Adománygyűjtés vakvezető kutya vásárlásra
 világtalanok számára

 





***
   

    Kedves Olvasónk!

 Kérem, támogassa aláírásával székelyföldi magyar testvéreink autonómia törekvését, terjessze szervezetek, ismerősei körében is.
 A kapcsolat az aláírási laphoz: http://www.autonomia.ro/69-autonomiat-szekelyfoldnek-parbeszedet-es-tarsadalmi-beket.html

Bella István: Betlehem
 
Kölyökkutyák, kis jószágok, juhok,
jöjjetek hozzám, meleg testetekkel,
gyöngy párátokkal melengessetek fel.
 
Bokrok és fák: bojtárok, pásztorok,
nagy meleg tüzet rakjatok köröttem,
s döntsétek rám, nagy tél van szívemben.
 
S ti, éhes borjak, fogadjatok engem
magatok közé, íly számkivetetten
nem élhetek én, hiszen nem vagyok
 
se kő, se gép, és nem arra születtem,
hogy halált faljak acélbetlehemben,
és így hihessem, egyszer jóllakok.
 
Bella István 1999 decemberében dedikálta nekem »Tudsz-e még világul« című kötetét? Sűrűn előveszem, olvasgatom, de karácsonykor mindig meghatottsággal forgatom. Eszembe jut az Írószövetségben a Költők Karácsonya ünnepség, ültem a „nagyok” között pislákolva, mint az asztali gyertyafények. De van-e Emberek Karácsonya? Adventi időszak, készülődés a templomban, a lélekben. Az áruházak mindent bedobnak, mintha a karácsony alibi lenne a vásárlásra. Fénybe borul az Andrássy út, mintha a csillagos ég leköltözött volna a földre. Beszélünk persze a szegényekről, a hajléktalanokról, valahogy decemberben az ünnepekre való készülődésben, mintha egy időszemüveget vennénk föl, amiben másképpen látunk mindent /hiszen megérdemeljük, végig robotoltunk egy évet, meg egyébként is/. Beszélünk a jászolról, de halljuk-e Jézus sírását? Özönlenek a jókívánságok, bölcsességek, még jó, hogy a fűtési számlát, nem piros szalaggal átkötve kapjuk, hogy tegyük a karácsonyfa alá. Szóval, fokozódik a hangulat, közben meg valójában semmi nem változik. Ez majd januárban kiderül! Majd január bevall mindent! Most jöhet egy kis mámor /már ha épp tudunk örülni/, egy kis csinált hangulat, kötelező jókedv. Persze jönnek az év végi jóslatok a következő évre, az év végi összefoglalások, a bölcs iránytűk. Előhúzunk mindenkit, aki valamit feltalált, mondott, eredményt ért el, mert az ünnep egyesít mindenkit. De Jézus nem erről a közösségről beszélt. Az élet sem erről a közösségről beszél. De mi felvilágosultak vagyunk: már készülnek az ünnep negatív oldalára felhívó szózatok /hiszen erkölcsöt, reményt árulni sem rossz/, vagy éppen a nem törődöm semmiivel- költök hangulat. Szegény lovak, őket ki üli meg, mert vagy ide fordulunk róluk-vagy oda.
Egy biztos, a csendes hóesésben /ha lesz/, zajos lesz december, az év végén, valaminek megint vége lesz csak nem az évnek, a karácsonyfa alatt ne az életszínvonal legyen!
Mit tanulhatunk egymástól decemberben, az ünnepek alatt? Mi mit adunk majd decembernek, a karácsonynak, egymásnak, Jézusnak rengeteg elvárásaink között?! Lesz-e játéka a jövőnek, háza az időnek, mosolya a hóembernek? Beengedjük-e lakásunkba a világot, nem csak a TV-n keresztül? Tudjuk-e majd szeretni nem csak a finom ételeket, hanem azok kezét is, akik kavargatják, főzték az ételt? Én hiszem, hogy igen, hiszem, hogy december mélységében a hó alatt, nem fagy meg a föld, hiszem, hogy békességünkben megszólalhat mindenki, hiszem, hogy amilyen szép kívülről a Parlament, olyan szép lesz egyszer belülről is, hiszem, hogy történeteink kis epizódokká válhatnak emberiségünk regényében, hiszem, hogy dec-ember-ben benne van az ember!
 


 

***

PETÍCIÓ

Őexcellenciája Traian Basescu, Románia elnökének
Őexcellenciája Victor Ponta, Románia miniszterelnökének
Románia parlamentjének: Képviselő házának és Szenátusának
a bécsi Román Nagykövetség útján