Válogatás Rácsai Róbert fordításaiból - Joseph Mary Plunkett

Piros vérét rózsán látom
(I See His Blood upon the Rose)

Piros vérét rózsán látom,
Szeme a csillagokban lángra gyúl,
Ő ragyog az örök hóhatáron,
S könnye az égből hull.
Arcát látom, hol virág van,
Mennydörgés és madárdal hallatszik,
- Az ő hangja! És vésett sziklákban
Írott szavát őrzik.
Övé minden fáradt ösvény,
Szíve dobban a tengert kavarva,
Koronája ott van minden tüskén,
S keresztje minden fa.

szozattovabbacikkhez

 

Perzsa költők verseiből egykor és ma – III. A szeldzsuk kortól kezdve…

     A X–XI. század udvari költészetében, különösen a költészetet rendkívül pártfogoló Számánidák és Ghaznavidák (999 – 1042) korában a sokat ígérő kezdetek frissességét érezzük, a mondanivaló bősége és emberközelsége nem tűri még a bonyolult formákat. A szeldzsuk kortól kezdve (1040) a társadalmi fejlődés a szűk keretek között is mindinkább megreked, ami a költészetben a formalizmus egyre erőteljesebb kifejlődését vonja maga után. Ezt, a költészetben bekövetkező változást Rúdakí⃰ ⃰ egyik versében különböző értékelései révén érzékelhetjük.
     Nizámí-je Arúzí, aki 1150 körül írta a költőkkel is foglalkozó híres munkáját, a Csahár meqálé-t (Négy beszélgetés), beszámol Rúdakí egyik versének keletkezéséről. A költő patrónusának, Naszr ibn Ahmad számánida emírnek (914–943) Bokhárá volt a fővárosa, de itt csak a telet töltötte.

szozattovabbacikkhez

 

Frantisek Halas: Csatatér

Sisakos öröklétben
rossz varázslatok kúsznak
a halott csatatéren

Hú árnyak silbakolnak
őrzik a csillag-vonulást
s a méreg-ittas holdat

Buján tenyészve kéjjel
szór rovart és virágot
a halál szerteszéjjel

szozattovabbacikkhez

 

Quintus Horatius Flaccus: Lesbiához

Szorossan a' Deák szerént.

Éljünk Lesbia Lelkem! és szeressünk,
És a' mord Öregek' komor beszédit
Eggy fél pénzre betsűljük öszvességgel.
Lám a' Nap le-mégyen, meg' újra fel-nő.
Nékünk eggyszer enyész rövid világunk
'S hosszú éjet örökre kell alunnunk.
Adj tsókot nékem ezret, újra százat...

szozattovabbacikkhez

 

Pierre de Ronsard: Hevertem április huszadikán

Hevertem április huszadikán a réten,
úgy tetszett: álmodom, s láttam egy őzbakot,
amely kedve szerint föl-alá futkosott,
s virágok közt tiport a táncos szökdelésben.

Agancsa ütközött, de csak úgy éppen-éppen,
s kis homlokán kecses, friss dölyffel duzzadott,
villogtatott szemét, két gömbölyű napot,
s vas-örvecske feszült kényes nyaka tövében.

szozattovabbacikkhez

 

Perzsa költők verseiből egykor és ma – II. Történés nélküli történelem és változékony állandóság

     Irán politikai történelme – a többi keleti országhoz hasonlóan – rendkívül színes, kavargó képet mutat, a külső hódítók, ill. gyarmatosítók (Nagy Sándor i. e. IV., az arabok a VII., a török ghaznavidák és szeldzsukok a XI., a mongolok a XIII., Timúr Lenk a XIV., az európaiak a XIX–XX. században) és az egymást váltogató dinasztiák az állandó változás, mozgás csalóka képzetét keltik. Valójában – mint ezt éppen a legtipikusabb és legadekvátabb perzsa társadalmi tudatforma, a perzsa költészet bizonyítja – a mozgás csupán a dinasztiák mozgása, állandó kicserélődése, miközben a társadalom alapjai változatlanok maradnak.

szozattovabbacikkhez

 

Perzsa költők verseiből egykor és ma (I. rész)

Irán és a nyugat

     A Görög-perzsa háborúk óta az európai civilizáció – főleg az ókorban – számtalanszor került kapcsolatba a perzsákkal, pontosabban az iráni népekkel, s a marathóni csatában (490) és a szalamiszi tengeri ütközetben (480) részt vevő Aiszkhülosz monumentális és rendkívül igazságosan ítélkező Perzsái óta a Nyugat ismeretei sokat gazdagodtak „az első történeti népről” – Ahogy Hegel nevezte a perzsákat. Héródotosz, Platón, Xenophón, Polübiosz, Sztrabón, az idősebb Plinius, Plutarkhosz – hogy csak a legismertebb neveket említsük – sok értékes híradást őriztek meg Iránból, s Sztrabón méltán írhatta, hogy korában az összes barbár nép közül a perzsákat ismerik a legjobban. Ez az ismeret azonban – valljuk be – rendkívül csekély volt, de alig kevesebb annál, ami tulajdonképpen a legutóbbi időkig élt a köztudatban.

Európa számára azonban Irán csupán kuriózum maradt egészen a XIX. századig, mikor a gyarmatosító cári Oroszország és Anglia mind nagyobb figyelmet fordítottak Iránra. Mint minden „egzotikus” keleti országot, Iránt is a kapitalista hatalmak „ébresztették” fel, kényszerítették bekapcsolódni az immár valóban az egész világot magába foglaló világtörténelembe, s ez az új helyzet megköveteli az egzotikus homály eloszlatását s az ország valóságos múltjának megismerését. Ehhez keresve sem találhatunk célravezetőbb útitársat a perzsa költészetnél.

szozattovabbacikkhez

 

 

Thomas Stearns Eliot: Hamvazószerda

1

Mert nem remélem hogy megfordulok
Mert nem remélek
Mert nem remélek új fordulatot
Hogy tehetséget, látókört cserélek
Ilyesmire törekedni nem törekszem
(Öregedő sas szárnyat mért feszítsen?)
Miért sirassak
Szokott uralkodást, eltűnt hatalmat?

Mert nem remélem hogy tapasztalom
A jelen tűnő dicsőségét megint
Mert többé nem hiszem
Mert tudom hogy többé nem tudhatom
Milyen az egy igaz tünékeny hatalom
Mert nem iszom már soha sem
Ott hol fa virágzik, forrás fakad
Mert semmi se lesz megint

szozattovabbacikkhez

Po Csü-ji: Búcsú a téli kályhától

Ötödnapja, hogy megjött a tavasz,
a táj oly szagos, ízes, sugaras!
A fehér nap naponta melegebb,
roskadnak a kék-szürke fellegek;
az utolsó jégcsap peng s eltörik;
új rügy szökkenti fák friss gallyait.
Fényt áraszt minden, reményt és vigaszt,
nem csupán én szeretem a tavaszt.
Virág kell? Megyek, le, a ház mögé.
Napozni? Ki, a veranda elé.
Az embernek mégis fáj a szíve:
Eltűnök, mint kályhám piros tüze!

Fordította Szabó Lőrinc

Sully Prudhomme: Könyörgés - Sóhaj - Törött váza

Könyörgés

Ha tudnád, mily magányban élek,
s a bú, a gyász már-már benőtt,
el-elhaladnál, drága lélek,
házam előtt.

Ha tudnád, hogy derül rajongva
szemedtől a borús kedély,
föl-fölfigyelnél, ablakomra
tekintenél.

Ha tudnád, hogy mily enyhe balzsam
a szerelem e bús úton,
leülnél a kapumba lassan,
mint a húgom.

Ha tudnád, hogy nincs hűbb szívemnél,
s szeretlek is, keservesen,
talán belépnél, itt teremnél,
én kedvesem.

Műfordította Kosztolányi Dezső

 

Sóhaj

Nem látni őt, nem hallani,
nem szólni és nem vallani,
imádni híven, nem feledni,
folyton szeretni.

A két karunk felé kitárni,
a semmiségbe nézni, várni,
s ha nem jön, úgy is rámeredni,
mindig szeretni.

Szenvedni s bírni, egyre bírni,
nem érni el és sírni, sírni,
elhullani, könnyben feredni.
mindig szeretni.

Nem látni őt, nem hallani,
nem szólni és nem vallani,
de láztól és vágytól veretni
s mindig szeretni.

Műfordította Kosztolányi Dezső

 

Törött váza

Hol a verbéna haldokol ma,
a kristályváza megrepedt.
Egy legyező épp csak súrolta,
még zaj se hallatszott, s beteg.

De a kicsiny karc egyre jobban
harapta az üvegfalat,
és láthatatlan és titokban
és biztosan tovább haladt.

Vize lassanként csepegett ki
a senyvedő virág körött.
Mi történt itt, nem sejti senki.
Ne nyúljatok hozzá: törött.

Szívünkhöz is így ér a drága
és megkarcolja hirtelen.
A szív tovább hasad, virága
elhull, az édes szerelem.

Az emberek azt vélik, ép még,
de benn szívünk sír és sajog.
Mert érzi mély-mély repedését.
Törött: hozzá ne nyúljatok.

Műfordította Kosztolányi Dezső

 

szozattv

.
szozat a tiszta hang 
szozat a tiszta hangEUCHARKirályfesztSacra HungariaSacra HungariaSacra HungariaKOFESZTszozat a tiszta hangszozat a tiszta hangszozat a tiszta hang pálosokszozat a tiszta hangszozat a tiszta hang 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf