175 éve született Mikszáth Kálmán

Marosvásárhelyen indul a Tamási-emlékév

A magyar kultúra napja alkalmából Marosvásárhelyen kezdődik a Tamási Áron-emlékév, amelyet a magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága indít a 125 éve született író emlékére. A Tamási-életmű köré szerveződő eseményekről, a január 22-i marosvásárhelyi rendezvényekről már szóltunk előzetesen lapunkban, a későbbi fontosabb megnyilvánulásokról is igyekszünk majd idejében tájékoztatni olvasóinkat. Mai mellékletünkből sem hiányozhatnak a Tamásihoz kapcsolódó érdekességek.

Magdó, az Énekes madár*

1965 júniusának valamelyik szombat délutánján vacsorára vitt magával Tamási Áron második feleségéhez, Salgó Magdolnához. — Be szeretnélek mutatni Magdónak — mondta előzőleg. A Kálvin téren virágot vásárolt, azzal mentünk a Baross utcai lakásba, ahol Magdó nővérével, Olga nénivel élt.

Magdó szülei kezdetben Nagyenyeden laktak, a gyermekeik, így Magdó is, ott születtek; csak később költöztek Kolozsvárra, ahol a Rákóczi út 22. alatt szép házat építettek, székelykapuval.

2022. évi Örkény István drámaírói ösztöndíj

_{Pályázati felhívás}

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma megbízásából a Petőfi Irodalmi Múzeum pályázatot hirdet fiatal drámaírók részére. A pályázat szakmai lebonyolításában a Petőfi Irodalmi Múzeum felkérésére az OSZMI Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Nonprofit Kft. vesz részt.

Az ösztöndíj célja, hogy segítse új magyar színművek létrejöttét, valamint lehetőséget adjon azon fiatal pályakezdő drámaírók részére, akik eddigi irodalmi vagy színházi munkájukkal igazolják vonzódásukat a műfajhoz.

Pályázat benyújtására jogosult:

az a 1982. január 1-jét követően született drámaíró, aki a megpályázott ösztöndíj folyósításának időtartama alatt nem részesül központi költségvetési forrásból finanszírozott ösztöndíjban vagy államilag finanszírozott alkotói támogatásban.

Korábbi Örkény István drámaírói ösztöndíjasok is pályázhatnak abban az esetben, amennyiben nem töltöttek ki három teljes ösztöndíjas intervallumot, és a korhatárnak még megfelelnek.

Életbe léptek az ukrán nyelvtörvény sajtóra vonatkozó rendelkezései

Vasárnaptól életbe léptek az ukrán nyelvtörvény nyomtatott sajtóra vonatkozó rendelkezései. Mostantól a nem ukrán nyelven megjelenő országos terjesztésű napilapoknak és egyéb újságoknak vagy át kell térniük az ukrán nyelvre, vagy ugyanolyan példányszámban és tartalommal, egy időben meg kell jelenniük ukrán nyelvű változatban is. Ez alól egyelőre kivételek a csak egy megyén belül terjesztett kiadványok, amelyek az átállásra 2024 júliusáig kaptak haladékot.

Az Ukrajinszka Pravda hírportál hozzáfűzte, hogy a törvény erre vonatkozó cikkelye elsősorban az orosz nyelvű sajtót érinti. Nem terjed ki ugyanis a krími tatár nyelven és más, Ukrajnában őshonosnak minősített népek nyelvein, valamint az angolul és az Európai Unió más hivatalos nyelvein megjelenő nyomtatott sajtótermékekre, köztük a magyar nyelven megjelenőkre sem.

Ukrajnai románok: „az anyaország elfelejtett bennünket”

Ellentétben Magyarországgal, amely kiáll a kárpátaljai magyarokért. A Libertatea riportját szemléztük.

„A nyelvi identitás elvesztése felé tartunk”

– erre a sommás következtetésre jut Marin Gherman Csernovicban (Csernyivci/Cernăuți) élő újságíró, elemző abban a riportban, amit a Libertatea készített Ukrajna románok lakta régióiban. A bukaresti lap újságírói bejárták az észak-bukovinai román közösségeket, hogy felmérjék az ukrajnai románság állapotát – a végeredmény pedig lesújtó.

Az ukrajnai nemzeti kisebbségeket ugyanis már nem csak a „természetes” asszimiláció és elvándorlás sújtja, diszkriminációjukat idéntől konkrét jogi formába öltötték:

a következő – ősztől kezdődő – tanévben ugyanis a hatályba lépő oktatási törvény lényegében ellehetetleníti a diákok anyanyelven történő oktatását.

A törvény – amelyről mi is többször írtunk, magyar szemszögből, többek közt ITT és és ITT tájékozódhatnak róla – előírja, hogy az elemi osztályok befejeztével, vagyis általános iskolától minden kisebbségi tanintézményben a tantárgyak zömében fokozatosan át kell térni az ukrán nyelvű oktatásra, az anyanyelven oktatott tantárgyak óraszáma pedig drasztikusan csökken. A román, lengyel és magyar középiskolákban például a kisebbség nyelvét és irodalmát mindössze heti két órában oktatják. És ez alapjaiban érinti a Csernovic régióban, illetve Kárpátalján élő mintegy 500 román helyzetét, megmaradásának jövőbeli kilátásait is.

Valami bűzlik Európában / Mi történt 1918–1920-ban?

Tények, előzmények:

Amikor 1917 elején a nagyhatalmi angol-francia-orosz antant szövetség elutasította (valamilyen kényszeres nyomás hatására) IV. Károly békeajánlatát, akkor a háborúból busásan gazdagodó bankárvilág beugratta az USA-t kétmillió katonával, korszerű fegyverzettel és friss utánpótlással az európai csetepatéba. (Rákérdeztek már arra, hogy miért éppen az antant oldalán, hiszen jelentős számú német és osztrák vagy magyar bevándorló élt az USA-ban, és már 1915-től dollármilliókkal és fegyverszállítással támogatta az angolokat?) Ezzel a hadbalépéssel a vesztésre álló antant megfordíthatta a háború kimenetelét és győzött. Talán nem mellékes, hogy eközben A. J. Balfour angol külügyminiszter nyilatkozatban ad egyetértő választ Rotschild bankár és az általa létrehozott cionista világszervezet kérésére, amelyben „a britek támogatják a cionistákat egy zsidó „nemzeti otthon” létrehozásában Palesztinában, azzal a kikötéssel, hogy ez nem jár együtt a területen élő más népek önrendelkezési jogainak csorbulásával.

Gömör hagyományos magyar népi táncainak kutatása, feltárása és néprajzi gyűjtései 8. rész

Ez év nyarán felkérést kaptam a Gömöri Kézművesek Társaságától, hogy a hagyományos nemzetközi XV. Gömöri Kézműves Vásár várhosszúréti rendezvénye keretében tartsak előadást Gömör hagyományos tánckultúrájáról. Az előadás vázlatának felhasználásával próbálom folytatásos írásban összefoglalni a Gömör tájegységben végzett néptáncgyűjtéseimet, illetve a jelenlétemben végzett gyűjtéseket. Az előadás bevezetőjében elmondott fontos tényt itt is, és minden folytatás elején közölni szándékozom, hogy „az elődeinktől a XX. század első felével bezárólag semmilyen írásbeli hagyaték nem maradt ránk a gömöri tánckutatást illetően, legalábbis kutatásaim alkalmával én nem találkoztam vele.

Az 1976-ban Szilicén tett egynapos néprajzi terepfelmérés, valamint az Árvalányhaj Szilice-Borzova-i Hagyományőrző Táncegyüttes 1973-ban Kalocsán, a Duna Menti Népek Nemzetközi Folklórfesztiválon elért nagy visszhangot, elismerést kiváltott sikeres szereplése ösztönözte a Kassai kerület kétéves koreográfusképző tanfolyamának vezetőit, hogy a következő tanfolyami konzultáció témája néprajzi gyűjtés legyen, s a tanfolyam hallgatóinak részvételével vezetésemmel filmes gyűjtés végezzünk 1981-ben Szilicén.

A biológiai nem eltörlésének veszélyei

Mióta egyáltalán létezik tudomány, kétségbevonhatatlan és igazolt ténynek számított, hogy az emberi nem férfiakból és nőkből áll, ezek különböznek egymástól, és más nemek nem léteznek. Napjainkban sokan kétségbe vonják a két nem közti megkülönböztetést, és azt állítják, hogy a két nem társadalmi konvenció csupán. Mindenesetre a Rasmussen közvélemény-kutató intézet adatai szerint az amerikaiak túlnyomó többségének meggyőződése, hogy csupán két nem van, igaz, egy jelentékeny kisebbség nem ért ezzel egyet.

A megkérdezettek 17 százaléka minősítette gyűlöletbeszédnek J. K. Rowlingnak azt a kijelentését, hogy két egymástól megkülönböztethető biológiai nem van. A demokratapártiak közül jóval többen (29%) vádolják Rowlingot gyűlöletkeltéssel, mint a republikánusok között (8%), illetve a pártot nem választók között (12%).

A transznemű előítélet leginkább a tehetős (évi legalább 200 ezer dollár jövedelmet bevalló) amerikaiakat hatja át, s ők vetik el a legnagyobb eséllyel azt a nézetet, hogy az emberiség két nemre oszlik.

Nemes Nagy Ágnes 100 éve született

Száz éve, 1922. január 3-án született Budapesten Nemes Nagy Ágnes Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító, esszéista.

Már elemi iskolás korában jelentek meg versei a Cimbora című gyereklapban. Gimnáziumi tanulmányait a legendás Baár-Madas Református Leánylíceumban végezte, a költő-igazgató Áprily Lajos személye meghatározta pályáját. 1939-től a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult tovább, ahol kapcsolatba került Szerb Antallal és Halász Gáborral, valamint Lengyel Balázzsal is, akivel 1944 áprilisában összeházasodtak.

Diplomáját 1944-ben költői eszményképéről, Babitsról írott disszertációjával szerezte meg. A második világháború végén férjével, aki megszökött a katonaságtól, üldözötteket mentettek és bújtattak, részt vett a Szerb Antal, Halász Gábor és Sárközi György megmentésére irányuló kísérletekben is.

Veszélyezteti-e a biztonságpolitika a kisebbségi nyelvi jogokat?

Amikor a kisebbségek nyelvi jogairól beszélünk, gyakran hivatkozunk a nemzetközi egyezményekre, az európai standardokra. Kontra Miklós legfrissebb írásában azonban amellett érvel, hogy a jelenlegi nemzetközi emberi jogi dokumentumok és a nyelvi jogokról szóló hangzatos nyilatkozatok sajnos nem bizonyultak különösen hatékonynak, amikor a kisebbségek nyelvi jogainak védelméről esik szó.

A Zelenszkij-recept

Kosztur András vezető kutató, XXI. Század Intézet

Oligarchák, az új média, Soros-fiókák és egy változást akaró nép: ezek voltak Volodimir Zelenszkij sikerreceptjének összetevői. De fogyasztható-e a végeredmény?

OLIGARCHIKUS HÁTTÉR

2018. december 31-én éjfélkor, az Ihor Kolomojszkij dnyipropetrovszki oligarcha tulajdonában lévő 1+1 tévécsatornán Petro Porosenko újévi beszéde helyett egy másik köszöntőt közvetítettek. A csatorna egyik sztárja, a népszerű színész, humorista, Volodimir Zelenszkij jelentette be, hogy véget vet a találgatásoknak, és hivatalosan is kinyilvánította indulási szándékát a 2019 tavaszára kitűzött elnökválasztáson. Zelenszkij indulása akkor már régóta napirenden volt, egyrészt azért, mert egyre gyakrabban tett az ország politikai életét érintő – kritikus – megjegyzéseket, másrészt pedig A nép szolgája (Szluha narodu) című népszerű tévésorozat miatt, amelyben Zelenszkij Vaszil Holoborogykót, egy elnökké lett történelemtanár karakterét alakítja.

45 éves a Charta 77 – Néhány szó az önégető tisztességről

Az év fordulóján megint belefutottam a kérdésbe: miért? A kérdés annak apropóján fogalmazódott meg bennem, hogy egymásra csúszott két dátum: Václav Havel halálának tizedik, illetve a Charta 77 kiáltvány megjelenésének 45. évfordulója. A cseh elemzők pro és kontra oldalról alaposan körbejárták a témát, bár mindegyikükön érződött, valamilyen irányból elfogultak. A Havelt tisztelők jóformán csak a pozitívumokról beszéltek, az őt kritikával szemlélők inkább a negatívumokról. A gyenge szlovák elemzések az első csoporthoz csatlakoztak: a Chartát nagyon kevés szlovák írta alá, s a szimpatizánsok, a mostani emlékezők inkább Havel kiszolgálói közül kerültek ki. De a fő kérdést nem tette fel senki: miért? Miért volt az, hogy egy reménytelennek tűnő helyzetben, egy erősnek, megingathatatlannak tűnő diktatúra kellős közepén magukat komolynak tartó emberek – fütyülve a politikai-társadalmi-pszichológiai realitásokra – teljes mellszélességgel szembementek a nagy trendekkel, s kiszolgáltatták magukat a hatalom erőszakszervezetei durvaságainak? Egy énekes számára a fellépés lehetősége, a koncert megtarthatósága, a hanglemez megjelentethetősége jelenti magát az életet.

Az új év, az új év, áldást hozzon rátok!

Az új év első napján elhangzott egykori kívánságok, köszöntők ma is aktuálisak lehetnek. Hisz azok a nép óhaját fejezték ki (kívánva az egészséget, bőséget, a békét) leleményes formában ötvözve a népköltészetet az olykor elnépiesedett irodalmi alkotásokkal; összekötve a múltat és a jövendőt, no meg az egyes ünnepköröket.

A tájainkon elterjedt újévi köszöntőkről a XVI. század óta vannak adataink. Az újév reggeli házról házra járás a magyar nyelvterületen is elterjedt: a fiúgyermekek, legények, férfiemberek különféle köszöntőket mondtak ilyenkor: a háztartás, a gazdasági élet és az egyén szerencséjét kívánták. Elterjedt például az Újesztendő, vígságszerző kezdetű vallásos népének is. Az Ipoly jobb partján gyűjtött újévi köszöntők is hűen tükrözik a nép vágyát; kifejezik a szegény ember óhaját, s mindazt,

„Adjanak csattanós választ a provokációkra!” Így rendelte el Ceaușescu a temesvári vérengzést

Egyszerre hátborzongató, tragikomikus és tanulságos annak a telekonferenciának a szövege, amelyet a diktátor 1989. december 17-én folytatott katonai és pártvezetőkkel a Temesváron kialakult helyzet miatt.

1989. december 15-én kezdtek gyülekezni a református hívek Tőkés László temesvári parókiájánál, hogy megakadályozzák a fiatal, szókimondó lelkész kilakoltatását és áthelyezését. A tömeg egyre duzzadt, a hatóságok válasza nem maradt el – de éles lőszert akkor még nem használtak. December 17-én az állam- és pártvezetés úgy ítélte meg, a helyzetet keményebb eszközökkel kell kezelni, ezért Nicolae Ceaușescu pártfőtitkát telekonferenciát hívott össze az állami, katonai és pártvezetőkkel, ahol egyértelművé tette: a felkelést kíméletlenül le kell verni, a temesváriakra lőni kell.

Ennek a telekonferenciának a szövegéből az Adevărul közölt szemelvényeket, és publikálta a telekonferencia teljes jegyzőkönyvének a leiratát. Ennek fordítását közöljük most, változtatás nélkül; igyekeztünk megőrizni, amennyire lehetett, a pártfunkcionáriusi bikkfanyelv azon fordulatait is, amelyeket a diktátor használt kíméletlen parancsainak megfogalmazása során.

EGY VISELETKUTATÓ DILEMMÁI

Hosszú évek óta próbálnám saját kutatási területem, a barcasági csángó falvak viseletkultúráját feltérképezni. A rengeteg fennmaradt fénykép ellenére is nehéz képet alkotni a viseletalakulás lépéseiről, mikéntjeiről. Leírásaink esetlegesek, ám kiindulópontunk mindenképp Orbán Balázs munkája, amelyben a Barcaság is megjelenik, még ha a 19. század közepi viselet leírása itt sem teljes.

Ha már van hétfalusi meg krizbai adat Orbán Balázsnál, mit is gondol a naiv kutató, aki éppen a Sóvidékről kíván képet alkotni? Hogy minden bizonnyal talál a vidék falvaihoz is kiindulópontot, ha fellapozza a köteteket. Milyen kézenfekvő is lenne! Hiszen a 19. század dereka, a forradalom utáni időszak számtalan változás tanúja.

Ám a nagy székely néprajzkutató és a fotográfia úttörője a történelemre figyelt, a települések múltjára, iparára, ritkábban a szokásokra és a viseletekre, mint tette ezt igencsak részletesen a VI. kötetben, azaz a Barcaság leírásánál.