, valós társadalomszerkezetét mutatja meg ez a kiváló mű. Leszámol azzal a legendával, mely szerint a székely nép kollektív nemességnek örvend. Bözödi megmutatta, hogy a történelem során a székelység miként rétegződött, a legszegényebbek hogyan kerültek jobbágysorsba.

Szerb Antal az Erdélyi Szépmíves Céh pályázatára írt, 1934-ben Kolozsváron megjelent A magyar irodalom története című műve utolsó fejezetében áttekintést ad az utódállamok kisebbségi magyar irodalmáról, így az azok közül legerőteljesebb erdélyiről is.

szozattovabbacikkhez

 

Schwartz Elemér: Szent Kristóf a modern közlekedés védőszentje

Saint ChristopherSzent Kristófot régi idő óta tiszteli az egyház is, a nép is, és ebben főleg a fuvarosok és utasok. Újabban azonban egész különös módon fellendült a tisztelete, mert a repülők és autózók védőszentjüknek választották. Ebből kifolyólag rákerült képe az autók hűtőjére s ugyancsak ezért neve napján (júl. 25.) az egyház autószentelést2, Franciaországban még gyerekkocsiáldást is tart. Emiatt írhatja Albert Becker: „Älteste und modernste Verkehrsmittel treffen sich im Schutzbereich des hl. Christoporus – vom Fergen zum Chauffeur und Flugzeugführer: fast eine romanhafte Verkehrsgeschichte.”3

 

szozattovabbacikkhez

 

Várregék és mesés várromok XVIII. Komárom

komáromi erőd komáromi vár: vízivár. Nem dombon épült, hanem szinte belesimul a Duna partjába. Pontosan a Csallóköz keleti csúcsán, az Öreg-Duna és a Vág-Duna összefolyásánál építették kőből és téglából. A széles környék első állandó lakói a kelták voltak, ők építették a Duna jobb partján a Brigetlo nevű várost, amelyet aztán a rómaiak hódítottak el tőlük, s tettek Pannónia egyik igen fontos településévé, védő erősségévé. A rómaiak a Duna bal partján – a mai Szlováki területén – is építettek egy erősséget a kvádok s egyéb barbár népek ellen, ez az erősség a Celamantia nevet viselte, s nem messze Komáromtól, Izsa határában, romjai ma is megvannak még. Mindez azt mutatja,, hogy az erre vonuló, vagy itt letelepült népek igen fontos stratégiai pontnak tartották a két folyam torkolati vidékét; vízi és szárazföldi utak kereszteződési pontját.

szozattovabbacikkhez

 

1. zsoltár- AZ IGAZ EMBER ÚTJA

1 Boldog, aki a gonoszok tanácsa szerint nem jár,
a bűnösök útjára nem lép,
s a káromlók közé nem ül le.

2 De az Úr törvényében leli kedvét,
éjjel és nappal azon elmélkedve.

3 Akár a fa a folyóvizek mentén
gyümölcsöt hoz, ha itt az ideje,1

4 nem hervad levele;
siker kíséri minden tettét.2

5 Nem így a gonoszok: azok akár a polyva,
a szélvész őket elsodorja.

6 Ezért a gonoszok nem kelnek fel3 az ítéletkor,
a bűnösök, ha összegyűlnek mind az igazak.

szozattovabbacikkhez

 

Popély Gyula: A magyarság kárpát-medencei esélyei a jövő Európájában (2. rész)

Gyakorta tudatosítanunk kell azt a kegyetlen valóságot is, hogy lám, nekünk még történelmi tragédiáinkat sem illik gyászolnunk, és nem tanácsos nyilvánosan hangot adnunk azok fölött érzett fájdalmainknak. Szétszakítottságunk fölötti kesergésünk különösen irritálóan hat szomszédainkra, elvégre számukra éppen a mi állami és nemzeti szétszabdalásunk jelentette évszázados vágyálmaik valóra válását. Számunkra tehát már a csendes emlékezés is ártalmas lehet, mivel ezzelo úgymond sérthetjük szomszédaink nemzeti érzését. Az egyforma mérce elvének kimondásától pedig végképp tartózkodnunk kell, mind a múltra, mind a jelenre, mind a jövőre vonatkozóan.

