Ernst Ferenc: Napárnyékban

Két függöny közé szorult ablakomba,
a való világ lengőajtói között,
árnyékok hullanak homlokomra,
újra az arcom mögé költözök.

Gondolataimnak ellenszegülve,
nyafogni kezd a múlt szülte perc,
énem, mely eddig önmagát kerülte
kiütéssel győz, és vele ünnepelsz.

Új arcom árnyék, mögötte, bennem én,
apró szimuláció csupán a nap,
valami kísérlet, az élet peremén,
ha sikerül, megérted miért vártalak.

Zsebők Csaba: Nyomot hagysz, Anyám

Apám, bár mindent megtett,
inkább sötét fellegeket látott,
kevesebb fényt –
Én többet, de féltem, hogy csak egyre nő
a riasztóan feketéllő felhő
Aztán győzött a fény:
kicselezted a kórt
S még hagyod itt nyomaid –
De azok már ott pihennek
nagyatádi kövön,
a pécsi Barbakánon

szozattovabbacikkhez

 

Varga Rudolf: Rövidujjúnadrágban

Szél lebbent függönyt?
itt van? eljött?
eljött megint? rápillant,
ottan kicsinység elidőz,
ráncolja homlokát, aztán
mintha sóhajtana, nincs,
nyoma sincs, de itt,
itt van,
érzi, szél lebbent
függönyt, az a izé

szozattovabbacikkhez

 

Tóth Zita Emese: Plein air 2022

A zajos belváros teste
Lámpákban fürdik este,
És nyüzsgő, túlcsordult bárok
Pultját támasztják lányos
Zavarukban kiskorúak
Vagy csak szimplán éretlenek.
Az utcazaj, az éj leple meg
A lassan gomolygó cigifüst
Árnyékában romantikázik
kiöntött sörökkel a pázsit.

szozattovabbacikkhez

 

Thököly Vajk: A költő dolga

Nekem csak egy ceruza kell,
Hogy a lelkem vigasztalja,
Szavaim, gondolataim
Grafitos hegye szavalja.
Múltról, jelenről, jövőről,
Amit lát és amit érez,
Fehér lapok udvarán szánt,
Betűt vet a békéjéhez.
……..
Mi hát ím a költő dolga,
Van-é neki küldetése?

szozattovabbacikkhez

 

Szentgyörgyi László: Székely János

Ha
bízol,

ha
kételkedsz,

úgyis
becsapnak.

Szakál Gábor: Elizabeth

Angyali mosolyod
gyógyír a lelkemre,
drága kis Erzsikém,
Nagyapának gyöngye!

Mikor ölemben tartalak,
alkonyom is megújul
elfelejtvén búját, baját,
a szívem is kivirul.

szozattovabbacikkhez

 

Serfőző Attila: Ha elhagysz

Hátrakötött kézzel szeretlek,
mint lélek a lantot,
a világon túlról hívlak,
a jelen szele ahonnan életet fú..
Vágylak kopott asztalok mellől,
míg a rokkant éj belém mar,
hátamon cipellek csendesen,
napsugár leszel, villám és zivatar.

Radnai István: Ma

és tudatunkban felkelnek a halottak
ha tudatunk él létezik haza
ebben a hazában vagyok otthon
míg megfér száz eszme ha él az erkölcs
lehet szeretni kell szeretni
tenyérnyi ország
s nyílt szívvel fogad a nemzet
akárha ezer szilánkra szakad
más szemmel nézek a világra
nem ellenséget keresek barátokat
békét nem széthúzást háborúkat
nem hordok igát nem hordok nyerget

Rácsai Róbert:Tavaszi hexameterek

Március

Nyílik a zöld bimbó, megfürdeti hajnali napfény,
csak le ne fagyjon! Mert harapós kora reggel a tél még,
bár az utolsó, vad dühe tombol, várja a végét,
s csúf maradékát űzi madárdal, holnapi nappal
új tavaszunk jön, s kék ibolyát szór fűbe a tündér.

Április

szozattovabbacikkhez

 

Péter Éva Erika: [azért lesz]

azért lesz minden csak az, ami,
mert a kutya nem átvisz: áthoz.
a szerelem se kölyke - bolha,
s alpári, taknyos a pátosz.
nem emelkedett. sehova fel.
kupidók egymásra íjaznak,
kék foltokat jegel az ég,
és hátsót mutat az arcnak.
isten se huncut, csak alkalmaz
egy mindig-ugyanaz sémát.
és úgy tesz, mint aki hófehér,
mint aki épp igét hánt.

szozattovabbacikkhez

 

Pápay Eszter: Életre ment éppen

Életre ment éppen
A higgadt gondolat,
hogy emlékként ápol.
Hogy pehelysúly vagyok már.
Felhő. Madártoll.
Hogy mindegy, szent áhítat,
vagy vaksi szél sodor.
Hogy életre ment éppen.
Vagy lustán tékozol.
Míg nyoma izzik bennem:
kormos lávakő.

szozattovabbacikkhez

 

Paál Marcell Hesperus: Fohász anyámhoz

Anyám,
a gyengék ereje a tiéd.
Nekem az erősek
tévelygése jutott.
Azoké, kikben
derék a szándék,
de a tett,
többnyire, halott.
.
Anyám,
te kitartasz bennem
és törékeny magadban.

szozattovabbacikkhez

 

Nagy Horváth Ilona: Fráziskésés

- ütemjáték-

Május szirmain illan a szél,
tavaszillatot ejt be ablakon át,
úgy ülök árva magamban, mint
a ma álmaiból nőtt jajlila,
ringó orgonaág.
Idebenn,
csak a dal szeme nyílik,
már csupa frázis, s fürtjei közt a végtelen ül,
híg ponyvaremény, bádogerényei álarany érvek,
részvétlen feledésbe merül.
Hajnalban még semmi se csillan...

szozattovabbacikkhez

 

Müller Péter Sziámi: 38 fölött kezdődnek a nők

megtorpansz az igazság kapujában
ráébredsz hogy tévedésben voltál
az összes pasival együtt akiknek mind
egy tinédzsertest a házioltár
jó sokáig abban a hitben éltél
avval a szemmel bámultad a nőket
hogy harminc fölött már mindegyik néni
de harmincöt után aztán főleg
harmincnyolc fölött
kezdődnek a nők
onnantól fogva tudják azt
amit nem tudtak azelőtt

szozattovabbacikkhez

 

Máté László: Kinek nevében

Fantomod lettem
Bűnbánó démon
Sárguló nádasban
Bújó sakál
Hol vagyunk ketten
Száradó héjon
Tengődő szellem
Csapzott madár
Akasztott holdak
Vánszorgó éjen
Esőtől lucskos
Fehérlő kéz
Napernyők voltak

szozattovabbacikkhez

 

Márkus László: Ideátról odaátra hiába kiáltozok

néma létsíkok között
hangom szárnyszegetten kószál
nem adom fel
mint mantrát mormolom
anyám anyám anyám
segíts még egyszer
mentsd meg újra tékozló fiad
az est testemre lila szemfedőt fest
kigyúlnak rajta mind a csillagok
anyám szeme is velük ragyog

M. Karácsonyi Bea: Üres

kidobom az árnyékot
fényjáték is megy vele
marad a kiült fotel
a nélkülem reggele
nem leszek magammal sem
homály maradok
mi betölt egy üres szobát
festetlen árnyalatok
éteri lényem zárják
légelemű lakatok
lelkemet jövőbe mártják
reszketnek kicsiny álarcaim
rezgőnyárfák

Kőműves Klára: Madármennyország

A madárhangok között már van
mit válogatni. Az egyik csiripelés
élesebb a másiknál, némelyik meg
erőtlen még, de szebb dallamú
a többinél – aztán vannak ritka
gyorsan csivitelő hangok is, és
akad közöttük egy-egy egészen
lenyűgözően felcsendülő, meg itt
vannak a túlontúl is harsányak,
az ütemet nem ismerő rikácsolók

szozattovabbacikkhez

 

Kiss-Teleki Rita: Nagyító

kering velem az élet, ahogy
vénák a karban végigfutnak,
ha magam helyett mást képzelek az ágyon
szeretni is könnyebben tudlak,
nagyító alatt az életem
és minden sejt kell, hogy látsszon,
nehéz nem észrevenni magam,
ahogy a pillanat átvonul a valóságon.

Irlanda Máté: 'szeretkezzneháborúzz

Úgy ölellek, mintha a szomszédban nem dúlna háború,
pedig pont csak azért tudlak így ölelni,
mert ott embereket ölnek.
Füstfehér bőröd rettegő szemem előtt tovább fakul,
ahogy mégis rám törnek a pusztítás képei,
és tenyerembe, egyszerre mintha fegyver
érdes hidege tapadna csípőd lágy, meleg íve helyett.

szozattovabbacikkhez

 

Fülöp Kálmán: Felejtés

Olykor idegen
lesz bennem
a világ –
kiújult sebeket
kötözget az idő
s nappalok
szakadozott arcán
feledem mindazt, ami
képzeletemből kinő.

Fövényi Sándor: Édesanyámnak

félek, Anyám elmegy a madarakkal,
pedig marasztalom szebbnél szebb szavakkal,
és ígérek neki álmot, mesét,
hogy minden reggel megfogom kezét,
ügyetlen imát, amit érte mondok,
ha fújja a szél, hát a szélnek rontok.
bevallom neki, még kisgyerek vagyok,
olyan, mint azok a furcsa angyalok,
kik törött szárnyakkal a földön járnak,
és örökké zuhannak, de sosem szállnak,
csak mennek kékesőben, vaslámpák ködében

szozattovabbacikkhez

 

Dóczi Székely Gábor: XXI. század

Váci Mihály emlékének

Ez az örök kettősség…
ezek vagyunk mi.
Kezünkben bármi holmi
hiányos bőség.

Szívünk Janus-arcú kincs:
gazdagon szegény.
Mert csak látszatra szerény,
s a sápra kacsint.

szozattovabbacikkhez

 

Demeter Attila: Ha egyszer újra ...

Ha egyszer újra összefutnánk
egy régi, elhagyott vidéken
megilletődve, s talán némán
bámulnánk egymást, mintha mégsem

vesztettünk volna annyi álmot
s megálltunk volna az időben
visszaköszönő délibábok
várnának szivárvány-mezőben

és ott folytatnánk, hol a szavak
nem foszlanak szét, mint a pára

szozattovabbacikkhez

 

Deák Mór: Szőnyeg

Amire kiválasztottál,
megpróbáltam,
Uram.
Kevesebb voltam soknál.
És voltunk így sokan.

Amiért megszülettem,
magyar lettem,
Hazám.
Kínomban,
örömömben.
Meg úgy egyáltalán.

szozattovabbacikkhez

 

Czipott György: Kézfogásod

az élő Utassy Józsefnek

Rákóczi úton lődörögtek,
sokakat kerültél, amint lehet;
láttad?, ott megy Utassy Dzsó! –
nem súgtak így össze emberek.
           Kézfogásod erős volt,
           érdesmeleg.

Emlékezet selyempapírján arcod,
élettörött, szépségig beteg –
népszava-büfé, pohár vörösbor;
mindenségről hallgattam veled.

szozattovabbacikkhez

 

Bihari Csilla Rozália: Ma sem akartam

ma sem akartam írni verset
most sem értem hogy minek kellett
mintha valami haszna lenne
most meg csak vergődöm gyáván benne

mert minek is mondanék valamit
ami egy kicsit tart szabadít
ami szó ami véd ami jó
ami nem csak egy papír-ha-jó
ami tűz ami láng ami rég
melegít de nem árt ki sem ég

szozattovabbacikkhez

 

Bátai Tibor: Köztes státusz

Gyakorta éppen az üres van teli.
Túl is csordul, ahogyan az összes
pohár, ha betelt. Státusza köztes
annak, aki óvatlanul megleli
egy végtelen szubjektum lenyomatát
magában. Olyan embertelenül
emberi a történet innentől:
fölösleges lenne ragozni tovább.
A veleje az, hogy legszemélyesebb
akkor tud lenni, ha személytelen.
Kötélen táncol. Át. Egy életen.
Botlásai ön- és közveszélyesek.

 

Ács Richárd: Nem hittek

meg akartalak tanítani titeket
vízen járni,
mondtam, próbálkozzatok a tócsákkal,
de mint mindenből, többet akartatok,
a Balatonon, tengereken sétálni,
és elsüllyedtetek,
nem hittek nekem, hogy
vízen járni nem lehet.

B. Mihály Csilla: A magyarokhoz

Papírmaséba gyűrt, csirizzel írt jelen,
ma már a múltba vész temérdek intelem,
kihűlt tüzek helyén üszökbe lép a láb,
az öntudat, vajon nem adja még alább?

Lehet kapaszkodó az új tavaszremény,
hogy égni kész a szív parányi őrhelyén,
talán a renyhe tél hitét se verte szét,
csak élni vágyjon és szeretni nemzetét.

