Sántha Károly: Imádság harangavatáskor

Szenteld meg e harangokat, Úristen,
Dicsőségedre szóljanak nekünk!
Ércnyelvük a magasból arra intsen,
Hogy a magasba mélyedjen szemünk!
Ha kondul a harangszó s hív imára,
Add, Istenünk, hogy hallgassunk reája,
A Te szavad ez — ne hívjon hiába:
Jertek, óh hívek, az Úr templomába!

Ha temetésre hívnak a harangok,
Hogy elsirassák a halottakat,
S a gyászolók, mint búgó bús galambok