szozattovabbacikkhez

 

Ambrozovics Dezső: Petőfi

... Olyan volt a szíved,
Mint a délibábos Kunság
Hamvasszürke termőföldje,
Kincses garmadával,
Acélos kalászok,
Csudaszép virágok
Fakadtak belőle!
Olyan volt az agyad,
Mint a gránitszikla
Égre törő csúcsa.
Szikraesőt ontott,
Hogyha meg-megcsapta
Honszerelmed lángja,
Haragod villáma,
Szilaj daccal küzdő nemzetednek
Öröme vagy búja!
S itt, e szikrát hányó,
Csillagokat szóró
Szikla rejtekében,
Mint királyi sas fészkelt a lelked.
Egy egész világnak,
Egész Mindenségnek
Háborgó lávája
Izzott, forrott benned...

1923

Babits Mihály: Petőfi koszorúi

»Avagy virág vagy te, hazám ifjúsága?«

Hol a szem, szemével farkasszemet nézni?
Ki meri meglátni, ki meri idézni
      az igazi arcát?
Ünnepe vak ünnep, s e mái napoknak
szűk folyosóin a szavak úgy lobognak,
      mint az olcsó gyertyák.

Szabadság csillaga volt hajdan a magyar,
de ma már maga sem tudja, hogy mit akar:
      talány zaja, csöndje
és úgy támolyog az idők sikátorán,
mint átvezetett rab a fogház udvarán
      börtönből börtönbe.

Ki ünnepli ŐT ma, mikor a vágy, a gond
messze az Övétől, mint sastól a vakond
      avagy gyáván bujik,
s a bilincses ajak rab szavakat hadar?
Csak a vak Megszokás, a süket Hivatal
      hozza koszoruit.

szozattovabbacikkhez

 

Berda József: Petőfi és Vörösmarty

Megmerítkeztem mindig
igaz intelmeitekben.
A bárgyúsággal szövetkezni
nem lesz soha kedvem!

Juhász Gyula: Július 31

A mennybe ment ő
És szíveinkbe,
Örökkön itt él
És mindenütt.
Ahol szabadság
És szerelem van,
Ez örök vándor
Odatalál.

Ahol bilincs csörg,
Ahol acél cseng,
E Szabadító
Ott megjelen.
Villámba fénylik,
Rózsába nyílik,
Övé az ég és
Övé a föld.

Ha minden elvesz,
Ha minden ellen
És ő velünk van
S mi véle tartunk,
Csak győzhetünk!

Nagy Emma: Ünnepély

(Görgényszentimrei Rákóczy-hegy. 1922 július 30).

— Petőfi emlékének. —

És csak mondtam! . . .

Hogy patakzott — hogy zengett — és hogy lázadt!
Nem kellett hozzá senkise más.
Sem magyarázat. —

Csak mondtam!

Először elgondolkozva, halkan. —
Azután: egy hőhullám keresztülbukott rajtam
és: melegebben mondtam! . . .
a sok, sok, sok Petőfi-verset
a magam vad tűzébe dobtam —
és felhágtam a szikla-dobogóra —
s már állva mondtam!
És a hangomat elkapta a szél már —
és a hangom a messzeségbe zengett —
s zúgott a vers és lobogott a fényár —
és bátorságom alatt a hegy rengett!

S a káprázathoz — észbe-juttatóul —
a hajam, mint fekete zászló lengett. . .!

1922

Nagy Gáspár: Petőfi elsiet a segesvári piacról

Hazámra rátalálok
a bot ütése mint az óra ver.

Hazámra rátalálok
életem óriás késekkel perel.

Hazámra rátalálok
e földben itt mert az ég levet.

Hazámra rátalálok
zászlón a vér: a szertekent.

Hazámra rátalálok
ha népe már nem is keres!

1971

Herman Ottó: Petőfi madarai

Ha Arany és Tompa madárvilágának egybevetése érdekes és tanulságos, érdekes Petőfi madárvilágának belevonása is.
Arany, mint tudjuk, a madárvilággal szemben is alföldi típus; teljes józansággal nézi és teljes magyarossággal alkalmazza madáralakjait; éles vázlatot adva róluk, néha csöndes, jóízű humorát is festik azok. Ha a bűn fölött a hollót, a varjút megkárogtatja, a hőst a sassal hozza kapcsolatba, úgy ezt költőileg szépen, de minden érzékenység nélkül, bizonyos magyaros józansággal teszi.

szozattovabbacikkhez

 

Petőfi Sándor: Megjött az idő…

Megjött az idő,
Mit láta profétai lelkem előre,
S még több, ami jő,
Mit még ad az Isten, a nemzetek őre...

Pest, 1848. június

Petőfi Sándor: Sors nyiss nekem tért

Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek
Az emberiségért valamit!
Ne hamvadjon ki haszon nélkűl e
Nemes láng, amely úgy hevit.

Láng van szivemben, égbül-eredt láng,
Fölforraló minden csepp vért;
Minden szív-ütésem egy imádság
A világ boldogságaért.

Oh vajha nemcsak üres beszéddel,
De tettel mondhatnám el ezt!
Legyen bár tettemért a díj egy
Uj Golgotán egy új kereszt!

Meghalni az emberiség javáért!
Mily boldog, milyen szép halál!
Szebb s boldogítóbb egy hasztalan élet
Minden kéjmámorainál.

Mondd, sors, oh mondd ki, hogy így halok meg,
Ily szentül!... s én elkészítem
Saját kezemmel azon keresztfát,
Amelyre fölfeszíttetem.

Pest, 1846. április 24-30.

Petőfi Sándor: Szülőföldemen

Itt születtem én ezen a tájon,
Az alföldi szép nagy rónaságon,
Ez a város születésem helye,
Mintha dajkám dalával vón tele,
Most is hallom e dalt, elhangzott bár:
"Cserebogár, sárga cserebogár!"

Ugy mentem el innen, mint kis gyermek,
És mint meglett ember, úgy jöttem meg.
Hej azóta húsz esztendő telt el
Megrakodva búval és örömmel...
Húsz esztendő... az idő hogy lejár!
"Cserebogár, sárga cserebogár!"

Hol vagytok, ti régi játszótársak?
Közületek csak egyet is lássak!
Foglaljatok helyet itt mellettem,
Hadd felejtsem el, hogy férfi lettem,
Hogy vállamon huszonöt év van már...
"Cserebogár, sárga cserebogár!"

szozattovabbacikkhez

 

Tűz Tamás: Sarlós Boldogasszony

sarlós íboldogasszony

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Örült a táj, merre csak néztél
a búzaszár lengett vígan
nyargalt, dalolt a hűs, merész szél
erdők-mezők bokraiban.

A sarló is lágyabban csengett
s kiáltozott a víg kakukk,
fodorménták és szénarendek
küldték feléd hűs illatuk.

Mint a szivárvány, hogyha nap gyűl
az ég komor felhőiben,
lépted nyomán harangszó kondult,
béke sugárzott minden szíven.

szozattovabbacikkhez

 

Gergely Veronika: Anna

sztanna

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Anna, kristályfa, szálló színidő,
nyugalom fényei, Anna,
sziklákban lélegző pórusok
kövek árnyéka, Anna.

(Letettem a rőzsét
s most gombát szedek,
gyilkoló gombákat
magamnak,
a fák kisírt szemekkel
néznek
fáj nekik a kérgük,
mint nekem.)

Anna, ezüstág, malahit-gyümölcs,
kegyelem-virága, Anna,
földből felkúszó források,
kövek árnyéka, Anna.

1973

Zalár József: Királynék

Szent István egyháza
Főurakkal telve,
A nagy oltár jobbján
Mennyezetes formán
Arany trón emelve.

Oldal kápolnában,
Lajos király sírja;
Özvegyes s leánya
Földig gyászruhába
Térdepel ott sírva.

Hozzák az új királyt
Papok a templomba,
Zászlósurak végig
Komolyan kísérik,
Dárdások ujjongva.

Amíg a királlyal
Trónjáig elérnek,
A szent hely karzatján

szozattovabbacikkhez

 

Sértő Kálmán: Dózsa György sütése

dózsa

 

 

 

 

Kihozták a királyt
Sütve hóhérolni,
Négy világtáj felé
Füstjét oszoltatni.
A tűz ágyát szorgos
Hajdúkéz vetette,
Nemes talpnyalója
Lángját hevítette.
Vasra voltál verve,
Dicső nagy királyom.
Királyok királya,
Füstbefoszlott álom.
Tüzes trónra löktek

szozattovabbacikkhez

 

Voxit Horváth János nemzetőr, tábori lelkész

Nógrád megyében született 1813-ban és gazdag plébános volt Vilke községben, a rozsnyói egyházmegyében.

Az 1848–49-iki szabadságharcban, mint tábori lelkész vett részt, s mint ilyen a táborban gyakran prédikált a hazafiság és hazaszeretetről és Vilke, Tőrincs, Pelsőcz lakosait saját költségén Vácig vezette, de már a szabadságharc leveretésének végső idejében. – Rövid időre bekövetkezett a világosi fegyverletétel, s miután őt is mint fogolyt az orosz táborba vitték, ott találkozott Forgács Sándor gróffal, ki kárörvendőleg üdvözölte, mint fogolyt. – A budapesti cs. és kir. haditörvényszék által kötél általi halálra ítéltetvén, a Neugebäudeba záratott, de az utolsó éjjel szerencsésen megszökött s azután bujdosott, míg Bartakovics volt rozsnyói püspök közbenjárására ismét elfoglalhatta vilkei plébániáját.

szozattovabbacikkhez

 

Csata Ernő: Gábor Áron

...sorsidéző
Szonettkoszorú


1. Fenyők sorsa

Meghajolni soha, drága jó urak,
csak gyenge fű hajlong lenge szél előtt,
kaszák kegyéből, ha réteket benőtt,
s nem legelték le még a barom szájak.
Állunk viharvert, sudár fenyőkként
a szélben és áldozat, ha kell a vad
erőnek, jöjjön mitől fánk kiszárad,
sújtson ránk ég villáma, büntetésként.
A gyáva önfeladás ne susogjon,
e földbe száz gyökérrel beletúrtunk,
hogy fánk a korhadástól ne pusztuljon.
Ágainkkal az égi fénybe nyúlunk,
hogy sorsunk nehogy tarvágássá váljon
a szülőföldön, melyen elmúlunk.

szozattovabbacikkhez

 

Csata Ernő: Haláltánc

(Liszt Ferenc: Danse macabre–Haláltánc)

Zúg a harsona, üvöltenek Halál muzsikái.
Dobolnak égbe szippantott házak
földre hulló gerendái.

Az Ítélő jön, tombol az ég haragja.
Menekülő életek lábnyomai
az utakon szétszóródva.

Nagy Úr! – mi néhányan egykoron,
hajszolt idők omlásos meredélyein
görgettük a nagy követ

szozattovabbacikkhez

 

 

Benedek János: Apponyi Trianonban

Romba döntött bár a nagy Ég haragja,
Óh, magyar nemzet s letiporva vérzel;
Összetört szíved ma gyönyör tüzében
Égve dobogjon.

Ellenünk zúdult a kegyetlen Ármány
És porig paskola szeges ostorával.
Kínba fetrengünk sok ezer sebünktől,
Üldöz a balsors.

Már leszaggatták koronánk' fejünkről,
Büszke óh Kárpát! a bitor legázolt.
Édenünk, óh bérc-koszorúzta Erdély:
Rád tör a sátán.

Nemzetünk szívet nyugaton kitépik;
Bácska búzáját idegen kaszálja;
S csonka testünk míg betegen vonaglik:
Élve halódunk.

szozattovabbacikkhez

 

Erdélyi László: Varjak

Varjak, varjak, ti bús csavargók,
Tél van s én ma gondolok rátok,
Szavatok a tél szigorába
Keserűn sokszor belekárog.

Ti társak vagytok nagy ködökkel,
Titeket metsző szél ölelget,
Titeket baj bánt, ver az ínség,
De nem hagyjátok ezt a földet.

Kik vagytok… Elátkozott lelkek,
Akiket forgószeles esték
Visszahoznak, mert itt születtek,
De ezt a földet nem szerették.

Nekik erős nagy ítélettel
Talpig gyászt, bánó jajszót adtak:
Gyászoljanak, mert nem szerettek
És sírjanak, mert nem sirattak!

1930

Jakab Ödön: Az Alföld magyarjaihoz

Sokáig némán ölt a honfibánat.
De most szárnyára eresztem e dalt,
Hadd verje fel az alvó palotákat,
Miket földjén az Alföld öle tart,
Sikoltson be a tanyák ablakán,
Mint mennydörögve zengő fergeteg:
– Ébredj magyar, mert elvesztél te is,
Ha a székely nép elveszett!

Nem hallod-é, hogy végbe mi megyen
Petőfi szíve szent pora fölött?
Nem hallod, hogy a büszke székelyen
Gyalázó láncok bilincse csörög?
Hogy sírnak ott a folyók, patakok,
Hogy sírnak ott a zúgó fenyvesek!

szozattovabbacikkhez

 

Bede Anna: A pusztában

Honkeresés-e? temetés-e?
Csak a jajok a némaságban,
seb-törte ajkak remegése,
csak a hideg van, a homály van,
csak egy szempár a szürkületben:
csak a távol leső oroszlán …
De űz a parancs, űz szünetlen:
át kell menni ezen a pusztán.

Sárból falat akik emeltek,
juhot füvekre kik tereltek,
fáradottak, búval rakottak,
a szolgaságtól elpereltek
kiknek szemében égő éden,
torkában mondhatatlan átok,
jönnek egy jel bűvöletében:
tépett, esendő óriások.

szozattovabbacikkhez

 

Reményik Sándor: Megszállottan s szétdaraboltan

Ó, hát én hogyne,
Én hogyne értettelek volna meg,
Te szétdarabolt, drága, árva ország,
Amikor reádtörtek
Idegenek, megszálló seregek!
Hiszen én folyton megszállott vagyok,
Jaj, ellenségesen.
Vonulnak bennem tőlem idegen
Hadseregek.
Integritásomat megcsúfoló,
Igaz lényemet lábbal tapodó
Megalázó tettek, gondolatok,
Érzések, vágyak és akaratok
És nem én vagyok, aki én vagyok,
Jaj, megszállott vagyok!

szozattovabbacikkhez

 

Tábori Piroska: Petőfihez

Idézlek! Hívlak! És meg kell, hogy halljad,
A végtelenben akármerre vagy!
Rab magyar lélek sikoltoz utánad
Keserű jajjal, mert fájdalma nagy!

Hallod, a zúgást? Magyar erdők sírnak!
Magyar folyók, rengő magyar hegyek.
Nagy-Magyarország tövis-tépte lelke
Zokogva hívja a Te lelkedet!

Idézlek! Zúgjon újra csodalantod!
Villámló dörgés tegyen a szavad.
Gyűljön ki tőle minden magyar lélek,
Harcos haraggal, mely fegyvert ragad!

Égjünk el mind, pusztuljunk el egy szálig.
Csak ne legyünk tépett, tiprott rabok!
Harcoljunk, mint Te és haljunk, ahogy Te:
Legendás hősök, szabad magyarok!

1923

 

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf