Idegen lant magyarul: God save the king [Fordította Dalmady Győző]; Horatius: A dal varázsa, Élj az idővel, Kötődés, Pompa nélkül [Fordította Sajó Sándor]

God save the king*

– Angol néphimnusz –

Éljen a jó király,
A jó s kegyes király,
Éljen soká!
Kísérje győzelem!
Boldog, dicső legyen
Uralma idelenn,
Éljen soká!
 
Óh istenünk segítsd,
Törje meg ellenit,
És szórja szét!
Vesszen a cselszövő,
S az ellenszegülő, –
Reménységünk csak ő!
Isten te védj.

Áldásid száma nagy,
A javát neki add,
Éljen soká!
Védjen törvényt, jogot,
Hadd legyen mindig ok
Azt kiáltani, hogy
Éljen soká!

Barátság, szeretet
Sohase szűnjenek
Mosolygni rá!
Ha pálcájával int,
Álljunk melléje mind,
Kiáltsák ajkaink:
Éljen soká!

Fordította: Dalmady Győző

*Isten, óvd a királyt!

 


 

Horatius:

A dal varázsa

Horatius: Integer vitae…

A feddhetetlen s bűntől tiszta lélek
Nagy mór dárdákra soha nem szorul,
Puzdrába vesszőt, nyílvesszőre mérget
Nem halmoz botorul, –
Járjon bár messze forró Afrikában,
Vagy a kietlen Kaukázus tövén,
Vagy ott, hol nagy víz folydogál vidáman
Mesés föld lágy ölén.

HoratiusErdőmben egyszer messzebb elbolyongva
Míg álmodoztam s dal gyúlt lelkemen:
Utamból farkas menekült loholva,
Bár nem volt fegyverem;
Szörnyet, mint ez volt, erdő soha nem szül,
Sem az oroszlántermő sivatag, –
Futott a farkas, – és én kedvesemrül
Daloltam ezalatt…

Élnék, száműzve, bús fagyos vidéken,
Hol nincs langy szellő, zöld lomb nem fakad,
Hol gyötrő bús köd ül a messzeségen,
Viharzó ég alatt, –
Élnék, hol nap jár olyan tűzzel omló,
Hogy embernek sincs ott már híre sem:
Zengnélek ott is, édesen mosolygó
Csicsergő kedvesem!

Fordította: Sajó Sándor


Horatius:

Élj az idővel

Horatius: Aequam memento…

Ügyelj reá, hogy válságos napokban
Lelked nyugalma mindig meglegyen,
Szintúgy, ha kedved vidámabbra lobban,
Hogy ez se légyen úrrá lelkeden.

Mert így is, úgy is csak meghalsz barátom,
Akár búsulva töltöd életed, –
Akár, ha vígan csöndes üde páston
Jó óbor mellett áthevergeted.

A szálfenyő s a rezgő nyárfa lombja,
Üdítő árnya mire másra jó? –
S medrében mért foly halkan kanyarogva
A vízhullám, a rezgőn illanó?

Ide hozass bort, olajat, virágot, –
Oly szép a rózsa s olyan hervatag! –
Vigadj, míg van rá módod, ifjúságod,
Sorsod fonala míg el nem szakad.

Meghalsz, – bár földed, házad s nyaralód van,
Melyet a Tiber szőke árja mos, –
Meghalsz – s halomra gyűjtöd vagyonodban
Más dúskál majd, mint boldog birtokos.

Mindegy, nagyúrként élsz-e itt e bolygón,
Avagy csak úgy a szabad ég alatt,
Pompában-é vagy koldusként nyomorgón, –
A zord enyészet egyképp elragad.  

Mind elmegyünk, – a végzet sorsvetése
Előbb, utóbb, de bizton ránktalál, –
Örökkétartó bús száműzetésre
A gyászhajó már útrakészen áll…

Fordította: Sajó Sándor


Horatius:

Kötődés

Horatius: Domec ratus eram tibi…

Az ifjú:

Míg engem szerettél,
Míg fehér válladra boldogan hajolva
Nem ölelt más ifjú:
Perzsák királyával nem cseréltem volna.

A lány:

Míg hűtlen nem lettél,
Míg szíved más lányért nem égett lángolva:
Boldog voltam s büszke, –
Híre Iliával nem cseréltem volna.

Az ifjú:

Trák lányt szeretek most, –
Hogy’ dalol, citeráz, – holtomig hallgatánám!
Szívesen meghalnék,
Ha az ő életét ezzel megválthatnám.

A lány:

Van egy görög ifjam, –
Égő szerelmünket ha szóval mondhatnám!
Kétszer is meghalnék,
Ha az ő életét ezzel megválthatnám.

Az ifjú:

S ha régi szerelmem
Szívünk egybekötni mégis visszaszállna?
Ha a trák leánynak
Kiadnám az útját, szívet neked tárva?

A lány:

Bár csillagnál szebb ő,
S csapodárabb vagy te, mint a tenger árja,
Haragvóbb is nála:
Tied vagyok én már életre-halálra…

Fordította: Sajó Sándor


Horatius:

Pompa nélkül

Horatius: Persios odi…

Nem szeretem a nagyúri pompát,
Dús koszorút, szolgám, ne is fonj hát;
Sose keresd, akad-e még rózsa, –
Lemondok én róla.

Mirtuszvirág, – ne tégy mást melléje,
Az illik a szegénység fejére,
Enyémre is, míg itt kis kertemben
Iddogálok csendben…

Fordította: Sajó Sándor

 


 

Alesz Borszkij fehérorosz költő

Alesz Borszkij fényképAlesz Borszkij, írói álnév. Eredeti neve, Alexander Kurilenok, aki 1994-ben a fehéroroszországi Lepiel városkában született. A már 862-ben, a Kijevi Rusz krónikáiban már említett történelmi város, Polocki, ahol az Állami Egyetemén műszaki diplomát szerzett. Szülővárosában mérnökként dolgozik. Középiskolás évei alatt kezdett írni. A legújabb fehérorosz költő-nemzedék egyik legtehetségesebb tagja.  Kétnyelvű költő, aki anyanyelvén beloruszul és oroszul egyaránt alkot. A Stihi.ru orosz nemzeti versportálon és különböző internetes folyóiratokban rendszeresen publikál.

 

 

 

 

Alesz Borszkij : „A” – nak, Azért mégis csak végtelen a szerelem, Kik vagyunk? Mik vagyunk?

Alesz Borszkij :

„A” – nak

Segítsen nekem elfelejteni a veszteségeket,
elfogadni a sorsot, segítsen nekem,
Hiszen szétgörgették a mennydörgések
megölték a szót „szeretlek, szerettelek”.

Csak Önnek szerettem volna kimondani
azt a szót, egyedül Önnek, csak éppen,  
éppen hogy megtanultam, hogy bátran
kimondjam azt, ha csak magának a szélnek.

Ön nem hallott engem, tudom,
hiszen elfelejtett már régen.
Május szokásaitól is elbúcsúzott,
megőrízve az ürességet hideg szivében.

Megbocsájtottam Önnek minden csínját    
 és megbocsájtásomat át is adtam,
De a szemei fakó-üresek,
nem felejtem visszaadni mind, amit kaptam.

Múljanak a gyors röptű évek,
az ifjúság dermedjen meg a hóban.         
Összefagynak az eszelős vizek,
a szépség átváltozik a porban.

Így, egyetlen pillantás nélkül ment el,
Csak annyit tudtam mondani: „bocsásson meg nekem”
Megteltem a sminkje illatával,
és még, és még tart a májusi meleg.

Fordította Gaál Áron


Alesz Borszkij:

Azért mégis csak végtelen a szerelem

Téged velem nemrég,
téged a sors már rég kézre kerített.         
Az én, azért mégis az én
lelkem zokogott, zokogott e felett.

Téged velem nemrég,
téged az eső is már rég elsiratott,
De nekem, azért mégiscsak nekem
a szívemre keserű viasz csurog-csurog.

Téged velem nemrég,
az elszáradt virágok, a csak gyökerek…       
Engem, engem azért mégis csak           
hozzád a szél hajlít, mint a füzeket.                       

Téged velem nemrég,
nem lelni bár a hóban nyomot,
De én, de én azért mégis csak
hozzád egyedül futok, futok…

Téged a sors nemrég kézre kerített,       
és a szív akár a gubó, szétesett,
Az élet is fullánkját beleszúrta már   
most nem érzés,                              
                            csak egy pár.

Fordította Gaál Áron


Alesz Borszkij:

Kik vagyunk? Mik vagyunk?

Kik vagyunk ezen a világon? Mik vagyunk?
És a folyó-sodor hova terel?
Untatják ezek a nekibuzdulások     
az élet úgy is jelentéktelen.

A csillag szikrák a fejed felett
arannyal behintenek.
Reggel a lélekben, eltűnnek az évek
és én itt maradok, veled.

Hozzád bújok
                          szerelmem,
és úgy mondom
                           hiányoztál.
Ez a láthatatlan szálacska
vezetett a kikötéshez, hozzád.                                    

Nos a tenger
            legyen bár háborodott
ott voltam,
             most pedig itt vagyok.
A nedves és sós zajban nem,
nem oldódtam fel teljesen.

Fordította Gaál Áron

 


 

Galina Romanova költő és ikonfestő

Galina Fjodorovna Romanova fehérorosz-orosz költő, ikonfestő 1942 ben a Szovjetunió Tatársztán köztársaságának [Республика Татарстан] fővárosában a Volga-parti Kazanyban[az ortodox ikonok városában] született.  Szülővárosában szerzett orvosi diplomát, majd 1972-től Fehéroroszországban epidemiológusként dolgozott, majd a Csernobili katasztrófa helyszínéhez egészen közeli radiológiai laboratóriumban, mint radiológus orvos teljesített szolgálatot. Gyerekkora óta ír verseket, felnőttkorban, orvosként kezdett ikonfestészettel foglalkozni. Mind költészetét, mind festészetét a mély hit és a filozófia hatja át.  Idő előtt rokkantnyugdíjba kényszerült, vélhetőleg a hivatásával és/vagy gyermekkori betegségével összefüggésben… Mozür városában él és alkot. Tizenkét éve lábai paralízisesek lettek, járókeret használatára kényszerül, így lakást sem tudja elhagyni. Számára művei jelentik az ablakot és az ajtót a világra.

Galina Romanova   Ikon 1Galina Romanova Ikon 2Galina Romanova Ikon 3

Galina Romanova Ikon 4Galina Romanova Ikon 5Galina Romanova Ikon 6

Galina Romanova: Az állatvilág megteremtése, A Világegyetem első törvénye, A Világegyetem második törvénye

Galina Romanova:

Az állatvilág megteremtése  

A Földi lét egyszerre csak kinőtte „pelenkáját”    
Egyre szépült, felnőtt és hirtelen
Pompás, víg kedélyű „teste” elhagyta
Az óvó-dédelgető Atyai kezet.
Végigtekintett az ég alatti horizonton      
És készülődött a saját kis mikrovilágához:
„A Világ csodálatos, csodálatos, csodálatos”,-      
Ez minden felfokozott mozdulatán megmutatkozott.
A Világmindenség odavolt a mosolyától,
Hunyorgó, kedves, derűs pillantásától…   
De a hüllők, rákok és halak
Korábban lettek megteremtve,
Még jóval azelőtt, hogy az aranybarna tehenek
Adni kezdték volna a tejet.
A víztakaró alatt, a tenger mélyén
Megszülettek az élet különböző formái,
Majd megsokszorozódtak a nyugalomban és sötétségben,
Élénken hancúroztak a vízben – mindaddig amíg
Elérkezett annak az ideje, hogy – a kíváncsi rákok
Üregeikből a partra másszanak,
A szárnyas madarak elrepüljenek,
S hogy a füves réteket ellepjék a pillangók…
És a szarvasok nem féltek
Az oroszlán vacka mellett szökdécselni,
A farkaskölyök és a nyúlfióka együtt aludtak.
Mindenütt átvette az uralmat a Tavasz…
Megtartva, megerősítve sugallta, mondta: „Sokasodjatok!”
A Világ fölöttébb, a világ szerfelett gyönyörű!

Fordította Gaál Áron


Galina Romanova-Ladin:

A Világegyetem első törvénye      

„Isten létezésére két bizonyíték van: A belső erkölcsi törvény
és a csillagos ég a fejünk felett” – Emmanuel Kant

A tanult pap és a nagyon okos rabbi
A  világi emberek számára régtől úgy értelmezték, hogy
Miként a Földön – azonképpen az Égben is
A világegyetemre kizárólag egyetlen törvény vonatkozik
De hát, hol van, az Isten?                                                       
Idegenként mi valahogy úgy vagyunk,        
Hogy, aki meghalt, annak halállal halni játszódás!
Annál inkább nem tiszteljük Kantot:
Emmanuel Ivanics*, nincs igazad!
Nekünk a Shakespeari dilemmába zárva
A gondolkodásmódunkban, mint lakat alatti raboknak,
Akik még csillagot se látnak a komputer- Világegyetemben…
Vajon mit jelent az, hogy „Erkölcsi törvény”?!

*Kant a Kelet-porosz Königsbergben, a mai orosz enklávéként ismert Kalinyingrádban született. Kant édesapjának német neve az orosz Ivannak felel meg. Az orosz névalkotásban a fiú vagy lány tovább viszi az édesapa nevét is, így ennek a nyelvi logikának az alapján Emmanuel Ivanics Kantként emlegethetnénk a nagy német filozófust. Természetesen mindez a költő keserédes humorának az alkotása, ugyanakkor az áthallás oly erős, hogy nem lehet nem érteni.

Fordította Gaál Áron


Galina Romanova-Ladina:

A Világegyetem második törvénye

A hasonló a hasonlóhoz vonzódik,
A Teremtés folyamata, olyan töredékei a Jóakaratnak,
Ahol minden puzzle a szomszédoshoz illeszkedik,
És együtt ábrázolják az egységeset.
Teremteni – nem egyszerű,
Kéretik hát – pusztítani,
Hogy a testvéri kozmosz közönyössé válhasson
A bárgyú, magányos és üres
Semmi dölyfös őskáoszában.

Fordította Gaál Áron

szozattv


szozat a tiszta hang zetényi 201802cegled szentkoronaeloadas magyarszépprózanapja societaslancearegis BMT meghivo email életmese pályázat 2018
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf