B. Foky István: Állvaszülés-anzix, anno ’96

                              [Istvántól Sz. Istvánnak]

Átjártak minket a szövődmények,
siratóénekben gondolkodunk.
István, add a jobbodat egy
jóban és rosszban együtti
összegyógyuláshoz,
István, kezet ma rá, hogy
a begyűjtött élet-magvakat
vihetjük emlékezésben lelkünkmély
jurta-házhoz hívottan –
gyógyírnak születéshez és gyászhoz!
István, itt készen állunk
az állvaszüléshez. Magzatvizünk
ömölvén, talponálltunkban s
örökké munkáló csersemetéket
markoltunkban, szemünk az égen:
kínok kínjában vajúdó önmagunk
méhe Bácsország, s minden sebbe
sót dörzsölt minden század vége,

szozattovabbacikkhez

Gál László: Kilencszázhétbül ének

Még zúgott, még zengett a halotti ének,
még ülték a bús tort,
véres könyűt ejtvén…
Még tán el se hitték, még tán visszavárták,
vének és legyének, árva alvezérek:
Árpád…

Írtak is akkoron kilencszáz heteket,
s aki trónra került, kicsiny Zsolt, kisgyerek.
Ens vidéken máris
állt zajos majális…
Zavarosra híjtak páncélos sereget,
Luitpold bajor úr hítta a híveket
s Ditmár úr.

Schlacht bei Pressburg

szozattovabbacikkhez

Pap József: Versvázlat

        Vörösmarty születésének 200. évfordulójára

A magyar költő ma, kettőezerben,
ó jaj, igen-igen maga alatt van.
Zengne dalt a nagy ős tiszteletére,
de amit ír, csak töredék, csak vázlat.
Dadogva szól a mai magyar költő,
motyog magában rettegve, hogy hamis
szavakkal közelít kortársaihoz.
A magyar költő ma, kettőezerben,
tudva tudja, hogy nem olvassa senki.
A nemzet, a nép, az „istenadta”
s a haza – a hon! – a magasztos,
nem figyel rá – más gondjai vannak:
sérelmek száza gyötri s főképpen az,
hogy szüntelenül korog a gyomra.

szozattovabbacikkhez

Gál Éva Emese: Márton Áron üzenete

Az embert korok vasra vehetik,
poklaiba taszíthatja a rendszer,
amíg bilincselhetetlen a Hit,
a vasnál erősebb a hívő ember,

és nem veszhet a glóriája el!
Féltéssel teremti tovább a képet,
hogy erdők könnyeit itassa fel,
s méltóvá tegye az emberiséget

az időhöz, melyben nincs hátraarc!
A Hit és az Igazság Isten fénye,
amit nem árnyékolhat be a harc,
ha az Ember magával küzd meg érte.

Márton Áron! Hiteddel üzened
a jövőt, ami nem viselt még vétket,
hogy alku tárgya soha nem lehet
az Isten, nemzet, ember és a lélek.

Király László: Anyanyelv

Ó, mit mondjak rólad,
mit szólhatnék én rólad,
minként nevessek,
miként sóhajtsak rólad,
csodaváró hangszer,
melyen mélyen kipengethető,
sötéten billentyűzhető,
gyönyörűn szállni küldhető
a Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon
izzó parazsakba meredő mítosza,
melyen fölsikongható,
tépett lobogóként világ fölé bontható
az Elindultam szép hazámból
vérnél vörösebb,
véremnél éltetőbb sikolya.

szozattovabbacikkhez

Lászlóffy Aladár: Emléktábla a nemlétező házon

Mikor ezek a fák komolyan besötétednek.
Csak egy bármilyen udvarra ablakot nyitni és
hallgatni az esőt. Sistereg a föld s az
ég fekete találkozása.
A háttérben Kis Miklós mester
ipar-előtti hangtalan gépei
dübörögnek, az egész történelem
gépháza ez, hogyne volna
már legalább ilyen fülsiketítő a zaj:
valamennyi A és G és N
itt dong együtt, még bibliává
nem osztva s újra kiszabadulva
a bibliából.
Itt, a mindenség örökfehér,
vagyis öröksötétkék lapja előtt kérdem:
a papír egyik fele régi könyvlap, a másik már
tele van írva. Te hová fogsz írni?

szozattovabbacikkhez

Ásgúthy Erzsébet: Verd agyon Ábelt!

Gyűljetek körém, szegény Ábelek!
Magunk vagyunk. Hiába kémlelek
áldozatunk füstjében békelángot,
Káin még röhögve forgatja a husángot,
s a fehér kosnak vére csenevész
földet locsolva újra kárba vész.
És tovább tart Káinok dáridója,
mert a kiontott vérnek nincs adója.
Testvér! Mit vársz? Tán égi kábelt?
Fogd a sziklát, és verd agyon Ábelt!

ábelkáin

Győry Dezső: Emberi hang*

I

Mikor emberbej gyűlölködni
s bosszulni sorsul adatott,
én ott voltam, a harag ölyve
bennem nagy fészket rakhatott,
uralkodhatott s hízhatott ott,
növelvén süvöltvényeit,
éhen ne vesszen annyi sátán:
egy sorscsapás a másik házán
véres májat hordott nekik.

Iskolakönyvem megtapodta
az apokalipszis lova,
velünk nőtt a szenny és belátás,
hogy minden érték tétova.
Képzett a sorban álldogálás,
s kaptunk ocsút, szitkot, rühöt,
s mert a has nem bírt éhre szokni,
saját földünkre jártunk lopni
sötét éjt, élelmet s dühöt.

szozattovabbacikkhez

Ozsvald Árpád: Hettita ballada

Amikor a hettiták elfelejtették atyáik nyelvét,
a szárnyas, bikatestű, szakállas bölcsek
derűs arcukat elrejtették a homokdombok
hűvösében – kinek lenne kedve
mosolyogni fiak és asszonyok hűtlenégén?

Amikor a hettiták elfelejtették őseik nevét,
az istenek szeméből kiesett a lazúrkő,
s a fekete üregek megteltek könnyes iszappal,
nem akarták többé látni
a fiak és unokák hűtlenségét.

Amikor a hettiták már nem emlékeztek az útra,
amelyen idáig jöttek – az útjelző bálványok
kifordultak helyükből, bebújtak a
föld alá, mert szégyellték
az utat felejtő vándorok hűtlenségét.

szozattovabbacikkhez

Finta Éva: Tavasz-feltámadás

Somogyi küldönc:
– uram, megnyugodhatsz,
uram, megnyugodhatsz,
pajkos dalaink elenyésztek,
pogány dalaink elenyésztek,
nem énekel senki, uram,
de mi lesz a dallal, uram,
táltos szavainkkal, varázs-dalainkkal,
dalainkban élő isteneinkkel el kell dobni a dalt,
uram, dal nélkül szürkén ébred a táj,
dal nélkül…

István király:
– fiam, új dal születik majd a régi helyébe,
Isten napját ébreszti, hívogatja az,
csukott pillánk mögött születik,
nyitott szívünkből röppen elő,
mert csak pogány szavainkat,
mert csak szavaink pogány erejét,
régi hitünket viszi el az enyészet,
várj, fiam, egy keveset,
s új dal születik,
hisz a lényeg sose hal meg,
minden hit dallá születik.

1980

Prerau Margit: Kárpátok

Szomorú szépség.
Börtönzőn ölelik a hegyek
a falvakat rejtő völgyeket.

Apró faházak. Krumpli és zab.
Lenszőke, sápadt gyerekek
a sovány barázdák mellett.
– Itt mind éhesek az emberek!
Sorsukat esőkönnyezik a részvétlen egek.
Csak néha villan fel a nap sugára,
mint beteg anya sápadt mosolya…
Suttog a fűz. Csobog a patak,
melyből a nép nem foghat halat.
A hegyek fenyőerdőkkel szőtték ormukat,
mikből a nép nem dönthet fákat.

szozattovabbacikkhez

Sütő Kálmán: A beregi rónán

Két nap a beregi rónán
Égetőn, lázban, tűzben, fényben…
Hajnal hasad, piros pirkadás…
Ez a róna már mintha égne…

 Éhjaj-vetés, nyomor-aratás:
Ez a róna a senkik földje,
S elbitorolt embersorokból
Fakad itt a senkik szerelme.

Szikkadt mellek…, szikkadt kalászok,
Hamvadva, porig ölve… ölelve…
Magunk vérét issza, szomjazza…
Ez a róna örök szerelme…

szozattovabbacikkhez

Határ Győző: A léleknek rengése

lélekrengés lélekrengés
lélekrontó barlangzengés
fulladás halálmerengés
lélekrángás lélekrengés
    Cellazugtól albérletig
    űzettetik verettetik
gyöngyélettől rongyéletig
míg a rongy is elvétetik
míg a gyöngy is eloldódik
marásában feloldódik

az ólaknál ólálkodva
pókhálónak hálálkodva
rég elkallódott lakatban
lakik és szökik lakatlan
    hullt gyümölcse fáradtságát
    csipegessék a nagyságák
tünde körmű ujjuk begye
tövis koszorúzó hegye
összefent combjuk menése
másik kasza hersenése

szozattovabbacikkhez

Kemenes Géfin László: Zrínyi harmadik éneke

Az Plegáthont rozzant csolnakon bejártam,
Nyelves lángitól testemben aszaltattam,
Sok veres ördöngöktől megcsúfoltattam,
Mert tűzben kárhozók kínján segélni akartam.

Nyújták égő karjok mindenünnen felém,
Szemekből parázs lövelle ki elibém,
Szájok megnyílt láng szörnyeket öklendezvén,
Szörnyű hangokon kiáltoza mind szegén.

Senki az csolnakban nem vala énvelem,
Kitől jöhetne számomra segedelem,
Vergil nem mutatta kiutat énnékem,
Nem vala kegyelmes Athénám se nékem.

szozattovabbacikkhez

Tűz Tamás: Búcsú Európától

Az éjszaka puhán omlott le homlokomra
mint a halálra ítélt szemére a gyolcs kötés
A búcsúperc csellel csapott le rám orozva
hogy el ne fussak
mint a dúlt vad
Szelíden nógatott a bűvös körbe
a városokat letakarta
a tornyokat homályba varrta
Ne lássam drága arcodat aranylani
ne fájjon szívem érted Európa

Narancs-szín lámpák himbálóztak lenn a ködben
a kikötő gyümölcsei
s egy gondtalan öbölbeli
harang kondult meg lomposan az estben valahol
Hajónk már nyugtalankodott a szűk vízi akolban

szozattovabbacikkhez

Csoóri Sándor: Idegszálaival a szél

Itt kékül meg a kezed
s cintányér-arcod itt csattan a földhöz.

Nincs másik idő, mely befogadna,
másik ország, mely nevet adna:
ideköt
idegszálaival a szél,
pamutszálaival a köd
s a végső türelem is ideötvöz.

Elsüllyedt szekértengelyek
forgatják ezt a földet
tavaszba,
nyárba.
a szőlőkarókkal kivert hegy:
Szent István ittmaradt koronája.

szozattovabbacikkhez

Szentmihályi Szabó Péter: Kossuth Lajos levele ismeretlen tisztelőjéhez, Turinból

Tisztelt Uram, ki oly kegyes vala,
hogy soraival felkeresni méltóztatott,
biztosít arról, hogy a néptömeg
el nem felejtett számkivetettségem
túlságosan hosszúra nyúlt évei alatt.
A rám osztott történelmi szerep
folytán én már csak itt halok meg
idegen ég alatt, egy harmadrendű
kis állam szerencsétlen sorsú
volt kormányzójaként, ám elmondhatom,
időnként megfordul fejemben:
megírom már a régen szorgalmazott
kegyelmi kérvényt keménykezű
Közös Atyátoknak, ki már lehiggadt,
hogy majd parlamenti képviselő gyanánt
a negyvennyolcasok dicső nevében
én is nyilatkozhassam néhanapján
a honi helyzet kibírhatatlanságáról
s mindazonáltal nagy eredményeinkről.

szozattovabbacikkhez

Usztics Mátyás: Penészleki temető

Állok a hóban, a dombon.
Vékony cipőben topog a gyász,
nem férnek el a koszorúk,
nem fér el a jajgatás.
A bádogszínű ég alatt
egykedvű varjak.
Varjak az ég alatt, a dombon.
Kántáló, fekete varjak:
"bűnös volt, bocsáss meg néki, Uram"
A dombra feküdt temetőn rokonok,
talpam alatt ők is mocorognak.
Emitt nagyapám, dédem,
látom nevemet
fejfákra írva.

szozattovabbacikkhez

Jóna Dávid- Szentjánosi Csaba: Gazduram - 2017. május

Gazduramék még eltévednek a hónapokban, de verseikkel próbálnak irányzékba állni, hogy   Magyarországon a lélek-mindenségében hol is lehetnek....


Gazduram
 
Április. A betűk hólánca a gondolatokon,
a bizonytalanság mámorában kitör
az extázis,
mert azt hisszük, hogy minden felszabadító,
az „Erzsébet-híd: pántoknál felemelt melltartó”,
pedig talán fogadnak ránk az évek,
talán a vers is az elsőszülöttség jogán-
magának követeli a szavakat,
„pórázon a gőg”, pórázon a tigrisek-
járnak velünk összekarmolt házfalak között.

szozattovabbacikkhez

Arany-Tóth Katalin: LÉLEKSIKOLY

Nem kell, hogy megszeress. Közelségedben tanulom
az elfogadást, kutatom az ártó szándékban megbúvó
hiányt. Tanulmány vagy. Fejlődésem íratlan könyve,
a megértés záloga, mely hozzád közelebb emel.

lélek

szozattovabbacikkhez

Bereti Gábor: Inkább nem repül

    Föld hátán út,
Sebességét berregve a motor
azon szalad.

Futásától hízó por kergeti.

   Ahogy lohol,
ráterjed a mezőre, bokrot,
füvet fullasztani.

A gödrökbe szél bágyad –
inkább nem repül.

Most vele vagyok, nem
egyedül.

BÍRÓ JÓZSEF: visual poem - 1

BÍRÓ JÓZSEF   visual poem   1

szozattovabbacikkhez

Buda Ferenc: A vétkeim hatalmasak

A vétkeim hatalmasak,
ezért csücsülök itt benn,
s nem szabadulhatok, hacsak
jövő csütörtökig nem.

Veszélyes verseim hamar
ügyészi kézbe mentek,
s megtettek miattuk magyar
hazámban idegennek.

Most itt ülök a zár alatt
és néznék ki a napra,
ha őröm, e hitvány alak
kitekinteni hagyna.

De mindezért csak köszönet!
Kutya legyek, ha félek,
hogy nem nyújt senki majd kezet
ily börtöntölteléknek.

szozattovabbacikkhez

Czipott György: Színlap

hézagos morzeidő
kovászol levegőkását
bukásraszánt színdarabbá.
hajlongj csak csörgősbolond,
hajlongj, hisz hústépő fogak
látásáért mit megadtál!
aggatva zsinórpadláségre,
elkoszlott sorsok várnak
még rendezett feloldozást
vagy mosókonyhagőzt.
koromcsönddé hűdött némajáték.
foggal fizetett színlapon
betűzhetlen játszó személyek
és esőnapra halasztott dalok.
mértéke odaveszve rég,
hát bolond sem pontos tudója
hány hétté nyílt világ.
sikettapsrendig jutottál
árnyéktócsán megszirmult dögvirág,
holdmögöttszőtt szavakon túlig.
ajándékos Ősten, Mama,
köszönöm ha múlik.

szozattv


szozat a tiszta hang GYG átad4 3 1 Gyóni 2. 170620GyoniGeza PozsonyiCsata Határterületen szolgálnak Ordo liturgicus Budapestinensis KONDOR_MEGHIVO
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo