Páholyok mélye

Dömölki János dr

 

Beszélgetés dr Dömölki Jánossal,
A szabadkőműves szövetség magyar nyelvű irodalmának kalauza és bibliográfiája 1786-2017. című könyv szerzőjével.

November 13-án a Budapest belvárosi Józsa Judit Galéria adott kultúrteret a teltházas könyvbemutatónak. Számtalan szellemi kaland és kitartó, aprólékosan pontos anyaggyűjtés után életre jött egy eladdig hiányzó, a teljesség igényével megalkotott bibliográfia, a magyarországi szabadkőművesség szerteágazó irodalmában kutakodóknak vezérfonal, biztos eligazodást segítő kalauz.

Meglehetős hosszú ideje ismerjük egymást, baráti kapcsolatunk okán nem foglak hát magázni, bizonyára elnézi ezt nekünk a kedves olvasó.
Elsőnek is, vázoljuk föl e könyved születésének hátterét. A szabadkőműveseket éltetni vagy pokolba kívánni sok gondolkodónak van oka. Személyesen Te, miért és mióta foglalkozol a szabadkőművesek magyarországi és azon kívüli viselt dolgaival? Hogyan kerültél kapcsolatba efféle írásokkal?

Miután elvégeztem ezerkilencszázkilencvenhatban az akkor még JATE, Állam- és Jogtudományi Karát, eldöntöttem, hogy kibővítem az ott megszerzett ismereteimet, s ha már katolikusok a felmenőim és engem e jegyben kereszteltek, illő hát alaposabb ismeretekre szert tenni a Római Katolikus Egyház történetét és tanítását illetően. Olvasmányaim, kutatásaim közben került figyelmem fókuszába a szabadkőművességnek mindkét fő ága, a jánosrendi és a skót rítusú, melyek mint a mai napig azt állítják magukról, hogy a páholy falain kívül tartják mind a vallási, mind a politikai kérdéseket! Ma a Magyarországi Nagyoriens Egyesület honlapján szó szerint sajátos állítások olvashatóak. Egyebek mellet, hogy független minden politikai, gazdasági, vallási és csoport-hatalomtól. Máshol ez, a szabadkőművesség, tagjait semmiféle hitelv elfogadására, vagy elvetésére nem kötelezi. Szellemiségét hármas jelszava, szabadság, egyenlőség, testvériség fejezi ki. Abba most ne menjünk bele, hogy a szabadság, egyenlőség, testvériség szellemisége politikai elköteleződés-e vagy nem, mert erről már kötetek ezreit, tízezreit írták össze! Más szabadkőműves weboldalon olvastam, hogy a vallási és teológiai kérdések felvetése, azok megvitatása a szabadkőműves-páholyokban szigorúan tilos. Sőt, a szabadkőművesség nem politizál, a páholyokban politikai kérdések felvetése szigorúan tilos. De ha a szabadkőművesség nem politizál és nem foglalkozik vallási, teológiai kérdésekkel, akkor miként lehet, hogy szerzők gyakran polemizálnak a szabadkőműves tanokkal?
A szabadkőművesség mindkét rítusa által saját magáról állítottakkal, de főként, a tizenkilencedik század második felétől a második világháború befejezéséig publikáló, a római katolikus hit iránt elkötelezett szerzők túlnyomó többsége, Bartha Tamástól Palatinus Józsefig nem ért egyet, hogy finoman fogalmazzak! Amikor húszegynéhány éve elkezdtem azóta is folyamatosan bővülő könyvtáram megalapozását, a gyűjteményeim komoly darabjai közül szinte elsők között sikerült hozzájutnom többek között Bartha Tamás: A szabadkőmüvesség, Barcsay Adorján–Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei, Egy vidéki páholy titkai, A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy védelme alatt működő páholyok tagjainak névsora 1-2 és Palatinus József: A szabadkőművesek Magyarországon című művekhez. Ezekből a munkákból merőben más kép rajzolódott ki a magyar és az egyetemes szabadkőműves szövetségnek a valláshoz és a politikához való viszonyáról! Ezeknek a munkáknak máshol nem nagyon olvasható, nagyon sok helyen az úgynevezett hivatalos, általánosan elfogadott történetírással nyíltan szembe menő, dokumentumokkal és forrásmegjelölésekkel alátámasztott állításai felkeltették az érdeklődésem! Innen indult a szabadkőművességet nyíltan bíráló, kritizáló, támadó könyvek összegyűjtése, majd a későbbiek során, a hallgattassék meg a másik fél is elv alapján minden olyan könyv, pamflet, kisnyomtatvány, esetleg nagyritkán kézirat is, ami teljes egészében vagy legalább egy részében a szabadkőműves szövetséggel foglalkozik!

