Bolyongások Irodalom Eszmék és tények Líra Értékeink Emlékezet Portré Porta Kitekintő Levél az olvasóhoz Ajánló 
Menü
  • Nyitólap
  • Mozgókép
  • Archívum
  • Könyvesbolt
  • Impresszum
  • Tagok blokkja
    Üdvözöljük Vendég!

    Felhasználónév:
    Jelszó:

    Még nem regisztrált?
    Regisztráljon most!

    Elfelejtette a jelszót?
    Kattintson ide!
    Partnerek
    Fülöp

    Szentjánosi Csaba

    Baka István honlapja

    Nagy-Magyarország tájai

    Erdélyi tájakon

    Jóna Dávid honlapja

    Polgár Info

    Átpingált március

    Copyright
    Szózat
    Copyright Szózat
    2009
    Szózat.
    Üdvözöljük a Szózat oldalán!
    Cikkek

    beküldte Thursday 04th of March 2010 12:56 PM Szózat




    Szervátiusz Tibor: Petőfi Sándor halála


    Megjegyzések (0)
    Levél az olvasóhoz
    beküldte Friday 06th of November 2009 11:24 AM Cságoly Péterfia Béla


    Nem boldog a magyar


    /Márai Sándor: Szinbád hazamegy/


      »A Kádár rendszer gazdaságilag és politikailag passzivizálta a magyar társadalmat, ennek hatását ma is érezni lehet« mondta minap egy konferencián Rétvári Bence államtitkár, a társadalom mostani általános lelki állapotát elemezve. Idetartozik az a hír is, hogy hazánkban az első világháború előtti szinthez értünk vissza a társadalmi egyenlőtlenségek tekintetében, hogy a rendszerváltás óta egyre meredekebben nyílik a vagyoni olló a munkalapú társadalom zsugorodásával és a spekulatív tőke előretörésével. Csath Magdolna közgazdász szerint a gazdasági növekedés okos gyorsításával, a nemzeti jövedelem jelentős növelésével ezt a folyamatot meg lehet állítani. (1)  Bár részben a fentiek is akadályozzák a magyar családokban három vagy több gyermek vállalását, /ami a magyarság, az önálló és független magyar nemzet hosszútávú fennmaradását, a Kárpát-haza hosszútávú megtartását biztosítja/, de e sorok szerzője meg van arról győződve, hogy az optimizmus hiányának, a hol melankolikus, hol depressziós általános lelkiállapotnak sokkal távolabbi, mélyebb okai vannak.
         Hazánk társadalmi berendezkedésének fejlődése a török kiűzését követő Habsburg megszállásnak köszönhetően gyakorlatilag leállt, amelyet csak részlegesen szakított föl egy-egy osztrákellenes felkeléshez kapcsolható esemény, mint az eredetileg Széchenyi István által szorgalmazott, majd 1848. szeptemberében Deák Ferenc által előterjesztett jobbágyfelszabadítás, az úrbéri rendeletek kérdése. Sajnálatos tény, hogy az 1867-es kiegyezést követő Osztrák-Magyar Monarchiában, majd a trianoni országrablást követő Horthy-féle Magyarországon a társadalmi berendezkedés és szerkezete modernizálásának egyik legfőbb akadályozója a zsidó nagytőke mellett – boldogemlékű XIII. Leó pápa 1891. május 15-én kiadott »Rerum Novarum« enciklikája(2) ellenére, Márton Áron és a főpapi földbirtokok felosztását szorgalmazó Mindszenty József kivételével  –  a katolikus főpapság volt. Ezért is nyert viszonylag könnyedén teret a második világégés után az Istentagadó, kommunista felforgató eszme. Aquinói Szent Tamás ezeket mondja: »Mindenben, ami valamely cél szolgálatában áll, a jóság bizonyos mértékben van: mert ami célszerű, annak mértéke a cél. A földi javaknak pedig céljellegük van. Azért a rájuk irányuló emberi törekvés a célnak megfelelőleg csak mértékletes lehet, a szerint, amint szükségesek az élet hivatásához. Ezen mérték túllépése bűn. A kapzsiság mértéktelen birtoklási vágy. A mértéktelen szerzés és birtoklás tehát jogsérelmen, bűnön nyugszik. Ilyen szerzés nem ad alapot tulajdonjoghoz, hanem az így szerzett javak idegen dologszámba mennek, mint a lopott, vagy rablott tárgyak. «Fontos vallásszociológiai és gazdasági kérdés tehát: kié a föld? Az embernek való táplálék a földön terem, s így nemcsak a földön, hanem szó szerint a földből élünk. Ha valakitől elveszik vagy sohasem birtokolhatott földet, attól az élet lehetőségét veszik el, a józan magyarázat pedig egyszerű, a föld Isten rendelése szerint nem az egyes embereké, hanem az egész emberiségé, az adott ország lakóié. Ezt bizonyítja az Úr imája is :»Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.« Nem egyes számban, hiszen az ember megélhetésének kérdése nem csupán magánügy, hanem közügy. Szent Tamás szerint feltétlen tulajdonjog nincs. A magántulajdon meg van terhelve az emberek eltartásával. Elsősorban tehát a rajta élő embereket kell eltartania a földbirtoknak, másodsorban mindenkit, aki rászorul.


    1. A föld és minden java ez egész emberiség tulajdona.
    2. Ezt a tulajdonjogot az emberiség legcélszerűbben a magántulajdon formájában gyakorolja.
    3. Abszolút magántulajdon nincs. A magántulajdonra rá van táblázva elsősorban a rajta élők, másodsorban minden rászoruló eltartása.
    4. A mértéktelen szerzés – kivált, ha a többi emberek ínségének okozója – bűn.


    E szerint tehát a termőföld, az ipar célja az emberiség ellátása, a szükségletek kielégítése. Ezért fölösleges a kapitalizmusnak a gazdasági növekedést, a mindenáron való profithajszolást célzó gyakorlata, ráadásul ezzel hamarabb feléljük a föld természetes erőforrásait. A világ ma kevés kivétellel a kapitalizmus rendszerében él. A kapitalizmus szerint a termelés alapja a föld, a vagyon, a termelőeszközök. A termelés célja a haszon. A felhalmozott haszon, mint pénz, földbirtok, gép ismét termelőeszközzé válik, és a neve tőke.  A jelenlegi Világhatalom, a tőke urai azonban a szabad versenyt leginkább pankrációnak tekintik, ahol az erősebb földbe döngöli a gyengébbet. Ez a jellegű szabad verseny a szavannák állatvilága közé való, nem emberek közé. Láthatjuk a kapitalizmus eleve elhibázott gondolat, mert kizárja magából a keresztény erkölcsöket, és a természetes, a föld kincseivel való takarékos gazdálkodást ösztönző józan észt. Az ész és az evvel járó előrelátás lesi el a természet évezredes törvényeit, ennek függvényében állapítja meg szükségleteinket, míg a tőkés társadalom a spekuláció és a munka híveinek folyamatos konfrontációjára alapít. Mit is mond Aquinói Szent Tamás? »A szükséges társadalom-gazdasági kiegyenlítést nem lehet az alamizsnára alapítani, nem lehet a jogrend felforgatását meghagyni. A jogtalanság áldozatait a szeretet önkéntes tevékenységére, a jogfosztók jótéteményére utalni alapjában hamis. Megengedhetetlen, hogy az emberi társadalom óriási osztálya alamizsnából éljen, hogy a munka a birtoknak kolduslevelére szoruljon. Amit a munka követel, amire szüksége van: az az igazság.« A kapitalizmus áldatlan gyakorlatának legszembetűnőbb eredménye a gazdagok és szegények életlehetőségi közötti beláthatatlan különbség, valamint a független középosztály, az önálló parasztság és kisipar kipusztításának kísérlete. Többek közt ezért nem szabad tehát a munkát áruvá degradálni. Márpedig a kapitalizmus ezt teszi, mikor a munkát és a termelőeszközöket szétválasztja. Az elmúlt száz évben a kapitalizmust részben vagy teljesen megváltoztatni akaró kísérletek, mint a kommunizmus és a nemzeti szocializmus, alapvető eszmei, hitbéli hiányosságok miatt buktak el. A marxizmus szerint csak anyag van, csak gazdasági erők léteznek, a fasizmus és a nemzetiszocializmus pedig államvallásként egyfajta okkult fajelméletre épített. Láthattuk ezen elméletek mind zűrzavarosak, következetlenek és ellentmondóak. Kimondhatjuk tehát, a kapitalizmus istene az aranyborjú, a pénz, a marxizmus vallása az élvezet vallása a minimális munka, maximális élvezet, a nemzetiszocializmus vallása a germán, párhuzama a cionizmus, a zsidó fajelmélet. Ezek az elméletek nemcsak tévedések, hanem súlyosan fertőző betegségek a magyar társadalom számára.
       A magántulajdon mélyen az emberi természetben gyökerezik. Nem hiába mondja az isteni Mester: „A jó pásztor életét adja juhaiért. A béres pedig, és aki nem pásztor, kinek a juhok nem tulajdonai, látván a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut, és a farkas elragadozza és elszéleszti azokat.” Magántulajdon nélkül nincs megfeszített munka, nincs áldozatos élet, nincs többre szebbre, jobbra való törekvés. Magántulajdon nélkül a szorgalom, takarékosság, mértékletesség erénye elveszti értelmét s előbb utóbb a társadalom romlását okozza. A magántulajdon elősegíti a kezdeményezést, a haladást, a jótékonyságot. A tudomány, a technika, a gazdaság, az emberszeretet nagy alkotásai magántulajon nélkül nem lehetségesek. Magántulajdon nélkül az ember megélhetése másoktól függ, ami éppen az önálló, nagy elmékre lenne végzetes hatással, viszont elősegítené a nyájember, a tömegember kitermelését. Nincs szabadság, emberhez méltó életmód magántulajdon nélkül. De magántulajdon nélkül nincs szabad pályaválasztás sem az ember hajlamai és képességei szerint. Anton Orel, a kiváló keresztény szociálfilozófus írta: »A tőke fogalma lényegileg és mindig a termelő, gyümölcsöző munkának kihasználását tartalmazza a nem dolgozó birtokos részéről. A kamat, a munkanélküli járadék, a nyereség nem más, mint az a többérték, melyet a munka termelt és a kapitalista tisztán a birtok, a tőke címén magáévá tesz. A modern gazdaságtan a munka rabszolgaságát tudományosan óhajtja megalapozni és igazolni.«
    Az áldásos magántulajodon így lett a szélsőségesen értelmezett tulajdonjog, a kapitalista haszonimádat és kíméletlen gazdasági harc következtében a mai társadalom átkává, s egy évszázadon át a kommunista felforgatás célpontjává és okozójává. Mikor a kereszténység a munka jogát és a munkás igényét munkájának teljes ellenértékére megvédi, ezzel az isteni világrendet s vele együtt a társadalom fennállását, a munka védelme mellett a családvédelem kérdését a leghatékonyabban védi meg. A keresztény gazdasági felfogás ugyanis e kettőnek egyenlő jelentőséget tulajdonít, a munkás számára biztosítani kell a családalapítás és a gyermekek eltartásának lehetőségét. Mi tehát a cél, mi legyen a célkitűzésünk? Ezt már részletesen összefoglaltam a rendi társadalom ujjászervezéséről írt dolgozatomban, (3) röviden kimondva egyetlen lehetőségünk egy felhőtlenebb, elégedett életre, Boldogországra. Ez a Németh László és Bajcsy-Zsilinszky Endre eszmeiségét összefoglaló, keresztény szociális eszmékre és nemzeti radikalizmusra épített Magyarország. Ennek a gondolatiságnak fő célja az, hogy a kapitalizmus gazdasági elveit megdöntse, a keresztény- nemzeti radikális gazdasági elvek uralmát helyreállítsa, az újpogány gazdasági intézményeket és berendezéseket elsorvassza és helyükbe a társadalmi igazságosságon alapuló intézményeket kifejlessze. A társadalom szerves, élő valami, amit a legszellemesebb elgondolás sem képes megmerevíteni. Ha valakinek egyszer sikerülne az ideális társadalmat berendezni, amely populáció már nem fejlődik többé, abban a pillanatban már meg is halna az a társadalom. Ezért kell nekünk kitörni a kapitalizmus mantrájából, a globális gondolkodásból, s csak a Kárpát-hazában élőkre koncentrálni. A hazának védelme tulajdonképpen az élet védelme. Az életet pedig jogunk van a támadó élete és létbiztonsága árán is megvédenünk. Így a hazát is. Semmi akadálya sincs azonban annak, hogy közösen gondolkodva a keresztény elveken alapuló társadalom képének néhány vonását papírra ne vessük. Az eljövendő keresztény társadalomban erős és számos középosztály fog kialakulni. A parasztság és a munkások legnagyobb része képes lesz magát önállósítani. Ahol ez nem lehetséges, ott alkalma lesz a munkásnak részjegyet szerezni, s így az üzem társtulajdonosává válni. Hogy az ember saját házában lakik – az a keresztény társadalomban szabály lesz. A bérlakás lesz a kivétel. A létért való küzdelmet a gazdasági életben a keresztény-szocializmus jelentékenyen csökkenteni fogja. A megélhetés nyugodtabb és biztonságosabb lesz. Ez természetesen csak a gazdasági szabadosság alapos megnyirbálása árán válik lehetővé. A szabadosság elve helyébe gazdasági téren a szervezkedés elve lép, ugyanakkor a társadalmat öntevékeny- öntudatos gondolkodásra kell rászorítani A szervezetek azonban nem osztály alapon /munkás a munkással, munkaadó a munkaadóval/ fognak létesülni, hanem rendi alapon, az egykori céhek mintájára. A kapitalizmust nem lehet egy rohammal megsemmisíteni, mert a kapitalista gondolkodást a fejünkben hordjuk. Onnan kell azt kitépni és helyébe egészséges, józan, emberséges elveket ültetni. Ha a Magyarok Nagyasszonya, Szűz Anyánk segítségével az eszmék csatáját megnyertük, a többi már könnyű dolog.



