Hangay Sándor: Könyörgés Szűz Máriához

Szűz Mária, országod vértől párál,
Néped veszőben, zászlód búsan int.
Négy év alatt a négy országhatárnál
– Igaz harcokban hulltak jobbjaink.
Szűz Mária! ne hagyj elveszni minket,
Bástyád kik voltunk, nem bírjuk tovább,
Gyógyítsd be ősi sok sajgó sebünket,
Tartsd meg e népet, trónod oszlopát.

Véreztünk mindig: hittel, daccal, könnyel,
Suhantak évek, gondok, bánatok…
Megbirkózunk mi fegyverrel, közönnyel
És tűrtük azt, mit sorsunk ránkszabott.
Nincs annyi mártír szentek szent sorába,
Mint itten van e földön s föld alatt.
Fejünk fölött az égnek glóriája.
De Szűz Anyánk, szívünk belészakad.

– Keresztet, aki értünk hordott régen
S tövist viselt az isteni fejen.
Nem szenvedt úgy, mint szenved árva népem,
Ahol kereszt már erdőként terem.
Nem lesz magyarság! Nagy sír jön helyébe
S rajta a Tisza sírva vágtat át,
Ha nem könyörülsz, Isten szent Cseléde,
Úgy elvész minden magyar katonád!

Hadi repülőtér, 1918. március