Németh László: Magyarság és Európa /2. rész/
2. A kiterjedő Európa
Az európai kultúrának idáig négy nagy korszaka volt. Az első a krétai mester fennhatósága alól felszabaduló akhaiaiaktól a macedón világhódításig tart. Ez alatt az idő alatt az európai művelődés, ha ki is sugárzik más népekre, lényegében egy nép, a görögség ügye. Mint ahogy egy lángész életének minden mozzanata alkotás: ez a kivételes nép is a teremtő tettek soha nem tapasztalt sűrű egymásutánjában égett el, s megvolt a szerencséje is hozzá, hogy örökségét egy Nagy Sándorral szórathassa túl a görög határokon.
A második korszak alatt ez az örökség, egy uralkodásra termett nép intézményeibe beivódva, közös sövény mögé zárja az egész békére kényszerített mediterrán világot. A hellenizált Kelet a magház; az itáliai törzsek tolongásából az etruszk, görög hanyatlásra rátörő Róma a pollen, s e kettő gyümölcse: a Római Birodalom. A görög–latin frigy, Polübiosz és Scipio frigye, egy kivételes, hatalomra méltó férfitípust állított a népegyveleg fölé; a Római Birodalom története ennek az antik férfinak az egyre nehezülő harca az óriási szervezet épségéért és nyugalmáért. Amikor ez a nemesség felőrlődik, győz az alulról jövő forradalom: a kereszténység, s győz a kerítésen kívül rekedtek forradalma: a népvándorlás.
Jézus vallása, a barbárok betörése (a kétféle reváns: a Keleté és a nomádoké) egy hosszú interregnumot vezet be: ez a harmadik kor. A birodalom Konstantin városa köré szorul és megmered; Keletet és Afrikát elmossa az iszlám...