Sík Sándor: A templomos házban

Mind elmentek, magam maradtam.
Köröskörül a hallgatás jár,
A csend meséit hallgatom,
Feszületes, fehér falak közt,
Nagy, hosszú, hűvös folyosón,

A templomból tegnapi ének
Hazajáró dallama búg ki.
Járok húnyt szemmel álmodón,
Feszületes, fehér falak közt,
Nagy, hosszú, hűvös folyosón.

És mosolyog, nevet a lelkem:
Fölül besurran s végigárad
A nyári napfény kacagón
Feszületes, fehér falak közt,
Nagy, hosszú, fehér folyosón.