Németh László: Magyarság és Európa /2. rész/

2. A kiterjedő Európa

     Az európai kultúrának idáig négy nagy korszaka volt. Az első a krétai mester fennhatósága alól felszabaduló akhaiaiaktól a macedón világhódításig tart. Ez alatt az idő alatt az európai művelődés, ha ki is sugárzik más népekre, lényegében egy nép, a görögség ügye. Mint ahogy egy lángész életének minden mozzanata alkotás: ez a kivételes nép is a teremtő tettek soha nem tapasztalt sűrű egymásutánjában égett el, s megvolt a szerencséje is hozzá, hogy örökségét egy Nagy Sándorral szórathassa túl a görög határokon.
     A második korszak alatt ez az örökség, egy uralkodásra termett nép intézményeibe beivódva, közös sövény mögé zárja az egész békére kényszerített mediterrán világot. A hellenizált Kelet a magház; az itáliai törzsek tolongásából az etruszk, görög hanyatlásra rátörő Róma a pollen, s e kettő gyümölcse: a Római Birodalom. A görög–latin frigy, Polübiosz és Scipio frigye, egy kivételes, hatalomra méltó férfitípust állított a népegyveleg fölé; a Római Birodalom története ennek az antik férfinak az egyre nehezülő harca az óriási szervezet épségéért és nyugalmáért. Amikor ez a nemesség felőrlődik, győz az alulról jövő forradalom: a kereszténység, s győz a kerítésen kívül rekedtek forradalma: a népvándorlás.
     Jézus vallása, a barbárok betörése (a kétféle reváns: a Keleté és a nomádoké) egy hosszú interregnumot vezet be: ez a harmadik kor. A birodalom Konstantin városa köré szorul és megmered; Keletet és Afrikát elmossa az iszlám...

Németh László: Magyarság és Európa /1. rész/

1. Isten pénze

     Az emberek valamikor barlangokban laktak, ma felhőkarcolót építenek. A barlangot a felhőkarcolóval a múlt század önérzete emelkedő lejtővel kötötte össze. Ez a lejtő volt a haladás. Mint minden hegyoldalon, ezen is voltak vízárkok, szakadékok, de a hegyből ettől még nem lett völgy, s elért magasáról a XIX. század embere a turista önérzetével pillanthatott vissza a „megtett útra”.
     A haladásgondolatban éppannyi volt a tájékozatlanság, mint a magabiztosság. annyira fönn éreztük magunkat, hogy körül sem néztünk, nem vagyunk-e lenn. A történettudomány nőtt, de a történeti helyzetérzék megromlott. A haladás meghamisította a történelem nyereség-veszteség mérlegét, és elfödte valódi ritmusát. Az ember annyira el volt telve azzal, amit a barlang és a felhőkarcoló közt nyert, hogy nem látta az értékét annak, amit elvesztett. A frobeniusi gondolat, hogy a primitív népek kultúrája sok tekintetben igazibb kultúra, mint a mienk, merő értelmetlenségszámba ment volna. Talán még veszélyesebb volt ennél, hogy a haladás egyenletessége vakká tett a történelem nagy teremtő aktusai iránt. A haladás elmélete szerint nemzedék rakja rá művét nemzedék művére, s így emelkedik egyre magasabbra a „szellem piramisa”. Nem látták, hogy az élet nem rak piramist. Az életben mindig az első aktus a döntő. A kultúrák sorsát az első jellegteremtő kor szabja meg. A mi kultúránkban az első nép, a görög, a végleges vezér; az első költő, Homérosz: a legnagyobb; Szókratész, Arisztotelész a bölcs és a tudós.

A történelmi Magyarország 64 vármegyéje + 1: Budapest[ LXV.]

A magyar állam fővárosa, mely a Duna mindkét partján fekszik. A magyar király székvárosa volt, ezt a címet 1892 óta viselte, valamint Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye székhelye, szabad királyi város volt. A főváros ezen kiterjedését az 1872. XXXVI törvénycikk által nyerte, mely Pest és Buda szabad királyi városokat, valamint Ó-Buda mezővárost és a Margit Szigetet Buda-Pest név alatt egyesítette, azóta mindenütt, a törvényhozásban is, a Budapest alakot fogadták el. A főváros és határának egész területe 19.380,92 ha volt az előző századfordulón, melyből a Dunaterület 779,66 ha. A Duna észak-dél irányban, először nyugat felé, azután kelet felé kidomborodó ívben hasítja Budapest területét, s hossza itt 15,27 km, szélessége 300–800 m, mélysége 1,9–9 méter között változik. Budapest jobbparti részét a Budai hegység egyes csoportjai hálózzák be. E hegység egyfelől a Rózsadombbal, másfelől a Várheggyel és a Gellértheggyel közvetlenül a Duna medréig húzódik. A Várhegy és Rózsadomb közt nyíló lapály, melyet a Víziváros és Országút foglal el, nyugat felé a Hűvösvölgy és Ördögárok völgylapályában nyer folytatást. A budai hegységnek ezen fővölgye a hegység két csoportját – a Hármashatárhegy és a Jánoshegy-Svábhegy – egymástól elválasztja, s egyúttal a főbb vizek levezetőjéül szolgál. A Hármashatárhegy csoportjától keletre tágabb lapály a Gellérthegytől délre elterülő Kelenföld és Lágymányos, melyen a budai híres keserűvizek fakadnak. Ezt alacsony dombsor különíti el a budaörsi völgylapálytól, melytől délre a Kamara-erdő és a tétényi fennsík terül el.

A történelmi Magyarország 64 vármegyéje: Modrus- Fiume [LXIV.]

Modrus-Fiume vármegye a határőrvidék bekebelezése után 1886-ban a régi Modrus és Vinodol vármegyékből és az orgulini határőrezredből alakult. Területe 4879,09 km2. Földje egészében véve igen hegyes, melyet nyugati részében a Karszt-hegység ágazatai borítanak. északnyugati részében a krajnai hóhegyre támaszkodó Sneznik (1506 m.) és Risnják (1528. m.) emelkedik. Ezektől délkeletre a Nagy-Kapela hegyláncolata húzódik, mely a Bitoraj (1383 m.) ls Biela Lazica (1533 m.) csúcsokban éri el legnagyobb magasságát. E hegységek nyugat felé lépcsőzetesen ereszkednek a tengerhez, kelet felé egyes jelentékenyebb előhegyeik vannak, az ogulini Klek 1182 m., s hozzájuk csatlakozik a vármegye határát jelölő Kis-Kapela (1164 m.). A vármegye északkeleti része dombos, sőt a Kulpa felé csekély síkság is terül el. Legnagyobb folyóvize az északi határát képező Kulpa, mely itt a dél felől a Dobrát, Mreznicát és Koranát fogadja magába. A Karszt lapályán gyakoriak a búvó patakok, melyek helyenként eltűnnek, másutt ismét előtűnnek s ismeretlen helyen szakadnak a tengerbe. Éghajlata a dombos részeken enyhe, a Karszt fennsíkján s a hegyek között igen zord, a tengerpart mellett ismét délies jellegű.
A vármegye 8 járásra oszlott: Csabai járás, Delnicei járás, Novii járás, Ogulini járás, Sluini járás, Sušaki járás, Vojnici járás, Vrbovskói járás. A vármegyében egy rendezett tanácsú város volt – Szádrév (Buccari) – szabad királyi város címmel, 55 politikai község, 1340 község és 643 puszta és telep. A vármegye székhelye Ogulin volt.

A történelmi Magyarország 64 vármegyéje: Háromszék [LXIII.]

Háromszék vármegye hazánk Királyhágón túli részének délkeleti sarkában volt, területe 3556,29 km². A vármegye közepét tágas, szép lapály foglalja el, melyet köröskörül hegységek öveznek. A vármegye hegyrendszereinek vázát folyóhálózata adja meg. Délnyugati részében az Olt folyó nagy kanyarulata által körülfogva, a Hermányi- vagy Baróti-hegység emelkedik, melynek enyhén emelkedő hátai a Szepsi-Szent-György fölötti Görgőben 1020 méteren kulminálnak. Az Olt folyó bal partján kelet felé, vele párthuzamosan, a magasabb és zordabb Bodoki-hegység (Bodoki-havas 1195 m., Büdöshegy 1174 m.) emelkedik, melynek nevezetessége az ásványos forrásain kívül a torjai Büdösbarlang. A Bodoki-hegységtől keletre a Csiki-hegycsoport végső ágai nyúlnak a vármegyébe, melynek Nagy Sándor (1640 m.) és Nemere (1628 m.) nevű csúcsa a vármegye északkeleti határán emelkedik. E csoportot csak a keskeny ojtozi szoros választja el a vármegye legnagyobb kiterjedésű, és legmagasabb, egyúttal legnagyobb tömegű hegycsoportjától a Berecki-hegységtől, mely az ojtozi szorostól a bodzai szorosig szakadatlan, magas tömegben északról délnek nyúlik (Lakóca 1775 m., Feketehalom 1632 m., Csilyányos 1605 m., Zernye 1605 m,. Nagy-Bonyó 1540 m.) és délnyugat felé is jelentős oldalágakat (Papolca-köz 1321) bocsát. A bodzai szoroson túl feltornyosuló Bodzai- vagy Csukás-hegység csak északi végágaival (Csiklom teteje 1190 m., Piliske-tető 1123 m) hálózza be a vármegye földjének egy részét, melyek a Háromszék szívét képező lapályt délnyugat felől bezárják.

Barkuti Jenő: Csurka Istvánra és azokra az időkre emlékezve I. rész

Tisztelt Olvasó!

Ez az írás nem mindenben tükrözi a szerkesztőség ez irányú véleményét Csurka Istvánról, viszont hozzájárul a rendszerváltás környéki korszak kaotikus állapotainak megismeréséhez.

 Tudom, kellene még egy kevés idő ahhoz, hogy Csurka István irodalmi portréját megkíséreljük megrajzolni. Túl eleven még a kép sokunkban, ahogy termetes alakját Budapesten a Hősök terén tartott nagygyűléseken láttuk és hallgattuk, amint a magyar sors megrontóit kárhoztatja. Ez a kép még egy jó ideig fog hatni és bizonyára néhányakat tévútra visz. Várni volna célszerű az ő történetével, amíg megrostálja kicsit az idő. Ám de a kairoszi idő nem ad haladékot; fakulnak az élmények, s vannak ki nem mondott kötöttségek, amit most kell elmondani az utánunk jövőknek.  Hiszen alig múlik el nap, hogy ne emlegetné valaki, egykor mondott gondolatait. Vannak, akik már Csurka ideológiát emlegetnek. Miből is fakadhat ez a vízió? Bizonyára abból, hogy egyre többen döbbenek rá: el fog múlni ez a mostani hatalmi reláció is, a ránk erőltetett liberális szemlélettel, a nagy nehezen összehordott nemzetinek aposztrofált relikviáival együtt. Elég csak a tegnapi világra pillantani: rendítetlennek hitt hatalmakat és félelmetes hatalmasságok tűntek el szinte napok alatt.  Előttünk hát a példa: nem marad a mi időnkből se több, csak szánalmas magyarázkodás és igazság foszlányok, hiszen tapasztalható: ami tegnap még élet, halál kérdés volt, ma már, említésre is alig érdemes töredék. Össze kell hát szedegetni napjaink emlék morzsáit, amíg lehet.

A történelmi Magyarország 64 vármegyéje: Brassó [LXII.]

Brassó vármegye hazánk Királyhágón túli egyik megyéje volt 1803,63 km² területtel, mellyel a millenniumi Magyarország egyik legkisebb vármegyéje volt. Határai nagyobb részt természetesek voltak: északon a Persányi hegység és az Olt folyó, keleten a Tatrang vize, délen a brassói és Bodzai hegység. A vármegye szíve a Barcaság termékeny rónája, melyet nyugaton és délen hegységek öveznek. Nyugaton a Persányi hegység középmagasságú tető emelkednek, köztük a krizbai Várhegy1106 méterre, és a feketehalmi Nagy-Fekete hegy 1294 méterre a tengerszint fölé. A hegységeket, melyeknek túlnyomóan szelíd emelkedésű tetői nagyobbára erdősek, a Barca vizének a völgye választja el a vármegye déli határán égnek emelkedő, hatalmas Brassói hegységtől, melynek két főtömege közül csak a vadul szaggatott Bucsecs (2508 m) esik a vármegye területére. A Bucsecs főtömege északkelet felé alacsonyabb (1324 m) gerinc által magához kapcsolja a Brassótól délre emelkedő Keresztényhavas (1804 m) csoportját, melynek legészakibb tagja a Brassó fölött emelkedő 961 m magas Cenk. A Tömösi keskeny szoros, melyből a vasút a predeáli hágón át Romániába megy, e hegycsoportot a tőle keletre emelkedő Bodzai vagy Csukás hegységtől választja el, mely a vármegye délkeleti szögletét borítja be. Ez a Tömösi szoros mellett a Nagy-Kőhavassal (1840 m) kezdődik, azután dél felé domborodó ívben a vármegye határát követve (Paltin 1904 m), az ó-sánci szoroson túl a Csukás tömegében (1958 m) kulminál, északi nyúlványaival pedig Hétfaluig terül szét.

    A legmagasabb hegyeket egész nyáron át hó borítja, az alacsonyabbakon is 8–9 hónapig megmarad a hó. E hatalmas hegységből számos folyóvíz siet a Barcaság lapálya felé, valamennyi az Oltnak véve útját. A Csukás tömegéből a Zajzon vizével egyesülő Tatrang ered, mely a megye területén kívül a Feketeügy közvetítésével jut az Oltba.

A történelmi Magyarország 64 vármegyéje: Csík [LXI.]

Csík vármegye hazánk Királyhágón-túli, erdélyi részének egyik vármegyéje volt, és Erdély keleti határán feküdt. Területe 4493,22 km² volt. Túlnyomóan hegyes vidék, leleti részét a Gyergyói és Csíki hegycsoport hálózza be, mindkettő túlnyomóan erdős, a magasabb hegység jellemvonásaival. Legmagasabb tetői a Nagy Hagymás (1793 m), a Tarhavas (1772 m) és a Lóhavas (1611 m). E hegycsoportoktól nyugatra három terjedelmes fenlapály terül el, egyik a Gyergyó lapálya a vármegye északnyugati részében a Maros mindkét partján. A Maros forrásvidékén emelkedő dombok (870 m) ettől elválasztják a Felcsík nevű kisebb lapályt, melyet ismét a csíkszeredai dombok különítenek el az alcsík síkságától. Mindkét síkság az Olt és mellékvizeinek mentén terül el, s régóta sűrűn van benépesítve. A Gyergyói síkság tengerfeletti magassága 700-780 m közt, a Felcsíkié 660-720, az Alcsíkié 648-680 m közt ingadozik. Gyergyót nyugaton a Görgényi-havasok, a Felcsíkot a Hargita hegység, az Alcsíkot az Erdővidéki-havasok szegélyezik, míg a vármegye legdélibb részét a Bodoki-hegység nyúlvaányai hálózzák be. Habár a vármegyét köröskörül hatalmas hegységek veszik körül bástyák gyanánt, mégis minden irányban átjárható. Kelet fel a Tölgyesi-, Békási-, Gyimesi- és Úzi-szoros, észak felé a Maros, dél felé az Olt és Kászon-patak völgye, nyugat felé a Kereszthegy-hágó (1154 m), Bucsin-hágó (1141 m), Tolvajos-hágó (975 m), Libán-hágó (1000 m) és Mitács-hágó képeznek természetes átjárót a hegyek között. Geológiai viszonyait illetőleg a Gyergyói-hegycsoport leginkább kristályos kőzetekből, részben gránitból, a Csíki-hegycsoport palákon és gnájszon kívül mészkőből áll, míg a vármegye nyugati határán emelkedő hegyeket leginkább trachit alkotja.

    Folyóvizei közül a Gyergyói- és Csíki-hegycsoport keleti oldalán fakadó Kis-Beszterce, Békás, Tatros, Cuca, Csobányos és Úz a Szeretbe ömlenek.

A történelmi Magyarország 64 vármegyéje: Maros-Torda [LX.]

Maros-Torda vármegye hazánk Királyhágón túli részének egyik vármegyéje volt, területe 4324,03 km². A vármegyét keresztülhasító Maros folyótól délre a Görgényi havasok csoportja emelkedik, melyet a görgényi völgyből a Gyergyó lapályára átvezető Kereszthegyhágó (1422 m.) két részre oszt. Az északiban a Bumásza (1685 m.) és a Batrina (1634 m.), a déliben a Mezőhavas (1777 m.) a legmagasabb emelkedés. Utóbbiból indul ki a Nógrádmelléki hegysor, mely Bekecsben (1080 m.) kulminál. A két hegység a Maros völgyéig bocsátja mindinkább alacsonyodó ágazatait. A Maros jobbpartján a Kelemen-havasok kiágazásai borítják a vármegye északi részét. Legmagasabb csúcsai a Beszterce–Naszód vármegye határán emelkedő Pietroszul (2102 m.), Kelemen-havas (2022 m.) és Sztrunyóra (1994 m.) A vármegye délnyugati része a Mezőség hullámos térségéhez számítható. Folyóvizei közül legnagyobb a Maros, mely Oláh-Toplica mellett lép a vármegye földjére, s eleinte nyugati, majd délnyugati irányt követve, azt egész hosszában keresztülszeli, Szász-Régentől kezdve termékeny völgyet képezve. Baloldal felől a Görgény, Bölkény, Nyárád és Kis-Küküllő jelentős völgyei nyílnak feléje, míg jobbfelől csak néhány nagyobb patak (Toplica, Ilva, Ratosnya) önti bele vizét. A Mezőségen a Luc és Kapus vize, s a mezőbándi és mezőkölpényi tavak említhetők. Ásványos forrásai közül a szovátai és görgény-sóaknai sós források, és az oláh-toplicai földes víz a legjelentősebbek.

    Lakóinak száma 1891-ben 177860, közülük 102572 (57,7%) magyar, 6438 szász, 62179 (35%) oláh, és 6531 egyéb nemzetiségű volt. A lakosság főfoglalkozása a föld- s erdőművelés volt, jelentős volt a gyümölcstermelés is. Ipara és kereskedelme csekély volt, műipara csak néhány nagyobb helyen volt található, de házilag a nép csaknem mindenütt űzte a fonó (kender-, gyapjú-, szalma-, gyékény- és vesszőfonás) és szüvőipart, úgyhogy ruházati és házi szükségleteit maga fedezte, sőt eladásra is készített.

A történelmi Magyarország 64 vármegyéje: Udvarhely [LIV.]

Udvarhely vármegye hazánk Királyhágón túli részében volt. Területe 3417,68 km² volt. Felszíne egész terjedelmében hegyes: legnagyobb hegysége a keleti határán emelkedő Hargita, melyet a Tolvajos hágó (975 m) által két szakaszra választott, északi szakasza Galusatetőben 1798 m., déli csoportja a Kakukk-hegyben 1560 m. magasságot ér el. E hegységtől északra a Görgényi havasok nyúlnak be a vármegye északi részébe, mintegy 1600 méter magasságot érve el. E két jelentős hegységből a többnyire délnyugati irányú völgyek közé kisebb-nagyobb hegysorok ékelődnek be, melyek iránya ennélfogva túlnyomóan szintén északkelti-délnyugati. Ilyen a Rika hegység, mely a Vargyas és Homoród völgyei közt húzódnak dél fel, a Mérketetőben 1003 méterre emelkedik. Ilyen még az Olt-melléki hegysor a Nagy-Küküllő és Kis-Homoród, illetve Olt völgyei közt. Hasonló magasságúak a Küküllő folyó közét elborító Küküllőközi hegység, melynek főbb ormai a Lázhegy (1000 m.) Farkaslakától keletre, a Tirtos-hegy (1057 m.) Firtos-Váralja felett és a Réztető (835 m.) Székely-Keresztúrtól északkeletre. Az ezen hegyek közé bemélyedő folyók völgyei sehol sem tágulnak szélesebb lapállyá. A legjelentősebb folyók a vármegye északi részén eredő Nagy-Küküllő, mely jobb felől a Fejérnyikó, Gagy és Magyaros vizét, bal felől Fenyét és Erked vizét fogadja magába, továbbá a párhuzamos folyású Kis- és Nagy-Homoród, Vargyas, Korrmos és Barót vize, melyek mind a vármegyének csak déli határát csekély területen érintő Oltba ömlenek. Szintén kevéssé érinti a vármegye területének nyugati határát a különben itt eredő Kis-Küküllő, mely a Korond és Küsmöd vizével egyesül. Tavai aprók, legismertebb köztük a szombatfalvi. Ásványos források nagy számban vannak a vármegyében.

    A lakosság száma 1891-ben 110,132 fő volt, mihez még 377 főnyi katonaság járult, így a vármegye Magyarország legritkábban lakott vármegyéinek egyike volt.

A történelmi Magyarország 64 vármegyéje: Kis-Küküllő [LVIII.]

Kis-Küküllő vármegye hazánk egyik legkisebb vármegyéje volt, egész területe csak 1645,82 km² volt. Legnagyobb szélessége Radnóttól Medgyesig 40 km, hosszúsága Sárdától Szancsalig 104 km volt. Alakja szabálytalan négyszög volt. A termékeny vármegyék közé tartozott. Felülete többnyire hegyes, dombos, de vannak szép völgyei is. A hegyeken és dombokon jó és kitűnő bort termő szőlők, gyümölcsösök, mélyebben fekvő helyeken jó gabonatermő szántóföldek, rétek, kaszálók és legelők voltak. A hegyeket néhol szép bükkös és tölgyes erdők borítják. Kevés hely van, mely terméketlen volna. A talaj alkotó része mindenütt agyagos homokból, sárga agyagból és márgából áll. A folyók partjain palás-márgás rétegek is vannak. Homokkő csak Magyar-Sáros községben van. Általában kövekben és kavicsban nagyon szegény volt a vármegye.

    A vármegyének három folyója volt: a Kis-Küküllő, a Nagy-Küküllő és a Maros folyó. A Kis-Küküllő Balavásártól a vármegye keleti részéről nyugati irányban folyik. Esőzések alkalmával áradásaival károkat okozott. Partjain szép völgyek terülnek el szántóföldekkel, de főképp buja rétekkel. A partjain levő községekkel álló hidakkal vagy kompon történt a közlekedés. Folyása lassú, csendes, vize igen zavaros volt, így fürdésre alig volt használható. A Nagy-Küküllő a vármegye keleti csúcsútól egész Balázsfalváig nyugatra folyik, mindenütt a vármegye déli határát alkotta, mígnem a Kis-Küküllővel egyesül. A Maros folyó a vármegye északi határán folyott, elválasztva Kis-Küküllő vármegyét Maros-Torda és Torda-Aranyos vármegyéktől. Környéke termékeny és medre tutajozható volt. A vármegyének ezeken kívül több kisebb patakja, csermelye volt. Említésre méltó tavai mocsarai nem volta, azonban több helyen sós forrás található, melyeket a nép fürdésre használt.

Kemény Gábor: A „harmadik Ukrajna” (II. rész)

Volosin másfél évtizeden keresztül magánosan képviseli a kárpátaljai ukrán gondolatot a prágai parlamentben. Az általa szervezett, nagyrészt értelmiségi mozgalom abban különbözik minden más ukrán területi mozgalomtól, hogy Volosin és kis tábora olyan Kárpát-Ukrajnáról álmodik, mely mint föderatív vagy független állam meg tudna állani az európai politika sodrában. A volt kárpátukrán miniszterelnök teát nem fogadja el teljes mértékben Konovalec nagyukrán szemléletét, hanem ezt a kárpáti ruszinságon belül képzeli el, annak ellenére, hogy pártja a négy parlamenti választáson egy alkalommal sem kap nyolcezer szavazatnál többet. A volosini kárpátukrán állameszme ezért volt életképtelen már születése pillanatában. Nem támaszkodott tömegekre, de megelégedett pár ezer bevándorolt értelmiségivel és nem számított a Kárpátokon túli ukránság beavatkozására sem. Volosin kétségtelenül túldimenzionálta azt az ellenzéki szerepet, a „Proszvita”¹⁴, az ukrán sajtó kis tábora és a huszti ukránbatárok köre együttesen sem bírták el azt a tehertételt, amit a volosini kísérlet a megvalósulás küszöbén jelentett. Gazdaságilag pedig a fára és sóra épült huszti potemkiáda fenntartása képtelenség lett volna a szállítani sehová nem tudó kisország költségvetését csak ideig-óráig lehetett külföldi anyagi támogatásra építeni¹⁵.

    Volosin államkísérletét a közvetlen érdekelteken kívül három helyen kísérelték rendkívüli figyelemmel. A lembergi ukrán sajtó, a Dilo és köre mindvégig az ukrán nemzeti küzdelem előharcosának mondotta Volosin Ruszinföldjét, ahonnan kelet-európai „hódító” útjára indul az ukrán állameszme. Az amerikai ukránság az 1938. szeptember 4-én tartott new-yorki nagygyűlésen már 750.000 csehszlovákiai ukránról beszél és Konovalec emlékére fogadja¹⁶, hogy a saint-germaini szerződés értelmében megígért „kárpátukrán” autonómiát minden erejével támogatni fogja.

Törőcsik Attila: A zene pszichológia aspektusai

„Az érzelem szüntelenül, a maga zavartalan ősiségében kínálkozik fel a zene számára, mely az érzelemből származik.
Az érzelem újra meg újra a zene közelébe kívánkozik, mert ez az egyetlen művészet, amelyben visszakerülhet eredeti helyére és jogaiba.” (Eggebrecht)

A zenének emberre tett hatása mára annyira közismert, mondhatjuk elcsépelt téma, hogy látszólag felesleges újabb adalékokkal szolgálni ehhez a területhez. Filozófusok, esztéták, pszichológusok, zenészek és maguk a zeneszerzők is vallják, hogy a zene személyiségre gyakorolt hatása életünk számtalan területén jelen van. Ez a tanulmány nem szaporítani kívánja az eddigi elméletek sokaságát, inkább mélységében próbálja feltárni és összefoglalni azokat a jelenségeket, melyek bizonyítják, hogy a zene nem csak egy a kikapcsolódás és szórakozás iránti igényeink között, hanem szervesen illeszkedik mentális állapotunkhoz. Ehhez azonban a felszín alá kell ásni, valamint visszamenni az időben, hogy megértsük a zene és az ember szoros kapcsolatát, relációját.

A történelmi Magyarország 64 vármegyéje: Nagy-Küküllő [LVII.]

Nagy-Küküllő vármegye hazánk Királyhágón túli részében feküdt, területe 3109,72 km² volt. A vármegye területe hegyes, bár a hegységek sehol sem érnek el jelentős magasságot, melyek az oltmelléki és hortobágymellékei hegysorhoz tartoznak, és nem haladják meg a 800 méter magasságot, csak a keleti területre benyúló Persányi hegység emelkedik 948 méterig a tengerszint fölé. A hegyek nagyrészt erdősek, csak az alacsonyabbak szolgálnak részint szőlőhegyül, részint szántóföldül. A völgyekben számos község fekszik. A folyóvizei közül jeljelentősebb a déli részt hasító és egyben Fogaras vármegye felé határt is képező Olt, valamint az északi határt jelölő Nagy-Küküllő folyó. A vármegye közepét a Hortobágy folyó öntözi, míg keleten a Nagy- és Kis-Homoród és a Kosd patak említhető. Jelentős állóvize a vármegyének nincs. Ásványos forrásai közül a homoródi vasas savanyúforrás, a kőhalmi kénes és a nádpataki konyhasós források említendők.

    Lakóinak száma 1891-ben is csak 135,312 volt, köztük 14,148 (10,5%) magyar, 59,5757 (44%), német 53,644 (39,6%) oláh volt; a vármegye Magyarország ritkábban lakott vármegyéi közé tartozott. Közművelődés tekintetében a vármegye lakossága elmaradott volt, a 6 éven felüli férfilakosságából 39,9 %, a női lakosságából 47,8 % sem írni, sem olvasni nem tudott az előző századforduló környékén, és a 25,247 tanköteles gyermek közül 4719 (18,7%) nem járt iskolába. A vármegye területén 2 ág. evangélikus főgimnázium volt Medgyesen és Segesváron, 1 földmívesiskola Medgyesen, 4 ipari és kereskedelmi iskola, 1 ág. evangélikus tanítóképző intézet Segesváron, 228 elemi népiskola és 16 kisdedóvó volt. A közművelődés központjai Segesvár és Medgyes volt.

Kemény Gábor: A „harmadik Ukrajna”, I. rész

Azok a világtörténelmi események, melyek 1938 őszén Csehszlovákia bomlására vezetnek, Kárpátalja területén is új közjogi helyzetet teremtettek. Az ez év október 9-én megalakult első ruszinföldi autonóm kormány, a cseh és szlovák állammal föderatív államszövetséget képez, ami tehát a politikai és gazdasági autonómia kivívását jelentené – papíron.

    Az első ruszin kormány¹ rövid életű volt. A zsákutcába szorított prágai centralizmus München után még egyszer megkísérli a széthulló köztársaság országrészeinek összefogását, és amikor ezzel a törekvésével nyílt ellenkezésre talál a kárpátalji kormány részéről, Bródy miniszterelnök letartóztatásával és az ukrán irányzat hatalomra emelésével véli az önmagában már elbukott csehszlovák államegység célját szolgálni.

    Révaj miniszter, Volosin legtevékenyebb munkatársa, november 22-én Prágából rádióbeszédet mond, amelyben bejelenti a „kárpátukrán” alkotmánynak a prágai parlament által történt elfogadását és annak ezen a napon, a szenátus által való ratifikálását. Révaj bejelenti: „Országunkból állam lett. Törvényeinket saját Diétánkon fogjuk hozni. Az új föderatív köztársaságban csak az elnök, a külügyminiszter, a honvédelmi miniszter személye közös. Minden más ügyben saját Diétánk fog határozni. Igazságot saját bíróságaikon fogunk szolgáltatni.”

    Volosin, az előző kormány közegészségügyi, az új kormány miniszterelnöke, az elenyésző kisebbséget alkotó kárpátalji ukrán irányzat nevében veszi át a hatalmat, s így mindaz, ami 1938. november végétől, 1939. március 15-ig ezen a területen lejátszódik, nemcsak fejvesztett anarchia, ukrán önkényuralom és az elbukó kárpátalji cseh rezsim halálos párviadala, hanem egyben előkészület is a színfalak mögött Kelet-Európát rázó nagyukrán államiság megvalósítására.

A történelmi Magyarország 64 vármegyéje: Fogaras [LVI.]

Fogaras vármegye hazánk Királyhágón túli részében, az akkori román határ mellett terült el. Területe 1875,43 km² volt. Fogaras vármegye a völgylapályt a havasok zord régiójával egyesítette. A vármegye északi határát képező Fogaras mentén termékeny lapály terül el, melynek tengerfeletti magassága 400 és 470 m közt változik. Dél felé ez a sík vidék észrevétlenül emelkedik, míg abból a Fogarasi-havasok láncolata minden előhegy nélkül hirtelen kiemelkedik. A nagyszerű hegylánc, melynek főgerince Románia felé a határt képezte, Erdély legmagasabb csúcsait egyesíti magában. Ebben emelkednek a Moldoveanu (2544 m, mely a vármegye, és egyben Erdély legmagasabb pontja), a Negoj (2536 m), a Butyán (2507 m), és a Nagy-Vist (2527 m). A XX. század elejéig a Negoj-csúcsot tartották Erdély legmagasabb hegyének, valószínűleg azért, mert a Moldoveanu-csúcs a főgerinctől kissé délebbre, egy oldalgerincen van, így a Fogarasi-medencéből nem is látszik, csak a főgerincről. A zord és meredek, de összefüggő láncot képező főgerincből ritka szabályossággal ágaznak ki észak felé az egymással párhuzamos, keskeny, meredek, de rövid oldalágak, melyeket kisebb-nagyobb patakok választanak el egymástól. Keleten a Barca forrása feletti horpadás választja el a Brassói-hegységtől, melynek nyugati tagja, a 2241 méter magas Királykő egészen a vármegye területére esik, míg a Törcsvári-szoroson (1240 m) emelkedő Bucsecs-hegységnek csak a nyugati lejtői számíthatnak a vármegyéhez. A Fogarasi-havasok csoportja csaknem közvetlenül a síkságból emelkedik ki, nagyjából 1800 méterig nyúlik fel rajta a fenyves erdő, azon túl a szürkésfehéres sziklaormok és csúcsok következnek, melyeket az év nagy részében hó borít.

A történelmi Magyarország 64 vármegyéje: Szeben [LV.]

Szeben vármegye hazánk Királyhágón túli részében feküdt, területe 3313,52 km² volt. Egyike volt hazánk leghegyesebb vármegyéinek. Déli határán a Szebeni-hegység hatalmas csoportja emelkedik, ennek fő gerince nyugatról kelet felé egészen a Vöröstoronyi szorosig húzódik, s a Sztelfilistyében 2251 m magasságot ér el. Északi mellékága a Rosinári hegysor Csindrelben 2248 méterig emelkedik, s mellékágait Szászsebes és Szerdahely vidékéig bocsátja, ahol a termékeny hullámos síkság terül el. Ugyanilyen kis terjedelmű síkság terül el Nagy-Szeben körül a Szeben folyó mellett és Felek közül az Olt mellékén. Az Olt folyón és az általa képezett Vöröstoronyi szoroson túl a Fogarasi havasok merednek ég felé, melynek azonban csak nyugati része (a 2288 m magas Szurul csúccsal) esik a vármegye területére. Az Olt és Szeben völgyeinek közét az oltmelléki és hortobágymelléki hegysorok végső ágai töltik ki, ezek azonban nem emelkednek a középhegységek magasságán túl. A legnagyobb folyója az Olt, mely a vármegye délkeleti részét csak 30 km hosszúságban szeli. A vármegye derekét az Oltba ömlő Szeben (Bibin) folyó öntözi, magába véve a Szebeni hegységből aláfolyó vizek legnagyobb részét, köztük a Cód folyót és a Resinári patakot, ugyanabba ömlik balfelől a Hortobágy. A vármegye nyugati részében Sebes és a beléje szaladó Dobra és Székás patak a nagyobb vizek. A Szebeni havasokban, melyekben még a Lotrióra patak ered, néhány apró tengerszem is van, ezek egyikéből veszi eredetét a Szeben folyó. 

Valentyik Ferenc: Krasznojarszk felfedezi egykori magyar hadifoglyai hagyatékát

Az utóbbi években kedvező magyar vonatkozású hírek érkeznek a szibériai Krasznojarszkból. A folyamat bő négy éve, 2016 augusztusában indult, amikor a ma már egymillió lakosú város vezető irodalmi lapja, a „Novij Jeniszejszkij Literátor” 2016/4. számában Gaál Áron költő, műfordító „A béke katonája” című, Gyóni Géza költészetét bemutató orosz nyelvű esszéjét és három versfordítását közölte. A sikert jól mutatja, hogy a következő évben moszkvai és kalinyingrádi folyóiratok is helyt adtak Gaál Áron Gyóni Géza témájú publikációinak. Itthoni, de jelentőséggel bíró további hozadékként a költő halálának 100. évfordulójára, 2017. június 25-re időzítve megjelent Gyóni Géza: Jajszavas írás című, válogatott – bilingvis - verseskötete. A verseket a Gyóni életmű egészéből válogatta, összeállította és magyarról oroszra ezúttal is Gaál Áron fordította.

    2018. november 13-án Denis Kirilick krasznojarszki történész, könyvtáros látogatott Dabasra, kifejezetten azért, hogy Gyóni Géza után kutasson. Megtekintette a szülőházat, az evangélikus templomkertet és az emlékszoba gyűjteményét. Megismerkedett a költő évszázados kultuszával, mementóival és az emlékezetét őrző helyi szervezetek képviselőivel is. A fiatal kutató a tragikus sorsú költő életútjáról könyvet ír, melynek kiadása a közeljövő terveiben szerepel.

    Legújabban pedig 2020. októberi sajtóhíradásból értesültünk, hogy takarítás közben az első világháború egykori magyar hadifoglyainak rejtőző kézirataira találtak rá a Krasznojarszki Helytörténeti Múzeum egyik használaton kívüli raktárában.

A történelmi Magyarország 64 vármegyéje: Alsó-Fehér [LIV.]

Alsó-Fehér vármegye hazánk királyhágón túli részének, régi beosztás szerint a magyarok földjének egyik vármegyéje volt, mely 375,5 km² kiterjedésű és szabálytalan alakú vármegyéje volt, mely hazánk leghegyesebb vidékeinek egyike volt, hegyrajzát a folyók rendszere állapítja meg. A Maros, mely határát képezi, kelet-délnyugati irányban átló gyanánt metszi a megye földjét, s az Erdélyi érchegységhez illetve a Bihari-hegységhez tartozó csoportjait a bal parton elterülő, s már az erdélyi felföldhöz számított alacsonyabb dombvidéktől elválasztja. A Maros jobb partján emelkedő, túlnyomóan már havasi jellegű hegycsoportokat az Ompoly Aranyos-melléki és Ompoly-melléki hegységre különíti el. Amaz az Aranyostól az Ompolyig terjed, s legnagyobb része e vármegyére esik. Természeti szépségekben bővelkedő, vadregényes, szaggatott hegység, melyet számos mély hasadékvölgy szel át. Legmagasabb csúcsai az 1300 métert is meghaladják, Aranyos-melléki hegységből a Vulkán (1264 m.) és a Detunáta (1182 m.). E hegység ásványos kincseinek bőségéről is híres. Az Ompolyon túl a Marosig az Ompoly-melléki hegység alacsonyabb ugyan (Grohács 1103 m.), de fővonalán csak nehezen járható és erdei utak visznek át rajta. Mindkét hegység zord és terméketlen, de sok az erdeje és legelője. A Maros völgyének Nagy-Enyed és Sárd közt fekvő dombos s termékeny része Erdélyi Hegyalja név alatt ismeretes s jó bort termett. A Maros balpartján elterülő dombos vidéket, mely sehol sem ereszkedik 200 m alá, s a 300 métert is csak helyenként haladja meg, már a belső erdélyi felföldhöz számítják, melyet a Nagy-Küküllő és a belé ömlő számos patak öntöz. A vármegye jelentősebb folyói a Maros, Nagy-Küküllő, Aranyos, Ompoly és Sebes. Tavai nincsenek.

Interjú Neagu Djuvara történésszel /a román történelemszemléletről/

    Részlet, a Vlad Mixich által 2008-ban a hotnews.ro-nak készített interjúból.

Románból fordította: Csata Ernő

V.M.: Tehát jó irányba változik a történelem?

Neagu Djuvara: Ha modellnek a Római Birodalmat vesszük, annak is a végét, amikor csak a széleken voltak háborúk, akkor hasonlítunk ahhoz. De, engem az aggaszt, hogy beléptünk ismét egy középkorba. Vagyis, kihal végérvényesen a nyugati civilizáció. Lassan, de biztosan.

V.M.: Melyek a tünetei?

Neagu Djuvara: A tüneteit már rég érezzük, egy olyan erkölcsi szertelenségben, amilyen nem volt még soha. Hadd említsek egy példát: a mai forrongó fiatalságnak nincs semmilyen ideálja. Nem egy eszméért lázad, csupán azért, hogy romboljon. Ez azt jelenti, hogy valami elromlott. A fiatalságnak, amelyik általában a jövő eszméinek a hordozója, még a téves eszméknek is, ahogy a kommunizmus esetében volt, ma semmilyen ideálja nincs…
A második tünet, amit mostanig nem láttunk: a gondolkodás és a művészet bizarr, nagy fordulata (ami általában több tíz vagy száz évvel később következik be egy birodalom bukása után) a nyugati civilizációban 1905-1913 között kezdődött, tehát az amerikai imperializmus megjelenése előtt. Példaképpen, a szobrászatban Brâncuşi megszakítja teljesen azt a hagyományt, amelyik Michelangelotól Rodinig tart. A zenében úgyszintén, ahol a bécsi iskola és Bartók Béla, mind szakadást jelent attól a zenétől, amit Monteverditől egészen Debussyig ismerünk. A gondolkodás és a művészet minden területén brutális letérés tapasztalható a 20. század elején. Ez azt jelzi, hogy kezdünk újra egy középkort.