Fülöp Árpád: Sugárzó gondviselés

Életkorom magaslatáról végig
Ha visszanéz szemem a bölcsős mélyig:
A Gondviselést látja ott felettem,
Hevet és fényt árasztva rám szüntelen.

Ják (Jakubovits) Sándor: Kolomejka

Sejha, sejha,
kolomejka,
vér forrósító,
agyat mámorító
kolomejka,
ejha, ejha…

Szédül, aki járja,
kábul, aki látja,
most támad vágya
fiúnak lányra,
hegedűs vonóját
húzza-rántja,
cimbalmos cimbalmát
üti-vágja,
most támad vágya
lánynak a nászra…

Mert…
Sejha, sejha
kolomejka,
vért forrósító,
agyat mámorító
kolomejka
ejha, ejha…

Kecskés Béla: Üzenethozó

Jövevény vagyok.
Megtettem fényévnyi utat.
Pórusaimban por,
zsebemben egy marék küldetéstudat.

Torkomban papírgombócot csempészek,
a haj alatt koponyámon titkosírás,
arcom ráncai rejtjelek.
Ti fogadhattok be, ki más?

Jövevény vagyok. Ne húzódjatok el.
Nektek hoztam az időből üzenetet.
Sose-hallottat. Nem ócska kópiát.
– De egyedül kell megfejtenetek.

Lengyel Tamás: Mondóka

Remegő roncs állványzatán
hatalmas hordó, hegy dereng.
Benn az ében csönd talaján
a sötét semmi elmereng.
Túl golyóálló falakon
jól megtömött erszény dobog,
s ha feneketlen a flakon,
csak akkor vagytok boldogok.
Rosszindulatú daganat
belsejében rút szél zihál.
Köpd le, üsd agyon magadat,
ki állatoktól plagizál,
te elfuserált rákfene.
Köpd le, üsd agyon magadat.
Vagy elpusztít majd, hiszed-e,
egy világmentő akarat?
Remegő roncs állványzatán
az undor hegye megremeg.
Egyszer csak kihalnak talán
a prototípus emberek.

Pócs István: A fehér semmiben

Már másfél hete nem láttalak.
Üres a világ.
A hontalanság áttetsző színeiben
nincsenek torkoskodó éjszakai fények.
A folyó cinizált sodrásában
nem látok nappalokat.
A lassú lebegés téli álmait
elsodorták a megrokkant viharok.
Fegyelmezetlen fekete fények égetik
tenyerem ráncait,
s megráncosodott asszonyok
kihullott fogaiból áll a jövő is.
Minden éjjel várom, hogy
felcsengjen már az a rohadt telefon,
minden éjjel.
A sima, fehér semmiben
megrezzenő árnyakat
meglopkodják a töredezett,
szennyes jegű tócsák.
– Nem tudom eltakarni a csillogást:
esténként gondolatban
ki-kivágyok
a kies földre,
megcsókolom
és versenyt kacagok a Holddal.
A világot telerakom
hiányoddal.

Gaál Áron: …És, míg, mert, csak


és Schönbrunban mókust etettem,
és boldogabb nemis lehettem
volna,

míg jártam a nyitott fák alatt,
míg nem érdekelt, hogy rámszakad,
a holnap,

mert pillanatnak éltem ott,
merta rózsakertben lány dalolt,
mint régen,

mert harmincöt cafka év után,
csak ott éreztem, csak délután,
hogy élek!

/Bécs/

Ernst Ferenc: kop(og)ások

tűz porlik
szét bennem
simítva éget el
lassan száradó
mederben
már a szél seper
halvány
bélyeglenyomat
a nyár
postást
játszik az ősz
mint legót rak
össze
leveleket hord
szét
néz és elidőz
amott
az utcasarkon
befordul már látszik
a tél elé rohan
mélán citerázik
fáj a dallam
mint a hó ropog
ahogy koporsó
fedélen a hant
egyre kopog
csak kopog

Jagos István Róbert: Mondd a folyónak

Mondd a folyónak
Ne folyjon
Mondd meg a nyelvnek
Ne szóljon.
Mondd meg a Napnak
Ne süssön
A harcosnak meg
Ne küzdjön
Mondd az esőnek
Ne essen
Síró embernek
Nevessen
Mondd a madárnak
Ne szálljon
Mondd meg a szívnek
Ne fájjon
Mondd a gyermeknek
Ne féljen
Mondd a koldusnak
Ne kérjen
Mondd meg a vaknak
Vezessen
S nekem azt
Ne szeressem

2009.

Kapui Ágota: Ötlet

Tollam hegyére tűzött gondolat:
a szó gyötrődik
mint gombostűn
a szép szarvasbogár
betűk gubancán babrál
még a sor
és verssé érleli
hajlongó vágyaink
kalászát
a nyár.

Kányádi Sándor: Öreg ének

omladó falú cinterem
repedt harangú torony
korhadó hársfán zümmögő
gyermekkorom
kidőlt-bedőlt idő
süppedt sír mohos kövek
egyszer mindenkit
elfelejtenek

vár volt vár
de még milyen vár
tatár elől török elől
bújtunk mi a kántor elől
alagút is volt alatta
attila király rakatta
ha nem ő hát akkor istván
képében a megyés ispán
ha nem lászló ha nem kálmán
minden köve tiszta márvány
úgy bizony galambom
elszolgált budvárig
de látod-e kincsem
hogy elporlad minden

bim-bam bim-bam
mindenütt csak sír van

1968

Rakovszky József: Ha minden ember összefogna

Míg rádióm
csavargatom,
üzen a széles nagy világ.
Így estelen
figyelgetem
a szörnyű diszharmóniát.
Nyugat s Kelet egymást okolva
ezer bajért, dohogva bőg,
ebként ugatnak napra, holdra,
hasítva szívet s agyvelőt.

Bolond a kor,
s mint láva forr
az emberállat bosszúja.
A szolgaság
rideg vasát
dicséri minden rossz pulya.

0szozattovabbacikkhez

Recsenyédi Fekete Miklós:Jóslat

Az első fecske,
Amelyet az idén láttam,
Magányos volt,
S úgy néztem, beteg.
Hontalan, árva, tépett, vén madár…
A fáma szerint
Egy hosszú esztendőn át
Jómagam is
Még társtalan leszek.
Figyeltem őt,
Egész tavaszon át lestem,
- fészket,
fészket épít-e már.
De csak várt:
Ült türelmesen a huzalon,
Mint a bűnös,
Ki ítéletre vár.

0szozattovabbacikkhez

Szervác József: Most nyár van

Ebben az éjben sose jártam,
csak réges-rég magamra zártam.

Szelíden rám sötétül minden,
és nem emlékszem, szerepeltem

én, vagy csak megtörtént köröttem
akármi is, vagy meg se történt?

*

Most nyár van, szívtelen eső
strázsálja gyártmányát: a reggelt.
Kukorékolnak kakasok delet,
szüretet rügyeznek a fák.
Kéretlen üzenetei a nyárnak:
vetkőznek háthaszerelmek,
nem kellenek.
Élek, magammal megrakottan,
vasalt hittel, vasalt szavakban,
ablakom előtt parádézhat
akármi nyár, szegetlen ifjúságom
elédobom, zabálja -

cinkos poharam int utána.

A.Turi Zsuzsa: Semmi(tológia)

Csúszós éj :
pikkelyes
cseppfolyós
bodzaköd
egybeköt
félrelök
szédülök
szédülök
semmit a
semmi-
be mos-
na, ha
mostoha
foltokat
oldana

0szozattovabbacikkhez

B. Mihály Csilla: Cérnafűzött

Lábujjhegyen magasra érek,
szemem motozni vágy a napban;
papírkosárba gyűrt remények
kicsorgó vére marja talpam.

Jobb lenne létrafokra állni?
Ott majd suhogva körbelengnek
világos, fényes cédulái
a cérnafűzött végtelennek.

Ha ülni tudnék, lenne székem,
de nekem állni, nyúlni kell még,
mielőtt Isten ujja szétken,
s tükörre száradt mocska lennék.

Czipott György: Uomo Vitruviano

eléd van immár kirakva mustra
less mély tükörbe tellne-jutna

vitrinekben preparált emberek
te meg félmarék gyógyszert kihánysz
elölről kezdeni sosem lehet
nem égsz el bármint perzselne láz

bámészhad borzong elgázolt fölött
te meg várod ki elköltözött
hogyan tudnál szóra bírni csöndet
kémlelni sem mersz bárki csönget

urnák közt vendég magára döbben
kutyád kisállattemetőben
álomban csaholsz ha megérkezett
míg magadhoz ér jéglik kezed

Fülöp Kálmán: Kedves teher

Az élethez
türelem kell,
nagyon sok türelem-

a kereszt súlya
tapad lelkünkre,
napjaink gondján-

fájdalmunkból
feloldoz,az
élő valóság,de
felsebzi létünk
a ránk nehezedő
nappalok gondja-

a szavak simogatása,
cselekvő mosoly,
és kedves teher.

Márton Károly: Vitéz

Puli kutya
A Vitéz,
A Vitéz,

Marcikára
Fel-felnéz,
Fel-felnéz.

-Siess, Marci,
Igyekezz,
Igyekezz,

Csont-adóság
Kötelez,
Kötelez.

Pethő László Árpád: Bátrabban

Szólhatsz most már
kívül vagy téren – légben
csak harmat maradt

szédületes „vég”
a megmaradt „egóban”
láthatóan még –:

mindenki haza
hazatér egyszer-kétszer
míg végül beér

a végtelen házba
a föld mosolyába ér
végérvényesen...

A. Túri Zsuzsa: Krisztus

...Oly unalmas olykor az élet,
ha nincs Júdás, aki elárul,
nincs ellenfél, s langyos a lényeg,
s kintről a béke mélán bebámul,
nincs kereszt sem, foszlik a semmi,
bomlik a minden, surran az égen,
merre kellene, illene menni,
ha nincs zsongás, pezsgés a vérben?
Élünk, sokszor túl sok a díszlet,
giccses csokrok, ablakok zárva,
mosolyból fintor, borból víz lett,
mamlasz az ember, társsal is árva.
Hervadó, száraz glóriákat
kihívó pózban egyre csak ráznak
hipokrit hívek, ó, imádnak,
téged és rólad magyaráznak,
hazug mind, múló és esendő,
sorsuk előbb-utóbb szétszakad,
foszlányok... Vétkek... Mind egyenlő.
Merre jársz? Mutasd már meg Magad!

B. Mihály Csilla: Fecskeszárnyú

Kezem kezedben, ujjaink között
a csillagfényű ég alácsorog.
Az útra itt-ott rozsdaszín szökött,
lemossák fürge, kósza záporok.

Mint könnyű bárka, ring a csonka hold,
és összesúgnak-búgnak mind a fák:
ocsúdik majd, mi éjnek foglya volt,
a régi hit, s a vágyott tisztaság?

Kezed kezemben, el nem engedem,
Te vagy világom, nappalom, csodám.
Megyünk merengve át a kerteken,
a fecskeszárnyú reggelek nyomán.

Czipott György: Bandi

bandi volt, muraközi, vasderes.
nyakán ültem, sörényére dőlve,
bíztam, minden lépésével vigyáz
s szemellenzősen figyel előre.

emberfejmagosból szebb volt világ,
bakhátú úton poros dudva is
megadón lapult vaspatkók alá…
bandi megállt s útra letett kocsis.

tudom, szódáslovaknak szárnya van.
hajtó olcsó borral bakon mulat
s ordibál, mégis szelídek, pedig
méltatlan tépi ustor hátukat.

uram, kisgyermekként gondolj velük,
tedd, majd dögkút lehessen nyughelyük!

Csata Ernő: Gyermekláncfű

- gyerekvers -

Pitypangtól sárga a
kertünk,
lehet most belőle
mézünk.

Méhecskék zümmögnek
rajta,
gyűjtik a sok nektárt
haza.

Sokáig sárga lesz
kertünk,
míg másba öltözik
rétünk.

szozattovabbacikkhez

 

Csák Györgyi: Gyorsportré

Színjátszó
színt játszó
ócska lélek,
az egyre petyhüdtebb arc
és a festett hajkorona alatt.

Tóth Zita Emese: Hangtompító

Fejemben manit köt az ész.

Nyugi, nincs semmi vész,
múló hangok zúgnak bennem.
Koppan a kő.
Pillantás alatt kettéroppan a jövő.

Egyre jobban szorít a kötés.

Átkozott, fullasztó ölelés,
ezer meg egy igazság.
Nincstelen múlt.
Látod? Én megmondtam – elmúlt.

szozattovabbacikkhez

 

Schiffter Attila: Ígéret

Ma hajnalban gyönyörű volt a Hold
- a devoni cheddar színére érve -,
dús kertek alatt lopóztam el, ahol
nyári szerelmek illata fonódott a szélbe.
Valami könnyű bűvölet jött elém,
a múló éjszakát a kelő nap átkarolta,
mint sejtelmes leányt a szerelmes legény:
szemekbe igézve, szívet elrabolva.
Ahogy a kacér pillantású delnő
ajkáról perzsel a remegő lélegzetvétel;
földhöz szegezett egy lazacszín szegélyű felhő
az elközelgő szépség ígéretével.

Nagy Horváth Ilona: Premier plán

Holnap…
szürke gomoly a jós száraz ajkain.
Ma jól vagy. Ringat idegen fészek,
dülledt szemű avatott ítészek szájában
rántott hús a törvény.
De holnap…
holnap ki kell alakítanod
a rongyos kártyalapok közé
veszett jövőt.

Vállat von ránk a történelem.

szozattovabbacikkhez

 

Fülöp Kálmán: Lelkünk szatyrába rejtve

Egy szó, amely ma
igazságunk őrzi,
egy kép, amely
szívünkből jön elénk-

nehéz a mából
összerakni álmunk,
amely az éjből
integet felénk.

Kevés a perc,
s ma sorsunk pillérein
egyensúlyoz a
szánalmas idő-

szozattovabbacikkhez

 

Gavallér János: Az első éjszaka

Fölsőágy – lepedők, mint kísértetek -
csurgatják, csuporból, csuporba a vizet
- ágyba vizelhet, aki nem süket -
más dimenziókban üvölt a megkövült törzs,
pityke-hang győz;
a WC-én veri ki a fáradt gőzt!
A hazát szolgálom.
Hova kerültem, Istenem!
Nincs miért, kit szeretnem,
szeparált illem legitim.

A jövőről álmodok, anyám, szépeket.

Tettem mindig, mit tennem kellett,
az út tükör sima

szozattovabbacikkhez

 

Márton Károly: Böződújfalusi tónál

– Szélyes Sándorosan –

Megállunk most itt e tónál,
Mielőtt is bármit szólnál,
Mesélek, mit mondott apu,
Nem állott itt e gát-kapu,
Falu volt itt szorgos néppel,
Úgy voltak, mint a testvérek,
Ha valakik bajban voltak,
Önkéntesek szorgoskodtak,
Volt itt minden „kolbász, hurka…”

szozattovabbacikkhez

 

Más Vali: Préda

ha van igazság. naná. nincsen. de induljunk messziről.
bármilyen szinten. kincsem. mire elfogy az út. mindegy.
kinek a vágya. lihegése. tartja vállain. ezt. a világot.:
ahol minden vilángol. : idézet. bezár. idézet. nem is zár be.
kinyit. minden titkos ajtót. igen. ahogy illik. kulcs. a zárba.
vár a tájba. magas. : vágy a lányba. és sorolhatnánk. ::
a világ. ha ágyam vagy. úgy kerek.

Szentjánosi Csaba: Kiültek az idős emberek a házak elé

Kiültek az idős emberek a házak elé
mini-Velencében, padok cölöpein,
egy magyar faluban,
jaj, de szeretem ezt a képet,
milyen jó lenne, ha mi is így
kiülnénk hazánk elé,
ha kiülnénk egymás elé…

a macska átbújt lábuk között,
hozzájuk dörgölőzött,
talán megköszönte, hogy
Noé-bárkájára ő is fölkerülhetett…

még most is ott ülnek, igaz két-
háromszáz évesek, már láthatatlanok

szozattovabbacikkhez

 

B. Mihály Csilla: Égi pásztorok

Estbe hajló csendes óra
és parázsló távolok
rőt fuvalma hull a szóra,
míg a dal, e régi szolga,
lelkeinken átforog,

s bár a jajszót felsöpörné,
mint a hit, a küzdelem,
álmodásunk szent öröklét,
s Dúl királynak dús örökjét*
tékozoljuk szüntelen.

Szép magyar beszédet őrző
versek, égi pásztorok!
Hadd legyen ma fény a költő,
mely az éjen szívbe ömlő
békeszóval átlobog.

