Erdélyi román költők magyar nyelvű fordításai VI. rész

Kortárs erdélyi román irodalom – Kolozsvár

Ion Mureșan

Ion Mureșan költő, főszerkesztő

Ion Mureșan 1955-ben Kolozs megyében született. Ott él és alkot. A Babeș-Bólyai Egyetem filozófia-történelem szakán végzett. Az Echinox folyóirat egyik munkatársaként rövid idő alatt országosan ismert és nagyra értékelt költő lett. A „Verso” kolozsvári irodalmi lap főszerkesztője. Nemzetközi irodallmi fesztiválok rendszeres meghívottja. Számos kötetet jegyez. Több nyelvre fordították. Munkásságát számos irodal-mi díjjal ismerték el.

 


Ion Mureșan:

Kiűzetés a költészetből

           /levelek Konstantinhoz/

[részletek]
               II.
Aki őrült az emeljen szobrot az igazságnak
a történelem és az emlékezés nyelve közötti szűk résben
mielőtt egyebesen a szív bőrére helyezné kemény disznóbőr
parókáját a vér minél tökéletesebb
fegyelmezése végett?
Mert vajon hányan vannak, akik számára az öntudat nem túl bő
                                       ruha
és hányan nem öltik fel csupán az éjszaka intimitásában, mint a
                                       pizsamát?
Ime sokszor, az érzékek a világ felfogásának egyfajta
                                       gálaműsorát nyújtják,
különféle formákban a test minden egyes része tisztességet
                                       fejez ki,
az udvariasság pedig egységet kölcsönöz a szemléleteknek:
vékony ajkakról, mint cérnaszál ereszkedik egy dallamocska
(valakiről, aki virágzó telken áll
és boldog, hogy a haja saját fejéből nő ki).
Eképpen a közöny hűvös rendjét, a dolgok fagyos
                                       viszonyait
gyakran el lehet nevezni – fegyelemnek.
De a papírlapodon – amire éppen versedet írod – szétnyomott
                                       légy előtt  
arcizmaid megremegnek, szemeid bolyhosak, mint két gyapjú-
                                       gombolyag,
következik egy savanyú mosoly amiben a félelem, a félelem
                                       extázisává fajul…
A pici és soklábú lények halála – mondod –
                                       efféle állapotokat szül.
De a vers nem akar megszületni
amikor a közepén a papírlapnak, amire írsz vöröses, majdnem
                                       megszáradt folt uralkodik,
a légy két szárnyacskája és néhány lábacskája.

Fordította Hergyán Tibor


Virgil Mihaiu

Virgil Mihaiu költő, szerkesztő

Virgil Mihaiu 1951-ben Kolozs megyében született. Kolozsvárott a Babes- Bolyai egyetem német-angol, majd spanyol-portugál szakát végezte el. 1971 – 1983 között az azóta a kortárs román irodalomtörténet legendás irodalmi folyóiratának, egy markáns, új literátor generáció elindítójának az Echinoxnak volt a szerkesztője. 1983-93 között szerkeszti és kiadja a nemzetközi Jazz Fórum magazint, Varsóban. Doktori disszertációját 2002-ben F. Scott Fitzgeraldból írja. 2006-2012 között első igazgatója a lisszaboni Román Kulturális Intézetnek. Tiszteletbeli tagja a Cseh- Román Kulturális Egyesületnek. A nagy Észak- Amerikai egyetemek meghívott előadója. Verseit, írásait, kritikáit huszonkét országban publikálták. Számos könyvet jegyez. Munkásságát több díjjal ismerték el. A kortárs román irodalom és jazztörténet egyik kiemelkedő egyénisége.  


Virgil Mihaiu:

De hogyan színesítheted a hamvakat?

de hogyan lehetsz
színes folt
a falak
eme érdes
peremein

és hogy töltheted fel
a ház
kiszikkadt edényeit
tested
reflexeivel

amikor a szád
az én számtól
megtelik
a történelemből örökölt
tévedések körforgása
megszakad

megkérdezlek
maradhatok-e benned
rettegve a készüléktől
mit fizetnünk kell
hogy lehallgassa
szerelmi vallomásainkat

Fordította Hergyán Tibor


Virgil Mihaiu:

Enyhítő körülmények

marad egy-egy füzet
egy oldal
egy szilánk

a nagy személyes utópia vázlata

miközben
a revolver csöve
hidegen nyaldossa
a torkod
s füledbe süvölt megint
az utasítás hogy légy boldog

Fordította Hergyán Tibor


Virgil Mihaiu:

Napfénnyel teli kancsóval jössz bársonykötényedben

mily tökéletesen /quasi-ingerlőn/ mondod
olvastam erotikusan áttetsző verseidet
én pedig az utcákat járom éjszaka
a tömbök között bevezetett középkoron áthatolva
elérek isteni lakásomhoz
a szoba sarka súrolja a hideg pólust
természetes, hogy akkor felvázolom
fejem elhelyezkedését kötényed bársonyába
vagy öledbe mindenesetre
adott pillanatban, amikor figyelmesen mérlegelt
előzetes elhatározás alapján hozzám szólsz
inkább melleid felfoghatatlan duzzadásával
erényesen, a kitárulkozás lehetőségétől szenvedőn
mintha a mélybehatolást valóságosan éreznéd
kizárólag a te kifejezéseddel fordulsz hozzám
„uram” a titkos jel a mormolás
feláldozott fügék szerencsétlen szégyenletes szánalmas ropogása
amikért magad áldoztad a napnak
amit én most közömbösen szürcsölgetek az édességből

Fordította Hergyán Tibor


Mircea Petean

Mircea Petean író- költő, igazgató

Mircea Petean 1952-ben, Kolozsváron született. Ott él és alkot. A Babeș-Bólyai egyetemen került kapcsolatba az Echinox folyóirat körével, melynek híres nemzedékéhez számítják. Közel 20 kötetet jegyez, számos antológiába válogatták be alkotásait. Németre, angolra, magyarra fordították. 2006-ban Gaál Áron meghívására és vendégeként több napot töltött Magyarországon. A Jászságban egy március 15-i irodalmi megemlékezésen is jelen volt.  Munkásságát irodalmi díjak sorával ismerték el. A Limes Könyv-kiadó és a Radio Renașteria igazgatója.

 


Mircea Petean:

Hegyekben

                      /Stefániának/

a sziklák beborítva
mohával – és jobban
hallatszik a csend

               a tengerszem mellett kinyílt
       a rododendron – készül, hogy az egyik felhő
       árnyékkúpjába hatoljon

                                a ló féktelen vágtája
                  megszelídült a borókacserjék
                                        és rododendronok között

Fordította Gaál Áron


Mircea Petean:

Tenger. Egy másik kezdet

lótusz ülésben ülök és szemlélem a vízmorajlás
kék tüzét

az átlyuggatott arc megkérgesedett bőrén állandósult
homokütések nyoma

szemét lehunyja tenyerét kitárja a pozdorja
és lőpor porának útján

Fordította Gaál Áron

 


 

Versek szerte Európából magyarul, Sajó Sándor műfordításai II.

Gustav Falke:

Vérszín piros rózsaszállal

rozsa 2Széles folyam zúg közöttünk,
Benne reszket kettőnk árnya,
Két bús árnyék eggyé vágyón
És egymásra nem találva.

És csak állunk, – hangunk elhal
Hullámzajba, zúgó szélbe,
Vágyunknak nincs módja másra,
Csak e néma jelbeszédre.

Két bús patak közt – halk kísértet –
Gyászszín hattyú úszik egyre:
Kettőnk árnya leng a vízen
Haloványan és remegve.

Fordította Sajó Sándor


Heinrich Heine:

Arany középút

Helyesen élsz, ha csöndesebb habokrul
Se nyílt tengerre nem szállsz vakmerőn,
Se szirtes parthoz nem tapadsz túlontúl,
Vihartól rettegőn.

A bölcs mindig aranyközépúton jár:
Se szennyes viskók mélyén nem ragad,
Se palotát, irigylenék nagyon bár,
Hivalgón nem rakat.

A szél a szálfát gyakrabban zúgatja,
Nagy eséssel dűl a nagy torony,
S legcsattanóbb a villámok hangja
A magas ormokon.

Jó sorsban félve, balsorsban remélve,
A bölcs csak vár: a sorskerék forog;
Megjő a zord tél, ámde minden télre
Tavasz is jönni fog.

Mi most nem jól van, majd lesz jobban is még,
Mindig csak íjjal Apolló se jár, –
Lantján a dal is meg-megzendül ismét
És halkan zengve száll…

Erős légy s bátor mindig a veszélyben,
De ha a jó szél nagyon is ragad;
Duzzadt vitorlád’ inkább vond be szépen
És el ne bízd magad…

Fordította Sajó Sándor


Rainer Maria Rilke:

Angyali üdvözlet

Mindünktől messze van az Úr,
hozzád sincs közelebb;
de csodás-mondhatatlanul
áldott a te kezed.
Nem érik így és nem ragyog
más kéz az ég alatt:
én napfény és harmat vagyok,
te meg termőfa vagy.

Fáradt vagyok, nagy volt. utam,
feledtem, megbocsáss,
mit üzen neked nagy Uram,
a Napfényragyogás.
Kis hazádban, te Meghatott,
lelkem zavarja nagy.
De lásd; én Jószándék vagyok,
te meg termőfa vagy.

A lélek ajzott szárnya hoz
nagyon nagy messziről;
kis házad ím most áradoz
ruhám nagy fényéitől;
s te mégis bús vagy, elhagyott,
tűnődőn hallgatag;
mert berki fuvalom vagyok,
te meg termőfa vagy.

Így félnek mind az angyalok
s magunkban lengenek;
kívánság nem volt még nagyobb,
sem ismeretlenebb.
Talán, hogy m legyen veled,
álmodban rája vélsz…
Üdvözlégy, én már értelek:
készen vagy és megérsz.
Kapu vagy, szent és mennyei,
és megnyílsz csakhamar:
szavam már bensőd’ zengeti
s mint erdőt halkan ellepi,
míg mélyén átfuvall.

Így jöttem teljesíteni
ezeregy-álmodat,
Fényesség hullt rám, isteni…

Te meg termőfa vagy.

Fordította Sajó Sándor

szozattv


szozat a tiszta hang Ősök Napja 2017 plakat 660x929 Esztergom-Nagyboldogasszony templom Shakespeare Szentivánéji álom1 Shakespeare Szentivánéji álom színlap aug202017bazilika vacsztistvan arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo