Pakocs Károly: Hegytetőn

Megállok az esti alkonyatban
a hegytetőn. Síri néma csend.
Lelkemet a titkok mozdulatlan
ős-hatalma tartja fogva fent.

Alattam a hétköznapi lárma
halk morajba-alvón pihen el,
mintha éji szerenádra várna,
mit az ég a földnek énekel.

Szeretem a hegytetőn bevárni
az éjt, mikor lent elpihen az élet.
A hegytetőn megédesül bármi
kín s a lélek újra-éled.

Mert a hegynek nincsen hétköznapja.
A hegytető mindig ünnepel.
Akinek a lelkét bánat lakja,
vigasztalódni jöjjön ide fel.

Mert a hegytető az égre néz
s feléje tárja karját szüntelen.
Az égbe-néző szemnek ködbe-vész
a föld s betölti azt a Végtelen.

Milyen fönség: hallgatózva lesni
a csendből az élet titkait;
magasokban az Istent keresni,
míg valóra nem válik a hit!

Milyen fönség: hegytetőre állva
vágyakozva nézni fel az égre,
mintha lelkem jegyesére várna
s menyegzői izgalomban égne!

Milyen fönség: közeledbe’ lenni,
emberektől messze, Istenem,
hol a lelkem’ nem kínozza semmi
földi gond, csak Te vagy énvelem.

Hegytetőről ne hívjatok engem
csalogatón, vándorok, a mélybe.
Végtelenbe vágyakozó lelkem’
örömötök úgyse’ töltené be.

Megállok az esti alkonyatban
a hegytetőn. Rámborul a csend.
Bánatában sír a föld alattam
s az ég mosolya fénylik odafent.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf