Czipott György: Kalauz porondmestereknek

Dr. Vitéz Ferenc - Nagy Horváth Ilona: Szénmadarak

Szénrajzversek

Ez az alábbi, zárójelbe tett sor ragadott meg leginkább első olvasásra Nagy Horváth Ilona kötetéből: „Szépnek lenni mégis mily’ nehéz.” A zárójeles (ám korántsem mellékes) mélyreflexiók – nem egyszer ((dupla)) tükrök vagy (((tripla))) én-játékok – általában is mást mondanak el egyazon versen belül a megrajzolt világról, mint a törzsszöveg. Ezért itt is azzal szembesülök, olvasóként, a szépségről beszélni akaró emberként, hogy „hazudni fogok újra”, amikor azt próbálom elmondani, milyen szép a világ – és benne én.

Domonkos László: Magyar Moldva

Magyar Moldva

 Az utóbbi évek egyik leginkább figyelemre méltó kötete jelent meg a moldvai magyarságról a Jogar Alapítvány gondozásában – olvasható a Magyar Moldva ajánlójában. A könyv nem csak érdekfeszítő olvasmány a keleti végekről, hanem vállaltan őszinte híradás a legősibb magyar népcsoport kétségbeejtő állapotáról és az itt-ott még fellelhető reménysugarakról.

Azt egyelőre nem áruljuk el, hogy az írót Moldvába elkísérő nyári expedíció milyen felismerésekkel járt, de annyit elöljáróban is elmondhatunk: a csángó sors nagyon komoly tanulságokat rejt magában.

Dóczi Székely Gábor: Szentenciák II.

–A belátás művészete –

A 2018-as első kötet után három évvel megjelent Dóczi Székely Gábor: Szentenciák c. újabb gondolatgyűjteménye. Különös, de a szentencia a rohanó 21. századnak éppen megfelelő műfaj. Egy – két rövid mondatban megfogalmazott,m rádöbbentő életigazság, frappáns vélemény, amely pontosan annyit ad, amennyit van türelmünk befogadni. A jó szentencia néha ellentmondásra sarkall, néha sürgető hiányt kelt az olvasóban: miért is nincs jobban kifejtve. Ezek az ösztönösen kiáltott szellemi reakciók a szentenciáknak talán a leghasznosabb eszmei hatásai: mint ahogy az elektromos impulzus összerándítja az izmokat, úgy pendíti meg a gondolkodást, a morális ösztönt az emberben. Ami igencsak ránk fér, valljuk meg.

Bakonyi István: Intellektualitás és szenvedély

A Villon nyakkendője című verseskötet után Balázs F. Attila új könyve Újrafestett rácsok címmel látott napvilágot. Az „újrafestés” azt is jelenti, hogy nem csupán új művek kaptak benne helyet, hiszen 2010 és 2020 között írt verseket tartalmaz, és jórészük meg is jelent a korábbi kötetekben. Egyfajta megszűrt válogatás az itt olvasható versanyag.
A címadó vers például az ezt megelőző összeállítás fontos darabja. Erő, humánum árad belőle, a keserűséggel együtt. S itt van a Villamossal jön a részeg hajnal is, jelezvén, hogy a „fekete varjak köröznek”-féle lélekállapot változatlan. Sok új vers nem keletkezett az utóbbi időben, viszont megszaporodtak Balázs F. Attila külföldi jelenlétei, számos idegen nyelvre lefordított könyvvel, igazolva az életmű egyetemességét. (Bámulatos, hogy csak a Villon nyakkendője és e kötet között tíz műfordítás-kötet jelent meg!) Vajon mi rejlik a siker mögött? Számos gyakorlati oka is lehet, hiszen költőnk tudatosan alakította ki nemzetközi kapcsolatait, sok költőfesztivál résztvevője volt. Persze világos, hogy ez nem elég a világszintű elismeréshez, kivételes tehetségre is szükség van hozzá.

Könyv jelent meg az eltitkolt pozsonyligetfalui népirtásról

Udvardy Zoltán író, újságíró, a 2020-ban megjelent Népirtás Pozsonyligetfalun című dokumentumfilm társszerzője legújabb könyvében a magyar és német polgári lakossággal szemben 1945 nyarán Pozsony környékén elkövetett tömeggyilkosságokat tárja fel. A Nemzeti Összetartozás Alapítvány megbízásából a Magyar Napló gondozásában megjelent kötetet alapítványunk honlapján kedvezményesen meg lehet vásárolni.

Hosszú ideg tiltott tabunak számított, de ma már egyre többen bátorkodnak arról a népirtásról beszélni, amelyet 1945 júniusában és júliusában követtek el Pozsonyligetfalun és környékén a magyar és német civil lakosság ellen. A témában az áttörést Géczy Dávid és Udvardy Zoltán közös alkotása, a 2019-ben megjelent Népirtás Pozsonyligetfalun című dokumentumfilm hozta el, amely két évvel később a Magyar Mozgókép Fesztiválon fődíjas lett. Most ennek a filmnek az alapján Udvardy Zoltán író, újságíró hiánypótló könyvet írt Sóval hintették be címmel, amely a Pozsony környéki tömeggyilkosságok történetét tárja fel.

Kalász István: Szókereső pesti tűzfalra

Járni arra nap mint nap.
Házak állnak aztán bontanak.
Most ott a tűzfal. Megállni nézni.
Bontott ház nyoma a falon
ott a konyha asztal kés öreg nő
az ágyban üres hűtőszekrény
lenyomata.
A tűzfallal szemben keresni erre szót.
És
…
aznap este az íróasztalnál úgy lenni
hogy ehhez nincs mit hozzátenni
elvenni betűnként sincs mit
a volt házról az asztalra kirakni.
Így marad az utolsó írói
instancia
hogy volt egy ház a
tűzfalon ott az eleven nyoma és
ez a nem talált szó legszebb jele.

Ambrus Lajos: Nagy almáskönyv

     Harminc éve kopogtam be dr. Timor Béla tanszékvezetőhöz a Kertészeti Egyetemen. Jámbor érdeklődésemre, hogy a tudomány és az oktatás miért nem foglalkozik elmélyültebben a régi magyar gyümölccsel és gazdag kultúrájával, és miért nem lehet ma hozzáférni a régi változatokhoz, hosszas párbeszéd alakult ki köztünk.

Valentyik Ferenc: Gyóni Géza testamentuma

Az első világháború centenáriumi éveiről Európa minden országában megemlékeztek. Felemelőek azok a példák, amikor a köztünk élő kortárs művészek más nemzetbeli, elfeledett pályatársakat fedeztek fel és saját nyelvükre adaptálták, megzenésítették alkotásaikat.

Szíki Károly: Szajna-parti összeomlás képe

- Király Béla legújabb könyvéről –

 A szerző is vallja, a tapasztalat és időrabló elmélkedés is igazolja: aki markában tartja a múltat, az befolyásolja a jövőt, aki markában tartja a jelent, azé a múlt értelmezése. (Orwell eredetiben: Aki, uralja a múltat (...), az uralja a jövőt is; aki uralja a jelent, az uralja a múltat is.)