Mindnyájunkban él valamilyen kép a szabadkőműves páholyokról, azok sokrétű befolyásolási gyakorlatáról, ám ezek elmélyült tudás híján megrekednek a konteók szintjén. Szó se róla, a nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja bölcsessége értelmében mindenben van valami igazság, de gyakran e nyílttá tett szabadkőműves mesterkedések zavarják meg éleslátásunkat. A vélemény csak általában szabad, ezért nem is kíváncsiskodom saját gondolati eredményeidre e tárgykörben. Mégis, kutatásaid alapján fogalmazz meg kérlek egynémely etikai, politikai tényt, amelyet építő pozitívumként vagy éppenséggel bomlasztó negatívumként értékelhetünk.

Mielőtt erre a kérdésre konkrétan válaszolnék, engedd meg, hogy a jobb közérthetőség kedvéért egy olyan egyesületről, mert a nagypáholyok jelenleg egyesületi formában működnek hazánkban és amelyekről egy átlagos földi halandó gyakorlatilag semmit sem tud, először tisztázzam, hogy a szabadkőművesség egyrészt miként definiálja önmagát. Az sem érdektelen, mit mondanak róla azok a gondolkodók akik, hogy idézzem a szavaidat, a pokolba kívánják őket! A kereken háromszáz éve, 1717. június 24-én létrejött Angol Egyesült Nagypáholy, angol önmegnevezése szerint United Grand Lodge of England, azaz UGLE internetes oldalán olvasható megfogalmazás szerint a szabadkőművesség, férfiak morális és spirituális értékeken alapuló társasága. Tagjai a szervezet tanításait a rituálén keresztül tanulják meg. Ez a rituálé ősi formákat követ, s a kőfaragók öltözékét és szerszámait használja fel allegorikus vezérfonal gyanánt. A szervezet minden vallás követői előtt nyitott, mi több, a tagság elengedhetetlen követelménye a Legfelsőbb Lénybe vetett hit. Alapvetően spirituális irányultságú intézmény, hiszen tagjai egyrészt hisznek egy megszemélyesített Isten létezésében, nevesítsék meg őt bármely vallás szerint is, másrészt olyan ideákat és morális értékeket követ, amelyek a történelem folyamán mindig az emberi lélek és a jellem nemesbítését, a humanizmust, a felemelkedést, a testvériség érzetét szolgálták.
A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy, már az újjáalakulását követő évben, 1990-ben kibocsátott egy irányelvet melynek főbb pontjai szerint a szabadkőművesség felavatáson alapuló, hagyományos, ezoterikus intézmény, jó hírű szabad férfiak egyesülése, tekintet nélkül azok hitére, nemzeti hovatartozására, fajára, vagy politikai pártállására, akik egymást testvérnek tekintik, és kötelességüknek érzik, hogy embertársaikkal szemben is hasonlóképpen cselekedjenek. A szeretet, a testvériség és a béke gyakorlásával az ember és az emberiség szellemi felemelkedésén munkálkodnak. A szabadkőművesség művészete, ahogy ők nevezik a páholyban és a páholyon kívüli szabadkőműves munkát, kettős tevékenységet foglal magában. Egyrészt a tisztaság templomának építését az ember belsejében, másrészt azt a törekvést, ami egy harmonikusabb világ kialakítására irányul.  Rítusokat és szimbólumokat használ a tudáshoz vezető úton, törekvése, hogy tagjait az igaz emberségre, a tolerancia gyakorlására és az egyén jogainak mindenirányú tiszteletben tartásával a társadalom iránti kötelezettségeinek teljesítésére nevelje. Mivel a szabadságot tekinti elsőrendű szempontnak, elutasítja a dogmatizmust. Egyetlen tagjának sem engedi meg a vitát, vagy nézeteinek kifejtését vallási vagy pártpolitikai kérdésekben, sem a páholyban, sem szabadkőművesi minőségben másutt. Elismeri egy Legfelsőbb Lény létezését, akit a szabadkőművesek a Világegyetem Nagy Építőmesterének neveznek. Minden tag kötelezettséget vállal arra, hogy engedelmeskedik azon ország törvényeinek, amelyben tartózkodik, vagy amelyik számára védelmet biztosít. A magyar szabadkőműves kötelessége ezen felül hazája szabadságának és függetlenségének védelme, valamint az, hogy legjobb tehetsége szerint járuljon hozzá a béke fenntartásához. Legfőbb szerve, a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy, önálló és független, s mint ilyen, teljes és kizárólagos joghatósággal bír a mind a három szimbolikus fokozata felett. Bár a nőket igen nagyra tartja, követi az évszázadok során kialakult azon hagyományt, amely szerint csak férfiak vehetők fel a szabadkőműves szövetségbe. Nem engedhető meg a szabadkőművesi kapcsolatok fenntartása szabálytalan szabadkőművesi társulásokkal, vegyes páholyokkal, általában olyan Keletekkel, amelyek nőket