A. Túri Zsuzsa: Ne gyere

(gonosz fény)
ne gyere
az égből gonosz fény szivárog
fákat tett keresztbe az úton a szél
kialvatlan szemmel
gyűrt felhőket látok
rémesen csikordul az ablakzsanér
résre nyitott ajtón
a vérhold bebámul
hintázik s az öreg bükkön fennakad
a madáretetőt csillagok szurkálják
madarak holtteste
a bokrok alatt
ne gyere
a tetőn óriás lyuk tátong
belógatja lábát a hajnali csönd

szozattovabbacikkhez

 

Bíró Rudolf: Felcímkézve

Fogatlan fotocella-száj nyeli
A shoppingoló próba-babákat.
Egyik lábán alig 5 perces lábbeli,
S mint, aki háztartásbeli,
Méregeti a botox-kacsákat...

Tűsarkon fordulna, de még illeg,
Ünnepelni jött egy álnév-névnapot.
Tinédzser-tükörben szelfiző milfek,
Rövidre hagyott póráz tekintet
Ugatja a hasonló Make-upot.

Pislog a mókus szőr, ha mogyorót lát.
Pumpálódik a vörösvérsejtszám.
(Ez felnőtt tartalom, és szponzorált.)
Bár még nem tudja “apuci” pinkódját,
Mert priuszos a pillangó-rendszám.

szozattovabbacikkhez

 

Albert Zsolt: Falevél

Egy helyben állunk, szalagot teker körénk
az ősz és csak akkor vesszük észre a fogságot,
mikor már elzsibbadtunk az avarcsendben.
Fáradt völgyekben, langyos nádasokban
meggyökerezve várunk, levelünk darutollal írt.

"Nézd, hogy karikázik mezei szagokkal..."*

/*J.A./


Készülő fészkekre ereszkedik
az este, hajába igazít
néhány álmos kis bogarat,
majd karjait égnek eresztve
tenyerére simulnak szépen
a koraszülött csillagok.

Szél segíti vállamra
a könnyű kiskabátot,
minden méh elzümmögte
mára minden dalát,
s a járdaszélre esve
részegen idézi
a virágszemű lombok
méznehéz illatát.

szozattovabbacikkhez

 

Bihari Csilla Rozália: Koszorútüskék

Ha az utolsót is eltemették,
Pattogni kezd a házról a festék.
Apró fenyőtüskék sírnak
a koszorúdunyhában,
s színvak csend ülepszik a házra.
Ha árván marad az ő helyén az asztal,
többé semmi nem vigasztal.
Minden logika értelmét veszti,
a hit is csak önkínzás,
s a testi élet kiüresedve kúszik tovább.
Viselik bőrük alatt is a gyászruhát,
mert az ajtónyitásnak már nincsen boldog jelentése.
Hagyják hogy a fű benője a járdát és az udvart. Vége.
Ha az utolsó reményt eltemették,
Pattogni kezd a házról a festék.

Czipott György: Esik

megfigyelsz,
én fészkéből kivetett
darazsat.
amit látsz akarat?
megáldott, szabad
akarat?

belémfeketült
anyám vajúdása,
miként burokban pangó
vére.
Uram, azértse?
így izzik csakazértse?

szozattovabbacikkhez

 

Ernst Ferenc: Odaátra

Falusi gyerek, írogat.
Szavakat gondoz meg sírokat.
Gennyedző égen hold ragyog,
összefolynak a csillagok.
Öröklött feladat, szép nagyon,
gondolatszéfben nagy vagyon.
Virágzó réten emberek,
közéjük lépni nem merek.
Lábuk most mindent eltapos,
beszélgetésük oly lapos.
Csontzörgésekben tört a csend,
folytonos zűrzavar, semmi rend.
Szeretnék valamit mondani,
de nem hallod, már nem. Ó Jagi...

szozattovabbacikkhez

 

Herczog Gyuláné Pilla: Szeretet

Tavasztól-nyárig és ősztől-télig,
oda-vissza is vígan röptézik;
ahol kell fényt ad, ahol kell árnyat,
békét hagy ott, 'hol csak könnyek járnak.

Neve: Szeretet; fehér ruhája,
Krisztustól eredt, tiszta-kék bája.
Nyártól az őszig s téltől-tavaszig
– ott, 'hol a Nap süt, s ott, 'hol havazik –

reményt és vigaszt soha nem kétlő,
ellene nincs szó, vádló, sem kérdő.

szozattovabbacikkhez

 

Kalász István: Az egész környék

Itt a szegény környéken sok az
eb a kutyák elfutnak a járdán
köztehertől repedt a betonlap
a házkapun nem zár a bilincs az
autón gyógyszertől zúg a fül sodródó
dohánytól sípol a tüdő a mentők jönnek-
visznek a miniszteri autó áthajt a
környéken itt a mondat tétova jel
szavak kitúrják a plakátról az igazat itt
se útlevele se bőröndje senkinek és
miközben a kábeltévé sorozatban ad
végítéletet éjjel sokan állva alszanak.

Kemecsei Gyöngyi: Individum

nem másképp
csak úgy ahogy...
ahogy csak te
mikor hagyom
ahogy csak én
a földtekén
s te mindent értve
érsz felém
nem másképp
csak úgy ahogy...
ahogy más vagy
és én más vagyok
ahogy nyújtom
és te megfogod
ahogy kérem
mert te eltolod

szozattovabbacikkhez

 

Paál Marcell Hesperus: Feleslegesek

A falakból párálló nyomor,
s az ezerszer átlépett testek
felett borgőz gomolyog
szelíden. Böffenés lebeg
egy kapualjban, csendesen
csorog a vizelet, buli van;
kiált a virtus egy fiatalban,
és mozgásba lendül
a szombat est.
.
Ők csak ülnek vagy állnak,
s támasztják reszketeg
sorsuk a falnak, még jár beléjük
hálni az élet, de nyomát
sem érzi búvó reménynek.

szozattovabbacikkhez

 

Pethes Mária: Térkövek

boldog percek felé hátrál a nap.
a burjánzó kertben hűsölő kövek
nem állnak szóba velem, mert egy időre
leszámoltam az örökkével, de nincs elég
merszem farkasszemet nézni a távolsággal,
félek elbúcsúzni azoktól, akik fontosak nekem.
talán be sem fejezem a mondatot:
viszlát, valahol, valamikor,
máris elfelejtenek, és az ember
akkor hal meg igazán,
ha senki nem emlékszik rá.

szozattovabbacikkhez

 

Szabó Lajos: Nélküled vers

a felhők
a csillár körül gomolyognak
ahogy veled ázom a kanapén
nyüzsög a zivatar
dobol a padló
forog és
a tető a csillagos ég
a valahol pedig lyukas
de legalább az univerzumra néz
a hajadat
a füled mögé igazítom

szozattovabbacikkhez

 

Szentjánosi Csaba: 60...

60 másodperc kevés egy perchez,
60 perc kevés egy órához,
az idő: idegenvezető, hozzáad
egy napot mindig a mához,
a levelek hullása kevés az őszhöz,
a szerelem kevés a SZERELEMHEZ,
attól nem leszünk jó tanulók,
ha Isten az életben mindig kedvez,
a türelemhez kevés a rózsa,
az éjszakához nem elegek a csillagok,
a való világ nem a TV-ben van,
hanem ahol a földet súrolják az angyalok

szozattovabbacikkhez

 

Tóth Zita Emese: A csillagok alatt

Csillagok alatti házban alszom,
arcom gyűrött, rideg,
néha rángatózik szemöldököm felett egy ideg,
de a közömbösség segít.
Éjjelente nem csavarja fel szívemet a ma,
mint egy foltos, megfáradt szőnyeget,
éjjelente nem fáj a mellkasom,
mintha majdnem harmincévesen
hunynál el szívelégtelenségben.
Ez a szív elég. Éjjel nem fáj semmi.
A nappalok variánsa végtelen.

szozattovabbacikkhez

 

Vámos Hang György: Hall-é

nem csak te vagy e „lében”.
-- a halakkal is így van éppen,
minden évben,
tavasszal.
(ahogy te is, hogy „mit kezdjél magaddal?”)
tán ő is, hogy „mit kezdjen magával?” –
küszködve a folyton-árral,
menne is, maradna is…
s mert, hogy e sekély létben hamis
képzelgése hajtja,
a víz színére ki-kikacsintva,
belé akad a tágasság szemébe.
s már ott vergődve rajta,
azon elmélkedik,
hogy --„tán kilábolna a partra?”…
s mint afféle potyka, sügér, harcsa

szozattovabbacikkhez

 

Bíró Rudolf: Cukorbeteg

Aranygaluska a reggeli Nap,
tejszínes égbe mártva.
Pedig fekete felhők sorakoztak a minap,
Szánk helyett a szemünk volt tátva.

Odaégett naplemente. Füstízű éjszaka.
Kreolbőrű pad és rajta két sápadt alak.
Ültünk. Némán. Ez az ősz évszaka,
Mégis nyelvem hegyén éreztem az édes nyarat.

Habcsók csattant, falánk szem harapott,
Árnyék napozott a langy betonon.
Nehéz nyelés szántotta a garatot,
S nyakon át párolgott a hűs feromon.

Meleg szél nyalt két gombóc fagyit,
S a V kivágás a felsőn, akár a tölcsér

szozattovabbacikkhez

 

Czipott György: Vízenjárás

(idegen, ha látogat)


ami szokhatlan, szokom.
veszejtő reményeket.
s följebb mint felsőfokon,
amint csak nem is lehet.

nem dolgom nekem, miért.
jött váltód fedezetlen –
s megfizettem semmiért.
vétkes vétektelenben.

hát már játsszuk ezt, uram...
ha elhagytam mind kevés,
s alig, mi előre van.

szozattovabbacikkhez

 

Albert Zsolt: Balatoni skicc

Mindig visszatér a vitorlás nyár
és újra megérkezik hullámaival.
Mintha az északi part nem is létezne,
szőlőillatú gravitáció ami itt tart.
Belakja a szív somogyi látómezejét
és elkékíti a reggeli dombokat.
Az este felhős pajzsán áthegeszt,
majd egy pohár borban
továbbfolyik a nap.

Bihari Csilla Rozália: Most már vigyázni kell

vigyázni kell a szavak sorrendjére
amiket elköszönéskor mondunk egymásnak
és az érintkezési pontokra helyekre is
vigyázni kell a hangok lágyságára
amikor kimondjuk a másik nevét
és figyelni hogy nehogy túlerőltetett legyen
az odasimulás ami egyszerűen melegít
vigyázni kell a közös őszinteség
a bizalom lágy aranyfonalára
a közös tárgyak nevére ahogyan kiejtjük
most már oda kell figyelni
hogy a szokásainkban hol foglal helyet
a másik minden tárgya gondolata szokása
most már vigyázni kell a szent helyekre

Dóczi Székely Gábor: Hetente kétszer

S.Á. azonos című versére

Hetente kétszer
fölsejlik bennem
a lét mint ékszer.
Mint igen. S nem nem.

Hetente kétszer
önt el mélabú.
Megsatuz kényszer,
s nincs sehol kapu.

Hetente kétszer
áraszt a semmi.
A káosz szétver,
nincs mód teremni.

szozattovabbacikkhez

 

Ernst Ferenc: Magányos szobákban

Két tenyérbe gyűrt a bánat,
homlokredőkbe zárt a gond.
Mosolya van az éjszakáknak,
az idő vigyorgó vén bolond.

Szárnyakat növeszt az esti égre,
álmokat reptet madzagon,
régi koroknak megtört fénye,
kopog a törött ablakon.

Beszökik, pár lépést lejt a padlón.
Az emlékek reccsenve figyelik,
ahogy a falon az árnyék gyarlón,
magába szívja, öleli reggelig.

szozattovabbacikkhez

 

Fülöp Kálmán: Hagyod magad

Csatába állsz,
a hogyanok hadával

szembe szegülve
kutatod titkait.

Hagyod magad
a történésbe ásva

színezni álmok
rejtett útjait.

Irlanda Máté: Halálfélelemből élni

Mint valami nagyon drága növény,
ami csak azért értékes, mert
szinte lehetetlen életben tartani
egy cserépben.

Te meg állsz ott végül,
hogy miután ügyeltél a kellő
ásványianyag-, és folyadékutánpótlásra,
oxigén-, és napfényszintre,

a megfelelő légköri nyomásra,
és még annyi minden másra,
az invazív kártevők távoltartásán át,
a szimbióta élőlények biztosításáig

szozattovabbacikkhez

 

Kalász István: Vágy

Jó volna egy pályaudvar fölött élni, az ablakból
veled a vonatot figyelni, ahogyan lassul,
ahogyan nők várnak, férfiak szerelmük
elé állnak, jó volna látni, ahogyan a gyerekek
nőnek, a peronra dacosan jönnek, jó volna az
erkélyről a hajót figyelni, ahogyan kiköt, rakodnak
ananászt, dohányos szívet, sánta gazellát, várakozásba
fulladt éveket, jó volna reptér mellett élni, nézni,
hogyan emelkedik, süllyed nap, a csarnokban a bemondó

szozattovabbacikkhez

 

Kemecsei Gyöngyi: Kémia

Talán nem vagyunk
más, mint kémia.
Hormonok, atomok
és billiárd molekula.
Talán csak feromon
és tesztoszteron,
hogy fejem itt pihen
most a válladon.
S ha vágylak,
tán nem vagyok én,
csak melatonin

szozattovabbacikkhez

 

Lackfi János: Köztes idő

Amikor már megy a film, de
agyad késik valahol.
Amikor már ébren vagy, de
még az álom zakatol.

Amikor már tudod, nem bánt,
de még várod az ütést.
Amikor még nincs tán nagy baj,
de már élezik a kést.

Amikor már nem langyos, de
hűteni kell még a sört.
Amikor már tudod, ennyi,
de lefutsz pár léha kört.

szozattovabbacikkhez

 

Molnár Dávid: Közel

Nyúlkál felém hűvös csáp és szörnyű inda.
Közel vagyok. Emlékszem már álmaimra.
Itt vagy te is, megint fölszöktél a mélyből;
vigyél magaddal, hogy összerakj meg széttörj!

Színtér: ezek a romok, azok a pincék.
Furcsa liftek visznek. Föl, de nem el innét.
Por van – szeress –, prémes dögök vére szárad;
hazavinnélek – fölfalták a szobámat.

Ne fuss tovább, ott az a kis zug, oda bújj!
Akár e világ, emléked is olyan új
még; nézve nézlek, kimarom az arcodat,
halni ébredek, sosem voltál, most se vagy.

Müller Péter Sziámi: Parancsikon

Visz téged a tested
vagy vonszolod a testedet
a szellemeddel repülsz
vagy a lelked terhét felveszed

Vonzó volt a paradicsom
most mi vezérel? egy parancsikon!
abrakadabra
nézz már magadra
hogy változol napról napra
halványulsz a tükrödben

szozattovabbacikkhez

 

Nagy Horváth Ilona: Akár

Szememre szórja csillagát az őrült,
akarva még, hogy minden éj legyen,
pohárba tölt magánysötét borából,
a gyertya lángból új regényt varázsol,
s mesés világgal indul ellenem.

Talán nem is tudod, ha megtalálsz -
sötétbe túr a gyenge öntudat,
ecsetre ken, mi színt lopott a mától,
s a hallgatás finom falára mázol
lemoshatatlan, gyáva foltokat.

szozattovabbacikkhez

 

Paál Marcell Hesperus: Teher

Úgy indul,
mint egy némafilm,
majd megtelik
százféle zajjal.
Kánonban kántálnak
korszakok, míg szólamod
dallama elhal.

Ám addig is
babonáz számtalan,
zálogba csapott ígéret.
Megteszel mindent,
hogy megfelelj,
s te légy
a vonzó igézet.

szozattovabbacikkhez

 

Pethes Mária: Útszakaszok

a legtisztább hangnak otthont adó szájnak,
örökké élő dalnak véltelek. mikor lettél
az elemek tétova tisztásán iázó arkangyal,
jövendőmondó visszhang, zsebkendőből
kimoshatatlan vérfolt, kivágott fa fűrész-
poros árnyéka, ostorcsapáseső?
semmire sem jutottam a siránkozással.
halványuló dicsőségeidet becsomagoltam,
világ körüli utazásra indultam kifosztott
kincseskamrámban, de a messzeséghez
szoktatott szemem már nem bízott
a holtbiztos látóhatárban. felfedezetlen
földrészig hurcoltam arcod, rákasíroztam
hegyvonulatok ráncait. hagytam, hogy
a házaknak megvetőn sugdosson
rólad a szél.

szozattovabbacikkhez

 

Rácsai Róbert: Végül az óvóhelyen

Ma is felzúgnak az éji szirénák.
Lepergő vakolat horzsolja vállad.
Fehér szádban csak fogaid nem némák.
És támolyogsz, mint egy sebzett vadállat.

Az utcán támolyogsz, míg fent a lesen
láthatatlan köröz az égi vadász.
Várakozik, majd lecsap egyenesen.
És meghalsz. Vagy elbújsz. Vagy hazatalálsz.

A lihegő fájdalom, lépen szúrva
kíséri végtelennek tűnő utad;

szozattovabbacikkhez

 

Radnai István: Tévelygés

már elmerült a rozsdacsillag
a galaktikák búgócsigája mellől
egymással űr-hidegbe távolodva
fennakadunk az érzelmek szögesdrótján

ami tegnap volt mielőtt felbolydult
amíg gyengéd volt a világ
ma felhorzsol megszakad kialszik
ami tegnap volt mára értelmetlen

kisiklott villamosból a világlátás
az embereket jobb és bal latorra osztja
elvek szemétdombra taszított ideálok
billen a hinta a kudarcba beleszédülsz

szozattovabbacikkhez

 

Serfőző Attila: Nyárest

Palaszürkére fulladt a rekkenő nyár,
fénylő kavicsokat terelt az égre
e törékeny képzelethatár.

Hűvösre lehelte a házak ablakát,
a titkot rejtő park forró lányait,
lehűtötte a közeledő éjszakát.

Elcsendesedett az erdő,
mélyében hallgat a tó,
a virágbibéje is pihen,
mint szavaló szájában a szó.

Szabó Lajos: A terápián

Hatan hat széken,
hat felemás ember
hat felemás széken.

Az olcsó kávémat szorongatom,
nem kávéházi, csak semmilyen.
Hidegen nem jó!
Nem tudom megmondani,
hogy mégis miért szeretem.

Semmi sincs a teremben,
egy félig telt szemetes, ennyi.

szozattovabbacikkhez

 

Szentjánosi Csaba: Újság

A szél: újságkihordó,
küszöbünk elé dobja a híreket,
egymás hegyén-hátán a betűk,
mint egy tömegsír jelenet.

Az utcai lámpa elolvassa,
bár már egy hete hunyorog,
olyanok a pöffeszkedő-címek,
mint politikai donorok.

szozattovabbacikkhez

 

Tiba Patrik: Jótékonysági főzés

Most arról kellene írnom, hogy mennyire szerettelek,
vagy hogy épp fáj. A szerdai kávézásokról. A félelem iránti vonzalomról.
Trigonometria. Hisz a zenészek is csak azért dalolnak érzelmekről, mert jól fogy.
Beszéljünk… mondjuk a filmekről. Arról, hogy mindegyik ötlettelen, és nem mer
újat mondani, és hogy mindnek ugyanaz a vége.

szozattovabbacikkhez

 

Tóth Zita Emese: Fecnik

Szivárványt ugrik a napfény az esőcseppek alatt,
narancsos-lila színekben bomlik esténként széjjel a Nap,
fűzöldbe fekszik, monoton ciripel a tücsök,
a teraszon szentjános bogarak fénye alá ülök.

Ujjaimat lágyan simítja a könnyed nyári szél,
vannak idők, amikor minden egész törött, fél,
huzatos szobákban vergődöm éjjelente,
pillanatok alatt szublimálok boldogságból rémületbe.

szozattovabbacikkhez

 

Vernyik László: Credo

...Lószőr kabátban állt ott a férfi.
A bal vállán fészkében varjú ült.
Csodálkozott, hogy a Csend sem érti,
hogy egyetlenegy szóba süketült.
.
Egy vén fa törzsét húzta magához,
melynek ágain születhet levél.
De tudta jól, a világ elátkoz,
és, hogy a múltból senki meg nem él!

szozattovabbacikkhez

 

Albert Zsolt: Félegyenes

Az idő réteglemezei minden ajtónyitással mélyebbre
rakódnak, ahogy heggyé nő a mély és meghajlik a táj.
Hideg folyó öleli szorosan, a halak sem értik pontosan,
csak lebegnek zavartan, ragyogó alakban.
Néha sziklának simulva, mondandójuk pikkelyen.
Egy bizonyos szint alatt, csak hallgatnivaló marad.
A nádasszűrte zajban himbálózó bádogcsónak
a rozsda horpadt hasára ír. A part és a parton
madarak percekké töredező szárnysuhogása
mindent felold egy szelet hullámfodros örökkévalóságban.

Bátai Tibor: Fixa idea

Megint rohanvást, noha rendezetten.
Adott helyről egy másikra, szabatos
terv szerint. Fegyelmezetten, tűnjék
bármilyen alkalmatlannak is ide
ez a jelző. Csupán szoknyád lobog (mert
nadrághoz túl meleg van), esetleg még
a hajad is, ha épp nem rövidet hordasz,
vagy nem tűzted fel — ne akadályozzon,
miközben időre kell odaérned.
Vagy vissza. Ami persze szintén:
Akárhogy is, megbámulnám mindened,
ami lobog, és bizonnyal a szoknya
alá is lesnék, ha módomban állna.

szozattovabbacikkhez

 

Deák Mór: Mostoha

elmennék én
ha volna hova
elmennék hogyha mennék
a világ
mindenütt mostoha
de csak ilyenné tették

ki ha elmegy
mindig merész
én maradni vagyok bátor
mást mond a szív
és mást az ész
emberré lenni bárhol

szozattovabbacikkhez

 

Bihari Csilla Rozália: Ott van az otthon...

ahonnan sokszor elüldözték már a gólyákat
de mindig visszatértek a fehérfekete istenmadarak
ahol a patak ölét sokszor tépte már föl
vasmarkú emberakarat
mégis most is ugyanarra a dallamra jár
nászkeringőt a habokkal a nyár
ott élek én ahol a patak partján egy akácfa alatt
gyermekgyűrűben van rejtve minden mi maradt
a patak a hold a kincskereső játék
a tűznyelven beszélő ezerhangú tajék
emlék és valóság ma is mint a gólyák

szozattovabbacikkhez

 

Czipott György: Kocsisoron

bikadög árnyán
sárlik most Europé
obsitos madam
– – –
Kaszabnál bárányhús elfogyott.
Nyár lesz, valahány sarok fagyott.

Demeter Attila: Majdnem készen...

Már majdnem készen áll
az új világ
új katedrálisa

összezavart
megcsonkított
kibelelt
szófoszlányok
hazudják szerteszét
a látszat – boldogság
műanyagízű illúzióját
s kacsintanak kajánul

szozattovabbacikkhez

 

Ernst Ferenc: Még markolom

Bennem vágyak dőltek össze,
úgy épültek újabb templomok,
padlásaim a magány kisöpörte,
a világba szórt szét minden lim-lomot.
Rőt ujjaival simított az isten,
lelombozódtam, mint őszi fák,
ma már őszintén irigylem,
ki égig üvöltheti minden bánatát.
Kezemben tartok egy maréknyi görcsöt,
elengedném, de értsd meg, nem lehet,
kapaszkodom, s ha kell, újratöltök,
míg el nem nyel a világ,
mint téli köd a fázós leheletet.

Fülöp Kálmán: Isten kezében

Az én forradalmam
önmagam legyőzni,
semmit se tegyek, ami fáj másnak.

Kibontani metafora-sorokat,
írni az életet úgy, hogy
teret adjak a világnak
felkészülni életre, halálra,
szerelemre –

s mint prizma,
a fénytörés örök igézetében:
testvérként élni
Isten kezében.

Gavallér János: Emlékképed

Annyi meg annyi üzenetet
nyikorog az éj, mint kihalt ház
szellem-borzongása hegedül,
és egyedül a múlt albumát
lapozgatom, ahol még szép
életem pillanatfelvétele:

Gondolok, sokat rád,
vagy igaz, vagy vágyott valóságot;
fákon a levelek szél-szimphóniája,
igaz, vagy sem múlt-képeket nézegetek,
ahol még mosolyogsz rám,
élsz még szívem albumjában.

szozattovabbacikkhez

 

Irlanda Máté: Búcsú

Helytelen idő

Létezik egy hely a rácsok túloldalán,
ahol hónapokkal később van.
Ott már pontosan tudom.

Most még játszom a gondolattal,
könnyű szédülés csak, mint kezdő dohányosként
a reggeli első pár slukk.

Tanulom a helyrehozhatatlant.
Egy félbehagyott ház
üres előszobájában állok

szozattovabbacikkhez

 

szozattv


szozat a tiszta hang
 SZAKC_Hirlevel_2022_08_31meghivo2Gyóni kötetképsissistalMÖD 2022.június 18-meghívó-1 oldalasKét film szórólap Trianon plakat NET 2022 Kiállítás szózatba 1 szozat a tiszta hangEUCHARKirályfesztSacra HungariaSacra HungariaSacra HungariaKOFESZTszozat a tiszta hangszozat a tiszta hangszozat a tiszta hang pálosokszozat a tiszta hangszozat a tiszta hang 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf