Dr. Vitéz Ferenc - Nagy Horváth Ilona: Szénmadarak
Ez az alábbi, zárójelbe tett sor ragadott meg leginkább első olvasásra Nagy Horváth Ilona kötetéből: „Szépnek lenni mégis mily’ nehéz.” A zárójeles (ám korántsem mellékes) mélyreflexiók – nem egyszer ((dupla)) tükrök vagy (((tripla))) én-játékok – általában is mást mondanak el egyazon versen belül a megrajzolt világról, mint a törzsszöveg. Ezért itt is azzal szembesülök, olvasóként, a szépségről beszélni akaró emberként, hogy „hazudni fogok újra”, amikor azt próbálom elmondani, milyen szép a világ – és benne én.