is felvesznek, vagy amelyek nem a Világegyetem Nagy Építőmesterének dicsőségére végzik munkájukat. Innen ered az, hogy csak a jánosrendi háromfokú rítusban dolgozó páholyokat ismeri el reguláris páholyoknak. Minden védelme alatt dolgozó páholynak szigorúan szem előtt kell tartania a Szabadkőművesek Régi Kötelmeit, valamint a Rend megállapított elveit és szokásait. Emellett minden magyar páholy szigorúan tartja magát a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy Alkotmányához, törvényeihez és határozataihoz is. Úgy gondolom, hogy ehhez nem szükséges semmilyen magyarázatot fűzni, az elmondottak minden magyarázat nélkül is önmagukért beszélnek. Van itt minden, mint a búcsúban, amiért érdemes élni a földön. Istenhit, önfejlesztés, szebbre, jobbra való törekvés, egy harmonikus világ kialakítására való szándék. Kell ennél több? Ha ennek csak a fele is megvalósulna, az már maga lenne a földi mennyország! Mi ezzel a gond teheti fel a kérdést bárki! Mi van akkor, ha mindezt zárt ajtók mögött, az éj leple alatt, titokba burkolódzva, az évszázadok során kialakult beavatási rítusok és egyéb szimbólumrendszerek szigorú megtartásával csinálják? Nem mindegy? A végeredmény a lényeg!
A probléma ott kezdődik, hogy számtalan író, tudós, politikus, és főként neves egyházi személy, aki eredeti dokumentumok tanulmányozása által elmélyedt a szabadkőművesség történetének és munkájának a tanulmányozásában, merőben másként látja annak a célját, törekvéseit, mint amit ők állítanak és propagálnak magukról! Ízelítőül röviden idéznék egy tizenkilenc századi, egy huszadik századi és egy kortárs, mai is élő szerzőt, akik szerint ezek az öntömjénezéseknek a fele sem igaz!
Először nézzük meg, hogy miként vélekedik egy nem kisebb személyiség, mint a Római Katolikus Egyház feje, tizenharmadik Leo pápa, a Humanum Genus kezdetű körlevelében az 1880-as évek első felében a szabadkőművességről. E pápa szerint a szabadkőművesség ellentétben áll a becsületességgel, ami veszélyes és igen keserű gyümölcsöt hozott létre! Végcélja nem egyéb, mint felforgatni a keresztény intézmények által megteremtett vallási és állami rendet, s helyébe saját kénye szerint a puszta természetelviség tanainak alapján újat létesíteni. Főtétele az, hogy mindenben és mindenütt az emberi természet és emberi ész az egyedüli tanító és irányadó, az Isten iránti kötelességekkel mit sem törődik, vagy pedig azokat téves és ingatag véleményeivel fölforgatja. Tagadja az isteni kinyilatkoztatást, vallási hitcikkelyt nem fogad el, semmit nem tartanak igaznak mit az emberi ész föl nem fog, semmiféle tant, melynek a hivatal tekintélye miatt hinni kellene, el nem ismer. Régóta s makacs következetességgel azon van, hogy az egyháznak tanítói tisztjét s tekintélyét az államban tehetetlenné tegye s ez okból folytonosan hirdeti és sürgeti, hogy az egyház az államtól teljesen elválasztandó. Ki akarja zárni az egyház üdvös befolyását a törvényhozásból és az állam kormányzásából. Ezzel azonban nem éri be, folyamatosan támadja a katolikus vallás alapigazságait szóval, tollal és iskolákban, nem kíméli az egyház jogait s nem kegyelmez Istentől rendelt elöljáróinak. Az egyház önkormányzati szabadságát a lehető legszűkebb korlátok közé szorítja oly törvények által, melyek láthatólag ugyan kevésbé zsarnokiak, de tényleg a szabadság elnyomására hozattak. A papságot külön és súlyos törvényeknek veti alá, úgy hogy az napról-napra számra nézve mindinkább kevesbedik és szűkölködik, az egyház javainak maradványait sérelmes rendszabályokkal megszorította, a szerzetesrendeket eltörölte, szétszórta. Esztelen dühe főként az apostoli szentszék és a római pápa ellen irányul, akit a világi hatalmától, szabadságának és jogainak védőpajzsától megfosztott, majd sérelmes és a folyton növekedő nehézségek következtében tűrhetetlen állapotba sodort. Ma már, értsük úgy, ezernyolcszáznyolcvannégyben írja mindezt, odáig jutottunk, hogy a titkos társulatok, közöttük természetesen a szabadkőművesség tagjai, nyíltan hirdethetik azt, amit sokáig titokban forraltak, hogy el kell törölni a pápák egyházi hatalmát is, sőt végleg ki kell irtani magát az isteni jogon alapuló pápaságot is.
Hosszan lehetne még folytatni tizenharmadik Leo pápa körlevelének ismertetését, de úgy gondolom, hogy ebben a pár sorban minden benne van, ami a szabadkőművességnek a reakciósok, az ultramontánok, a sötétség lovagjai elleni munkáját jellemzi.
A huszadik században, az előző századhoz hasonlóan hatalmas, terjedelmében és tartalmában egyaránt nagyon vegyes, egyenetlen terjedelmű és minőségű, bíráló, kritizáló irodalom keletkezett. Míg a tizenkilencedik századi irodalomból történt választásnál a szerző tekintélye volt számomra mérvadó, a huszadik századi irodalomból történő választásnál a minél nagyobb tényanyagra és a szabadkőműves források sokaságára való hivatkozást vettem alapul. Így esett a választásom a Gede Testvéreknek köszönhetően magyar nyelven is megjelent Wichtl, Friedrich: Világszabadkőművesség, világforradalom, világköztársaság című munkájára. A szerző részletesen, önálló fejezetek keretében, foglalkozik a szabadkőművesség és a kereszténység, a szabadkőművesség és a zsidóság kapcsolatával, a zsidóknak a szabadkőművességben betöltött szerepével, a szabadkőművességnek a jótékonyságághoz és a politikához való viszonyával, külön-külön fejezeteket szentel a forradalmi szabadkőművességnek Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban, Portugáliában, Törökországban, Szerbiában, Ausztriában és természetesen Magyarországon. Érdekességként megjegyezném, hogy nem sokkal a könyv megjelenése után, ötven éves korában, élete teljében, máig tisztázatlan körülmények között, az orvostudomány által diagnosztizálhatatlan rejtélyes kórban hunyt el! Meghaladná ennek a beszélgetetésnek a keretét és terjedelmét, hogy ezekbe, a szabadkőműves okiratokkal alátámasztott tények bármelyikébe is részletesen belemenjünk, itt és most legyen elég annyi, hogy a szerző szerint a szabadkőművesség célja, ez már a könyv címéből is egyértelműen kitűnik, nem más, mint egy ateista világköztársaság létrehozása.
Azt általuk dicsőségesnek titulált francia forradalom százéves évfordulójának szentelt, Párizsban megtartott első nemzetközi szabadkőműves kongresszuson Frankolin testvér, a Grand-Orient de France ünnepi szónoka mondta, idézem, el fog jönni az a nap, amikor, amit sem a tizennyolcadik század, sem ezerhétszáznyolcvankilenc nem tudott valóra váltani, minden nép összetöri a monarchiákat és a vallásokat. Ez a nap már nincs is nagyon messze. Ezt a napot várjuk... Ez a nap meghozza az általános nép és világtestvériséget. Ez az eszménykép, amely előttünk lebeg. A mi dolgunk e napon az általános világtestvériség fényének fellobbantása lesz!
Úgy vélem, ez elég egyértelmű és világos beszéd, amit elég nehéz félreérteni!
Harmadjára, Drábik János közírónak a kétezertizennégyben megjelent, az Egyenlők és egyenlőbbek című könyvéből olvastán idéznék. A szabadkőművesség magát emberszerető, a világ jobbításán fáradozó, jó szándékú emberek közösségeként tüntette fel, miközben a világtól elzárt páholyokban és titkos szervezetekben az összeesküvők, a forradalmárok és maffiajellegű bűnözők koordinálták stratégiájukat és tetteiket. Ezt számos történész nemcsak állítja, de dokumentálta is. Folytatja kicsivel odébb, számos szerző teszi fel a kérdést, hogy szabad-e a szabadkőművességet a zsidók által a saját céljaik elérésére létrehozott szervezetnek, illetve hálózatnak tekinteni vagy sem? Erre a kérésre ma nincs egyértelmű válasz, de egyre nő az igenlő választ adók száma. Vagy... A szabadkőművességet kritikusan szemlélő szerzők ezt a szervezetet hazafiatlan, vallásellenes összeesküvő szövetkezéseként bírálják. Vagy... A szabadkőművesség ma a világ minden táján létezik, és titokban a világ közvéleménye, de még a szabadkőműves tanács előtt is ismeretlen és nagyhatalmú személyek irányítják. Tovább ismét... A szabadkőművességet egyes kutatók ezoterikus, okkult, misztikus nézeteket valló emberek szövetségének tekintik, akik már elfordultak a kereszténységtől és legjobb esetben is csak deistáknak nevezhetők.
Hosszan folytatnám még, de úgy gondolom, hogy e példákban nagyvonalakban minden benne van, amit fel szoktak hozni a szabadkőművességet támadó szerzők! Azonban összefoglalva az eddigieket, a szabadkőművességet bíráló, kritizáló szerzők nagyjából másfél évszázada permanensen és következetesen teljesen más képet festenek róluk, mint amit ők állítanak megukról, Hol az igazság? Az emberiség jótevői vagy az a Sátán Egyháza? Alkot vagy rombol? Áldás vagy átok az emberiség, ezen belül hazánk számára? Erre úgy gondolom, hogy nem lehet egyértelműen sem igennel sem nemmel válaszolni, hosszabb kifejtése meghaladja e beszélgetés terjedelmét.

Annyit mindenesetre el szeretnék mondani, annak illusztrálására, hogy az egyetemes és a magyar szabadkőműves szövetség páholyainak a tevékenysége mennyire összetett és ezek  mennyire különböznek egymástól, hogy hetvenöt páholyra vonatkozóan találtam magyar nyelvű irodalmat és gyakorlatilag nincs közöttük két olyan, amelynek a tevékenysége megegyezne. Időközben előkerült egy São Pauloban 1956-tól Ressurrectio néven magyar nyelven dolgozó páholy első tíz évét feldolgozó kiadvány is. Ezt egyrészt érdekességként említem meg, másrészt pedig azért, mert a fő célkitűzése az volt, hogy a szélrózsa minden irányában szétszóródott magyar szabadkőműveseket egyesítse. Nem vitatva a szabadkőművesség  által agyonhangsúlyozott és világgá kürtölt filantropikus tevékenységet, az kétségkívül megállapítható, hogy a páholyok fő tevékenységét nem ez képezte. Nem tudom, hogy a kedves olvasók közül mennyien tudják, hogy az óvoda, gyermekkert, ahogy ők nevezték, az általános iskolások napközi otthona, a hajléktalanok nappali melegedője, a börtönből szabadultak társadalomba való beilleszkedésének az elősegítése, a közkönyvtárak, népkönyvtárak, ahogy ők nevezték, az ingyenes jogi tanácsadás, az ingyenes orvosi ellátás és végül de nem utolsó sorban a mentőszolgálat, mind mind közvetve vagy közvetlenül szabadkőműves kezdeményezésre jött létre. Nem hiszem, hogy ezeket az intézményeket bármelyik épeszű ember meg akarná szüntetni csak azért mert az ötletük és a megvalósításuk valamikor a páholyok mélyéről indult el. Ezzel nem is lenne probléma, a probléma ott kezdődött, hogy idézve annak a Dömötör Mihálynak szavait, aki ezerkilencszázhúszban belügyminiszterként betiltotta az ország erész területén a szabadkőművességet, tehát, hogy az alapszabályaikban kitűzött, kormányhatóságilag is szankcionált céljaik és feladatuk megvalósítása helyett a politikai élet irányítására és a tényleges hatalomnak kezükhöz ragadására terelték át egyleti tevékenységüket. A háború felidézésében, a háború folyamán, majd pedig annak szerencsétlen országunkat balsikerül sújtott befejeztével a defetizmus és az általános destrukció-élesztgetésében, a forradalmak és a bolsevizmus felidézésében tartós aknamunkát végeztek, miközben a megtagadták a hazájukat, vallásukat, nemzetiségüket. Kemény szavak csakugyan, de véleményem szerint teljes mértékben megalapozottak. Aki elsajátítja a sajátságos szabadkőműves nyelvezetet és szimbolikát, az kizárólag szabadkőműves iratok olvasása által is hasonló következtetésre juthat. A társadalom szabadkőműves szellemben való átalakítása, ahogyan ők nevezik a filozófikus és progresszív tevékenységüket, nem más mint a trón és az oltár elpusztítása, azaz a monarchikus államformáknak demokratikusra való cserélése és az isteni kinyilatkoztatáson alapuló vallások megszűntetése. Különösen a római katolikus vallás volt a gyűlöletük fókuszában, melyet egyszerűen csak klerikalizmusnak, reakciónak, ultramontanizmusnak, népbutításnak tituláltak. Nem kívánom ismételni önmagam. Ennek alátámasztására, fenntartva és azonosulva XIII. Leó pápa enciklikájával,  legyen elég annyi, hogy Várady Zsigmond testvér, a László király páholy főmestere, az ezerkilencszázháromban megtartott szabadlőműves vándorgyűlésen, tehát nem egy sötét zugban, az éj leple alatt egy-két tucat testvér előtt, Küzdelem a reakció ellen címmel tartott előadást, ahol a Római Katolikus Egyházat nemes egyszerűséggel a reakció egyik méregfájának nevezte. Tette mindezt úgy, hogy közben hívő reformátusnak tartotta magát, és még főgondnokként is tevékenykedett! Ez nem egy kiragadott eset. Páholya, a László király páholy, öt évvel később, munkaprogramjában fokozott küzdelmet hirdetett a sötétség, a reakció és a klerikalizmus ellen. Hosszan lehetne sorolni azokat a pályokat, akik hasonló szellemben folytatták a tevékenységüket, de az meghaladná ennek az inetjúnak a keretét. Ami a magyar szabadkőműves páholyok politikai tevékenységét illeti, a hatalom megragadását és megtartását a sajtó útján történő felvilágosítással, ahogy ők nevezték a szocialista, kommunista propagandát, a felekezetektől mentes, kötelező, állami és ingyenes népoktatás, és végül de nem utolsó sorban, az általános, egyenlő és titkos választójog bevezetése révén kívánták elérni. Mi nem foglalkozunk politikával és mindenki vallási és hitbéli meggyőződését tiszteletben tartjuk szajkózzák lépten nyomon. Akkor mi az igazság?
Nézzük a tényeket! A Március páholyt már ezerkilencszázhatban a szocializmus exekutív figyelemmel kísérése, szabadkőművesi szempontból való ellenőrzése, esetleg irányítása céljából alapították. Az ezerkilencszáznyolcban alapított Martinovics páholy, a legismertebb páholyok egyike, azt a programszerű törekvést vállalta fel, hogy a produktív polgárság és a munkásosztály előtt egyaránt megvilágosítsa a legközelebbi jövőnek ama nagy történelmi feladatait, amelyek csakis e két osztály tervszerű együttműködése útján lesznek megvalósíthatóak. Hogy mik is ezek a nagy történelmi feladatok? A kozmopolitizmus, az ateizmus és a kommunizmus, ahogy megfogalmazta az Eötvös páholy az egyik iratában 1917-ben. Mi ez, ha nem politikai tevékenység a javából? Nem is akármilyen, hanem tömény marxizmus!

Csakugyan testes, de nagyon fontos válasz sikeredett a talán nagyot markoló kérdésemből, láthatni azonban, hogy akinek kutatási szándéka vagy csak fokozott érdeklődése, kíváncsisága vezeti a szabadkőművesség, esetleg valamely konkrét páholy működésének megismerésére, bibliográfiádból, kalauzodból mélyreható ismeretekre, eligazításra tehet szert. Arra azonban kíváncsi vagyok, a tények ismeretében hogyan látod, most már csak szűkszavú történelmi előzményekre hivatkozva, az előző évszázadokban és főként ma a kozmopolita zsidóság, akikről tudni való, hogy a szabadkőművességnek mára alkotó eleme, milyen arányban vett, vesz részt vagy talán szabja meg a páholyok működését, szakrális, szekuláris és politikai céljait?

Nem Te vagy az első aki ezt megkérdezi! Mint a könyvem hatodik fejezetéből is kiderül, valamilyen szinten szinte minden szerző, aki a szabadkőművességnek nem egyedül és  kizárólagosan a filantrópikus tevékenységére koncentrál, felteszi ezt a kérdést. Az egyértelmű tény, hogy a modern szabadkőműves szövetség páholyai és az 1717-ben létrehozott első nagypáholy nem tekinthető zsidó alapításnak, annak ellenére, hogy szinte az egész eszmerendszerét, filozófiáját, a jánosrendi-, és a skót rítusú páholyok összes fokát egyaránt zsidó vagy zsidó eredetű szimbólumok szövik át. A Hirám monda meséjének és a hatágú Dávid-csillagnak mint szimbólumnak az eredete, ami minden szabadkőműves páholy berendezési részét képezi, megkérdőjelezhetetlen és egyértelmű mindenki számára. Endre László, az ezerkilencszáznegyvenhatban kivégzett magyar politikus, főszolgabíró, aki személyesen ment el a British Múzeumba, hogy megtekintse a Cion bölcseinek jegyzőkönyve eredeti példányát, úgy véli, hogy a zsidóságnak a szabadkőműves páholyokba való beszivárgása a tizennyolcadik század közepére esik s ettől kezdve egyes államok páholyaiban eleinte aránylag nem nagy számuk ellenére is irányító befolyásra tettek szert. Ettől az időponttól kezdve állapíthatjuk meg azt, hogy a most már zsidó befolyás alá került szabadkőművesség nemcsak aktív szerepet játszik minden forradalomban, hanem előkészítője, kezdeményezője és tervszerű, de titkos irányítója is annak. Ott van nemcsak minden forradalomban, az általuk nagynak titulált, ezerhétszáznyolcvankilencediki francia forradalomtól kezdve, hanem ott van minden változás előidézésénél és előkészítésénél is, amelyet alkalmasnak gondol arra, hogy vele saját hatalmi pozícióját erősítse. A polgárháborúk fertőjében vergődő Franciaországban hol monarchista, hol köztársasági, hol Bonapartét, hol XVIII. Lajost támogatja, de ott van az első francia kommün bölcsőjénél is, melynek bábja és tanítómestere. Ott van az 1848-as európai forradalmakban s a legtöbb országban kivívja fajtája emancipációját. Ott van Mexikóban, ott a Balkán háborúban. Majd a világ szabadkőművessége elkönyveli a legnagyobb eredményét, az 1914-1918-as világháborút, melynek kitörését ők készítették elő, sőt a háború tényleges kirobbantását is közvetlenül maguk idézték elő. Ferenc Ferdinándot a szabadkőművesség itélte halálra!, írta Endre László 1942-ben A zsidókról című művében, önálló fejezetet szentelve a zsidóság és a szabadkőművesség kapcsolatának. Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy ezernyolcszáznegyvennyolcban hazánkban is történt páholyalapítási kísérlet. Kossuth Lajos, a dicső fény hajnalához néven akartak páholyt alapítani, de az alakuló munkáig már nem jutottak el.
Ugorva az időben..., I. Ferenc pápa megválasztását követő napon az Olasz Nagy Kelet páholy, Grande Oriente D’Italia, mely az ország szabadkőműveseit képviseli, kibocsátott egy hivatalos közleményt, melyben dicsérte őt a megválasztása napján megtett első egalitáriánus, egyenlőségre törekvő intézkedéseiért. A dokumentum nyilvánvalóvá tette a szabadkőművesek azon várakozását, hogy az új pápa az Egyházat a szabadkőművesség által vágyott demokratikus útra vezeti majd. Erre mondanák pestiesen, hogy nem semmi!
Még egy példa napjainkból! A Soros terv alapján folyó, Európa nemzetállamainak tönkretételére irányuló, betelepítéssel kapcsolatban az európai szabadkőműves Nagypáholyok kétezertizenöt szeptemberében közös nyilatkozatot adtak ki. Ebben kinyilvánítják, hogy aggodalommal tölti el őket a háború és nyomor martalékául esett országokból menekülő migránsok tragédiája. Felhívják az európai kormányokat azoknak a közös politikai döntéseknek a meghozatalára, amelyek nélkülözhetetlenek a szükségben és végveszélyben lévő emberek méltó és humánus fogadásához. Az európai szabadkőműves Nagypáholyok emlékeztetnek arra, hogy az emberi jogok és az emberi méltóság tiszteletben tartása az európai építkezés alapelvei közé tartozik. Ilyen elvek alapján jött létre a nemzetek közötti szolidaritás. Az aláíró páholyok lefedik egész Európát, Törökországtól Portugáliáig, Olaszországtól Írországig és Lengyelországig. Most akkor mi van? A farok csóválja a kutyát? Már beiktatták a szabadkőműves világkormányt, csak Európa kormányfőivel és a lakossággal elfelejtették közölni? Mindesetre érdekes!
Lépjünk csak tyúklépésnyit vissza az időben. Említettem e beszélgetésünk során, a Gede Testvérek jóvoltából magyar nyelven is megjelent Wichtl Friedrich alapvető munkáját, a Világszabadkőművesség, világforradalom, világköztársaság címűt. Ő két önálló fejezetet is szentel a zsidóság és a szabadkőművesség kapcsolatának. Hazánkra vonatkozóan többek között a következőket írja. Magyarországon a XIX. század hetvenes éveiben már a zsidó szabadkőművesek voltak a vezetők, a keresztények pedig tömegesen hagyták el a páholyokat. A magyar János-kőművesek (kék szabadkőművesek) már ekkor felléptek az antiszemitizmus ellen, és legfőbb feladatukul az antiszemitizmus elleni védekezést jelölték meg. A magas fokozatúak magyarországi nagypáholya is körlevelet adott ki 1882-ben az antiszemitizmus ellen. A következő évben, 1883-ban, a közismert tiszaeszlári vérvádper alatt a magyar szabadkőművesek céltudatos és helyes magatartásáért a legfelsőbb államügyész-helyettes, Szeifert Ede hálairatot adott ki. Jelenleg nincsen páholy zsidók nélkül! Ezeket a szavakat az "Acacia" a francia páholyokról írta, ami háromszor annyira igaz volt a magyar páholyokra is! A félreértések elkerülése végett hangsúlyoznom kell, hogy ezt nem lebecsülésnek szánta. Ellenkezőleg, vívmánynak, és pár sorral később a zsidóságot dicséri, hogy a zsidó egyház nem ismer dogmát, ...ezért az izraelita egyház a mi természetes szövetségesünk, ezért kell támogatni a zsidók felvételét sorainkba. Vajon a kölcsönös támogatásnak csak ez, vagy más, mélyebb alapja is van, amiről mélyen hallgatnak? A helyzet az első világháborúig, és utána sem változott. Továbbra is a zsidóságból kerül ki a magyar páholyok vezetősége, amit a szerző az 1914. évi szabadkőműves Dalen Kalendárium adataival támaszt alá. A tiszteletre méltó nagymesterek között ott találjuk, írja, Glück Frigyes, dr. Medgyes Simon és Mezei Móric nevét. Más nagypáholy képviselői közt ott van Glückmann Henrik, Duschnitz Károly, Artner Frigyes, Winter Géza, a székmesterek között dr. Glaser Marcell ("Humboldt"), Fleissner Alex ("Galilei"), dr. Pollák Illés ("Könyves Kálmán"), dr. Eisler S. ("Deák Ferenc"), dr. Temesváry Rudolf ("Demokrácia"), dr. Braun S. ("Minerva"), dr. Franki Gyula ("Haladás"). Ilyen összességében Budapesten, de a tartományokban és a 13 bécsi nagypáholyban is hasonló a helyzet, pedig Pozsonyt kivéve Ausztriában a szabadkőműves tevékenység be volt tiltva. Ha valaki kézbeveszi Palatinus József, A szabadkőművesek bűnei című munkájának három kötetét és elkezdi lapozni a tagok névsorát, már a második kötet első két oldalán többek között kilenc Abelest, tizenöt Aczélt és huszonnyolc Adlert talál. Kohnok, Krauszok, Weissek pedig mindent felülreprezentálnak! Palatinus József több mint kilencven százalékra teszi a szabadkőművességben a zsidók arányát, Raffay Ernő professzor úr a kutatásai alapján 80-90 %-ra taksálja. Én csak azokkal a páholyokkal és tagságukkal foglalkoztam, melyekhez magyar nyelvű szabadkőműves kiadvány köthető, de az arányok itt is hasonlók.
Összefogfalva, a zsidóság és a szabadkőművesség kapcsolatának definiálására vonatkozóan segítségül idézném Ágoston (Augenstein) Péter jogtudós, politikus, egyetemi tanárt, Bihar vármegye kormánybiztos főispánját, az 1919. évi patkánylázadás egyetlen szabadkőműves népbiztosát, aki, 1907-ben, A zsidók útja című könyvét a következő felhívással ajánlotta a magyarországi páholyok meleg fogadtatásába! A magyar szabadkőművesség és a zsidóság összeforrt, mert amikor Magyarországon a kor a szabadelvűséget követelte, akkor a zsidóság állt melléje a legnagyobb tömegben. Amikor a szabadelvűség még nem volt s a zsidó emancipáció, akkor minden zsidó és zsidóbarát szabadelvűnek hirdette magát. Ha tehát a magyar ember a zsidóságról ír és a magyar zsidóság sorsát tárgyalja, akkor a szabadkőművesség külső történetét is írja meg vele!...

Végezetül, hol vásárolható meg a könyv? Tervezed-e a bibliográfia folytatását, kiegészítését, hiszen biztosan kerülnek majd elő fontos, eleddig nem ismert dokumentumok, iratok a szabadkőműves páholyok árnyékmélyéről?

A könyv egyenlőre csak a kiadónál, az általam még 1994-ben alapított Szabad Szellem – Magyar Kultúra Alapítványnál és az Őskép Kiadónál vásárolható meg 4.500 forintért. A kiadó önálló honlappal rendelkezik, ahonnan a részletekről bárki értesülhet! A könyv 560 oldalas, műnyomó papírra nyomott, több mint 900 lábjegyzetet és körülbelül ugyanannyi képet tartalmaz! Név-, és páholymutató segíti az eligazodást a könyvészeti részben! Aki egy kicsit is járatos a könyvkiadás világában az tudja, hogy ez eléggé a piaci ár alatt van, ami annak köszönhető, hogy egy magát megnevezni nem akaró támogató jóvoltából csak a nyomdai költséget kellett állni a kiadónak! Ha valaki, akár baráti körben is terjeszteni szeretné, 5 példánytól már jelentősnek mondható, 40 %-os árengedményben részesül! Természetesen tervezem a kiadvány második bővített, átdolgozott kiadását, ha lesz rá igény!
Folyamatosan gyűlik az anyag. Időközben már több mint száz olyan kiadvány került elő, ami a könyvben még nem szerepel és sikerült hozzájutnom a beszélgetés során említett São Paulo keletén működő Ressurrectió páholy első tíz évét feldolgozó kiadványhoz is. A következő könyvem témája, amihez az anyag nagy részét már összegyűjtöttem, a szabadkőművesség és a nagypolitika viszonya lesz az 1880-tól 1945-ig tartó időszakban a parlamenti naplók tükrében. Legjobb tudomásom szerint a Raffay Ernő által nagyvonalakban ismertetett ezerkilencszáztizenegy évi, a szabadkőművességről szóló parlamenti vita kivételével ezzel sem foglalkozott tényszerűen, érdemben senki. Ha a Jó Isten is megsegít, a jövő évi könyvhétre szeretném megjelentetni!

- Czipott György -

Raffay Ernő ismertető és méltató sorait ismerheti meg a kedves olvasó az Ajánló rovatunkban bemutatott, dr. Dömölki János: „A népért, a sötétség ellen, az igazsággal!” című könyv címlapfotója mellett. http://szozat.org/index.php/ajanlo/tartalommutato/13033-dr-domolki-janos-a-nepert-a-sotetseg-ellen-az-igazsaggal

szozattv


szozat a tiszta hang karitaszadventjpg 2017120492958 7 böjtecsaba mod meghivo 2017 dec 16 Kerecsen 17 Kerecseny 17 lelkisegély1 lelkisegély2 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf