Prohászka Ottokár: Az Úr munkásai

«Ezek után pedig rendele az Úr más hetvenkettőt is és elküldé őket kettőnkint maga előtt s mondá nekik: Az aratás nagyon sok, de a munkás kevés.» (Lukács 10, 2.)

a) A mezők fehérlenek, az aratás nagy. Jézus végignéz lélekben a világon. Beletekint nyomorába, bűneinek, szenvedélyeinek sötétségébe; élénken átérzi bajait; rokonérző, nagylelkű szívvel segíteni akar, azért arra utal, amire legnagyobb szükség van: kérjétek, hogy az Isten apostoli férfiakat küldjön; jelzi is, hogy milyeneket; erőszak és érdek nélkül, tisztalelkű embereket, kiknek a ragadozó, kegyetlen, önző világ temperamentumában nincsen részük; mezítlábú, békés embereket, kikből sugárzik a lélek; kiknek a világgal szemben csak egy tényük van, hogy vegye a békét, melyet ők adnak s adjon viszont kenyeret.