Búcsúzóul...

...minden kedves Olvasónknak köszönetképp, amiért a Szózat írásain keresztül egybekapcsolódhatott szellemünk. Mindenki másképp korhad, én hetven évemen túllépve már csak arra szeretném fordítani maradék erőm, amit továbbadásra a Teremtőtől kapok. Égtájoló című könyvemben megjelent versemmel búcsúzom szeretett Mindmyájuktól.

Czipott György
webszerkesztő

Visszavan-ima

immár megtizedelődnek
visszatérő költöző szavak
s lámpából porkamész szitál
megélt napokra géppapírra
mégis tiszta vonzóerő
térít elénk vasárnapos kendőt
hogy elszáradt zörgő
világfaágak árnya jobban vetüljön
rend egyre szertehullik
és tíz körömmel is hiába
nem kaparhatjuk holdtestűvé
beteg lármafák hűdött lángjait
minduntalan szép erők zúgnak
világhosszú orgonasípokban de
fölösen állnak hangjegyekké csillagok
örökkönörök rekviem
csurom szünetjelekké sorvad
letaszított bennünk

pokol brigadérosa lám toboroz
     földsúlyokat szüntelen

megszürkültek
évszázados üvegesszekrényekben
mind pajkos porcelángésák
eozinkócsagok és családi képek
megszürkült szembogár is
őrzők zörgő arcában
sorrazúzódtak monstranciák
színehagyottá csikaszultak
immár mindenségpásztor álmai
mennyugaron

zuhanásunk egyre sebesebb Uram
lehessen még ami csöndből visszavan.

Elfelejtett Nagyboldogasszony ünnepünk…

Gyermekkoromban, az 1960-as években, amikor a budai ferenceseknél megtelt a templom, örömmel énekelte a nép: „Nagyasszonyunk, hazánk reménye, bús nemzeted, zokogva esd!” A szerzetes, aki már megjárta addigra a kommunista börtönöket, s félholtra verve engedték szabadon, a szószékről lelkesítő, hitben és magyarságban megerősítő beszédben emlékezett arról, hogy Szent István miként ajánlotta fel Jézus anyjának a Szent Koronát, és a Kárpát-hazát a benne lakó nemzetekkel együtt… És felcsendült a mise végén egy másik kedves népének:”Óh, Nagyasszony, nemzetünk reménye, rád szegezzük könnyes szemeink…”
És a templomból ragyogó szemű, boldog nép lépett ki, noha a kommunista diktatúra akkor sem kegyelmezett senkinek. Mégis volt 15-20 ministráns és a nép tudta, hogy Mária oltalma ezer esztendős oltalom, amelyet a Jánosnak, a keresztről mondott krisztusi szavak alapoztak meg, amely szavak Máriát a hívők közösségére, a keresztényeket pedig Máriára bízta égi anyjukként: „Íme, a te anyád!” (Jn 19,26-27)

Keresünk...

Ideje beszélnünk a huxitról

Tudom, hogy tabudöntögetésnek számít, de valakinek le kell írnia a szót, s most először nem feltétlenül elrettentésként: huxit – azaz Magyarország önkéntes, szuverén kilépése az unióból (a brexit mintájára). Vajon valóban huxitra lenne szükség, különös tekintettel a magyar gyermekvédelmi törvénnyel szembeni példátlan, soha nem látott módon összehangolt uniós és nyugati támadássorozat után?
Nem ezt állítom. Hanem azt, hogy 2021 júliusában eljött az ideje annak, hogy most már komolyan vegyük fontolóra esetleges kilépésünket egy ezer sebből vérző, birodalmi tüneteket mutató, a kelet- és közép-európai tagállamokkal látványosan lekezelően, arrogánsan bánó államszövetségből. Ugyanis elérkeztünk a választóvonalhoz: a globalista pénzügyi elit és az általuk irányított uniós intézmények – bizottság, parlament, bíróság, részben az Euró­pai Tanács – valóban elszánták magukat a megleckéztetésünkre. Sőt nem pusztán arra: a megbüntetésünkre. De még annál is többre: az ellehetetlenítésünkre, ha nem tesszük meg azokat a lépéseket, amelyeket ők diktálnak nekünk. És természetesen a végső eszköz a pénzmegvonás. Vagyis amit az egyik bizottsági alelnök, nevezett Katarina Barley mondott (persze Soros György és követői mellett), aki kijelentette, hogy az olyan renitens országokat, mint Magyarország és Lengyelország, ki kell éheztetni azzal, hogy megvonják tőlük a pénzügyi támogatásokat.
És ennek már valóban fele sem tréfa.

Jurák Kata bibliai hasonlata

Nézem a világ minden táján tomboló természeti katasztrófákat, az árvizeket, a földcsuszamlásokat, a viharok rombolását, amelyekkel a természet semmi mást nem tesz, mint visszafoglalja a Tőle elorozott életteret, a normalitást, azt a rendet, amelyet a Teremtés óta minden nemzedék – jobban vagy kevésbé jól, de – megtartott, tisztelt és aszerint is élt.
Amikor Jurák Kata, a bibliai isteni szövetség emberek által való megszegéséről írt, jó helyen keresgélt. Jót írt. Ám, aki szó szerint vette, az részben nem is értette, mit akart írni Jurák, aki pedig bírálta, az arra sem méltó, hogy megemlítsük. A baj nagy! És egészen Istenig ér… hiszen az ember valóban megszegett minden Istennel kötött szerződést, ami biztosította a létét, az életét, a normalitását. Az ember azonban nem veszi észre saját hibáját. Épp úgy viselkedik, mint matekdolgozatkor a diák, aki nem ismeri fel, hogy hol az összeadási hiba a dolgozatában… mert ő vétette. Ha viszont más ránéz, akkor azonnal szembetűnik. Nos, így van a mai világgal az is, aki gondolkodik, érez és hisz. Nem belterjesen, hanem kívülről és felülről szemlélve a dolgokat.

Egyre jobban fogy Kárpátalja lakossága

2021. június 1-jei adatok szerint a megye becsült lakossága 1 millió 247,3 ezer fő volt. Az év öt hónapja alatt 2781 emberrel csökkent a létszám, amit 3147 esetben természetes népességfogyás, míg 366-ban lakóhelyváltoztatás okozott.
Továbbra is csökkenő tendencia figyelhető meg az élveszületések terén. Összevetve a 2020-as mutatókkal, 260 csecsemővel 5140-re csökkent az élve világra jött gyermekek száma. Ez 4,8 százalékos visszaesés.

Szent Anna ünnepe

Július 26-a Szent Anna, a magyar néphagyományban Kedd asszonya napja. A katolikusok Szűz Mária édesanyját tisztelik benne.
Az újszövetségi szent könyvek semmit nem mondanak a Boldogságos Szűz Mária szüleiről. Néhány névvel találkozunk a rokonságból: Erzsébet és Zakariás, Szalóme és Zebedeus, de e két szülő nevét nem említik.
Egy 2. századi apokrif könyv mondja, hogy Mária édesanyját Annának, apját Joachimnak hívták, és a két név jelentése figyelmet érdemel, mert Anna annyit jelent: kegyelemmel áldott, Joachim pedig: Isten megvigasztal.
Az ünnep a 13–14. század táján terjedt el Európában, annak az érdeklődésnek következményeként, amellyel Krisztus emberi természete és emberi valósága felé fordultak a hívők. Ez az érdeklődés a keresztes háborúkból visszatért lovagok elbeszélései nyomán éledt föl, és kiterjedt Jézus szülőföldjére és rokonságára is. Érthető, hogy az Üdvözítő nagyszülei iránti tisztelet is felélénkült.

Megosztó-e a latin mise? – „Ferenc pápa” öngólt rúgott…

Amikor a budai ferenceseknél, öt évesen megtanultam latinul ministrálni, nem gondolták az akkori papok és szerzetesek, hogy lesz majd II. Vatikáni Zsinat, amely elindítja az egyházat egy olyan lejtőn, amelynek a végét most látjuk, tapasztaljuk és amely teljesen értelmetlen intézkedésekhez vezet, és egyházszakadást is előidézhet. Azt sem gondolták akkor az öreg, hitükhöz és Rómához hű papok és szerzetesek, hogy jön majd egy pápa, akinek a működése mélységesen megosztó, hitbéli bizonytalanságot előidéző lesz, s ennek következtében a bűn úgy terjed majd el az egyházban, mint a sárlavina. Az sem volt elképzelhető abban az időben, hogy lesznek papok, akik bekötött szemmel követik a megosztást, a relativizálást, az ellenségeskedést, a krisztusi hagyományok sárba tiprását. Mára mindez bekövetkezett…
VI. Pál liberális zsinata meghozta a "modern" egyházi rendelkezéseket, elkezdődött a lelkek eltérítése, a krisztusi tanítás relativizálása, a templomok átépítése, az áldoztató rácsok lebontása, a szembemiséző oltárok esztelen felállítása, a művészettörténeti emlékek szétbarbárkodása, a liturgikus szövegek egyoldalú megváltoztatása… és sorolhatnánk. Mára a teljessé vált a káosz, s ez jellemzi az egyházat. Mint a királyvízben az arany, úgy oldódnak fel a világ szennyében a szent hagyományok, az alázat, az imádat, a hitelvek és a hitigazságok.
Ebben az őskáoszban egyedül a latin szertartás, a latinul mondott hagyományos szentmise volt az egyetlen kapaszkodó, és az egyetlen valós, hiteles Eucharisztia-ünneplés.
Most ennek vége a hivatalos Római Egyházban, mert a római püspök úgy gondolja, hogy a latin mise megosztó. Csak ő gondolja így. Míg a nála klasszisokkal műveltebb, egyházjogban, teológiában összehasonlíthatatlanul magasabb szinten lévő XVI. Benedek pápa Őszentsége pont arra törekedett, hogy a zsinati tévelygéseket kijavítsa, addig az argentin utód késsel vág az elevenbe, és lábbal tapossa a hívek közösségének lelki életét, Isten iránti vágyának lehetőségeit.

Gidófalvi élettörténetek – Vitéz Józsa Ernő életútja

1918. október 26-án született Gidófalván. Édesapja, Józsa Gyula Gidófalva község főjegyzője volt, édesanyja nagyajtai református lelkész-esperes lánya. Volt egy testvére, a nála másfél évvel idősebb Gyula.
Trianon után áttelepült a család Csonka-Magyarországra, ahol édesapja Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében (Szajol község) kapott főjegyzői állást. Gyula báty­ját 1927-ben, négy elemi után felvették a soproni magyar királyi II. Rákóczi Ferenc Katonai Nevelőintézetbe, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye alapítványi helyére. Ott azonban olyan szerencsétlen baleset érte, amely a fegyveres szolgálatra alkalmatlanná tette őt. Gimnáziumban érettségizett, majd a Honvédelmi Minisztériumban kapott beosztást katonai közigazgatási területen.

Gyere Erdélybe, hol gyilkos a tó és nincs paleó!

Jöjj el hozzánk, a nyár heves. (A kassza még nem egyenes. Gyere!)
Úgy lesz, ahogy tudtad, ahogy előre elképzelted. Eldöntötted magadban, hogy milyen, és tényleg. Hisz láthattad a Dunán. Olvashattál pár Erdély-regényt. Átlapoztál néhány katalógust az interneten. Mint gondolások a Canal Grandén. Mint tolldíszes indiánok a Grand Canyonban. Mint dudát fújó szoknyás férfiak Skóciában. Mint embernagyságú Donald kacsák Disneylandben. Igen, vagyunk mi ugyanúgy. Itt. Neked. Székelyruhában. Benne a tájban.
Gyere, itt nálunk minden csupa táj.
Erdély olyan kis tájjellegű, igen. Mint azokon a kisfilmeken. Omló templomok, agg megmaradók, táj. Varrottasok, ekeszarv, táj. Bánatos furulyaszó a tájban, fáradt fafaragó a tájban, bús tehenek, szomorú szekerek a tájban. Furfangos, ám szótlan emberek a tájban. Tépázott nemzeti szalagok tájban. Kopjafák, magány, táj, Erdély. Ez nem olyan vidám, tudom. Csüggedni kár, csak jöjj, mutatom.

Odaát – otthonosan…

Érdekes a névhasználati kapcsolatunk a százegy éve elrabolt területeinkhez. Leszámítva azokat, akiket a nemzeti érzés ellen már gyermekkorukban beoltottak, minden magyar eredeti nevén emlegeti a régi településeket: Dévénytől, végig körben a Kárpátok karéján belül, majd délen egészen Lendváig. Kissé más a viszonyunk a nyugati határ túloldalán húzódó sávhoz, amelynek falvait és városait jóval ritkábban említjük magyar nevükön. Magát a területet is csak kevesen mondják Őrvidéknek, vagy tükörfordításban Várvidéknek, többnyire mindenkinek: Burgenland.
Bevallom, hogy amikor németországi családom a hosszú karantén után meghívott egy párnapos együttlétre a Fertő-tó osztrák oldalán található Mörbisch-be, szégyenkezve fedeztem fel a névmutatóban, hogy Fertőmeggyesként illene ismernem.

Börtönre ítélték a flamand aktivistákat, mert tiltakoztak az iszlamizáció ellen

Silvia Sardone az olasz Liga európai parlamenti képviselője is megszólalt az esettel kapcsolatban, többek között azt mondta, hogy Brüsszel 20 év múlva muszlim főváros lesz.
A belga Voorpost párt négy tagját hat hónap börtönbüntetésre ítélték, mert "Stop iszlamizáció" feliratú molinóval vonultak fel. A bíróság szerint a muszlim lakosság elleni felbujtás bűntettét követték el.
A Voorpost nevű jobboldali politikai párt négy tagját börtönbüntetésre ítélték, miután "Stop iszlamizáció" feliratú molinóval vonultak fel.
A belga ügyészség még korábban soha sem indított eljárást tiltakozók ellen, akik békés megmozdulást tartottak. A mecheleni büntetőbíróság szerint a transzparens túl messzire ment azzal, hogy azt állította, az iszlám uralkodik Flandriában. Az ítélet szerint "ilyen jelek és transzparensek birtokában a vádlottak célja csakis a félelem és gyűlölet keltése a társadalomban, meggyőzve a bámészkodókat arról az elképzelésről, hogy az iszlám a jövőben uralni fogja Flandriát."

Bencsik András és a pápa-ügy

Érdekes konzekvenciákat vonhattunk le az elmúlt napokban megjelent, ma már fake newsként kezelt hír közzétételét - valójában egy homályos diplomáciai cirkuszt - követően. Manapság a megosztottság és az emberi butaságból eredő ellenkezés, a vakság és túllihegett, de kötelező „pápa-hűség” mindent rombol, ami az útjába kerül. Nem tudunk semmi pontosat, nincsenek megbízható információink. Csupán azt látjuk, hogy a kötelező tisztelet, a keresztényi szeretet és a gyűlölködés mérgező kevercse ömlött össze ebben a méltatlan, de sajnos a korábbi vatikáni megnyilvánulások ismerete alapján hihető ügyben és hírben, miszerint "Róma püspöke nem kíván találkozni a magyar állami vezetőkkel"…
Ha igaz volt a hír, amely bejárta a világsajtót és benne az egyházi médiumokat is, úgy jogos a felháborodás is, aminek minden normálisan gondolkodó magyar, keresztény ember, így a média ekként elkötelezett munkatársai is hangot adtak. Napokon keresztül semmilyen ellenkező egyházi nyilatkozatot nem olvashattunk a történtekről, csak a külföldi lapokból kapott a magyar sajtó magyarázatokat és hozzászólásokat. Nem hagyhatta ezért az ügyet szó nélkül a Sajtóklub sem, ahol Bencsik András emberi hangon, és magyar, keresztény érzelmekkel, ugyanakkor kategorikusan elmondta véleményét, mint tette a műsorvezető Bayer Zsolt is - teljes joggal. E véleményekkel egyet kellett értenünk – hangsúlyozom –, abban az esetben, ha a hír igaz. Ám, mert más hivatalos egyházi információ nem volt, tehát, ott és akkor, a hír a maga valóságában értékeltetett. Hiszen, nem lehetett elmenni szó nélkül az ellenzék már megszokott, de ebben a kérdésben a legarcátlanabb módon közreadott kormányellenes és Bergogliot dicsérő vélemény cunamija mellett sem.
Majd, egy nappal később, mintegy baloldali, liberális fake newst cáfolta meg a hírt a püspökkari titkárság, amit, ha időben megtesz, meg tudott volna tenni, az egész vihar elkerülhető lett volna. Ám, nem tudott megtenni, mert akár igaz volt a hír, akár nem, ennek az ügynek súlyos diplomáciai terhe ránehezedett az Eucharisztikus Kongresszust szervező, és arra készülő katolikus egyházra…

Éric Zemmour: Magyarországnak igaza van

Európát kereszténydemokraták alapították, kereszténydemokrata értékek mentén. Ennek pedig nem volt része az LMBTQ-értékrend – véli a jobboldali francia esszéíró.
Éric Zemmour, jobboldali francia esszéíró és politikai elemző a francia CNews televízióban állt ki Magyarország kormánya mellett, az európai LMBTQ-lobbi és az Európai Unió összehangolt támadását pedig politikai botránynak nevezte – írja az Origo. Az elemző szerint a labdarúgó-Európa-bajnokságot is – mint oly sok nagyszabású sportversenyt – foglyul ejtették különféle lobbik és mozgalmak, amelyek felhasználják a népszerű sportokat és sporteseményeket saját kisebbségi ideológiájuk terjesztésére.

„Hát mind megőrültetek?” - kérdezi a magát baloldali feministának tartó apáca

Az egyháznak meg kell változnia! – mondja Christiana Reemts OSB bencés apátnő a kölni Domradio-ban.
A szerzetesnő baloldali szociáldemokraták gyermeke, családjukban a párt játszotta azt a szerepet, amit másutt a gyülekezet, a plébániaközösség. Egyetemistaként is baloldali feministának tartotta magát, Simone de Beauvoir és Jean-Paul Sartre kapcsolatára modellként tekintett.
A hitre rátalálva azonban növekvő ámulattal és gyönyörködve fedezte fel egyre mélyebben a teológiát és filozófiát, kereste Isten szavát a Bibliában. „Fáradságos volt megszabadulni az előítéleteimtől, és tényleg figyelni, de megérte, a mai világom végtelenül gazdagabb!” – mondja a nővér.