* Arany János idézet

Czipott György: Vigasztalások

(okafogyottan gyakorta)

magad bántod, mert elhagyott,
s bárkiért úgy halsz, hogy éljen.
eléggé messzi kütmélyben
nappal is láthatsz csillagot,

ha elvakít fényszennyezés.
szétbomlott eszmélet véges.
ne félj tőle, hisz szükséges
kenyeret szelni konyhakés.

hiányokban taszít idő.
ingalengés sorsod szabja,
s létezőbe vonna semmit.

lásd, új világtörvényt nem nyit,
elmerül, bármint akarna…,
víz felszínén kacsázva kő.

D. Bencze Erzsébet: Madártávlatból

Hiába gyűrte maga alá az ősz
távolodó lépteidet,
most vigasztalásképpen
ibolyaszőnyegen
kínálkozik a tavasz.
Ha úgy tetszik,
madártávlatból szemlélem,
míg lenge selyemruháját
szétteríti halkan.
Lábujjhegyre se kell állnom,
így könnyebb lesz
a barkaágat megtalálnom.
Hónapokon át matatott a tél,
jégvirágom szinte megzavarodott,
olyan hosszúra nyúlt a csend,
lassan már azt sem tudta,
hol a kint és a bent...

szozattovabbacikkhez

 

Fülöp Kálmán: Alkonyi séta

Hozzám nőtt a falu,
az udvarokba nyíló kapuk,
s benne minden-
elmémben érlelődik
tüze a bíztató szónak-
virágok nyílásán
léptem kopogását
hallgatja az idő,
amint lábnyomaimba
kapaszkodik a rejtőzködő
holnap.

Szerencsés ember vagyok,
mert játszani tudok önfeledten,
kisgyermekmódra
gyorsan megbékélek
a rejtőzködő mával,
s a hosszú házsorok
édes magányán
szembe megyek,
a vérző valósággal.

Márton Károly: Kotyó készül

Fehér pára,
Feketés füst,
Kotyó készül,
Rotyog az üst-

Ben. Kavarni
Kell, míg készül,
Öreg nanó
Végig ott ül.

Biztos sajog
Karja, háta,
Nincsen neki
Váltótársa.

Bámulónak
Fakanálban

szozattovabbacikkhez

 

Radnai István: Antifóna

körülöttünk sivataggá lett
de örvendezzenek a kövek
esőket hoz a jövetele
virágot hoz a puszta kopár
a lélekmag is csírázik már
illatszőnyeget terítene
időbe a távolság ura
az időtlent már elküldötte
így dicsőítsük alleluja
körülöttünk sivataggá lett
meredeznek a kormos kövek
folyók ölén a kiszáradt fák
áldozatok ártatlan vére
alvad a bombák torz kelyhébe
esőt váró mag perzselt virág
a kifagyott lélek az ember

szozattovabbacikkhez

 

Schiffter Attila: Ha menni kell

Mikor az ég tiszta pelyheket bocsát reánk,
elkortyoltuk utolsó, meghitt, forró teánk,
végül kilépek a szabadba nyíló ajtón.
A ház maradjon tiszta (én is így óhajtom).

Már nem küzdhetek magamért sem soha többé,
szemeim párájában vált az élet köddé,
és körülöttem, bennem leomolhat minden.
Hordjátok hát - de ne lássam - az összes kincsem.

Csak a fagy öleljen hamvas kérget rám lassan,
hogy hűlő szívem titkába beavathassam.
Illanjon, aminek csupán túlzó ára volt.
Virrasszon itt, akinek maradok: drága holt.

Eztán nincs helye szónak, ne magasztaljatok,
ha hiány osztja meg veled toros asztalod.
Szórjátok szét hamvaim a csendes Tó felett.
S engedjétek el világgá fásult lelkemet.

Szentjánosi Csaba: Meditáció

Ha becsukod a szemedet,
kinyitod lelkedet,
macskakarodon szaladgálnak
ujjaid, mint kis egerek.

Ha a csend: a semmi köve,
akkor képes vagy felemelni magadat,
ahogy a szeretet lebegése
fent tart, mint madarat.

Ha megszűnsz, akkor megcseréled
magadban a két világot,
és többé nem zárnak börtönbe
a szempillarácsok.

Ha meditálsz, lemerülsz,
hallod ahogy a világ gyomra korog,
s ha elmondasz mindent....
akkor leszel a legnagyobb titok.

Vámos Hang György: A szétszerelt gyermekláncfű teje…

vitorlát bontott a délután
s elhajózott az éj után,
hogy felkutassa: „lesz-e?”

-- messze, messze
új Golgotát sebezve
a harang formájú hegyre
kéklő nyelvként kiöltött
halni vajúdott kölköt
felpúposodó háton
megtartó három
be nem teljesült vágyon

szozattovabbacikkhez

 

Szabó Lajos: Apró halakkal

amikor dobozos kólát
reggelizek másnapos kiflivel
és a tegnapi lánnyal
sétálok a parkon át
hogy végre lássak
egy igazi angyalt
mert asszem’ az jó lenne
a lány csinos
de be nem áll a szája
az egészséges életmód
a megunhatatlan témája
maradhatna csendben is
még elriasztja

szozattovabbacikkhez

 

Barna Zsolt: Demoralizált angyalok

Fejveszett tömegek végén,
ti nyaktilón kivérzett szajhák!
Még táncot jártok a penge élén
akár a vágóhídra hajtott marhák.
Szétesve várjátok a végítéletet
de szárnyatok most már béna!
Istennek tett, megszegett ígéretek
után csak szátok lett örökre néma!
Bomlasztva erőtől erkölcstől,
a lelketek hitszegetten andalog
Messze kerültetek az édentől,
ti reszkető demoralizált angyalok.

Czipott György: Plein air

megbékéltem szerterozsdállt
távolközi megállókkal –
tető sem volt s leszakadt rég
széltől védő lemezoldal,

talpfák közét felverte gaz;
kopott sínen siklott derű
s burjánzott ezer virággal
vérehullató fecskefű.

lobogott fönn cirmos égbolt
s két macskaként egerészett
egyszervolt és sohasemvolt.

– – –

fürdök csurom tavaszfényben.
nőttek körém betonfalvak
s vanná rozsdállt idő…, régen.

 

Dóczi Székely Gábor: Három költő hajnali sétája

HAJNALI SÉTA

Tavasz bolyong a kert alatt,
ma ő a támaszom,
rügyek csomója felszakadt
a bolyhos ágakon.

Kövér, taréjos fellegek
mögött a fény oson,
kutyám a sárban hempereg,
füvön, keréknyomon.

A szél bozontja lágy azúr,
kavarja száz titok,
remegnek, mint a hárfahúr,
a karcsú nárciszok.

szozattovabbacikkhez

 

Ernst Ferenc: Melléd sodort

Amikor melléd ültem,
megremegett a levegő.
Langyos fuvallat simított
végig a nyári melegben.
Amikor melléd ültem,
nézted, ahogy a lebegő
függöny, a nyitott
ablak előtt, mennyivel szebben
táncol.
Amikor melléd ültem,
úgy néztem rád, hogy
fogalmam se volt
a lelki románcról.
Amikor melléd ültem,
az volt az a pillanat,
ami úgy múlt el,
hogy örökre itt maradt.

Fülöp Kálmán: Játék a rímmel

Múltamból
kiszakadt harag,

méreg idő,
akarat,

visszafojtott
imádság,

rég áhított
kiváltság,

vagy egy kép
fehér falon-

szozattovabbacikkhez

 

Kalász István: Végül a fű

Eltelik egy éjjel, egy nap,
két hét, az évtized meg a másik,
mire az ember rájön:
a ház mögé kell egy pad.
Hogy onnan hallgassuk a
szobai óra ketyegését,
érezzük a fű szagát,
a metszett rózsabokrot,
nézzük a kerítést, amit
magunk építettünk,
megérezzük a házfalban
a meleget, a téglákban
maradt fényt, ahogyan
sötétedés után jön el

Kemecsei Gyöngyi: Élet

szállni
mint apró töredék
lebegő porszem a fényben
majd megülni
halkan
észrevétlen
egy megsárgult diólevélen
s ha a csend szava szólít a szélben
csak hintázva hullani szépen
ölelni
vinni magammal a részem
és tudni a helyem az egészben

Márton Károly: Patak naplójából

Patakcsörgés:
Kacagás,
Kacagás,
Életünk egy
Rohanás,
Rohanás,
Sziklák között,
Fák alatt,
Fák alatt,
Csiklandoznak
A halak,
A halak.

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf