Tarcsafalvi Albert: Légy hát magyar!

Légy hát magyar, ha itt születtél,
Testestől-lelkestől magyar…
Virágzott ősink törzsökfája
S ne legyen lomhább rajt’ a gally.

Segítsd elő édes hazádnak
Gyümölcsöt érlelő nyarát.
Békés e munka s mintha mégis
Hadúr szeme mosolyogna rád.

A kard: szíved acélpengéje
S erős hit és vasakarat,
S felajzott lelkedé a pálma,
Ha lobogónk büszke, szabad.

Fajok és népek versenyében
Betöltöd őrálló helyedet
S az alkotások békés rendjén
Legyen a sasé két szemed.

Építs nehéz, szilárd alapra,
Vésd ércbe, kőbe ezt: magyar!
S a tisztelet nevedre néma –
Hízelkedő nyelv rajta mar.

Légy hát magyar! Egyik szemedben
Lobogva égő tűzparázs,
S határainkon szertenézve
Vesékbe lásson be a más.

Emeld a gyengét fel magadhoz,
Ha érző honfi szíved van,
Egy csöpp igaz vér több nekünk, mint
A selymen suhogó arany.

S ha lesz, ki ellenünkbe gyűjti
Áruló gyáva táborát:
Ürítsd ki s aztán csapd fejéhez
A keserűség poharát.

… Légy hát magyar! A szívbe véssed
S ajkadon a hang, beszéd…
Magyar voltodban láthatod csak:
Isten világa itt beh szép!...

                          1904