    1. A gazdasági növekedés okos gyorsítása. Magyar Nemzet 2014. július 1.
    2.
    http://www.szozat.org/showpage.php?pid=66
    3. http://www.szozat.org/showpage.php?pid=2735



    * A Szózat szerkesztősége Tornai József két versével kíván sok boldogságot és tevékeny, hosszú életet Szervátiusz Tibor szobrászművésznek születésnapja alkalmából. Isten éltesse sokáig!



    Cságoly Péterfía Béla
    főszerkesztő


    Megjegyzések (0)
    Aktuális tartalom
    beküldte Sunday 25th of October 2009 02:02 PM szozat


    Időszerű-


    Bolyongások


    Mindszenty József: Kommunizmus és kereszténység


    SzívhangokEndrődi Sándor: Virrasszatok és imádkozzatok!, Fáy Ferenc: Villázó, Harsányi Lajos: Imádkozz értem, Petri Mór: Benn láva forr, Reményik Sándor: Új Corday Sarolta, Sinka István: El ne felejts én Jézusom
    Magyar sorsÁbrányi Emil: Krampusz-király, Erdélyi József: Magyar út, Finta Zoltán: Boldog ember szomorú éneke, Győry Dezső: Ha egyszer elfogyunk, Sértő Kálmán: Magyar paraszt estéje, Tollas Tibor: Egy csajka bab
     
    Eszmék és tények-


    Török András István: Képes üzenetek az I. világháborúból


    Líra- Czigány György: Helyszínelés, Garai Gábor: Örülni oktalanul, Kerényi Grácia: Az égő málnabokor, Keresztury Dezső: Nádas, Pilinszky János: Éjféli fürdés, Zas Lóránt: Víz vagyok


    Emlékezet-


    Bálint Sándor: Boldogasszony vendégségben, /Hajós/ /XI. rész/, Takáts Sándor: Régi magyar fürdősök


    Ősi rögön- Illyés Gyula: Dózsa György beszéde a ceglédi piacon
    Trianon látomása- Vályi Nagy Géza: Magyar ember arca...
    Válasz TrianonraKiss Dénes: Trianon nyolcvan éve


    Líra-


    Benjámin László: Berda sírjánál, Döbrentei Kornél: Szendrey Júlia úrasszony naplójából, Pethő László Árpád: Ablakodban az ének


    Értékeink-


    SzerelemAdy Endre: Meg akarlak tartani, Csokonai Vitéz Mihály: Ah, egy vén tölgynek árnyában, Kisfaludy Sándor: A bereknek gyors kaszási..., Kölcsey Ferenc: Honvágy és szerelem, Sértő Kálmán: Szerelmi vallomás, vitéz Somogyvári Gyula: Haragszik rám az édes
    Születésnap- Kannás Alajos: A vers marad, Nagy László: Félelmes hűség, Tollas Tibor: Tiborc fohásza Szent Erzsébethez, Tornai József: Két Szervátiusz Tibor-szobor
    Július, nyár- Áprily Lajos: Fűzfa-zsongás, Erdélyi József: Nyári éjfél, Sántha György: Júliusi jegenyék, Sértő Kálmán: Nyári záporhoz, Szabó Ferenc: Fullasztó ez a nyár, Wass Albert: Julius
    Nyaralás, Badacsony- Vályi Nagy Géza: Ha Badacsony útját járom
    Líra- Áprily Lajos: Enyedi csend, Kálnoky László: A fény fonákja, Keresztury Dezső: Halászok, Sík Sándor: Egy fenyőfa tetején hintázó rigóhoz, Takáts Gyula: A delphi jósdánál, Váci Mihály: Búcsúzás
    Népköltés gyermekeinknek- A csudahalott, Fejedelem katonája, Kormos Pista /magyar népballadák/
    Régi magyar mondák fiainknak- Julianus barát, Magyar Balázs hazatérése, Réka királyné sírja
    Egy esti mese- Túrmezei Erzsébet: Miska bácsi kis barátja


    Irodalom-


    Kemény János: Jocó, Nyírő József: Anikó a zárdában, Tatay Sándor: Baleset a kék tavak között III.


    Határon túli magyar anziksz


    ErdélyBalla Zsófia: Csíki vonatok, Berde Mária: Katonasír, Demse Márton: Nyilatkozat, Hunyadi Mátyás: Tériszony, Rafi Lajos: A relatív város, Szentimrei Jenő: Vallomás


    Kortárs


    Líra- Bíró András: Október, Czigány György: VágyCzipott György: Múzeum, Füzesi Magda: Emelj magasba, Gavallér János: Az eb, a bér és az út, Pethő László Árpád: Az Olymposz alatt


    Kitekintő


    Charles Baudelaire: A pusztulás, Charles Baudelaire: Meddő nő, Charles Baudelaire: Ócska ágyon


    Ajánló-  


    Pethő László Árpád: Honfoglalások /versek és begubózott pillangók/



    Megjegyzések (1)
    Archívum
    beküldte Sunday 18th of October 2009 11:01 PM wolfstudio









     



     







































































































     






    Megjegyzések (0)

     

    Szózat



    Statisztikák

    Tartalom
    4

    Oldalak
    3802

    Kategóriák
    13

    Tagok
    107

    Új tagok
    T. Ágoston László

    Partnerek
    8