Barna Zsolt: Menekülő

mit hátrahagyok, csak egy ház,
csendesen nyikordul az ajtó.
árnyat adó bús öreg hárs,
s rongyossá nyűtt vén szakajtó.

hátrahagyom anyám kertjét,
apám ásóját és a nagy kaszát.
az ólban dobbantó agg kecskét,
és a honi tájnak édes illatát.

visszajövök egyszer, vár e föld:
nélkülem nem kél erre búza,
a madár is csak arra költ,
ahol esténként a tücsök húzza.

visszajövök, kiásom a sírokat.
elhantolom a derűt, s a borút.
vérrel írom tele papíromat:
abban gyűlölöm a háborút.

Bihari Csilla Rozália: Elveszíteni a verset

most már tudom hogy
a verset sokkal könnyebb elveszíteni
mint visszaszerezni
pont mint magamat
és ha vissza is lehet kapni egyszer
már nem lesz ugyanaz
már nem leszek ugyanaz
én már romlott vagyok és romolhatatlan
már elmúltam egyszer és örökké időtálló leszek
és velem marad a vers is ez a megsebzett
nárcisztikus oroszlánisten
a versnek személyiség- és fogalomzavara volt
beteggé tette a többi vers
depressziós lett mert húsába markoltak a mostohák

szozattovabbacikkhez

 

Czipott György: Háziszindbád

tiéd lett óceán…,
sirályokként verdes,
megtajtékul talán

s mindegy, mi veszett el;
legyél már kegyelmes
belédtört szíveddel –

tán elég is éppen.
élsz. mindössze annyi,
mázsás szembeszélben
megpróbáltál vanni…,

bezárul ím köröd.
futsz végső valódig.
kormánylapát törött
és boom átcsapódik.

Deák Mór: Megbocsátás

Edina, tengerem, óceánom,
Benned én a világot járom,
Általad ismerek mindent, mindenkit,
ez nem is szerelem, ez már-már istenhit.

De hiszen Te csak miattam vagy,
hiszen Tőled újjászülettem,
újjá születek minden nap.
Nem is lehetne ennél szebben.

Vérem is van a kikötőkben,
verejtékem és hányadékom.
Egyszer megbocsát majd az Isten.
És én hagyom, hogy megbocsásson.

De Te legyél, aki megbocsáthat,
Tőled várom a megbocsátást,
Áldozzuk föl egymást magunknak.
Áldozzuk fel magunknak egymást.

Demeter Attila: Téged kereslek

Téged kereslek minden dalban,
lágyan hullámzó nagy sóhajban,
megváltást hozó napsütésben,
esőben, szivárványfényben.

Téged kereslek fűben, fában,
az édesanyák mosolyában
Téged — a gyilkos szenvedélyben,
titkos, kéjjel telt ölelésben.

Téged kereslek minden Mában,
izzó, fájdalmas ragyogásban,
minden árnyékban, minden kékben...

szozattovabbacikkhez

 

 

Ernst Ferenc: Játszhatsz istent...

Ez a világ a tiéd, is,
kitépheted a szívét is.
Átfestheted
színtelenre,
halált cserélhetsz
életekre.
Szemedben gyűlhetnek
óceánok,
gondozhatsz lelkedben
száz virágot,
ember voltodban
lehetsz isten...

szozattovabbacikkhez

 

Fülöp Kálmán: Golgota

Átszegezett keze
lélekrendítő sóhaj –
üzen a Golgota.

Gavallér János: Káosz parancsnok

álarcról pergő grumáz,
nyersbőr, erjedt rothadás,
maszk alá rejtett némaság,
hiábavalóság,
cammogó homokszemek,
működik a gépezet.

szozattovabbacikkhez

 

Kalász István: Itt, ahol

Lemegyek
a sáros folyópartra,
az ártéri fák alatt
uszadékot, sirályokat látok,
figyelem a sötétedő vizet
hazámban,
itt, ahol
oly sokan vesztek el
a túlsó part előtt.

Karácsonyi M. Bea: Cseresznyevirág-nő

dölyfös április szülöttje
elméjében zápor utca
és kubista szobák csöndje
nem enged oda senkit
lelke együgyű gyermek
fehér ruhában
szénszemmel
várja hogy hazamehessen

Karkó Ádám: Évadzáró

alacsonyan szálltak a felhők aznap
a madarak hol voltak hol nem
a redőnyréseken átsütött a fény
az újjászületés fénye lehetne ilyen
s a föld megremegett amíg
hallgattam az orosz népdalokat
az úton szomorúság vonult át
s ködbe veszett a Gete is
a kapu a mennybe

egy évet láttam magam mögött
egy lezáratlan időszakot
dobozolt időszakot

szozattovabbacikkhez

 

Nagy Horváth Ilona: Szapphóniák

Illatával rám hajol, utcahosszat
jön velem, szíven fog a nyár. Hajában
lámpafény, zsongása halál. Derengő
rózsavirágok

halkan ringó mély susogása bódít,
kócos loncok közt ki-be jár, szememből
álmot lop az éj, s hazavár, hol álnok,
ritka szövésű

fájdalom lóg szürke szögekre verve,
s porszagú ábrándon, akár az éhség,
zörgő csontokkal kalapál a semmi
semmibe véve.

Kemecsei Gyöngyi: Csendjeink

Én meghallom.
Ahogy te is.
Egy elhangolt
tavasznak
tiszta hangjait.
Én látom
-lásd hát meg te is-
a súlyos levegő
könnyű szirmait.
Én elbírom.
Ahogy te is.
A nagyon közelt
és a túl távolit.
És meghajlok.

szozattovabbacikkhez

 

Paál Marcell Hesperus A pusztulás előkészületei

Hangja van az estnek.
Petárdák jajdulnak
tüzet az égre. Vércsíkok,
foltos lepleken.
.
... és szagot ont az éj.
Talán megromlott
a mennyben valami
ős-titok, leváltak
róla a kérdések
meg a válaszok,
s áthintáztak egy
szutykos égitestre.

szozattovabbacikkhez

 

Kőműves Klára: Józanság

Most már elég! A gyermek nem
megy háborúba, és itt mindenki
az, akit anya szült e földre, amíg
csak él. Istentől való joga az élet,
és ezt nem írhatja felül földi lény.
Elég volt ebből bőven, már egyre
hatalmasabb a tét! Végül csak
az nyerhet háborút, ki helyesen
használja könyörületét!

Tavasz fütyül a domb mögött,
a Nap hajnalban hosszabban
hasad – ölelni lenne több időnk;
Józanság, ne hagyd magad!

Marthi Anna: Önvaló

nap és hold vagyunk egyben
bennem sugaras sárga fényed
benned hold érzetem folyékony
részeg öröme kurjantás-szelíd
nálam a kőtörmelék ami meg-
szilárdítja a hegyeknek útjait
igazabb alig lehetnénk párban
amit kimondasz széppé teszi
lelkekben a sok-sok kis világot
fejjel egyikünk sem rohan falnak
azért mert végtelennel kezedben
igazgatsz és árulkodó erény
az erőnk mert puha palást
legelőnk és medertelen tenger
időnk túl van azon is ami jön?

Rácsai Róbert: Húsvét

Ébredő fák s fodros felhők
árnyékában lépkedek;
kék ég felé nyújtózkodnak
zöldellő kis ligetek.
Rügy bomlik a barkaágon,
lám, megújul a világ:
hosszabbak már a nappalok,
s enyhülnek az éjszakák.

szozattovabbacikkhez

 

Radnai István: Ideghúrok

végtelenített és lágy a borzas dallam
talál okot oktondi lázas hőfokon
feszül a comb a lábikra a talpam
befészkel mint hajléktalan rokon
zsibbad a részeg lábfej és hullamerev
fogyaszt mert telik rá és dagad
mint kinek gyomrában elakadt vacsorája
fülembe ciripel egy ér s az érben vérlemez
amikor nap fűti és csillámlik a sivatag

Szenyán Zoltán: Szolga

teszem, mert...
teszem, mert ütnek,
teszem, mert követelik,
teszem, mert félek, félek tőlük,
azt ordítják... ,örüljek,
örüljek, ha tűrnek,
amíg megtűrnek...
teszem dolgom,
szolgaként dolgozom,
szolgaként gondolkozom,
vagyonuk minden vagyonom,
minden boldog pillanatom,
átkozom a nappalt,
átkozom az éjjelt,
átkozom...

szozattovabbacikkhez

 

szozattv

.
szozat a tiszta hang 
szozat a tiszta hangEUCHARKirályfesztSacra HungariaSacra HungariaSacra HungariaKOFESZTszozat a tiszta hangszozat a tiszta hangszozat a tiszta hang pálosokszozat a tiszta hangszozat a tiszta hang 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf